Betűtörténet 23: Magyar könyvművészet a XIX.-XX. század fordulóján

Copyright© 2015.artificium-artis.blogspot.com

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Falus Elek: Ady Endre verseinek gyűjteményes kötete, a Nyugat Kiadása, 1918.

A századforduló időszakában már megváltoztak az igények a könyvművészetben, nyomdászatban és a kiadványok megjelenésével kapcsolatos elvárásokban. A tervezésben a korábbiaktól eltérő szempontokat is figyelembe kellett venni, vagyis megnőtt az igény arra, mint a már a blogon tárgyalt Kner nyomda esetében is, hogy a jó grafikusok készítsenek illusztrációkat az írások mellé. A kompozíció, a látvány része kellett legyen. Szép, elegáns védőborítókkal látták el a köteteket, amelyre nagyszerű példákat találunk a magyar szecessziós könyvművészetben.

Falus Elek: Wiesner Jakab könyveiből, 1904.

Az volt a cél, hogy a kötés, a fejlécek, az iniciálék, záródíszek, a könyvdíszek, vagyis minden olyasmi, ami már a korábbi évszázadokban is nyomdászok kísérletezéseinek részét képezte, mind-mind egységes tervezés alá kerüljön, magas művészi minőségben. A tizenkilencedik-huszadik század fordulójának könyvművészeti igényességét, majd az azt követő évtizedek csodáit, azóta csak nehezen tudták felülmúlni szakmai tekintetben, mert kihalt az a könyvkötő, nyomdász szakember gárda, akiknek a tudás még a kisujjában volt.

A Nyugat első számának a címlapja, 1908. Beck Ö. Fülöp emlékérmével.

A sokszor emlegetett Arts and Crafts alkotók, William Morris igényei, a saját maga által metszett betűk, a kézi merítésű papírok, arra inspirálták a magyar könyvtervezőket, hogy az írott betű hagyományaihoz térjenek vissza, ami legeslegújabban itt a XXI. század elején a Hand lettering mozgalomban újra megvalósulni látszik. Vagyis a tipográfiai divatok újból és újból visszatérnek, a széphez, az eszményihez, az igényeshez. A XIX./XX. század fordulójának legfőbb szempontjai voltak, a jó minőségű, de viszonylag olcsó papírok, az egységes és ízléses díszek, és belső formálás, aminek végeredményeként létrejöhetett a tipográfiai összhang. Napjainkig jó érzés ezeket a könyveket a kezünkbe vennünk. 

Ady Endre verseinek gyűjteményes kötete. Nyugat Kiadó, a háttérben a rossz felbontás miatt nemigen látszik, de a Nyugat Folyóirat szimbóluma, Beck Ö. Fülöp domborművével.Régikönyvek.hu

Kik és mik hatottak a magyar tipográfiában? Elsősorban a német és angol művészek munkái, Peter Behrens építész tollrajzhoz hasonlító betűi, William Morris kódexekből inspirálódott betűi, iniciáléi, a francia századforduló nagy művészének, Toulouse-Lautrecnek a plakátjai, már-már festőiséget súroló feliratai, amik a könyvművészetben, borítókon teljesen új megvilágításba helyezték a korábbi szabályokat. 

Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt., Babits Mihály: Az európai irodalom története. Régikönyvek.hu.

Továbbá Beter Behrens munkáihoz hasonlóan a magyar, a német könyvművészet, Otto Eckmann ecsetrajz-szerű betűinek hatását hordozta magán. Valamint olyan szabályok terjedtek, mint szabad és négyszögesített elrendezés, felosztás és medieval betűk az 1900 utáni években. Természetesen a már említett morrisi példa nyomán az angolszász betűszedés is hódító útjára indult a magyar tipográfiában, főként a Kner Nyomdában, Kner Imre könyveiben, Helbing Ferenc (1870 – 1958) grafikus és festő munkásságában, aki az Iparművészeti Főiskola egykori rektora volt. Jaschik Álmosnál (Bártfa, 1885. január 5. Budapest, 1950. szeptember 12.), a 20. század polihisztorának tartott művészénél is nagyszerű dolgokat találunk. Ő grafikus, festő, iparművész, szakíró művészpedagógus és jelmeztervező volt. Magániskolájából sok ismert alkotó került ki, mint Kovács Margit kerámikus is. 

A Nyugat Kiadása, Ady Endre: Szeretném ha szeretnének, Budapest, 1910.

Továbbá fontos megemlíteni Falus Eleket (Orosháza, 1884. dec. 31.–Bp., 1950. máj. 20) a grafikust, iparművészt és díszlettervezőt. Aki kezdetben Budapesten és Nagybányán folytatott tanulmányokat, majd utána Szolnokon és Münchenben dolgozott. Szecessziós műveit 1904-től kezdte kiállítani. Jelentős könyvgrafikus, a kecskeméti szőnyegszövő műhely vezetője, középületek belső és külső dekoratőre, lakberendező, kiállítási pavilonok tervezője is volt. 1900-tól a Vígszínháznak tervezett díszleteket. Kozma Lajost, majd külön említjük és már olvashattak róla itt a blogon, a Kner nyomdával kapcsolatban, aki szintén fontosnak tartotta a munkásságban a tipográfiai tervezést. 

