A hónap művésze 6.: Gesztelyi Nagy Zsuzsanna
Gesztelyi Nagy Zsuzsanna, korszerű és ’lombárnyékos’ festészete
Copyright © 2010 http://www.gonzopress.hu/
2010. december 2.
Címkék:baksai józsef, fehér lászló, festészet, gesztely nagy zsuzsanna, grafika, képzőművészeti egyetem, kovács attila, mávészet, morvay lászló
Zsuzsit hangulatos műterem-lakásában látogattam meg. Majdnem húsz éve ismerjük egymást, így igazán volt miről szót váltani, természetesen riportunk nem úgy kezdődött, hogy „mikor és hogyan kezdtél el festeni?”, de majdnem.
KNN: Mindannyiunk számára közös „élmény alap” Morvay László kiváló grafikusművész, szakkörös tanárunk személyisége, munkássága. Őt hogyan ismerted meg?
GNZS: „Kisképzős” középiskolás voltam, amikor az akkori szerelmem elvitt Morvay László grafikusművész „Gaál Imre Stúdió” nevezetű szakkörébe ő már rendszeresen járt, onnantól kezdve én is. Egy nagyon jó, izgalmas közösség volt, rengeteget tanultam ott a többiektől, Morvay Lászlótól.
KNN: Hogyan alakult az életed a középiskola után, egyből felvettek az akkor főiskolának nevezett, ma Képzőművészeti Egyetemre?
GNZS: Az utam nem volt annyira könnyű, érettségi után Berlinbe költöztem. Ott éltem 1990 és 1996 között. Magyar érettségivel sajnos nem felvételizhettem a HdK-ra, a Művészeti Egyetemre. Elsősorban dolgoztam kinn, éltem az életet, Berlin egy csodálatos, nagyon izgalmas város. Mikor hazajöttem 26 évesen, először a Hajógyári Sziget művészeti iskolájába jártam, ahol Baksai József volt a mesterem. Igazából csak ekkor kezdtem el komolyan festeni, előtte jobban érdekelt a grafika, tehát két évig rengeteg tanulmányt készítettem, és nagyon sokat kísérleteztem. A formavilágom itt bontakozott ki, de a színeimet, színvilágomat csak jóval később, az egyetemen találtam meg.
KNN: 1998-ban felvettek a Képzőművészeti Egyetemre, onnantól kezdve egyenesebb volt az utad, abban az értelemben, hogy a színek és fények bűvkörében alkothattad meg nagy méretű vásznaidat. Idézzünk az önálló kiállítására megjelent katalógusodból:
„Zsuzsa 2000. augusztusának első napjaiban a tihanyi művésztelepen érezte meg először a napfény színeinek azt a különleges minőségét, aminek látása valakit valódi, a szó eredeti értelmében vett festővé avat. Mert a sötét és világos közti ellentétet minden ember érzékeli. A fény színeinek sajátos minőségét azonban már csak kevesen látják….. Aki a fény és árnyék, vagyis a sötét és világos szín érzékelését meghaladóan a fény színeit is látó festővé válik, azt nevezhetjük igazi festőnek. Műveiben a fény cselekvővé válik, mozog, a képeiben való elmélyülés megmozgatja érzelmeinket, gondolatainkat, áthatja lényünket”. (Kovács Attila)
KNN: Honnan jött az ötlet, hogy Te ezeket, a „színes rongycsomókat” ábrázoló képeket fessed? Pl. a következő címekkel: „Allover rongyhalom II.” 2005-ből, ahol a selymes fényű szürkés-kék anyagoktól, a kacéran világító rózsaszínen át, a mélynarancsig és élénk napsárgáig mindent megmutatsz szó szerint „anyagszerűen”. Vagy az „Allover romgyhalom I.”, szintén abból az évből, ahol a rongycsomók, úgy kapcsolódnak egymásba, mintha egy színes mezei csokor virágai lennének.
