Karanténnapló Noémitől 14. Álmomban a Chrysler Building tetején jártam

Harminchárom éve élek Budapesten. Minden téma érdekel, amiről írhatok. Bárki lehet a múzsám, aki megihlet. Te is felkerülhetsz ide. 

Felirat hozzáadása

A Chrysler Bulilding tetején, amit megálmodtam és ma találtam hozzá egy képet. Nálam fordítva vannak a dolgok. Előbb megálmodom, aztán megvalósítom. Kritikusaim szerint hiteltelenek a dolgok, amiket írok. De, ha az ember az álmai nyomába ered és megvalósítja őket nem járhat rosszul. 



Mai mottóm: 

Köszönöm a férfiaknak, akik nem hittek bennem, hogy kemény nő lettem.

Kivéve az Apámat és a jelenlévőket, mert ők mindig kivételek.

És köszönöm a nőknek, akik hisznek bennem és támogatnak.

#légykemény #azéletisaz #nőneklenni

Mostanában egészen furcsákat álmodom. Egyik éjszaka a következőt, amit el is meséltem a közösségi médiában az ismerőseimnek.  

Karinthy

A minap, a költészet napján hajnalban azt álmodtam, anélkül, hogy szóba került volna, hogy Karinthy szerelme vagyok. A Hadikban ültem, amikor megjelent a másik szerelme és a felesége. Ők bizonygatták, hogy Karinthy egyetlen, azaz kettecskén az élete értelmei. Ezen úgy felmérgelődtem, mert nyilvánvaló hazugság volt az íróra és rám, de rájuk nézve is, hogy egész doboz kávékkal és cukrokkal dobáltam meg őket. Ilyen cirkuszt a jó öreg Hadik még nem látott. Én hajigáltam, ők ordítottak. Aztán felébredtem. Hogy a fent nevezett ehhez mit szólt, nem tudom.

12Prince Frank, Béla Soltész és 10 további ember

3 hozzászólás

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

Hozzászólások

• 
  

  
  

  
  

  Amarú Elvira Luca Ster

  
  

  Hadik a törzshelyem, de megnéztem volna nagyon ezt a jelenetet! Ne aggódj Noémi, van akinek a való életére is jutnak hasonló hazugságok. (Velem előfordult már...) Ilyenek ezek a művész szerelmek! 

  2

  
  

  • Tetszik
  •  · 
    Válasz
  •  · 1 n.
• 
  

  
  

  
  

  Zsolt Barta

  
  

  
  
  

  Böhm Aranka sem volt azért egyszerű falvédő, nem dobált vissza rézmozsarat vagy papagáj kalitkát?  
• 
  
• Ma hajnalban meg azt álmodtam, hogy a Chrysler Building tetején sétálok. A felkelő nap sugarai rózsaszín sávokkal vonták be az eget és én abban gyönyörködtem. Mostanában nem tudok annyit aludni, mint azelőtt. Felébredek már hajnali fél ötkor és rájövök, hogy a világ sohasem lesz már olyan, amilyen volt. Nem az elmúlt szerelmek zavarnak, hanem azon töröm a fejem, hogy hogyan lesz erős egy nő? Mennyi düh, mennyi fájdalom, mennyi megaláztatás kell még, hogy olyan kemény legyél belül, mint az acél és azt mondd magadnak: "Eddig és ne tovább, majd én megmutatom!"
• De erről majd később. 

• 

  A magnóliafa kivirágzott. Anyám azt mondta fotózzam le. 

