Karanténnapló Noémitől 1.

Harminchárom éve élet Budapesten és minden téma érdekel, amiről írni tudok. Te is felkerülhetsz ide és lehetsz a múzsám, ha megihletsz. 

Úgy döntöttem, ha már az egész országgal együtt "szobafogságra" kényszerülök, akkor mindennap leírom a gondolataimat.
Még egy ideig bejárok a könyvesboltba dolgozni,ameddig lehet és segítem az írókat tanácsokkal a kiadómban, ahol a könyveim megjelentek, de ez nem vesz el annyit az időmből, amennyi energia van bennem. Szerintem más is így van ezzel, de most egy csendesebb létformára kell beállni. 
Rövidített nyitvatartással vagyunk nyitva a könyvesboltban, s hálásak vagyunk mindenkinek, aki betér könyvet venni. 
Legrégebbi barátnőm szerint engem az Isten ötször annyi energiával áldott meg, mint másokat s ennek megfelelően próbálok meg élni. Mióta a boldogtalan kapcsolatokat megszüntettem az életemben, kezd a régi energiaszintem visszaállni.
Igazából az olvasás-írás mellett a legértelmesebb elfoglaltság a film nézés, a zenehallgatás és az otthoni torna. Tegnap a Savoya Park igazgatója mondott egy jó tippet, hogyha nem mehetünk ki a házból, mert kijárási tilalom lesz, akkor társasházban lehet lépcsőzni is. Sport gyanánt.
Olvastam egy másik blogot, ahol hivatkoztak egy fitnessz gurura, ezért megnéztem az oldalát és táplálékgiegészítőit. 
Olyan pofátlanul drágák, hogy arra gondoltam ez két heti bevásárlás ára nálunk. Meg aztán a melósok,akik a szemben lévő építkezésen dolgoznak nemcsak izmosabbak, és egészségesebbek is, mint a fehérje por izomkolosszusok, de egészen biztosan kolbásszal, szalonnával egészítik ki az energia szintjüket és mégis gyönyörű izmosak. 
Nagyon hiszek a fizikai munka testet karbantartó hatásaiban, így nálunk is rövidesen kezdődik a tavaszi nagytakarítás függönymosásokkal és ablakpucolásokkal, meg sütő súrolással, aztán jön az erkély takarítás, ahol a galambszart vakarom le a párkányról ebben a félévben már sokadjára. 
Vettem hozzá egy nagyszerű és jó oldószert,legalábbis remélem használni fog. 
Múltkor ugyan felordított a szomszéd, aki 15 éve kiáll az erkélyre dohányozni és akinek a füstjét azóta passzív dohányosként vagyok kénytelen szívni, amikor szellőztetek, hogy ne zúdítsam a nyakába a tisztító vizet, amivel fellocsoltam az erkélyt. Viszont kifogtam rajta és legközelebb zuhogó esőben takarítottam, akkor nem volt feltűnő.
Tegnapelőtt egy posztot írtam a közösségi médiában az otthonmaradás fontosságáról a hetven éven felüli korosztálynak,amit sokan zokon vettek és elkezdtek kioktatni. Csak jót szerettem volna, mint mindig, de az indulatok az égig csaptak, ezért inkább töröltem.
Munkaidőm ebédszünetében kimentem bevásárolni és nem csak azt figyeltem meg, hogy a veszélyeztetett korosztály hogyan vásárol, fotókat személyiségi okokból nem készítettem, hanem volt olyan, aki eléggé nem kifogásolható módon dobálta az árut, miközben válogatott. Ezen eset alkalmával egy fiatalabb hölgy rászólt a nénire, hogy ne dobálja az almát, mert összetörik, s én is leírtam, hogy ezzel mennyi munka van, vagyis almafa ültetés, metszés, szedés, ládába rakás, szállítás, amíg eljut a végtelenül hálátlan városi fogyasztók némelyikéhez, akkor kaptam hideget-meleget, hogy nem csak az idősebbek viselkednek ilyen módon, hanem a fiatalok is.Igazából arról szerettem volna írni, milyen fontos megbecsülni a friss, hazai termést, amivel annyi munka van és nem csak úgy dobálni az árut.
