Mahunka Imre bútortervező és iparművész emlékezete
Mahunka Imre bútortervező, iparművész emlékezete
Mahunka Imre bútortervező, asztalos, iparművész és Albertfalva egykori híres lakója 1859-ben született, erre utal a Fiumei úton lévő sírkert felirata és gyászjelentése is.
Az édesapja Mahunka Alajos a fiát megillető örökrészhez, ami a végrendeletből ráesett volna, már életében hozzájuttatta, hogy a fia külföldi tanulmányokat folytathasson és ezáltal előbbrejusson.
Mahunka Imre és felesége Adél kettős emlékműve, 2024. szeptember 29-én. Fotó: Kocsis Nagy Noémi. Már édesapja Mahunka Alajos is asztalos volt, aki Heves megyéből származott, Pökl Alovziát vette feleségül, a pesti Borjú téren dolgozott, innen költözött Albertfalvára.
Mahunka Imre édesapját Mahunka Alajost községi bírónak is megválasztották 1891-ben, aki a fiát, miután mint mestertanonc felszabadult, vagyis letöltötte a kötelező gyakorlati időt, tanulmányi útra bocsátotta. Mahunka Imre Bécsben, Párizsban, Londonban és Müchenben is járt.
Itt ismerkedett meg azokkal a technikai újdonságokkal, a szakma csínjával-bínjával, ami elősegítette, hogy olyan jelentős bútortervezői, iparművészi, gyártulajdonosi karriert fusson be, amilyet befutott.
Mahunka Imrének voltak testvérei, Béla és Anna. Lánytestvére fiatalon halt meg, de hagyott maga után két kislányt, Annát és Rózát.
 |
| Mahunka Imre Császári és Királyi Bútorgyáros, VIII. kerület, Rigó utcza 6-8, VIII. Német utcza 49-51 telephelyek hirdetése. Nagy választék modern bútorokban, Budapest. |
1883-ban indult el külföldre tanulni, mivel akkoriban Magyarországon még nem volt iparművészeti felsőoktatás és a képzőművészet még hivatalosan nem vált szét az iparművészettől. Tudjuk, hogy az Iparművészeti Múzeum jó egy évtized múlva épült fel az Üllői úton, ahova azok gyűjtemények kerültek, amik más múzeumok részét nem képezték, mint a korban modernek számító, Zsolnay kerámiák, szőnyegek, bútorok és ékszerek. Mahunka Imre négy évet Párizsban, másfél évet Londonban, két évet Münchenben töltött el.
1920-ban egy önéletrajzot kellett készítsen, mint parlamenti képviselő, amiben úgy ír magáról, hogy Párizsban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a műhelyben, ahol tanult ott mindig lerajzolta a készülő bútorokat. Majd, mivel jó megfigyelő volt, azzal vívta ki a többiek tekintélyét, hogy visszaadta a vázlatot, ami a bútorokhoz készült, hogy a bútoron nincs minden úgy kidolgozva, ahogy azt a rajz mutatja.
A későbbiekben olyan tervezőkkel dolgozott együtt, mint Torockai Wigand Ede, Faragó Ödön és Horti Pál, akik a kor, a szecesszió legnevesebb tervezői voltak. Mégis, amikor már a parlamentben lett képviselő, akkor is szeretettel gondolt és emlékezett vissza a vándorévekre, amely során a szakmát alaposan megismerte, kitanulta és büszke volt azokra a nemzetközi kapcsolatokra, amelyeket ennek révén ápolt.
Iratok tanúsága szerint műhelyeit, telephelyeit már 1879-ben megnyitotta, amelyek kezdetben a Soroksári úton, majd a Német utcában is megtalálhatóak voltak. Hét és fél éves tanulmányútját kisebb-nagyobb megszakításokkal végezte, mert 1883-ban indult vándorútra, de 1886-ban már iparosüzletbe kezdett. Lehet azoknak a tanulmányi és friss benyomásoknak köszönhetően, amelyek külföldön érték. Ugyanakkor meg is nősült, Kovács Adélt vette feleségül.
A már 1890-ben ötven munkással dolgozó Mahunka Imrét iparlajstromba vették, és iparigazolványt kapott, amelynek címe a Soroksári úti műhely volt. Ennek a jelentősége abban keresendő, hogy bekerült a budapesti asztalosok szakmai köreibe. Ezek leghíresebb képviselői Simay Lajos, Michl Alajos, Thék Endre voltak.
A szakmai fellendülés csak ezután következett, nemcsak itthon, de külföldi megrendelésekre is dolgozott és egyre jobban megismerték és tisztelték nevét szakmai körökben.