Franklin Társulat: A Föld és népei.

A bibliofil kiadványok egy teljesen új irányzatot képviseltek a magyar könyvművészetben, melynek egyik egyesülete volt a Magyar Bibliofil Társaság. Olyan kiadók foglalkoztak ilyen különlegességekkel, mint a Franklin Társulat, a Kner, a Singer és Wolfner, az Atheneum Könyvkiadó, a Rózsavölgyi, amelyik zeneműboltot is működtetett, zenei könyveket készített és kották kiadására specializálódott, a Szent István Társulat, a Pallas Könyvkiadó, az Amicus, a Révai testvérek, akikről elsősorban a lexikon jut eszünkbe, de számos más kiadvány is, a Hungária, Dick Manó, Thália Társaság. 

Franklin Társulat, A magyar földrajzi társaság könyvtára, Almási László: Az ismeretlen Szahara.

A következő nyomdákban nyomtatták a legnagyszerűbb századfordulós könyveket: a Pesti Könyvnyomda rt. a Pester Lloyd rt, a Légrády testvérek (vagy fivérek), vagy az Egyetemi Nyomda, ahol többek között az Oxford Univerity Press-hez hasonlóan az egyetemmel kapcsolatos jegyzetek, tananyagok többségét nyomtatták. Sajnos a nagyobb nyomdák, nem tudtak mindig lépést tartani, a művészi igényekkel és változásokkal, ezt a problémát főleg családi vállalkozásokból létrejött nyomdák, mint a Knerék oldották meg.

Franklin Társulat, Magyar Remekírók sorozat, Csokonai Vitéz Mihály, 1905. Régikönyvek.hu.

Amikor az első világháború 1918-ban véget ért, akkor a festőiség helyét a könyvkiadásban, nyomdászatban, átvette a modern korszakok mentén kibontakozó, racionálisabb tervezési szemlélet. A könyvkötésben, ahol a már korábban meghatározott egységes borító-kötés-címlap szempontok voltak az elsőrangúak, színre léptek a kor legjobb könyvkötői is, mint Falus Elek, Örkényi István, Lakatos Artúr, a grafikus-festő Nagy Sándor, aki a Gödöllői Művésztelep kapcsán ismert, Gottermayer Nándor, vagy Bíró Márta.

Franklin Társulat, Verne Gyula (Jules Verne): Összes munkái.

Falus Elek, elsősorban azért fontos, mert ő a Nyugat Könyvtár, azaz a Nyugat laphoz tartozó kiadványok grafikai megjelenését és borítóinak egységes arculatát alakította ki, s az ő nyomán indult el a szakmában az a nagyfokú igényesség ami miatt példaként tekintenek erre a korszakra. A kor építészei, művészei, mint Kós Károly, Kozma Lajos, Lajta Béla, mind jártak felvidéki, erdélyi népművészeti gyűjtőúton, a gödöllői művészekről nem is beszélve, akik egyenesen onnan inspirálódtak, tehát a változatos népi formakincs feldolgozása teljesen természetes volt a magyar művészetben. 

Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. Franklin Társulat, öt kötetben megjelent 1907-1922 között.

Ekkoriban jelent meg Malonyai Dezső: A Magyar Nép Művészete című, ötkötetes páratlan, alapos és gondos gyűjtésen alapuló óriási kiadványa, ami az első kötetben a kalotaszegi, a másodikban a székelyföldi, csángó és torockói, a harmadikban a balatonvidéki pásztornép, a negyedikben a dunántúli (veszprémi, zalai, somogyi, tolnai), az ötödikben a honti, nógrádi, gömöri, hevesi, borsodi művészetet dolgozta fel. A könyv 1907 és 1922 között jelent meg folyamatosan, bámulatosan gazdag és korábban nem ismert feldolgozásában. A művészek saját gyűjtése mellett, nagyon nagy anyagbázist és lehetőséget nyújtott, a népművészet minden ága-bogának a tanulmányozására. A kiadvány egyébként a Franklin Társulatnál jelent meg. 

Franklin Társulat, Verne Gyula (Jules Verne): Utazás a hold körül.

Így tudjuk megérteni Nyugat könyvkiadó borítóin is megjelenő, a népművészet végtelenül gazdag virágornamentikájából és szimbólumrendszeréből kialakított, színes, kicsit stilizáló, egységes arculati megjelenést. A magyar népi formakincsből kiinduló borítótípus, nagyon kedvelt lett és olyan művészeket inspirált munkára, mint a már említett Falus Elek, Kozma Lajos, Lesznai Anna, aki egyúttal költőnő is volt. A két előbbi művész az általánosabb Nyugat borítókért volt felelős, azaz elsősorban az ő nevükhöz köthetjük a következő munkákat: Vitéz Miklós évforduló (1911), Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja (1911) – itt úgy alkalmazták a népművészeti motívumokat, ahogyan a borítókon grafikailag a legjobban mutatott.  