  
  
• Visszatérve az álmomra, mikor láttam, hogy itthon Budapesten még csak hajnalodik visszafeküdtem. Először azt álmodtam, hogy a szemben épülő ház eltakarta a Gellért hegyet, amin már előre mérgelődöm, mert anno azért költöztem ide, hogy lássam a Gellért hegyet. Most, hogy kedves osztálytársnőm Basa Kati ifjúsági regényét lektorálom látom, hogy neki ugyanolyan fontos ez a hegy, mint nekem és mint sok más budapestinek. Számára is egy szimbólum, mint írónak. 
• Nekem is megjelenik az egyik könyvemben. 
• Később azt álmodtam, hogy a daru egy hatalmas óriásdaruvá válva, fekete acélszerkezettel, az ultramarinkék éjszakában belóg a házunk fölé és a darukezelő a kivilágított fülkéjéből les engem, miközben a daru karja félelmetesen kileng. 
• Később hirtelen New Yorkban találtam magam, a Chrysler Building tetején, az amerikai Art deco csúcs teljesítményén, New York szimbólumán, ahova évtizedek óta vágyakozom. Nem tudom, hogy kerülhettem oda, de jó volt. 
• A hajnalt onnan néztem és az ébredező várost is körbe-körbe. "A város, ami sohasem alszik" - szokták mondani, hát most bizony alszik. A koronavírus legfertőzöttebb városa Amerikában, ahol tömegsírokba ássák el a halottakat és csak az kap orvosi ellátást, akinek van biztosítása. 
• Na igen, az álmok földje, a lehetőségek országa, városa, ami mégsem olyan, amilyennek évtizedek óta innen elképzeljük?
• Nagyon szomorú, hogy ezzel kell szembesülnünk, sajnáljuk őket.  
• Most látjuk, hogy a kórházak nem olyan jól felszereltek, mint a Vészhelyzetben és egyéb orvosi filmekben, ahol egy gurulós hordágyon tolják a bajba jutottat és mindenki ordítva fut mellette, high tech védőfelszerelésben, orvosok, rokonok, meg a családtagok, miközben valaki infúziós üveget tart a beteg felett kézben. 
• Hát nem. 

• 

  Ebben a kertben minden van: tömjén, becsületes nevén Kakassarkantyú. Ha a kakasnak ilyen illatos a sarkantyúja, már megérte. És medvetalp, meg gyöngyvirág. 

  
  
• Ez csak a filmek világa, mint ahogyan az is, hogy New York csak a Central Parkból, a Fifth Avenue-ból és Wall Streetből áll. 
• Sajnos nem. 
• Szóval az álmom ennek ellenére szép volt, s remélem, ha a vészhelyzet elmúlik és telik egyszer rá, akkor elutazom oda, mert megígértem a gyereknek. Legalábbis akkor, ha felveszik az egyetemre, ez lesz a jutalom. 
• Azzal már nem is törődöm, hogy mit mondanak a pszichológusok és az álomfejtők, hogy a torony fallikus szimbólum. És azzal sincs bajom, ha az. Mint egyedülálló végül is álmodhatok ilyeneket, ez csak nem bűn? 
• És, hogy válik valaki erős nővé? 
• Biztos, hogy nem így születik, vagy a párkapcsolatban sem akar az lenni. Valahol mindenki, a férfiak is vágynak rá, hogy a társuk dédelgesse, szeretgesse és kényeztesse őket. 
• Mindenki szereti ezt. 
• Jó harmóniában, kölcsönösségben létezni. 
• Jó az, ha valaki örökké társadként ott áll melletted. Ha méltányolja a kiállásodat érte és ő is viszonozza. Amit megígér betartja, még akkor is, ha nem szerelmes. Éppen. 
• Persze, ha elmúlik és röghöz kötöttségnek érzi lépjen tovább, de ne hazudjon, ne állítsa azt, hogy ő mindig mindenkor jó volt, mert nem.



Virágzik az aratási körte.

•  
• Pont tegnap mesélte egy barátnőm, hogy az egyik barátnője "felmondta" a barátságot, mert több évi legjobbbarinő kapcsolat után a férj elkezdett féltékenykedni a napi két óra levelezésre azzal vádolva a nejét, hogy elhanyagolja a gyerekeit és a családját. Persze ez nem volt igaz, mert a gyerekek és családi élet is abszolút rendben volt. 
• 
  
• A férj viszont heti ötször sörözik/focizik a haverokkal, hajnalig chatel is velük. Ide a rozsdás bökőt, hogy van ebben egy pár nőismerős is. Mert, hacsak nem a haveroknak szófosása van, akkor nem értem mi az, amit nem lehet a foci és a sörözés alkalmával megbeszélni? 
• Szóval ez megint a kettős mérce, a feudalista Magyarország, ahol a férfinak mindent szabad, a nőnek meg nem. 
• Mint, ahogy nálunk volt. Csak üljek itthon szépen és neveljem a gyereket, addig van minden tejjel-mézzel folyó Kánaán, de ahogy önálló útra mertem lépni, írni, publikálni, vállalkozni, jönni-menni, akkor már nem stimmelt a kapcsolat. 

