május 31, 2012

Betűtörténet 25: William Morris és az Arts and Crafts művészete

Copyright© 2015.artificium-artis.blogspot.com
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

William Morris: A Kelmscott Press kolofónja.

A blogon korábban szót ejtettünk az Arts and Crafts alkotók sokoldalúságáról. Most igyekszünk a betű és könyvtörténetben betöltött szerepüket elmondani. Angliában a tizenkilencedik században az ipari fejlődés túlsúlyba került, amit az ott élő emberek egy jó része a Viktoriánus korral azonosított és ez sokakból haragot, utálatot váltott ki, mert minden nyomorúság forrását ebben látták. Kétségtelen tény azonban, hogy Anglia (Nagy-Britannia) tekintélye ekkor nőtt meg igazán. Ekkor rendelkezett számos gyarmattal, ekkor tette le névjegyét az angol kultúra számos olyan országban, ahol azóta is erre közigazgatásra, társadalmi berendezkedésre tekintenek példaként. A kort az uralkodóról nevezték el, hiszen ebben időszakban uralkodott minden idők egyik legmeghatározóbb személyisége, Viktória angol királynő (London, 1819. május 24.- London, 1901. május 22.). Az ő hatvanhárom éves regnálása alatt Anglia világhatalommá vált. A királynői teendői mellett kilenc gyermeket szült, ezzel is példát mutatva a világ előtt. Harmincnégy unokája közül huszonhat a világ összes kontinensén, különböző országok nemesi családjaival házasodott. Viktória Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának volt az uralkodója és 1876. május 1-én India császárnőjévé is koronázták, a tisztséget haláláig töltötte be.

Viktória angol királynő (London, 1819. május 24.- London, 1901. május 2.)

A tizenkilencedik század iparának túlzott volta, főként a szegényebb néprétegeknek inkább megterhelést jelentett, mert a mindennapi munka mellett nem részesültek a jólétből. Az istenhit háttérbe szorult és a gyári tömegtermelés soha nem látott méreteket öltött, a tárgyak is ott készültek és a munkába belefáradt embereknek már ideje sem maradt arra, hogy otthonukat maguk szépítsék és rendezzék be. Az olyan gazdag családok fiaiból, mint amilyen William Morris is volt, ez ellenállást váltott ki. Neki és hasonló gondolkodású barátainak az volt az elképzelésük, hogy szép és igényes lakberendezési tárgyakat, könyveket hozzanak létre, hogy a mindennapi kultúráért tegyenek valamit. Mint később látni fogjuk ezért, a Raffaello előtti időkhöz kívántak visszatérni (preraffaeliták, nazarénusok), amikor az ember még harmóniában volt a természettel, maga osztotta be az idejét és saját szerszámaival készítette, azokat a tárgyakat, amire szüksége volt.

William Morris grafikája.

Természetesen ez a múlt idealizálása volt, William Morris társaival mégis egy rendkívül népszerű és sokrétű mozgalmat indított el. Az általa és barátai által előállított iparművészeti termékek és képzőművészeti alkotások igényességüknek és vonzó megjelenésüknek köszönhetően a szegényebb néprétegek komfortérzetét növelte volna, a széppé tett környezetükben. Továbbá kulturális fejlődést tett volna lehetővé számukra. Utópisztikus és idealista elképzeléseik közül sok megvalósult és ma is csodálattal tekintünk az általuk létrehozott alkotásokra, tárgyaik azonban túl drágának, megfizethetetlennek bizonyultak a célközönségnek. A korban hasonló szellemiséggel alkotó társaságok céhekbe tömörültek és műhelyekben dolgoztak. A William Morris által elképzelt és leírt bezöldített városok, ahol virágtenger és legelésző állatok veszik majd körül a lakókat szintén elképzelés maradt csak, de a modern építészet mai igényeiben, ahol a zöldfelület és a város elviselhetővé tétele már fő tervezési szempont (Nyugat-Európában, Arab Államok, Ázsia, de most már Magyarországon is van erre elképzelés) elő-elő bukkannak ezek az ötletek. Jó lenne ehhez visszatérni egy kicsit a mindennapjainkban.

William Morris: Tapéta terv.

