Karanténnapló Noémitől 16. Május 10. avagy a szellemek napja

Harminchárom éve élek Budapesten. Minden téma érdekel, amiről úgy érzem írni tudok. Te is lehetsz a múzsám, ha megihletsz, írni fogok rólad. 

Futórózsák, melyek az én hajdani, drága Nagymamám szászrégeni kertjéből lettek áttelepítve. Mivel neki is májusban volt a szülinapja, ezért rá is emlékezünk. Most jut eszembe, hogy Apám 13-án, Nagymamám 20-án született. Másik Nagyapám 13-án született, én meg 20-án. Igaz mi júliusban, ők meg májusban.  

Hogy Apám szavaival éljek és, hogy Bódizs Edith, Ludas Manyis blogjának szellemjárta kert történetét továbbfűzzem, velünk is mindenféle furcsaságok történtek, vagyis minden fordítva és másképp, ahogy szokott, fejjel ültünk a bilin, vagy fordítva a lovon. Háziszellemeink Manó és Tahó ma nem hagytak nekünk békét az biztos. 

Ma és tegnap felköszöntöttük az összes létező rokonunkat és barátunkat, akinek május 10-én van a szülinapja. Bikák tömkelege a családban. Dunát lehet velük rekeszteni, de komolyan. 
S mivel a horoszkópom szerint én igen jól kijövök a bikákkal, az életben is tényleg működnek a dolgok. Vagy fordítva? 
Kezdődött a tegnapi nap azzal, hogy megünnepeltük az Apám születésnapját, amit előrehoztunk, mert hétköznapra esik most, én dolgozom, ő ügyet intéz, azaz senki nem ért volna rá egy jó kerti grillezésre. 
Mondja Anyukám, hogy akkor grillezzünk náluk a kertben és miután lassan harmadik hónapja mindenki otthon ül, minden szabályt betart és nem megyünk sehova a vásárláson és a munkán kívül, igazán lehetett. 
Ráadásul igen jó idő is volt, meleg napsütéssel, lágy, késő tavaszi szellőkkel és virágillattal, holnapra lehűlést mondanak a meteorológusok havazással. Na arra kíváncsi leszek. 

A grill tál, grillezett zöldségek és húsok, nagyon-nagy saláta, mustár, sült krumpli. 

Szeretjük nagyon a miccset (aki nem ismeri,a miccsek azok a kis erdélyi húsfasirtkák, amiken grillen sütnek, mustárral lehet enni, vagy bármi mással és korábban írtam itt a blogomon róla). Mondja Anyukám, hogy megveszi a 4 betűs áruházláncban készen, mondom neki, azt meg én meg nem eszem, bízza rám, megcsinálom. 
Két nappal ezelőtt, amikor vásároltam megvettem hozzá a húsokat (borjú, sertés) és megcsináltam itthon. Lényege, hogy kell bele húslé, meg zöld csípős paprika, meg zöldfűszerek, elsősorban borsikafű, de az nem volt nekem, így ment bele friss rozmaring és oregánó, meg nagyon sok fokhagyma. Össze is gyúrtam szépen, beraktam a hűtőbe, a tortát megvettem, a tortilla tekercseket. Apámék minden mást, az italokat, a zöldségeket a salátához, a krumplit a sütéshez. 

Tekintve, hogy karantén van, fodrásszá és könyvelővé és operatőrré is avanzsáltam a szüleimnél és miután ezeket megejtettük, mármint a hajfestést, adóbevallást, felvétel készítést nekiálltunk a tényleges grillezésnek. 
Most már grill fő-fő mester a lányom, aki vállalta ezt a szerepet, miután az apja már máshol tevékenykedik, ő szokta a húsokat sütni a megmaradt családban. 
Én benn sütöttem a krumplit a tűzhelyen és csináltam a salátát az előkészített zöldségekből, amiket Anyukám meghámozott nekem. Persze ki-bejártam a benti tűzhely és a kerti tűzhely között és belenyammogtam a miccsbe, hát mit ne mondjak, tényleg nagyon-nagyon finom lett. Ha egyszer szerzek valahonnan bárányhúst, azt is rakok bele, akkor lesz isteni. Persze az ára az nem valami olcsó, de a szülinap az szülinap. Mikor minden elkészült, a drága májusi napsütésben ültünk le ebédelni és Apám abszolút mindennel meg volt elégedve, vagy legalábbis nekem úgy tűnt. 
Utána engem hazahozott, mert lektorálok egy könyvet és munkám volt vele. 
Ma reggel hazajött a Lányom, akivel megbeszéltük, hogy meglátogatjuk a gimit, ahová felvették, azaz megnézzük kívülről is, meg a környéket is, hogy lássuk tetszik-e valóban, mielőtt elmegyünk beiratkozni. 

Nagy ritkán szoktam telikádas fürdést csapni, jobban szeretek zuhanyozni, de úgy voltam vele, hogy mielőtt hazaér, végre átengedem magam a kádban olvasás örömeinek és részletesen elmerülök Anthony Bourdain  A konyhafőnök vallomásai opuszba, amit annyira élvezek, hogy nem akarom túl hamar befejezni. Ezért, ha túl vagyok egy izgalmas kullináris részen, akkor rohanok, hogy megfőzzem, amit ott leír. Mielőtt félreértenétek ez nem egy szakácskönyv, hanem egy már elhunyt séf mesél a munkájáról és az életéről, de olyan érzékletesen, hogy nem lehet kibírni főzés nélkül. 