• 

  Apró kis ibolyákat fotózom szüleim kertjében, csak az árnyékom látszik. Mert a barátom én vagyok és én az övé. Olyan, mintha zsák lenne a hátamon. Hátamon zsákom, abban meg rákom.

  
  
• Magyarul a férfiak elvárják tőlünk, hogy idomuljunk hozzájuk, feleljünk meg nekik, de viszont alig-alig látok rá példát. Jó, voltak pozitív példák előttem is. Az anyai Nagyszüleimnek is legalább ötven és az apai Nagyszüleimnek is több, mint ötven év házasság jutott, s a szüleim is már beleléptek az 47.-be, ha meg kibírják szeretetben-indulatban azt a három évet, ami a mostani karantén helyzetben van, akkor nekik is meglesz az Aranylakodalom.
• Sokan kritizálták őket főokosok, szentfazekak és mindent jobban tudók, de ők támogatják egymást, míg mások már rég nem.  
• Hogy Húsvétkor meglátogattam őket a megfelelő távolságtartással, mert hetek óta nem találkoztunk, mondtam is nekik, hogy most olyan gyönyörű a kertjük, amilyen 24 éve nem volt, hogy ott laknak a házban. Mindjárt mutatom is fotókon. 
• Szóval az Apám is egy elég öntörvényű férfi volt, de valahogy összecsiszolódtak az Anyámmal az évtizedek folyamán. 
• És én is ilyen férfira vágyom, aki nem csak hagy kibontakozni, hanem méltányolja és támogatja is, ami bennem van. 
• Mindent fel kell vállalni. 
• Nem csak akkor ott lenni, amikor a másik jó, meg szép, meg egészséges, netalán jó anyagi helyzetben van. 
• És az amúgy nem erős nő is, aki védelmet, gyöngédséget várt, aki mindenét odaadta korábban: idejét, testét, odafigyelését, szerelmét, törődését gyakorlatilag állandó fenyegetettség közepette kénytelen a gyerekét nevelni, hogy most jut-e kajára, minden számlára és a tanulmányaira. 
• Ha meg mégis benne marad a megalkuvásokkal teli kapcsolatban, ahol úgymond a férje nincs megelégedve vele, az anyagi biztonságért tűr, tűr és nyel, nyel. 
• Hogyan leszünk erősek mi nők mégis? 
• Úgy, hogy tisztázzuk a viszonyokat. 
• Tisztázzuk, hogy ez nekünk nem felel meg. Hogy fontos a saját egészségünk és a biztonságunk, de képesek vagyunk felnevelni a gyerekeinket. 
• És igen, ha vannak igényeink, ha nem is sok, de az mindenképpen, hogy tiszteljenek és megbecsüljenek minket, szellemi, lelki és testi adottságainkért. Ha szerelemre, vagy erotikára vágyunk, akkor megkapjuk és ne a férfi döntse csak el, hogy ez neki kell, hanem nekünk is legyen beleszólásunk abba, hogy mit szeretnénk, anélkül, hogy bárki is cédának nevezne bennünket. 
• Hogy legyenek barátaink, akik a választott városi, vagy falusi családunk és ebbe senki, de senki ne szólhasson bele, mert a barátom én vagyok és én ő, azaz tükrei egymásnak. 
• Hogyha egy nő és férfi vonzódik egymáshoz, akkor senki emberfia ne szólhasson bele, se haverok, se szülők, se barátnők. Két ember közötti vonzalom, az két ember magánügye. És, amikor valaki a tanácsadók hatására rútul meghátrál az ugyanolyan árulás majdnem, mint a hazaárulás. Hogy nem ő volt fontos nekem, hanem a mások véleménye.
• Míg élek magamon viselem a bűntudatot, hogy volt egy tíz évvel fiatalabb barátom, akinek nem viszonoztam a szerelmét, mert a látszat és a saját kényelmem fontosabb volt. Biztos mindannyian tudtok ilyen példát mesélni az életetekből, amikor valakit, aki fontos volt rútul cserbenhagytatok és később már az ilyet sohasem lehet visszacsinálni, mert az már nem olyan. 
• A másik testére tett degradáló megjegyzések és most megint nem az én példámból merítek, hanem barátnőim történeteiből: amikor a férfi megjegyzést tett rájuk: kövér vagy, sovány vagy, szőrös vagy, kicsi a melled és lapos a feneked. Mi ez, ha nem megalázás? Mert ők olyan tökéletesek? Nincs o-láb, sörpocak, görbe hát és ritkuló haj, meg reggeli szájszag? 
• Vagy a példák, ugyan boldogtalan a feleségével, akit évtizedek óta csal, de azért a látszat kedvéért megvolt a nyaralás, hogy legyen miről beszélni, aztán a szerető meg csak várjon és várjon, ameddig ráncos banya nem lesz? 
• Szóval rengeteg ilyen kérdés, történet, amiből már egy kötetre valót összegyűjtöttem, mert az életem olyan, mint egy kávéházban, csak most nem tudok a barátnőimmel beülni egy finom kapucsinó és egy isteni süti mellé, hanem virtuálisan kávézunk és videó chatelünk, vagy írunk. 