William Morris, akire elsősorban az iparművészet megújítójaként tekintünk, Angliában komoly kézműves céhek inspirációját adta, lakberendezési, szőnyeg, textiltervezési, bútorkészítési tárgyakról ismert, a betűtörténetben is számottevő munkásságot hagyott hátra. Főként alkotói korszaka második felében beszélhetünk tipográfiai ténykedéséről. A Kelmscott Pressnek dolgozott és az eszméi Európán kívül Amerikában is elterjedtek, sok ottani nyomdász, betűtervező tekintette őt példaképének.

William Morris portréja.

William Morris, 1834. március 24-én született és 1896. október 3-án halt meg. Úgy tartjuk számon a művészettörténetben, mint angol művészt, írót, szocialista aktivistát, tipográfust, designert. Nevét az Arts and Crafts mozgalommal kapcsoljuk össze annak jellegzetes stílusjegyei alapján. Olyan elméleti szakemberként tartjuk számon, aki a gyakorlatban is megvalósította elgondolásait. Legfőbb szakterületei a következők voltak: ólomüveg készítés, csempefestés, finomnyomás, tapétakészítés, szövés, kárpittervezés, könyvkötés és tervezés. Újraélesztette a növényi festés hagyományát is, ami Keleten, a japán fametszeteknél évszázados hagyomány volt és Európában is. Az idők során elfelejtkeztek róla, mert az ipari festékgyártás már a XIX. század második felében uralta a piacot.

William Morris: párnák, ágytakaró.

Az új lakberendezési tárgyak készítéséről és a díszítőművészetekről, ami ekkor kezdett a képzőművészettől különválni (design) mind a gyakorlatban, mind az ezzel kapcsolatos könyveiben olvashatunk. A textil történetének tudósává vált, mert hosszasan tanulmányozta saját munkái miatt a korábbi évszázadok kárpit, szőnyegkészítési terveit, leírásait. Verseket és novellákat írt, északi családregényeket fordított le, minden érdekelte, ami Anglia ősi múltjával kapcsolatos volt és az ebből leszűrt tudás soha nem látott gazdag motívumvilágot eredményezett munkásságában. William Morris továbbtanulásánál elsődleges szempont volt, hogy a elmélyülhessen a tervezésben, hogy valóra váltsa álmait. Elsőként, a maga korában szokatlanul, műemlékvédőként állt ki azért, hogy a középkori templomok eredeti formáját megőrizzék az utókor számára. Együttműködött a szocialista mozgalommal. Halálakor orvosa így búcsúztatta: Tíz ember számára elég eredményt ért el életében.

William Morris: Tapéta.

Élete

William Morris egy gazdag család legidősebb gyermekeként született, s mint kiderült ez a tehetősség megadta neki azt a lehetőséget, hogy egész életében azzal foglalkozhasson, amit szeret.Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen végezte, ahol életre szóló barátságot kötött Edward Burne-Jones-szal, teológia szakos hallgatótársával. Mindketten elhatározták, hogy építészeti tanulmányokat folytatnak, míg Burne – Jones Londonba költözött festést tanulni és az új preraffaelita testvériség tagja lett – magát a középkorral kapcsolatos tudásnak szentelte.

William Morris arcképe egy könyvborítón.

William Morris tervezőirodája is Londonba költözött, így a barátok újra találkoztak. Morris megismerkedett Dante Gabriel Rossetti festőművésszel, akinek hatása alá került és az ő rábeszélésére feladta az építészetet a festészetért. Rossetti volt az, aki a művészek egy csoportját szervezte meg az új Oxford Union épületfreskóinak elkészítésére. Morris csatlakozott ehhez a mozgalomhoz és Artúr király legendájának egy jelenetét festette meg, amely témát utána könyveiben és más terveiben sokszor felhasználta.

Dante Gabriel Rosetti festőművész portréja, 1828-1882.

Ebben az időben találkozott Jane Burdennel, akit barátai Janeynek szólítottak. Ugyanakkor Jane, Dante Gabriel Rossetti a festőművész modellje is volt, egy korabeli szépség, akinek sötét haja és halvány bőre mindenki érdeklődését felkeltette. Arctípusát és alakját a festő többször meg is örökítette, aki szintén szerelmet táplált a nő iránt és ez a későbbiekben Morris házasságának végét jelentette. De ne rohanjunk annyira előre, amikor William Morris úgy döntött, hogy a lányt feleségül veszi barátai nem voltak elragadtatva az ötlettől és miután hozzá képest alacsony sorból származott, a családja azzal fejezte ki véleményét, hogy nem mentek el az esküvőjükre. William Morris és Janey 1859-ben házasodtak össze és a művész barátját Philipp Webbet kérte meg, hogy megtervezze otthonukat, ami a Vörös Ház (Red House) néven lett híres, vörös építőkövei miatt.