Mahunka Imre császári és királyi bútorgyárossá vált, de az emelkedés sem volt zökkenőmentes. Zárlat is érte a céget és a munkások is sztrájkoltak, mert kevesellték a béreket és a Mahunka, valamint a Lingel cég is bevezette a kilenc órás munkabeosztást. 1913-ban a munkások érdekeit képviselő érdekképviselet a sztrájkoló segédek miatt zárlat alá vette a céget, ami miatt a négy munkást, akik nem akartak dolgozni hulligáncsapatnak titulálták, név szerint megemlítve őket.
Mahunka Imre szépen bővítette a vállalkozását az évek folyamán, 1903-ban építkezett. Rigó utcai házával szemben a Német utcában a 28. szám alatt, ahol a földszinten és az emeleten raktárakat alakítottak ki. A mintatermeket pedig a Német utcai ingatlan első emeletén rendezték be.
Mahunka Imre emlékszoba az Albertfalvi Helytörténeti Gyűjteményben. Hálószoba bútor Mahunka Imre portéjával. Fotó: Kocsis Nagy Noémi, 2024. szeptember 29. 1914-ben a Német utcai front földszinti helyiségeiben boltot nyitottak, emögött helyezkedett el az iroda és a rajzoló helyiségek. Mahunka Imre tehát saját ingatlanában nyitott tervező irodát, bemutató és eladótermet és a másik utca fele kibővítve raktárakat. Ez azért volt nagy dolog, mert a korban a legtöbb asztalosműhely helyhiánnyal küszködött.
Mahunka Imre szakmai hírneve kivívásával végül harminc szobát elfoglaló mintatermeket nyitott.
Szakmai kibontakozása, bővülése mellett házassága is szépen alakult, azonban a gyermekáldás elmaradt sajnos.
1902-ben a második kerületi Kavics utcában feleségével Kovács Adéllal megvettek egy dupla telket, ahova nyaralót építettek és amit a népnyelv csak Mahunka-villának nevez. Stoffe Adolf építész tervei szerint épült fel ez a nyaraló.
A földszinten úriszoba, szalon, háló, ebédlő, nappali, a bejárattól balra konyha, kamra, fürdőszoba és cselédszoba is megtalálható volt. Az alagsorban házmesterlakás, borospince és mosókonyha volt, tehát minden funkcióra gondoltak.
A nyarakat itt, a teleket a Rigó utcai bérházukban töltötték, közel a Német utcai bútorgyárhoz. Minden bizonnyal felesége arra vágyott, hogy gyermekzsivaj töltse be ezeket a szobákat.
Mahunka Imre 1923. szeptember 10-én halt meg hosszas betegeskedés után. Végrendelete szerint vagyonának felét a szülőfalujára, Albertfalvára hagyta, hogy ott katolikus templomot építsenek. Felesége pedig 1930-ban a fővárosnak adományozta a nyaralót, a villát azzal a céllal, hogy ott gyermeküdülőt létesítsenek a szegény gyermekek részére.
Ennek kertjében felállítottak egy szobrot, ami Mahunka Imrét és feleségét ábrázolja, Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrász és Krausz Ferenc bronzöntő alkotása.
A talapzaton a következő felirat olvasható:
„Ezen gyermeküdülőt özv. Mahunka Imréné szül. Kovács Adél alapította férje csász. és kir. udv. szállító bútorgyáros v. nemzetgyűlési képviselő emlékére. A szobormű a boldog házaspárt örökíti meg s álljon példaként az utókor nemzedékének, mint a példátlan szorgalom, takarékosság, becsületesség, vallásosság és hazafiság simboluma. Kedves gyermekek, legyetek vidámak, egészségesek testben és lélekben! Az Isten áldása legyen rajtatok.”
A Mahunka Imre Gyermeküdülő 25 szegény sorsú óvodásnak biztosított helyet.
Később a gyermeküdülőt, Horty Miklósné is meglátogatta, aki jótékonykodásáról volt híres és 1936-ban az emeletesre bővített villát avatta fel.
A villa sajnálatos elhagyatottsága és a szobor elhanyagoltsága miatt, Albertfalva híres pszichiátere Dr. Máté Róbert kérésére, a fővárosi tulajdonjog megtartása mellett, 2010-ben a Mahunka Imrét és feleségét a gyermeküdülőt alapító Kovács Adélt ábrázoló szobrot a XI. kerületbe szállították. Restaurálás után pedig itt állították fel.
Kocsis Nagy Noémi, író, művészettörténész
Szakirodalom:
1. Margittai Zsuzsa: Mahunka Imre császári és királyi udvari bútorgyáros
és a Mahunka-cég története
2. Verrasztó Gábor: Mahunka Imre gyermekei, 2016. július 28.
3. Gönczi Ambrus: Asztalosból iparművész – 100 éve hunyt el Mahunka Imre, 2023. szeptember 30., https://pestbuda.hu/cikk/20230930_asztalosbol_iparmuvesz_100_eve_hunyt_el_mahunka_imre
Megjegyzések
Megjegyzés küldése