Azzal merültem el a kádban, hogy biztos kivettem a kulcsot a zárból. Hát persze, hogy nem. 

A gyerek nyomta a csengőt, nekem meg ki kellett ugrani vizesen, a víz meg a fürdőszoba szőnyegre lerakott könyvre csöpögött. A Lányom meg jól mulatott rajtam, mert miért ne?

Egyébként azt tudjátok, vagy, ahogy az amerikai filmek rossz fordításaiban fogalmaznak, hogy "az megvan", hogy a rokon mindig akkor hív fel, ha zuhanyzol, akkor van sürgős lelki baja a barátaidnak, amikor épp a trónon csücsülsz, vagy valami romantikus dologban ügyködsz a szerelmeddel? 

Ez ilyen Murphy törvény és egyúttal szörnyen idegesítő is. A tipikus esete annak, amikor mindig mindenhol elérhető vagy. 

Elkezdtem tehát sminkelni magam fürdés után, hogy valahogy kinézzek, ha elindulunk, erre a Lányom kivette a sminkkészletet a kezemből mondván, hogy "ezt nem így kell Mami, rossz nézni" és normálisan kisminkelt, mint egy képzett sminkes. 
Elindultunk volna végre, a kényelmes tempónkban, mert az tudni kell, mi soha nem sietünk sehova, mert mindenhova időben elindulunk és oda is érünk. Utáljuk a kapkodást. Tegnap is Anyukám sürgetett, hogy süssem gyorsabban a krumplit, a gyerek meg a húst, de mondtam neki: 
"Minek? Vendég úgysem jön, magunknak grillezünk, az ebéd meg mindig elkészül nálunk, legfeljebb délután 4-kor ebédelünk, de az is kit zavar?"
Szóval már indultunk volna, amikor megcsúsztam a fürdőszoba kövön és kagylóban kellett megkapaszkodjak, amit majdnem kitéptem a falból. 
Utána vettem a táskámat és leesett a varródoboz, amiből kiszóródott az összes cérna, tű és gomb. Lányom azt mondta, hogy a háziszellemeink Manó és Tahó nagyon nem akarják, hogy elmenjünk itthonról. Mondtam akkor is megyünk, erre mikor zárom az ajtót látjuk, halljuk, hogy leesett az egyik vállfa a fogasról. 

A miccsek sütés előtt. Nagyon egyszerű elkészíteni, de az arányok nagyon fontosak. Receptje fenn van a főzős blogomon, vagy a szakácskönyvemben, akit érdekel. 

Szerencsésen megjártuk az utunkat, minden rendben volt, a gimnázium szép, a május gyönyörű, kizöldült, kivirágzott kertek mellett mentünk el. Azt elfelejtettem mondani, hogy tegnap lefotóztam Apámék kertjében egy pár szép dolgot, többek között a Szászrégenből, Nagymamám egykori kertjéből hozott gyönyörű futórózsát. Apám műtermének a falára van felfuttatva. 
A buszon megbeszéltük, hogy a Lányom mit vásárol. Ő bement a boltba én meg haza. Elővettem a levesfőző fazekamat, hogy mindent előkészítsek. Mikor felért, mondja, hogy elfelejtett lisztet venni, és hogy egy nő a pénztárnál milyen bunkó volt az eladóval és azt követelte, hogy vegyen tiszta kesztyűt, holott mögötte állt a sor. Namost ezek az emberek el nem tudják képzelni, hogy az eladók milyen nyomás alatt vannak amúgy is, de a pénztárosnő megoldotta a dolgot, mert lefújta kézfertőtlenítővel a kesztyűjét, mert nem volt ideje újat húzni és dolgozott tovább. 
Tehát visszament a lisztért a lányom, de közben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha kólát is venne, mert úgy kívánom. 
Elkezdtem levest főzni, majd felborult a kávéfőző, mire a Lányom felért azzal a szöveggel, hogy: "Hoztam kólát is, mert az mindig legyen itthon" - kitalálta a gondolatomat. Már csak nevetett rajtam, azt mondja: "Látod, a háziszellemeink sem akarják, hogy levest főzz, minek annyi leves, úgysem esszük meg?" 
Erre én "Mert én kívánom és kész, és Anthony Bourdain is folyton leveseket és szószokat és sülteket csinált. Majd jól réverek ezeknek a háziszellemeknek a kényes részére, ha nem hagynak békén. Ha meg nem tetszik a kaja, amit feltálalok nekik is költözzenek el innen!"
Erre a rizses zacskó is kiszóródott. 
Szaftos és cifra káromkodásom után, miután a kiszóródott rizst felsöpörtem, a levest odaraktam, végre leültem írni, amit a világon a legjobban szeretek és a könyvet lektorálni. 
Isten éltessen minden bikát, akiről elfelejtkeztem és akik ma, holnap, vagy a héten ünneplik a születésnapjukat. :) 

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.