GNZS: Az ötlet onnan datálható, hogy a Képzőművészeti Egyetemen nagy bálákban rengeteg színes rongyot kaptunk, amik „festő rongyok” voltak, vagyis amelyekbe a festékes ecseteket, kezünket töröljük munka közben. Mondhatnánk azt is, hogy „a téma a földön hevert”. A kupacban álló nagyon élénk színű rongyokat, e könnyen alakítható „tárgyakat” szabadon tudtam komponálni, mozgatni, egy izgalmas téma bontakozott ki. Pont előtte volt egy időszak, amikor a Nagymamámtól örökölt szőnyegeimet festettem. A legelső ilyen „rongyos” témájú képeim pont abból indultak ki, hogy ezeket a festőrongyokat szelektálva egymásra halmozódott ez a két nagyon különböző világ, a régi és a modern. Itt az alapot a szőnyeg mintája adta, arra épültek, az ettől eltérő formájú, színű anyagok. Ezután már csak a modern, mai ruhákkal foglalkoztam, ebből nőtte ki magát ez a nagy sorozat.
KNN: Valóban, csodálatos ez a puhaság, a színek és minták végtelen kombinációja, azaz, ahogy a sokféle árnyalaton kívül, a formák változatossága gyönyörködteti a szemet. Vannak a csíkosak: kék-sárgák, narancs-feketék, fehér-világos kékek, zöld-fehér-fekete-pirosak, rózsaszín-szürkék, lila-kék bordók. Itt van egyik legvonzóbb festményed, aminek címe „Varietas Delectat”, szintén nagyméretű vászon, 100X144 cm, 2006-ból való. Ezen lágy hullámokban keveredik a látvány, kör alakú mintákkal, amelyeken belül, optikai és szín variációk rengeteg lehetőségével találkozunk! A hetvenes évek nagy mintájú ruháit juttatják eszünkbe, a hullámzó anyagok: kékeszöld hullám, amik a vízre emlékeztetnek, alatta egy feketére nyomott, narancs, kék, sárga mintás hullám-anyag. Zöld hullám, fehér kacskaringókkal, kék alapon fehér csillagok, amiken „gurulnak” a zöld gömbök-körök, sárga virágokkal, zöld pöttyökkel és rózsaszín „szirmokkal”.
KNN: Hogyan fogadta a közönség és tanáraid ezeket a képeket?
GNZS: Nagyon jól, az egyetemen a mesterem Kovács Attila volt, aki végig támogatott elképzeléseim megvalósításában. A diplomám opponense Fehér László festőművész volt, akivel szintén kiválóan alakult a közös munka. Nem sokkal ezután Kogart díjat is kaptam, 2004-ben.
KNN: Az egyetem után megváltozott a festészeted?
GNZS: A változások később történtek. Diploma után még évekig, 2002 és 2008 között ennek a „rongyos-ruhás” témának, és egyéb nagyon színes dolgok bűvkörében éltem. Szóval főleg tárgyakkal foglalkoztam, célom a szokványostól eltérő csendéletek létrehozása volt. A képeim szereplői általában az engem körülvevő színes, gyönyörű és izgalmas, csillogó, nekem kedves dolgok voltak, a női létezés elemei, de igazából mindig is a színek, a fények, a formák, a minták, a kompozíció, a ritmus, egy új struktúra létrehozása, a formai újítások, az organikus geometria érdekeltek. A legfontosabbnak, talán legalapvetőbbnek és meghatározónak tartottam a komponálást. Nálam a képi rendszer elsődleges, annak jelentősége, izgalma, tisztasága, alá-fölé/mellérendelő viszonyok felállítása, ritmusok, ismétlődések zeneisége, a geometrizálás; saját motívumok megalkotása, a téma emblematikussága, a metafizikus irányultság, a fény meghatározó szerepe. Ez vezetett a tárgyakkal való foglalkozáskor is.
A ruhákat, rongyokat, nyakkendőket és egyebeket ábrázoló képeim az úgynevezett allover rongyhalom-sorozat több mint 40, többnyire nagyméretű festményből áll. A csendéletek közül kiemelném a „kis bauhaus csendélet” címűt, valamint egy „Háló” című sorozatot. Ezek a „csészés” képek és a benne rejlő téma volt először, ami már átvezetett a szimbólumok világába is, a látványon: vagyis a kompozíción, a fényen és színeken túl.
KNN: Itt az egyiken felülnézetből mutatsz be csészéket, amikben színes üvegkockák találhatóak, ezeken lila, rózsaszín és piros szalagokat húztál át. A csendéletek egyik darabja a „Nagy magenta” című mű is, amin tökéletes, szinte fotóhűséggel ábrázolod a tárgyakat, de mégis elbűvölően festői módon. Színes üvegkockák, amik megtörik a fényt, lilák, pirosak és zöldek ezek a kockák, mint a gyermek játékok, amik elvarázsolják a legkisebbeket is. Mi történt a 2008 táján?
