Betűtörténet 21: A Landerer és Heckenast történelmi nyomda

Heckenast Gusztáv kiadása: A szabadságharcz története, 1848-1849, 1867 Pest.

Copyright© 2012.- 2021. kocsisnagynoémi
 A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Kedves Olvasó! Megköszönöm, ha kedveled a Kocsis Nagy Noémi írói oldalamat is. 

https://www.facebook.com/noemi.kocsisnagy

A Landerer és Heckenast nyomdáról rendszerint a március 15-i Nemzeti Ünnep kapcsán szoktunk hallani, illetve az 1848/1849-es szabadságharc leírásaiban. Azt minden magyar ember tudja, hogy ebben a nyomdában adták ki először Petőfi Sándor: Nemzeti dal című költeményét és a Tizenkét Pontot. Amit még tudunk kell róla, hogy a Landerer és Heckenastnál nyomtatták a Pesti Hírlapot is, ami több egymástól független, magyarországi politikai hírlap címe is volt. Számtalan író, költő műve jelent meg a nyomdájukban, nemcsak a nagy magyarok, mint Jókai Mór írásai, hanem korábbi évszázadokban kedvelt angol írók, vagy vallási témájú könyvek, mint Luther Márton írásai vagy művészettörténeti, oktatási kiadványok, például Henszlmann Imre elméletei és színházi plakátok.

Heckenast Gusztáv 

Heckenast Gusztáv portréja.

Kassán született, 1811. szeptember 2-án és Pozsonyban halt meg 1878. április 10-én. A betűtörténetben úgy tartjuk számon, mint könyvkiadót, könyvkereskedőt és nyomdászt. A jól ismert tipográfiai sémához képest, a szakma nem a családból öröklődött, hiszen apja a kassai német polgárok evangélikusok lelkésze volt. Iskolai tanulmányait a Felső-magyarországi, ma felvidéki Eperjesen (Presov) végezte. Azonban családja rossz anyagi körülményei arra kényszerítették, hogy megszakítsa tanulmányait. Megélhetését egy ideig fűszerkereskedéssel fedezte. 

Landerer és Heckenast: Luther Márton, Kis katechizmusa, más szép kegyes kérdésekkel egyetemben, most újonnan, Magyarra fordíttatott, 1844. Pesten.

Könyvekkel kapcsolatos első szakmai lépése az volt, hogy Wigand Ottó könyvkereskedőnél vállalt munkát Pesten, akinél 1826-ban helyezkedett el. Amikor 1832-ben Wigand Ottó Lipcsébe költözött, akkor megvásárolta az üzletét, amit innentől kezdve ő vitt tovább. Boltja a Váci utcában volt, ezért amikor az 1838-as pesti árvíz elárasztotta a várost, akkor a víz a vállalkozását majdnem teljesen, minden felszerelésével elpusztította. 

John Hürlimann: Pesti árvíz, 1838.

A magyar írók Heckenast Gusztávnak az újraindításban segítettek úgy, hogy kiadták a Budapesti árvízkönyv című művet és az ebből befolyt jövedelmet fordították erre. Külföldi kollégái, hitelezői szintén elengedték tartozásait, ami arra utal, hogy igen nagy tekintéllyel rendelkezhetett. Első kölcsönkönyvtárát 1838-ban nyitotta nyolcezer kötettel. 1840-ben Landerer Lajos nyomdásszal társult, innentől kezdve a cég neve Landerer és Heckenast lett.

Landerer Lajos 

Landerer Lajos portréja.

Landerer, Heckenast Gusztávval ellentétben viszont híres, német eredetű, de már magyar nyomdászcsaládba született. Amikor édesapja meghalt, Landerer 1810. április 16-a után megörökölte a család tulajdonában álló pozsonyi és pesti nyomdát, aminek további felvirágoztatásáért ezentúl ő felelt. Tanulmányait bölcsészettudományi szakon végezte, majd egy ideig katonáskodott. A litográfiát és a hagyományos Gutenberg típusú könyvnyomtatást viszont már Ausztriában, Bécsben tanulta meg. 

Az emberek menekítése, az 1838-as árvíz során.

Csak tizennégy évvel a szakma alapos megismerése után vette át nyomdái vezetését. Jó érzéke volt az üzlethez és felismerte Pest fejlődésében rejlő lehetőségeket, ezért erre a nyomdájára fordított több pénzt és alaposan felszereltette gépekkel. Magyarországon elsőként ő készített színes nyomatot 1833-ban, ami abban a korban újdonságnak számított. Az 1838-as pesti árvíz idején sok ember neki köszönhette az életét, akiken áldozatkészen segített. Ezért a város díszpolgárává választották. 1840-ben Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel társulva Landerer és Heckenast néven nyomda és kiadóvállalatot alapított. 

Landerer és Heckenast kiadása: Pesti Hírlap.