Dante Gabriel Rosetti: Jane Morris.

A Vörös ház jelképi mivolta abban nyilvánul meg számunkra is, hogy szemmel láthatólag a fiatal magyar építészek (Fiatalok), mint Kozma Lajos, Kós Károly, Thoroczkai Wigand Ede és Zrumecky Dezső a népművészetből és a nyugati mintákból inspirálódva a századfordulón hasonló eredményekre jutottak. Minden bizonnyal, mint sok más művész a világon, úgy tekintettek erre a házra, mint egységes alkotásra, amelyben megvalósul a külső és belső harmóniája, a minden részletre odafigyelő tervezésben.

Philipp Webb: Vörös ház, Morrisék lakóháza.

A Vörös ház Kent vidéki házainak stílusában épült- kissé nagyobb méretekben. Tágas, fényes terek voltak benne és nagy belmagasság, építőanyaga egyszerű tégla volt, masszív tölgyfából készült lépcsői, faragványai, ablakkeretezései révén vált különlegessé. Kívülről festői gótikus látványt nyújtott. A gótika különben is, a saját stílus korától kezdve egy örökké visszatérő elem volt az angol építészetben és a XIX. század végéig folyton épültek gótikus stílusú épületek. William Morrisék gondolkodásában fontos szerepet játszott a W. A. Pugin által tervezett londoni neogótikus parlament, amelyik a Temze partján álló festői látványával a magyar Parlament előképe is lett.

Dante Gabriel Rosetti: Jane Morris, 1868.

Az oxfordi emlékek és tanulmányok hatására William Morris saját dolgozószobáját a jól ismert Artúr király mondájának jeleneteivel díszítette. Ehhez saját maga festette a növényzetet és a madarakat, ahogyan a régi tapétákon, gyűjtései során korábban látta. Saját, a felesége és barátaival való együttműködésben készültek hímzett falikárpitok, ólomüveg ablakok, csempék, bútorok, fém és üvegmunkák. William Morris felesége Janey egyébként képzett hímző és fafaragó volt, s ez nagymértékben hozzájárult a ház szépségéhez. A házaspár ekkoriban nagyon boldog volt, mert két kislányuk is a vidéki házukban született.

Philipp Webb: Vörös ház Kentben, 1859.

Morrisnak tovább kellett képeznie magát a nyersanyag és a köztes anyag megmunkálásában, és a tervezése az erők és a minőségek megértésével bontakozott ki. Gyakran vendégeskedtek Morrisék házában barátok, mint Edward Burne-Jones a festő és felesége Georgina, Rossetti és felesége Lizzie, Philipp Webb a házuk építésze, Ford Maddox Brown, Arthur Hughes, Charles Faulkner és nővére Kate, aki később tervezett is a társaság számára. A költő, Algernon Charles Seinburne, és Janey nővére, Bessy, a gyakorlott hímző. Mulatozásaik alkotókedvükre is nagy hatással volt ekkor jött létre az elképzelés, hogy egy olyan céget hozzanak létre, ami dekoratív tárgyak készítésével foglalkozik.

Philipp Webb: Vörös ház lépcsője és emelete, 1859.

Némi változtatások után ez a Morris& Co nevet kapta végül a cég. Sajnálatos módon ekkorra már el kellett hagyniuk a Vörös Ház épületét, vállalkozásuk számára jobban használható hely érdekében. De az egyetlen ház melyhez Morris igazán kötődött még, a Kelsmcott Manor volt, a Temze felső folyásánál. 1867-ben Rossetti újra modellnek kérte Janeyt és ez végzetesnek bizonyult házasságuk szempontjából. Míg Rossetti Kelmscott-ban volt, Morris hosszú utazásokat tett északra, ahol az északi mondák után kutatott. Janeyt a többiek gyakran kiközösítették és William magát okolta azért, hogy képtelen volt boldoggá tenni gyönyörű feleségét. Így minden energiáját a munkájába ölte, ami a magánéleti kudarcokkal szemben, szép lassan meghozta számára a várva várt sikert.

William Morris: Tapéta.