GNZS: Akkoriban kezdtem el érezni, hogy a tárgyak témája számomra kezd kiüresedni. Már ezt megelőzően vágytam kilépni abból a szűk képi perspektívából, a távlat teljes hiányából, amelyben évek óta léteztem, ahol olyan közel mentem a tárgyakhoz, hogy elmaradt a háttér és a középtér, minden szinte egyetlen síkba került. Ugyanakkor volt bennem egy égető hiányérzet, szükséglet is, hogy valamilyen már átélt, ezért talán újra átélhető erőt, egységet találjak. Arra vágytam, hogy valami sokkal személyesebbel foglalkozzam, és ez a gyerekkoromhoz vezetett engem el. A gyerekkorom számomra szakrális idő. A teljesség totális megélésének korszaka, az egység extázisa, az érzés- és fény-bőség, és mindenféle bőség paradicsomi korszaka. Ezért fordultam gyerekkorom helyszíneihez. Vissza akartam menni megkeresni azokat az élményeket, erőket, amik engem tápláltak, alakítottak, azt a fényt, azt a reményt, áradást. Az akkor megélt érzések esszenciáját szeretném újra átélni és megjeleníteni.
A gyerekkoromat meghatározó kerthez fűződő nagyon mély és erős kapcsolatomból fakadt a „kert” sorozat. Ezeken a képeimen is nagy szerepet játszik a ritmus, a dolgok geometrikus felépítése, játéka, a minták, de ezen túl van ezeknek a képeknek, témáknak mélyebb olvasata is. A fény számomra az életben is és a művészetben is éltetőelem, de az addigi képeimmel szemben most az árnyék is egyenrangú szerepet kapott. Ezek a kert – fal – lomb – árnyékok a mélyebb tudatomat tükrözik: hogy vannak dolgok amikkel tudok/merek szembesülni, és vannak, amikkel – még – nem tudok, vagy nem lehet. Bár az árnyékok mindig utalnak valamire, számomra nem az a fontos, mi veti az árnyékot, hanem hogy hogyan változnak meg a dolgok fényben és árnyékban: két teljesen külön világ. Maga a fal is számtalan jelentést hordoz.
KNN: Itt van mindjárt, a „Homok utca 97.” című képed, 2010-ből, egy hihetetlenül vidám kép. Látszólag, csak a fénynek a lombokon átszűrődő árnyai vetülnek a falra. Valójában a két részletre osztott falon, ugyanazok a motívumok ismétlődnek, de rengeteg féle színben-változatban: barack, pink, pisztácia és égszínkék, sárga, a világos kék egy élénkebb árnyalata, lila és fűzöld, bordó, rózsaszín és halvány sárga, sötétebb kék, piros és még sorolhatnám. A motívumok mögött a fal sávokra osztott, a rózsaszín árnyalataiban pompázik, az egész nagyon derűs, vidám, szívmelengető látványt nyújt, amellett hogy a fa leveleinek az árnyékai is belejátszanak a látványba. Mint egy kedves gyermekkori kaleidoszkóp, aminek forgatásával különböző alakzatokban gyönyörködhetünk. A fal másik, sötétebb oldala, ugyanazokkal a motívumokkal, csak sötétzöld háttérrel olyan fény-árnyék játékokat „hív” a néző elé, ami egyrészt a valóság nagyon pontos megfigyelésén alapul, másrészt a legjobb impresszionista, vagy nagybányai képeket juttatja eszünkbe, gondoljunk csak Renoir, vagy Ferenczy Károly lomb-árnyékos képeire, ahol ez a természeti tünemény, mint állandó festői probléma jelenik meg. Emellett még az egész kompozíció is nagyon kiegyensúlyozott.
