Ügyintézés élményekkel, így is lehet?

Sokaknak rémálom az ügyintézés, nekem is az volt sokáig. Nemrégiben beszéltük egy barátnőmmel, hogy mennyire idegesítő mindez és neki is tavaly Canossa járás volt egy papír. 
Én is tudnék mesélni, mert egyszer a gyermek útlevél intézése volt egy merő cirkusz, holott alapvetően én nem vagyok híve a hivatalokban való veszekedésnek. 
De azt hiszem a koronavírus ezen is sokat változtatott. Tavaly amikor a lányomnak kellett útlevelet csináltatni, hogy az apja elvihesse nyaralni, a hivatalnoknak  az volt az első kifogása, hogy az apjának ott kell lenni. Mondtam, hogy ez nem lehetséges, mert külföldön dolgozik és elváltam. Akkor hozzak hozzájárulást - mondta flegmán, tehát első körben nem intéztünk semmit. 
Mikor második alkalommal vittem a hozzájárulást, amit letanúztattam két emberrel, akkor az volt vele a baja, mert természetesen megint őt fogtuk ki, hogy ez nem az eredeti, csak szkennelt, holott ma már a szkennelt dokumentumokat, ha aláírás van rajta mindenhol elfogadják. 
Mindent így intézek ma már, mert a koronavírus bebizonyította, hogy csak így lehet. Az iskolai beiratkozást, jogi meghatalmazást, pályázatok intézését és abszolút mindent. Az ember kinyomtatja, aláírja, beszkenneli és küldi emailben, csatolva. Mert ez a XXI. század!! Felejtsük el a sárga csekket, a sorbanállást és egyebeket, ilyen szempontból ez a járványhelyzet nagy tanulság volt. 

Pontosan ezt magyaráztam múlt évben, annak a begyöpösödött hivatalnoknőnek, de ő tovább szemtelenkedett és kekeckedett velem. Hiába meséltem el neki, hogy nem áll szándékomban elrabolni a gyerekünket, mert nem én viszem nyaralni, hanem az apja, tehát teljesen ellent mond minden logikának, amit művel velünk. 
- Nem baj, akkor is hozzon eredeti meghatalmazást - fújta. 
Legközelebb, amikor mentünk, harmadjára, akkor megint belekötött valamibe és rájöttem, hogy engem ez a nő szivat. 
Van ilyen. 
Van ilyen, hogy valakinek nem vagy szimpatikus, bármilyen udvarias, becsületes, kedves vagy vele. 
És kedves olvasók, nem kell védeni, nem a hivatalos út, ha valaki akar kekeckedni veled, megteszi. Mint a nyuszikával. Ha van rajtad sapka, azért kapsz, ha nincs, akkor meg azért.
Pont ugyanúgy, mint azok az internetes kommentelők, akik semmilyen logika mentén nem tudnak érvelni, de lemennek egy óvodás gyerek szintjére a vitában, ha az kell, hogy bebizonyítsák, hogy igazuk van.  
Harmadik alkalommal, amikor újból mentünk ügyintézni ugyanoda, erre hivatkoztam tehát a kiszáradt citromra hasonlító, besavanyodott hivatalnoknőnek. 
Ezt mondta nekem: - Ezt én nem hiszem el - mármint, hogy nekem ítélte a bíróság a gyereket. 
Mutatom neki a telefont a bírósági határozattal. 
Azt mondja: - Ilyet bárki mutathat. Ez nincs kinyomtatva. 
Azt feleltem neki nyugalmat erőltetve magamra: 
- Adjon egy email címet, átküldöm és nyomtassa ki ön. 
Az volt a válasz: - Ilyet én nem tehetek. 
Már megint a papír, mindig csak a papír. Itt tartunk - gondoltam, tisztára az ötvenes évek. Mit ötvenes? Még a kilencvenes években is így volt. Hiába a számítástechnika, internet, kormányablak, időpontfoglaló alkalmazás, ügyfélkapu, ha ugyanazok a seggfejek vannak mindenhol- ezt gondoltam. 

Már majdnem ordítottam a nővel, de fojtottan csak ennyit mondtam neki: 
- Most pedig hívja ide a főnökét, beszédem van vele. 
Akkor könyörgőre fogta, én meg megsajnáltam. A gyerek csitítgatott és nyomta lefelé a vállam, hogy nyugodjak meg. 
Kiderült, hogy abba az országba személyivel is utazhat, megspóroltuk volna az egész cirkuszt, hercehurcát, mindent, ha ez kiderül. 
Még az előző történethez hozzátartozik, hogy amikor legutoljára a hatodik kerületiben intéztem valamit, mert azt tudni kell, hogy a kormányablakok lényege, hogy bárhol bármit lehet intézni, akkor minden másképp zajlott. Fel is tettem magamnak a kérdést: így is lehet? Teszem azt én Borsodban vagyok és meg kell hosszabbítanom a vezetői engedélyemet, mert épp nyaralok és elfelejtettem Budapesten, akkor ott is lehet. Nem kell ezért hazajönni. 