Ezt történelmi pillanatnak is tekinthetjük, mert a korábban a magyar nyomdászat történetében kezdve a reneszánsztól, a XIX. századig azt tapasztaljuk, hogy noha egyes szakemberek igyekeztek egymással együttműködni, számos fontos könyvet megjelentettek, igazán nagy megrendeléseket nem tudtak ellátni. A kor és az olvasók igénye fejlődött odáig a reformkori Magyarországon, hogy az igényes kiadású könyv a kultúrember életének részévé vált, a magára adó polgárnak polcait a szép kiadású kötetek is gazdagították. Az olvasás immár nem csak a legfelsőbb körök privilégiuma volt.

Landerer és Heckenast: Vasárnapi újság és Politikai Újdonságok.

Landerernek, mint vállalkozását jól menedzselő nyomdásznak jó kapcsolatai voltak a bécsi udvarral és titkosrendőrséggel is. Társával közös nyomdájuk 1840-től, a Pesti Hírlap kiadása 1841-ben kezdődött. Metternich herceg  javaslatára a lap szerkesztésével Kossuth Lajost bízták meg. Metternich és az  osztrák császári udvar arra számított, hogy ezzel a politikai fogságból éppen kiszabadult Kossuth Lajos tevékenységét cenzúrázni tudják. Szerencsére a számításuk nem vált be, ennek ellenére Landerer Lajos 1844-ben nyomásukra elérte Kossuth Lajos szerkesztésről való lemondását.

Landerer és Heckenast, Petőfi Sándor: Nemzeti dal.

A Pesti Hírlap megjelenési formája igen érdekes. Betűtípusát, amivel a lapot szedték, először használták Magyarországon. A jelenlegi digitális változathoz, a Pesti Hírlap 1943-as arculatát használták fel. Napjaink tudása szerint a betűnek nincs sem dőlt, sem félkövér típusa, vagy még nem terveztek hozzá. A dőlt változat helyett betűritkítást szoktak alkalmazni, félkövér helyett egyiptomi betűt használtak. Speciális karakterek az fi ligatúra, a dollár és a kettős kereszt helyén. Valamint a nyomdászati jelzésekből (cifrákból) jól ismert kézfej, aminek a mutató ujja, a kéz helyzetétől függően balra, vagy jobbra mutat.

A kétforintos bankó nyomódúca.

A heves vérmérsékletű Kossuth Lajos a következő, egyáltalán nem hízelgő módon emlékezett meg a kiadóiról: Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak. Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni.. Azért ennél jóval árnyaltabb a kép, mostani tudásunk szerint két nagyon művelt kultúrember munkásságáról van szó, akik sokat tettek a magyar irodalom és írók, költők megismertetéséért. Az általuk megjelentetett könyvek igazán színvonalasak és jó minőségűek voltak még mai szemmel nézve is. 

Landerer és Heckenast, Dr. Henszlmann Imre: Párhuzam az ó és újkor művészeti nézetek és nevelések közt különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországon, 1841 Pest.

Landerer és Heckenast közösen indították el a Bibliographiai Értesítőt, az első havonta megjelenő, magyar nyelvű, könyvvel foglalkozó folyóiratot. A lap 1842-ben szűnt meg. Vállalkozásuk és nyomdájuk leghíresebb pillanata mégis 1848. márciusában következett be, még ha általuk nem előre elképzelt forgatókönyv szerint zajlottak is a dolgok. 1848. március 15-e napjának előestéjén Heckenasték értesültek  arról, hogy mire készülnek Petőfi Sándor és barátai. Heckenast nem ment be aznap a nyomdába. Azt sajnos nem tudjuk, hogy  politikai kapcsolatait féltette, vagy üzleti óvatosságból döntött így. Minden esetre a nyomdászok neve most már örökre összefonódik a márciusi ifjak tevékenységével. Egy másik forrás azonban így ír erről az eseményről: 1848. március 14.-e. Landerer Lajos már este hírt kapott arról, hogy mi készülődik; tehát másnap kora reggel nyomdászokkal s a szükséges papírkészlettel várta az ifjúságot. Az ifjúság radikális képviselői - részben saját szerzői, lapszerkesztője- Vasvári Pál, Irinyi János, Jókai, Petőfi s néhányan mások beléptek a Landerer és Heckenast nyomdahelyiségbe, és felszólították őt, hogy nyomtassa ki a Tizenkét Pontot és a Nemzeti dalt. Landerer fennhangon szabadkozott, hogy miután a kéziratokról hiányzik a cenzori jóváhagyás, ezt nem teheti, halkan viszont hozzátette, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet. 1.

Oliver Goldsmith: A vékfildi lelkész, az író 1766-os világhírű regényének a kiadása, 1855-ben adta ki Heckenast Gusztáv, fordítója: Ács Zsigmond.

Szalay László, aki a Pesti Hírlap főszerkesztői posztján követte Kossuth Lajost minden segítséget megadott a forradalmi ifjúságnak a Nemzeti Dal és a Tizenkét Pont, valamint a Kossuth bankók kinyomtatásához. Ez utóbbi már az ő saját nyomdájában történt. 

Száz forintos bankó.