A kertek témából fakadtak, a gyümölcsös változatok is, ahogyan mondtad. Nézzük csak ezeket a festményeket közelről – Zsuzsa, 2010-ben alkottad „Túlérett szilvák” című művedet, egy az átlagtól teljesen eltérő csendéleted, ahol nem a megszokott módon látod és ábrázolod a témát. Új és más világ ez, nem az évszázadok óta ismert látvány tárul a néző szeme elé! Itt kiteljesedett az absztrakció! A szilvákon, amelyeket szétszóródva, felszeletelve látunk a felületen, hátulról átsüt a fény, váltakozó méretű szilvakarikákkal. Olyan mintha valaki vagy ablakra ragasztotta volna a gyümölcsszeleteket, vagy mintha a kompótba, lekvárba főzte volna be, ahol az egységes cukros lében, összeragadva lebegnek. Lilás, rózsaszínes, bordós árnyalatokban látjuk a szilvákat, anyagszerűen visszaadva. Ugyanakkor, Zsuzsa a vászon alsó egyharmadánál és attól fölfelé, valódi, hamvas besztercei szilvákat mutatsz be, nagyon lilán, nagyon valóságszerűen.
GNZS: Magát a ’szilvaságot’ szerettem volna megfesteni.
KNN: Van egy másik sorozatod is. Mikortól kezdtél el közlekedési táblákat festeni, mi adta az ötletet?
GNZS: A közlekedési táblák ötlete onnan jött, hogy csináltam a jogosítványomat, és egyszerűen beleszerettem a látványukba, és a lehetőségbe, hogy lehet velük mesélni valamiről, szimbólumok, metaforák által, így elhatároztam, hogy megfestem a magam közlekedési tábla gyűjteményét, vagy sorozatát. Ez számomra igazi felfedezés volt! Vagyis, hogy nagyjából ugyanabba a rendszerbe, vagyis egy egyszerűnek tűnő csendéletbe többlet tartalmi réteget lehet belevinni, megjeleníteni. A táblás sorozat darabjai, amelyeken végtelenség-jelek, tibeti mindenség-szimbólumok, metafizikus tartalmakra utaló nyilak, saját tervezésű piktogramok által mesélhetek valamit a világról, ’popos’ formavilágban fontos dolgokról.
KNN: Igen, ezek nagyon érdekesek, vizsgáljunk csak meg párat közülük. A közlekedési táblák izgalmas szakasz az életművedben, kijelölik az irányt, segítenek az eligazodásban. Az általad megélt élethelyzetek, az útvesztőkből való kilábalás jelképei, amelyek nekünk is segíthetnek, merre hogyan tovább? Tekintsünk rögtön a „Walking love”-ra, azaz Sétáló szerelemre, de úgyis fel lehet fogni, mint Szerelmi sétát, vagy Szerelmet séta közben? Felvetődik a kérdés: Átsétálunk a szerelmen? Vagy a szerelem sétál át rajtunk? Valaki átsétál a mi szívünkön? Vagy mi sétálunk át az ő szívén? Pontos válasz nincs.
Táblás-képeid között, rózsaszín téglafal előtt látjuk ezeket a táblákat, amelyeknek az árnyéka a falra vetül. Rózsaszín szívek fehér mezőben, kék háromszögben váltakoznak, szintén kék, lábujjhegyen és fehér-piros zebrán járó női lábfejekkel, sárga háromszögben. A kérdés továbbra is nyitott, a szerelem útvesztőiben és KRESZ szabályait megtanulva, hányan mennének át a vizsgán, vagy buknának meg? Zsuzsa, ebben Te segíted a nézőt.
GNZS: Igen törekszem rá, ezért festek, amellett, hogy próbálom a magam életének történéseit feldolgozni, a saját dilemmáimat megoldani. A másik, szintén a témakörhöz kapcsolódó festményem a: „Le is út, fel is út” című képem.
KNN: Ezek az említett az út-tábláid, az előzőekhez hasonlóan, a rózsaszín téglafal előtt láthatóak. Jelölnek haladási irányt: fel és le nyilakkal. Emellett láthatunk, egy „nyalóka-szerű” táblát, amit megelőz egy „cseppben a tenger” motívumú, azt imitáló másik. Zsuzsa, Te a jelképek erdejében terelgetsz minket tábláiddal!