Az én apai nagyszüleim gazdálkodtak is a saját munkájuk mellett, állatokat tartottak, disznó, tyúkok, a kerti gyümölcsfáikat is gondozták, meg a veteményesüket is és láttam, hogy mennyi és milyen gondos munka ez. 
A szüretelésről és a befőzésről, eltevésről nem is beszélve. Tehát, ha valaki én megbecsülöm az ételt, s hálás vagyok, ha mindennap jut az asztalra. Nagyapámmal különben is sokszor mentünk fel a hegyen lévő kiskertbe "Kukutyinba", ahol leszedtük a zöldbabot, kukoricát, vagy a félig - meddig vadalmafa gyümölcsét, amelynek édes-savanyúságába, szájösszehúzó roppanós nyári alma ízébe oly jó volt belekóstolni. 
Ezen az idős asszonyon viszont látszott, hogy életében egy percet nem dolgozott gyümölcssel, mert, ha így lenne jobban megbecsülné-szerintem. 
Igazából mostantól nem szeretném,ha az életből vett posztjaimhoz, amit tapasztalok, látok, megfigyelek és ezen felül amihez nagyon sokat tájékozódom folyamatosan híradót, sajtótájékoztatót, élő közvetítéseket nézek, vagy valamiről olvasok,hogy bárki a személyes pártpreferenciája, szimpátiai és ellenszenvei alapján szóljon hozzá. 
A személyemet támadó kommentekre nem szoktam már reagálni. 
Igazából azért írok valamiről, sőt egyáltalán azért írok könyveket, blogbejegyzéseket, novellákat,nagyon ritkán verseket, egyperceseket, mert véleményem van a dolgokról. Ez vagy tetszik valakinek, vagy nem. 
A világlátásom, tapasztalatom sűrűsödik benne, ha valaki magára veszi, személyes sértésnek érzi vagy kiüti a biztosítékot nála, az azért van, mert a maga életében kell valamit rendberakjon. 
Én folyamatosan rendezem az enyémet, mindennap teszek érte, hogy jobb legyen. Legyen az munka, torna, gyereknevelés, közösségi média munka, család. 
A lehetőség mindenkinek abszolút adott, csak élni kellene vele. 
Tegnap újra írtam a nagy vihart kiváltott posztot és ott mesélték alatta, akik kommenteltek, hogy fiatalok meg bandáznak, azaz kihasználva, hogy nincs suli fizikai módon, csak classroomban, meg digitális oktatás zajlik, ezért bulikat rendeznek és összejárnak és ez szintén milyen veszélyes. Na ja, az egyik korcsoport a vírushordozók is olykor felelőtlenek és azok is,akik fittyet hánynak az előírásokra és pánik vásárolnak.
Igazából én kis részletekben vásároltam be itthonra, azt is nehéz volt hazacipelni, mert nincs autóm és nem is tudtam volna nagy mennyiségeket venni semmiből.
Meg a pénz is véges ugye.
Ettől függetlenül bármelyik idős embernek segítenék, ha megkérne, hogy vásároljak be neki.
Attól nem kell félnem,hogy a szüleim megszegik a szabályokat. 
Ugyan aktív nyugdíjasok,de most Apám sem készít nagyobb szobormegrendeléseket és Anyám sem koncertezik. Viszont gyönyörűen rendberakták a kertet és ültetnek mindenfélét. Ha sikeresen túléljük ezt a borzalmat,akkor remélhetőleg megint minden lesz a kertben: paradicsom,málna, alma, szőlő.