Felvilágosított tehát, a hatodik kerületi, meglepően jó fej és udvarias ügyintéző, hogy az a bizonyos ominózus kormányablak, ahol nemcsak órákat kellett várni, hiába mentél időpontra, de még bunkók is voltak az ügyfelekkel, teljesen megszűnt. Lehet, hogy a fenntartásával voltak gondok, de az egészet átszőtte a rosszindulat légköre. 

Biztos ti is tapasztaltatok már ilyet, ha munkát kerestetek, vagy valahova mentetek, hogy lehetett érezni, hogy harmónia van-e? Szeretik-e a munkatársak? Jó-e a légkör? Van-e közösség? Vagy mondjuk a vezetője a részlegnek egy igazi seggfej és a kollégák marják egymást és intrikálnak? Van, ahol tappintani lehet a feszültséget. 
Szóval két héttel előre foglaltam időpontot. Természetesen arra az ominózus helyre, ami bezárt nem volt, habár a neten még mindig fenn vannak az adataik a régi nyitvatartással. 
A másik kerületibe, meg hónapokra előre semmi. Magyarul, ha én bármit akarnék, mondjuk hagyatékot intézni, férjhez menni, vagy gépkocsi engedélyt hosszabbíttatni, most nem tudnék. 

Körülnéztem a környező kerületek kormányablakaiban és már kezdtem elveszteni a reményt, amikor kiderült, hogy az egyikben van. 
Ügyintézésre fél órát mondtak, ezért az egyik időpontot negyed kilencre kértem, a másikat háromnegyed kilencre. El is indultunk időben. Annyira időben, hogy már negyed órával előbb ott voltunk, csodálkozott is a portás bácsi, vagy idősebb kormányablakos alkalmazott, nem tudom mi a hivatalos megnevezésük most. 
Leültünk és már öt percen belül fogadtak minket!!! 

Egyik ablaknál egyik ügyet, másiknál másikat intézhettük párhuzamosan. Ismerve a mi kerületünk hajdani kormányablakának kekeckedő alkalmazottját mindennel készültem. Kinyomtatott bírósági határozattal, hogy az orruk alá dugjam, ha arra kerül a sor. Igazából nem is foglalkoztak ezzel. 
Kedvesek, udvariasak, készségesek voltak, látszott, hogy a kollégák ismerik, szeretik egymást. Kézről-kézre adtak minket, mint abban a bizonyos bohózatban, amikor Bodrogi Gyula a gyógyszertárban óvszert vásárol. 
Szerintem mindenki boldog, hogy dolgozhat, hogy embereket lát, nem csak online meetingeken tudnak egyeztetni egymással. Most olvastam, hogy nagyon kellemes és jó az otthoni munka, csak éppen behallatszik a gyereksírás, a férj kiordít a wécéről, hogy: "drágám elfogyott a papír", a hátsó szobában veszekednek a kamasz testvérek, a szomszédból a flexelő szomszéd zaja is áthallatszik. Vagy éppenséggel tök ciki, ha az online megbeszélésen az egyik kolléga feltűnően unatkozik és a telefonját bökdösi, ahelyett, hogy a szakmai részletekre figyelne. 
Olyan híradó bejátszást is láttam, ahol a híradós otthonról közvetített, felül öltöny, nyakkendő és ing volt rajta, de nem várta meg, amíg szólnak neki a stúdióból, hogy vége, aztán felállt és alsógatyában távozott. Izmos és szép férfi volt és gondolom nagyon sok, otthon karanténban hervadó, női nézőnek szerzett örömöt a látvánnyal, csak éppen a tévé társaságra nézve valamelyik hárombetűs nagy és külföldi volt kissé kellemetlen. 

Szóval a hölgy a kormányablakban most készséges és kedves volt, mindent érthetően és logikusan elmagyarázott. A gyerekről nagyon jó igazolványképet csináltak.
Olyan gyorsan elintézték az ügyeinket, hogy negyed tízkor, amikorra mennünk kellett volna, már távoztunk. Sétáltunk a budai oldalon, a Vár alatt, nézelődtünk a Duna-parton és csodáltuk a felejthetetlen pesti oldalt a szállodasorral, nézelődtünk a ragyogó napsütésben, mert május van, gyönyörű. 
Egyébként mára már teljesen megnyílt újra a kedvenc teraszunk, finom grill ételekkel és annyira elsők voltunk, a szépen újrafestett asztaloknál, hogy mondhatjuk azt is, hogy teljesen újszerű volt az élmény. Az élményt éltük át, hogy élünk, hogy újra élünk, mintha újjászülettünk volna és az emberek hálásak azért, ami van.  
Aki tud hinni a csodában, annak ez majdnem olyan, mint a nulladik típusú találkozások. 
A gangon meg minden virágom, amiket elszáradtan, leértékelve vettem, mind virágba borult, meghálálva a szerető gondoskodást.

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.