• 

  Az aratási körtefa virágzik a szüleim kertjében. Hát nem csodálatos? 

• Mint a drága barátnőmmel, akivel már csak cellatársaknak nevezzük egymást, mert olyanok vagyunk, mint a 2 nő a viccben. 
• 
  
• Két nő huszonöt évig raboskodott együtt a börtönben, s miután együtt letöltötték a büntetésüket, még két hétig beszélgettek a börtön kapuja előtt. Már a portás is megelégelte a dolgot és megkérdezte: 
• - Hölgyeim, nem akarnak hazamenni? Nem unják még? 
• Mire a sértődött válasz:
• - Még nem tudtunk mindent megbeszélni. 
• 
  
• Na így leszünk mi erős nők. Támogatjuk és segítjük egymást. Nem versengünk, nem féltékenykedünk. Nem hajt minket a kivagyiság. Nem hánytorgatjuk fel egymásnak, hogy nem vagy elég jó, nem vagy koncentrált, nem vagy híres, szorgalmas. 
• Mert ő híresebb, szorgalmasabb, neki van neve. Mi meg vagyunk a nemecsek ernők, akiknek kisbetűvel írták a nevét végtelenül megalázva. 
• Miért is? Miért is kéne annak lenni? 
• Valakinek meg akarunk felelni? 
• Nem, csak saját magunknak. 
• Mert ha elégedettek vagyunk és boldogak, akkor abból az erőből és boldogságból tudunk másnak is adni, mert a világ ilyen. A nőiességből. Ha akarom pirosra festetem a körmöm és ha akarom bakancsban járok. Attól még nő vagyok. 
• Abból meg amit elveszünk mástól nem kerekedik semmi. Sem szeretet, sem együttérzés. 
• Meggyőződésem, mert sokat gondolkoztam a saját élethivatásomon, hogy a feladatom az, hogy reményt és gyógyulást adjak másoknak. Még akkor is, ha nyers vagyok. Még akkor is, ha nem támogat semmilyen pénzügyi mogul. Még akkor is, ha nem szabják meg feltételekkel, hogy akkor lesz valami, ha. 
• Az élet egy nagy kaland és jelenleg egy virtuális kávéház. 
• Érezd benne jól magad!  
• Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 
  Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
  Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 
  Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

  Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.