A szürke hétköznapok nem is annyira szürkék, azaz az árnyalatok a szürke hétköznapokban
Régi igazság, hogyha az ember lánya, aki valaha könyveket írt és végre odajut, hogy leüljön a papír, azaz a számítógép klaviatúrája elé és minden körülmény ideális, azaz: szabadságon van, senki nem zaklatja, kedvenc könyvtárában ül, ahol csend és nyugalom fogadja az égvilágon semmi, de semmi nem jut eszébe, amit papírra vethetne. Semmiféle busongás, de öröm sem, ami az utóbbi időben érte, hisz elménk már olyan szinten zaklatott a mindennapok feszültségeitől, mint munka, család, számlák örökös körforgása, hogy ez a letisztultság ritka kincs. Ha valamennyire ismerjük az irodalomtörténetet, akkor tudjuk, hogy a legtöbb írónak szép háza volt valami festői vidéken, akár a Duna-Kanyarban élő írók egyikére Móricz Zsigmondra gondolunk, akár Az ember tragédiája megalkotójára Madách Imrére, akár Jókai Mórra, akinek fenséges otthona Balaton-felvidéken Füreden, ma múzem és bárkinek látogatható. Nyaranta odajárt a reformkori Magyarország színe-java, nála vendégeskedtek és ebédeltek, ott...
