Karanténnapló Noémitől 10. Focimeccs és festés

Toszkán táj. 2020. 03. 30.

Harminchárom éve élek Budapesten, bármilyen téma érdekel, amiről írni tudok. Te is lehetsz a múzsám, ha megihletsz és felkerülsz ide. 

Sziasztok! 

Megint itt vagyok, az elmúlt napokban nem volt ihletem írni, de az nem jelenti azt, hogy nem törtem a fejemet. 
Olyasmiken, amin az emberek többsége, mi lesz velünk? 
Hogyan alakul a jövőnk? 
Hogy nevelem fel a gyerekemet és a szüleim rendben vannak-e? 
Nézem a híreket mindennap, elborzaszt, ami a világban van, hogy mennyi a beteg és ott ahol fegyelmezetten kezelik a helyzetet a lakosok és betartják az előírásokat, ott nem emelkedik annyira a fertőzöttek száma, máshol meg csökkenni kezdett. Például Lombardiában. Szegény olaszok. Hogy imádom a kultúrájukat, mennyit tanultam a festészetéről, szobrászatáról, építészetéről az egyetemen és milyen jó volt olaszul tárlatot vezetni a Szépművészeti Múzeumban. 
Ugyanakkor végtelenül együttérzek azokkal az emberekkel, akiket abszolút magukra hagytak. Ilyen az Egyesült Államok egyik anyahajója, ahonnan a kapitány vészjelzéseket ad le és könyörög, hogy mentsék ki őket, mert a legénység fele már fertőzött. 
És New York sokak számára álmaink városa, ami annyi, de annyi film helyszíne, gondoljunk csak a kultikus Szex és New Yorkra, vagy más filmekre. "A nagy szaftos alma", ahogy Daniel Cliever fogalmaz a Bridget Jones-ban mostanra egy fertőzött várossá változott, még a Central Parkban is egy mobilkórházat állítottak fel a betegek ellátására. 
Vagy a román vendégmunkások, akik a vírus kitörésekor hazamentek, nem tartották be a szabályokat, a karantént és össze-vissza fertőzték a lakosokat Suceava-ban. 
A kórházi dolgozókat és mindenkit. Ha valaki szidja a magyar helyzetet ajánlom a tájékozódást.
Jó kitekintést kívánok a világba, ahogy én is mindennap teszem. 
Ugyanakkor még mindig elborzaszt rémhírterjesztés is, akik a közösségi médiában össze hordanak hetet-havat ezáltal félretájékoztatva embertársaikat. 
Mint minden szigorítással azzal is egyetértek, hogy ez bűncselekmény. 
A ferdítés és a hazudozás. 
És legyen felelősségre vonható, aki ezt teszi.
Ne ez adjon megélhetést. Végre eljött az ideje annak, hogy aki a sajtóban dolgozik és valótlanságot állít, az is feleljen érte.  
Budapest, ahol élek most a legfertőzöttebb Magyarországon, de mi ki sem tesszük a lábunkat itthonról, esetleg vásárolni, szembe a boltba és ha kell el a munkahelyemig, ami a közelben van. 

Kakaós csigák. 2020. 03. 30. 

Barátaimmal beszélgetve, legyen az főzős csoport vagy bármi látjuk, hogy alapjaiban dől meg ez a felfordult világ. 
Nemcsak olyan értékrend kerül a helyére, mint a barátság, tisztesség, szavahihetőség, normális emberi kapcsolatok, összefogás, fegyelem, önfegyelem, rend, tisztaság, vagyis olyan normák, amelyek előreviszik a társadalmat. 
Hanem olyasmik is, ami eddig nyűg volt, mert nemcsak eltörlődnek a társadalmi különbségek, a halál ugyanis nem válogat. Nem nézi ki gazdag, ki szegény és mennyi a pénz a bankszámláján? Persze aki megteheti, az otthon ül, ameddig lecsitulnak a dolgok, de igazából az is mutat valamit a végtelen önzésből, mint az egyik ismerősöm írt. Mikor Svájcban megtudták, hogy kitört a vírus a tehetősebbek elmentek a hegyekbe síelni és ott mindenkit összefertőztek. 
Ugyanakkor gondolataim minduntalan visszakanyarodnak Olaszország felé. Mivel Itália az én vágyódásom földje csak úgy képzeletből festettem - rajzoltam egy toszkán tájat. Úgy el tudnám képzelni benne az életemet. Egy ilyen dímbes-dombos-lankás vidéken, meditterán növényzet és szőlőtőkék között. Írni a házban és festeni a szabadban, mondjuk a teraszon és jókat főzni. Barátokat hívni, borozni velük és társasági életet élni. Most ez is tiltva van. 