Szerelem és szépség volt Morris számára a két legfontosabb szempont és az egyszerűséget is szem előtt tartotta: Soha nem voltam még olyan gazdag család otthonában, ami nem nézett volna ki sokkal jobban, egy kertben, a berendezés 9/10-edének elégetésével rendezett tűzijáték után.

William Morris: Kompozíció.

A hagyományos problémamegoldási módok nem léteztek Morris számára. Abban hitt, hogy a tárgyak alakját meghatározza anyaguk és funkciójuk. Ezért mielőtt nekiállt volna egy tervezésnek meg kellett értenie az anyag megformálásának teljes folyamatát, erővonalait és egyéb tulajdonságait. Elvben azt szerette volna, hogy az alkotó művész (legyen az képző, vagy iparművész) és a tárgy közti szoros kapcsolatból alakuljon ki a végeredmény, hogy a készítő saját képzeletének egy részét adja bele a folyamatba. Ezt a megoldást a középkori szakembereknél találta meg, mert akkor még a természettel harmóniában éltek, onnan inspirálódtak, saját szerszámaikkal dolgoztak és saját idejükkel rendelkeztek. Tulajdonképpen erre épül az egész Arts and Crafts filozófiája is. A mozgalom, melyre művészete erősen hatott, egész Nyugat-Európában, Közép-Európában és Észak-Amerikában elterjedt.

William Morris: Arthur király és Sir Lancelot. Üvegablakterv, 1862.

A mintakészítési stílus, melyet Morris kifejlesztett, nagyban különbözött a viktoriánus korszakból fennmaradtaktól, melyeket a valósághűen modellezett beállítások és erős színek jellemeztek. Morris ugyan a természetet használta inspirációként, de nagy lelkesedéssel fordult a középkori kéziratokban talált mintákhoz. Gyűjtötte ezeket az általa csodált hímzéseket és tapétákat.

William Morris: Eperlopó, Arkansas Art Center.

Az eperlopó – a címe az egyik leghíresebb és gyakran használt mintájának, amit Kelmsott Manorban találta ki. Ötletét az adta, hogy Morris a madarakat figyelte, ahogyan az ágak közt a szemeket szedegetik az eperfáról. Valamivel korábban részletes kutatást folytatott a madarak viselkedésével kapcsolatban, és egy terv-sorozatot is készített, benne a madár madárszövetmintával. A kitűnő megfigyelései nagyon átjönnek a kompozíción. Ezek a vizuális tapasztalatai arra ösztönözték, hogy elgondolkozzon azon, hogyan használhatná fel a megfigyeléseit és arra a meggyőződésre jutott, hogy szerkezet nélkül a tervezésnek nem sok értelme van, a kompozíció nem használható. Erre a történelmi kárpitok megismerésével jött rá, ahol a pontos tervezés adta a látnivaló pontosságát és harmóniáját. Morris óriási inspirációs bázist hagyott ránk tervei révén és művészeti megközelítésében. Az általa megalkotott, a textillel, hímzésekkel kapcsolatos szabályok más mesterségek esetében is érvényesek, szerinte nincs értelme bármi olyan dologgal foglalkozni, ami nem feltűnően szép.

William Morris: Tapéta, vagy textilminta.

Ami a könyvművészetét illeti, viszonylag későn kezdett el tipográfiával foglalkozni, akkor amikor megismerte Emery Walkert (1851-1933), aki rézmetszéssel és nyomtatással foglalkozott. William Morris részt vett egy előadáson, amit a metsző tartott 1888-ban Londonban, a Regent Streeten, az Új Galériában (New Gallery) és amelyre elment a kor nagy írója, Oscar Wilde is, aki a Pall Mall Gazette tudósítójaként volt jelen. Az előadás témája arra az időszakra vonatkozott, amikor a holland nyomdászatban megjelent az Elzevir ház és amikor Misztótfalusi is alkotott, csak akkor még Jansonnak hitték. Akkoriban egyre többen kezdtek olvasni, valamint szó esett William Csalonról és Baskerville-ről is, akinek akár William Hogarth angol festő is tervezhette a betűit.

William Morris, részlet egy könyvből.