Helbing Ferenc rajza: A Tabán.

Lesznai Anna neve azért fontos, mert a Nyugat Könyvtár élénk színű, szintén a népművészetből inspirálódó, virágdíszes borítói hozzá kötődnek, mint művészhez. Még meg kell említenünk Pogány Imrét, aki Kozmától tanulta virág és sújtásmotívumainak az alkalmazását. Teplánszky Sándor, a Falus Elek utáni időszak művésze volt, de Ráth Jenő szűrmotívumos borítói is említésre méltóak. 

Helbing Ferenc: Illusztráció keleti mesékhez, tus, papír, 1910. Képforrás: Deák Gyűjtemény.

A szecesszió kultúrájának a meghonosodása a nyugat-európai folyóiratok révén történt, ott figyeltek fel a művészeink arra a vonal és ornamentika kultúrára, ami már az építészetben teret hódított. A The Studio (1863), a Pan (Berlin, 1895-től), a Simplicissimus (1896-tól), a Jugend (München, 1896-tól), a Ver Sacrum (Szent Tavasz, Bécs, 1898-tól), a Die Woche (A hét, 1899-tól) voltak azok a lapok, ami a kor legmodernebb törekvéseit képviselték. A Panban az irodalom és az építészet, művészet legfőbb eseményeiről olvashattak az érdeklődők, s ezek nyomán indultak el, az olyan magyar folyóiratok, mint Magyar Iparművészet (1897-től), Művészet (1902-től).

Magyar hunmondák, Helbing Ferencz képeivel.

A tipográfiában a szecessziót, a magyar folyóiratok palettáján A Hét képviselte, Kiss József szerkesztésével, 1890-től, a Szerda, Gundel Antal irányítása alatt, 1906-tól. A méltán híres Nyugat, 1908-tól, melynek főszerkesztője Ignotus Pál volt és olyan jeles személyiségek képviseltették magukat a szerkesztésben és segítették, mint Osváth Ernő, Fenyő Miksa, Schöpflin Aladár, Hatvany Lajos kritikusok, műértők és szerkesztők. 

Jaschik Álmos: A szerelem rózsái, 1922, Kieselbach Aukción szerepelt.

A Nyugat folyóirat szellemi előzménye volt többek között Ady Endre szimbolista költészete. Az Új versek (1906), melynek kiadója a Pallas volt és Nagyváradon megjelent antológiája A holnap (1908), amit a költő a maga költségén adott ki. Érett korának költői alkotásait a Vér és arany kötetet a Franklin Társulat, az Illés szekerént  a Singer és Wolfner adta ki. A Nyugat lapot a Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság adta ki. Itt jelentek meg Ady további kötetei: Szeretném, ha szeretnének és a Ki látott engem? 

A Nyugat Kiadása, Schöpflin Aladár: A Magyar irodalom története a XX. században. Régikönyvek.hu

A Nyugat szerkesztőinek táborát gazdagították a kor olyan jelentős írói, költői, akiknek a munkásságát Adyéval együtt nagyon jó alapnak tartották a képzőművészek arra, hogy illusztrálják, mint Szép Ernő, Babits Mihály, Kaffka Margit, Csáth Géza, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső és Balázs Béla. 

Jaschik Álmos: Hajósok szellemekkel, vegyestechnika, papír, forrás: Kieselbach Galéria weboldala.

A folyóiratoknak komoly, szakmailag jól átgondolt borítókat terveztek. A Modern Művészethez Lakatos Artúr a címlapot. A Nyugat a címlapját Falus Elek tervezte 1910-től, míg Kozma Lajos építész értelemszerűen A ház évfolyamainak 1908-ban és 1909-ben volt borítótervezője más grafikai munkáin kívül, 1910-től pedig már Gara Arnold. 

Jaschik Álmos: Május, 1910, magántulajdon.

A plakáttörténetből ismert emberek, akik Kneréknek és másoknak is terveztek, mint Mosonyi-Pfeiffer Hellmann, Bottlik Tibor, Basch Árpád, Belányi Viktor, Geiger Richárd, a gödöllői művészek közül Körösfői Kriesch Aladár és Nagy Sándor, valamint feleségeik Nagy Sándorné: Kriesch Laura, a könyvdísz, fejléc, záródísz tervezésben is jeleskedtek (l. a Gödöllői iskoláról szóló cikkeket itt). A Művészet folyóiratnál, olyan nevekkel találkozunk, mint a filmplakát-művészetből ismert Muskovszky Ernő, a festő Kacziány Ödön, Lakatos Artúr, vagy a kaposvári születésű, nagy művész, Rippl-Rónai József, a festő Edvi Illés Aladár, vagy a szecessziós grafikáiról ismert Sassy Attila. 
                                                                                                        
                                                                                                               Kocsis Nagy Noémi

Ez 2180 embernek tetszik itt a blogon!
Köszönjük!

Jaschik Álmos: Bál, vegyes technika, papír. Képforrás Kieselbach Galéria weboldala.

Felhasznált szakirodalom:

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.
A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó,  
Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007)
Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.