Összefoglalva: azt tudnám mondani, hogy a festményeid, amellett, hogy színekben nagyon erőteljes, nagyon intenzív, friss, lendületes világ, magas fokú szakmai tudásról árulkodnak. Érdemes volt végigjárni azokat a lépcsőfokokat, amelyek ezekhez a különleges, izgalmas vizuális élményekhez vezettek. Lehet, hogy nem figuratív, nem ábrázolod az embert, csak maximum sziluettekben, de mégis ott érezzük benne mindig, az alkotó, vagy a résztvevő, cselekvő személy jelenlétét. A csendélet alkotója maga az ember, a művész, a lombokon átszűrődő fényt figyelő szem is emberé, hiszen így csak mi látjuk, pontosabban Te. Az üvegkockákban gyönyörűséget lelő valaki, szintén ember, művész, aki valamilyen gyermeki naivsággal, tisztasággal és ártatlansággal csodálkozol rá a világra, amitől annyira közel érezzük magunkhoz ezt a festészetet! Ezért jó érzés, a csupa pozitív energiát sugárzó képeid közelében tartózkodni!
Zsuzsa, nagyon szépen köszönöm a riportot és az ennyi év után felfrissített barátságot! Munkádhoz sok erőt, kitartást kívánok és remélem lesz még részed sok-sok szakmai sikerben!
GNZS: Én is köszönöm a látogatást és, hogy megmutathattam a képeimet!
1998-2004: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest. Festőszak, mester: Kovács Attila. Művésztanári diploma, 2005.
1996-1998: Ars Hungarica Művészeti Szakiskola, Budapest. Festőszak, mester: Baksai József.
1985-1989: Képző és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest.
Díjak
NKA Alkotói támogatás, 2006.
KOGART díj, 2004.
Barcsay Jenő díj, 2002.
Festmények gyűjteményekben
KOGART Gyűjtemény, Budapest.
European Investment Bank, Luxembuourg.
Önálló kiállítások
2010. Varietas delectat, Halmi- Horváth Istvánnal közösen, Duna Galéria, Budapest.
2008 La Galerie Sofitel, Budapest (kiállítás katalógus)
2007 ’Játékos elmék, elmés játékok’, Takáts Szilvia és Farkas Zsófia szobrászművészekkel, Inda Galéria, Budapest
2007 ’ Gyűrődések és más’, Ráday Galéria, Budapest (önálló katalógus bemutatója)
2005 Retorta galéria, Budapest
2004 Mucius galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
2010 Bp. Spirit, Bp. Pszycho, G13 Galéria, Bp.,
2009 „No goulasch, no pußta, no betyár – Art for Souvenir”, Boulevard & Brezsnyev Galéria, Budapest, ’Szépség és szemlélet’, Csikász Galéria, Veszprém (kiállítás katalógus)
2008 ’RE-FRISS’, KOGART-Ház, Budapest, Magyar Kortárs Galéria, Dunaszerdahely,
2005 Egyből három’ Kucsora Mártával és Németh Melittával, Szinyei Szalon, Budapest.
Matricák, Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi kiállítása – Vasarely Múzeum, Kogart – Artfair, KOGART- Ház, Budapest.
2004: „csendéletek”- Ernst Múzeum, Budapest.
„Energia és ellenérték” : Kortárs képzőművészeti kiállítás a VI. Nemzetközi Kis Magyar Performance és Nehéz zenei fesztivál keretében – Művészetmalom, Szentendre.
„Friss” – válogatás a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2004-ben diplomázott művészeinek legfrissebb alkotásaiból – KOGART – Ház, Budapest.
„Magyar festészet napja” – K. Petris Galéria, Budapest.„ART FAIR 2002” – MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény, Budapest. 7 „Közös jel” – első magyarországi művész-opplogó tárlat – Millennium Szalon, Budapest.
Forrás: GonzoPress Magazin
Írta: Kocsis Nagy Noémi
Ez 50 embernek tetszik!
Ez 50 embernek tetszik!
- Ez nagyon jó. A fehérneműs annyira női, annyira dekoratív, de gondolom nem jönne ki egy-két hétvégi bebaszás árából. Hm, pedig képes lennék ezért hetekig csak pillepalackosat inni. A táblások meg annyira letisztultak, és ennek örömére nagyon kreatívak. Ha egyszer tényleg rendesen meg akarnám csinálni a lakásom, tuti hogy megpróbálnék sablonnal felfújni egy ilyet a falra. Bár a Mondrian freskóm is csak terv maradt…
- nagyon szépek a képek most nézzük anyuval sok sikert továbbra is zoli