William Morris elhatározta, hogy ő is tipográfiával akar foglalkozni, mert egyre nagyobb volt az igény az olvasásra, ugyanakkor a művész úgy tapasztalta, hogy a tipográfiai minőségben egy fajta silányság, igénytelenség kezd eluralkodni, s ez ellen is szeretett volna tenni valamit. Üdítő kivételt jelentett a Chiswick Press nyomda, amelyik az ő verseit nyomtatta ki, kiemelkedő minőségben. Az új vállalkozásához Emery Walkert kérte fel, de ő nem szeretett volna részt venni benne csak, mint tipográfiai tanácsadó. Létrejött a Kelmscott Press, ami merített papírra, saját tervezésű betűkkel készített kiadványokat.

William Morris: Kelmscott Press.

William Morris nevéhez több betű is kapcsolható. A Kelmscott Press kiadványaként saját írását, a The Story of the Glittering Paintet adta ki, amit a saját betűjével szedtek. Ehhez egy a betűtörténetben korábban kétszer használt betűt alkalmazott, tervezett át, nevezetesen Nicolas Jenson egy típusát, amit a nagy előd a Plinius című művében, majd Jacobus Rubeus a Historia Florentinában használt.

William Morris: Troy és Golden.

Morris szakmai társa Walker a korabeli fotózási módszerekkel lefényképezte a kódexek betűit, felnagyította, majd a művész újratervezte azokat. Az első betűkészlete a Golden volt és arról az Arany Legendáról (Golden Legend) nevezte el, amit korábban ki szeretett volna adni. Kereskedelemben nem volt kapható ez a betűtípus, így a többi kiadó rákényszerült, hogy felkutassa Jenson eredetijeit és újraterveztesse. A divat Amerikára is átterjedt, ahol az ATF is piacra dobott egy változatot (1895, Dickinson Foundry).

William Morris: Könyvborító, forrás: Libri Wox.

William Morris további betűtípusai, a Troy (Trója), amivel Froissat Krónikák című művét adta ki és a Chaucer nevű másik betűt, amivel a The Works of Geoffrey Chaucer című munkáját jelentette meg, 1896-ban pár hónappal a Morris halála előtt.

William Morris: Iniciálék.

A rövid ideig működő Kelmscott Press nagyon nagy hatású volt, számtalan kiadvánnyal, részletes és szép illusztrációkkal, dekorációkkal, amiket nagyon alaposan készítettek el a könyvek számára. 1891 és 1898 között ötvenhárom könyvet adtak ki és ezt a csodálatos folyamatot Morris viszonylag korai (hatvankét éves) halála akasztotta meg. A könyveiben az elkötelezett szocialista eszméket valló Morris, utópisztikus társadalom eszméi, amivel a korabeli Londont egy virágzó természetközeli várossá szerette volna visszaváltoztatni, illetve az az elképzelése, hogy az emberek maguk teremtik meg környezetüket szép tárgyakkal, nem valósult meg, csak részben. Hiszen ma is vannak olyan klubok, művészemberek, akik vagy professzionálisan, vagy hobbiból szeretnek kézimunkát, kerámiákat, vagy textileket készíteni, de ez mégsem általános. Ugyanakkor az általa nagyon magas minőségben, de drágán előállított könyvek, csak a leggazdagabb gyűjtők kezébe kerültek.

William Morris: Trója betűtípus.

Az Angol Parlament.

Arts and Crafts stílusú csempe.Az Arts and Crafts mozgalmán belül több korszakot is meg tudunk különböztetni időrendi sorrend szerint. Első szakaszához tartozik a William Morris (1834-1896) vezette időszak, melyben a formai inspirációt elsősorban a természetben látott madarakból, növényekből és egyéb állatokból merítették. E hatások megjelentek a korabeli tapétákon, kárpitokon és más anyagokon, amelyeket a lakberendezésben, de az öltözködésben is használtak.

A Kelsmcott Press révén sok magánnyomda létesült, Angliában: ennek a nyomdának a leszármazottja a Dove Press lett 1893-tól. 1901-ben Emery Walker is betársult a könyvkötészetbe Thomas Cobden Sandersonnal (1840-1929) között hozták létre ezt a kiadót. Amerikában Daniel Berkeley Updike Bostonban hozta létre a Merrymount Presst. Will Bradley Springfiledben, Massachussetsben, a Wayside Presst. Kocsis Nagy Noémi

Ez 1718 embernek tetszik a blogon!
4-en osztották meg a facebookon!
Köszönjük!

William Morris: Iniciálé.

Felhasznált szakirodalom:

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.

A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.
Ady Endre összes versei, Osiris Kiadó Budapest, 2006.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó, 2007.
Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007).
Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.