Szabadsajtó udvarnak nevezte el ezt a házat Petőfi Sándor a nagy magyar költő, az 1848. március 15-én benne lejátszódó történelmi események emlékére. Itt működött 1840-től Landerer és Heckenast Nyomda- és Kiadóvállalata. Itt adták ki Kossuth Lajos Pesti Hírlapját, majd az Életképeket: Petőfi Sándor, Jókai Mór és a forradalmi ifjúság folyóiratát. 1848. március 15-én a magyar ifjúság vezetői: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi János és mások lefoglalták a nyomdát, kinyomtatták a Tizenkét Pontot és a Nemzeti dalt. Később itt készítették elő a Kossuth-bankók nyomóducait. A 1854-ig itt működött nyomda helyén nyílt meg a Kammon Kávéház, a fiatal magyar írók, költők és művészek találkozóhelye. Egykor e házban lakott Arany János, Bajza József, Garay János, Kossuth Lajos, Kultsár István és Vörösmarty Mihály is. emléktabla.blog.hu/2010/02/26/landerer_es_heckenast... - Az Emléktábla  Kossuth Lajos utca 3. - Szép utca 1/a-b. cím alatt található, amit 1967-ben állítottak. 

Heckenast Gusztáv kiadása, Áldor Imre: Vázlatok a Magyar Emigratió Életéből, Pest, 1870. Balra Kossuth Lajos portréja. Ez a kiadvány is bizonyítja Heckenast Gusztáv tiszteletét a forradalom nagy személyiségeivel szemben.

A kiadót 1849-től Heckenast Gusztáv vitte tovább.

Ugyan nem tartozik szorosan a betűtörténet témaköréhez, de mivel ő fogalmazta meg a tizenkét pontot, ezért érdemes a munkásságáról olvasnunk.

Irinyi János

Irinyi János vegyész portréja, a legenda szerint ő alkotta meg a Tizenkét pont szövegét.

Albisban született, 1817. május 17-én és Vértesen halt meg 1895. december 17-én. Nagylétán, ezután Debrecenben végezte tanulmányait. Kémiai tudására Bécsben, Ausztriában, a Politechnikumban tett szert. Meisser Pál tanára és professzora sikertelen kísérlete vezette rá a nem robbanó, zajtalan gyufa megoldására. Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát, aminek lényege az volt, hogy a gyufa fejében található foszfort nem kálium-klóráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte. Találmányát Rómer István gyufagyárosnak adta el. A pénzért, amit a találmányáért kapott külföldre ment tanulmányútra, majd ebből fedezte berlini egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait. 21 éves korában (!), 1838-ban a kémia elméletéről írt könyvet, amelyben elsősorban a savakkal kapcsolatos szakmai tapasztalatait adta közre. 

Heckenast Gusztáv, Jókai Mór: Regék, 1858. Egy oldal illusztrációkkal.

A szikes talajok javításáról is írt értekezést. A magyar szódás szikesek gipsszel történő javítását először Irinyi javasolta. 1939-ben ő alapította az első magyar gyufagyárat, Gyújtófák Gyárát Pesten. Irinyi János egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak. Tökéletesen elsajátította az  A. L. Lavoisier szellemében fejlődő új kémiát. Ez a korban nagy bátorságra vallott, mert a bécsi és a budapesti tudós világ is el volt ájulva Winterl Jakab nagyszerűségétől, aki Lavoisier kísérleteinek meddőségét és elméleteinek tarthatatlanságát hirdette. Milyen ismerős mentalitás ez, el nem ismerni valakinek a kiválóságát a maga korában! Winterlnek sok követője, tanítványa volt, akik mind az ő téziseit igazolták. Mindebben az a tragikomikus, hogy Irinyi János, Wintertl halála után nyolc évvel született. A másik szakember tekintélye, az általa alapított józsefvárosi botanikus kerten (Füvészkert) és Tessedik Sámuel barátságán nyugodott, tehát távolról sem kémiai természetű alapokon.

Heckenast Gusztáv, Jókai Mór munkái sorozat, munkái XV. : Regék.

Az 1848/1849-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott.  Az ágyúöntés és puskaporgyártás irányítása és az állami gyárak felügyelete volt az ő feladata, amivel közvetlenül Kossuth Lajos bízta meg. Őrnagyként a lőporgyár vezetője volt Nagyváradon. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában. 

Tizenkét pont.

Mint erősen magyar érzelmű, nemes ember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot szövegét ő találta ki, a kora elvárásai szerint és küldte Pestre. Mezőgazdasági kísérletei anyagilag tönkretették, s könyvelői állást kellett vállalnia, majd az István Malom igazgatója lett Debrecenben.

                                                                                                          Kocsis Nagy Noémi

Könyveimet innen tudod megrendelni: 

https://publioboox.com/szerzo/gerda-green

Ez a bejegyzés 4760 embernek tetszik itt a blogon. Köszönjük!

Landerer és Heckenast kiadása, Katona József: Bánk bán plakát, előadás a Nemzeti Színházban.

 Jegyzetek:
1. Varga Ádám: Az online és nyomtatott média viszonya. Konzulens: Kocsis Nagy Noémi Szakdolgozat. KREA Kortárs Művészeti Iskola, webdesign szak, 2013. 18. o.

Felhasznált szakirodalom:

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.
A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.

Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó, 2007.
Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.