Pizzás csigák. 2020. 03. 30.

Most,hogy nem lehet megtenni, annyi, de annyi ötletem van. Mit főzzek holnap? Újabb és újabb inspirációk. 
A főzős csoportban valóságos kenyér, kifli, kalács, kakaós és egyéb csiga sütési láz tört ki. Cserélgetjük a recepteket. De nehogy azt higgyétek, hogy ezt mind mi esszük meg, ennek a fele mindig a szüleimnek megy. 
Arról beszélgetünk milyen színházakat és koncerteket lenne érdemes végiglátogatni és hova fogunk elmenni fürdeni, ha már lehet. Közben meg, hogy festek és írok focimeccset "nézek", azaz hallgatok a M4-en, vagyis az megy a háttérben. A 2016-os foci EB meccseit közvetíti a tévé felvételről. Őszinte leszek, mindig szerettem a focit nézni. S most ebben a csendben, amikor se zaj, se autótülkölés, de még utcai viták sincsenek olyan jó hallgatni a stadionbeli zsivajt. 
Most felértékelődik minden és mi csak ne panaszkodjunk, mert mi van azzal, aki börtönben ül jogtalanul? Mi volt akkor, amikor politikai foglyokat valódi bűnök híján 10-20 év börtönre ítéltek? Nekünk, rendelkezésre áll az internet, a tévé, a zenehallgatás, a festés, rajzolás, torna, a filmek. 
Szerintem csodálatos. 
És bízom benne, nagyon bízom, ha vigyázunk magunkra, egymásra, akkor túléljük ezt. 
Tegnap, amikor a boltban vásároltam jó volt látni, hogy senki nem tolakodott, nem erőszakoskodott, mindenki türelmesen és udvariasan válogat a kitett termékek között és a sorban betartja a másfél-két méteres távolságot. Plexi védi a kasszásokat és maszkban vannak az emberek. 
Persze ezt is kritizálta egy-két nagyokos a közösségi médiában, de igazából nem ők vannak abban a helyzetben. Nem ők ülnek ott, nem ők teszik kockára az életüket, nap, mint nap. Vagyis a minimum, hogy kedvesek vagyunk velük és udvariasak. 
Tegnap egy régi kedves ismerősöm felbosszantott, mert hálát adtam Istennek minden segítségért. Hogy időben ideértek a védőfelszerelések, amit az állam Kínából megrendelt, hogy jó az orvosi ellátás és caps lockkal írta a válaszait, ami üvöltést jelent az írásos kommunikációban. 
Egyik barátnőm mesélte, hogy annyira kiakadt azon, hogy egy barátnője fújta és fújta, hogy Isten nem létezik ezzel teljesen megbántva őt. Érdekes, nekem eszembe nem jut elítélni, aki nem hisz, nem is akarom meggyőzni semmiről. 
Eszembe nem jut "beszólni", hogy hogy éljen, mit hova tegyen, hogy rendezze az életét, miközben más "beszól" - pestiesen szólva. Azaz életvezetési tanácsokat ad olyan ember, akitől nem kértük. Egyik legjobb barátnőmmel beszéltük, hogy igazából az a legjobb, ha mindenki a saját háza táján sepreget, mert mindenkinek van mit rendbe rakni az életében. Nekem is.  
Nem foglalkozom azzal, ha valaki harsány, vagy távolságtartó, legfeljebb, ha nem szimpatikus és nagy ívben elkerülöm, főleg most. 
Ez a helyzet, amit átélünk igen jó most az elmélyedésre. 
Jó a csendre. 
A magunkra figyelésre. 
A halogatott dolgok rendberakására, nem csak emberi kapcsolatok, de fiókok szelektálása, sütő takarítás és ablakmosás, vízkőtelenítés, festés, olvasás, torna, jóga, függönymosás. 
És igen a lelki nagytakarításra. 
Főleg húsvét előtt egy héttel. 
Mi az, amire most van lehetőségünk? 
Bocsánatot kérni és megbocsátani. 
Elengedni régi haragokat. 
Megvilágosodni. 
Túllépni. 
A kellemetlen helyzeteket megoldani, az ellaposodott barátságokat elengedni és a jókat még jobban elmélyíteni. 
Megtisztulni. 
És igen hálát adni Istennek, hogy élünk.

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.