A Lányom meg nem, hogy bandázna, hanem boldog, hogy laptop előtt ülhet, tanul, a kötelező olvasmányt elolvasta három óra alatt,már úgy kellett mondanom neki, amikor tegnap hazajöttem, hogy menjen már ki egy kicsit a körfolyosóra levegőzni, vagy görkorizni, mert egészen "sápkóros" lesz, mint az ifjú hölgyek régen.  
Az evést nem visszük túlzásba, beállunk napi két étkezésre, mint a Gál Vilmos Báthory című regényében, amit most olvasok.
Miután a szakmai oldalaimra felraktam, hogy mit ajánlok olvasásra kicsit elmerülök a könyv lelki részleteiben. Azért is tetszik, mert erdélyi származásom miatt otthonosan érzem magam a könyv minden mondatában és helyszínén. 
Másrészt nagyon tetszik, hogy egy budapesti születésű író, aki civilben történész és a Nemzeti Múzeum dolgozója ennyire felkészült a témában, mindennek részletesen utánajárt, ahogy én is szoktam, vagy tenném és az ízes szófordulatok, hangulatos, árnyalt leírások mellett a helyszíneket, erdők,mezők,kunyhók,polgári házak, a vár konyhája úgy írja le, hogy az olvasó teljesen maga elé tudja képzelni a történetet. 
Gál Vilmos a történet részeként meséli el, hogy régen két nagy étkezés volt szokásban Erdélyben, egy délelőtti nagy és egy amolyan estebédes.
Most mi is ehhez tartjuk magunkat. Délutánra sütök is egy kis palacsintát a lencseleves után, azt a Lányom szereti. 
Ja a napi torna is megvolt, meg a két mosás, mert olyan friss most a levegő és szépen süt a nap, lehet kinn teregetni. Újból tervezem, amit a múltkor már sikerült megvalósítani, hogy naponta háromszor tornázzak. Reggel-délben-este. Nagyon jó volt. 
Igazából lehet, hogy megköveztek érte, de én kicsit örülök a mostani helyzetnek. Mindig is igyekeztem a dolgok jó oldalát meglátni és most ebben a helyzetben az az, amit én mindig is visszasírtam a nyolcvanas évekből és amiről sokat meséltem a gyereknek. 
Ilyenek a kedvenc filmjeink nézése a tévében esténként,családi körben.A szomszédokkal való jó viszony és összetartás. A közösség szerepe és tapasztalatok megosztása, egymás segítése. Előkerülhetnek a rég megunt társasjátékok Gazdálodj okosan, Römi, Malom, ország-város-folyó. Esténként csend van, nem ordítanak és gajdolnak a részegek az ablak alatt. Igaz régen voltam olyan amazon, hogy simán nyakon öntöttem őket vízzel, de a mai embernek abszolút nincs humora, még képes és feljelent, ahogy a múltkoriban egy vevő is. Mondjuk olyan magyar szokás is ez a feljelentősdi, látom ám a napi sajtótájékoztatón egyes újságírók szemtelen kérdéseiben és gátlástalanságában is. De van, aki ebből él, a rettegés persze nem ok a modortalanságra, de ez van. 
Végül pedig ezt a fotót azért raktam a blogba most, mert hála Istennek tavasz van, de ezt most nem tudjuk annyira élvezni. Terveztem, hogy a tavasz eljövetelével kirándulunk mindenféle szép helyekre, arborétumokba, botanikus kertekbe, de egyelőre szintén le kell fújni ezeket a kiruccanásokat. Ilyen házban, mint a fotón, szívesen élnék, gyerekkoromban láttam ehhez hasonlókat, mert a boldogság szerintem ott van, ahol a szeretet és a béke. Hiszek a házi áldásban, a még oly hitetlen világban. És tavasz van gyönyörű. 
Hozzátenném még, hogy nem vagyok szentimentális, vagy naiv, ahogy egyszer az egyik kritikusom fogalmazott, csak távol tartom magam a rossztól. Maradj otthon te is. 

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.