Moszkva tér

Harminchárom éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok. 

Moszkva tér 

A történet Anyámról szól. Akkoriban történt, amikor a BKV ellenőrök, akiket a nép jogosan utált, még élet-halál urai voltak. És azokban az időkben, amikor nem volt még nekünk designos, rendezett Széll Kálmán terünk, de volt koszos és gyanús Moszkva terünk, ahol mégis olyan jó volt találkozni az óra alatt, a nyolcvanas években. Itt randiztam hétvégenként VHK koncertek előtt a bandával a régi-letűnt gondtalan ifjúságunk tagjaival, akikkel a legendás Fekete Lyuk szórakozóhelyre jártunk. Ugyanitt e társaság tagjaként életem egyik nagy szerelmével, akivel a VHK koncertekre mentünk. E szórakozóhelyen, melynek manapság Kiscellben rendeznek kiállítást, mert már ez is történelem, s melyről Anyám úgy tudta Vörösmarty klub, mert ez volt a hivatalos neve. A Moszkván lehetett éjszaka is agyonmajonézezett, óriási melegszendókat enni bulik előtt és után és azokat a szörnyű, tocsogós, csalamádés óriás hamburgereket, amelyeket próbálnak felülmúlni a mostani retró büfék. Melyekkel én is kísérletezem időnként gasztró ötleteimben. Ez volt az a tér, ahonnan vasárnap indultak a kiránduló csoportok a Budai-hegyekbe és ugyaninnen szedték össze a "román" vendégmunkásokat a lelketlen építési vállalkozók, hogy az első kilencvenes évekbeli rózsadombi giccsvillákat felépítsék az uraknak. Továbbá ez volt az a tér, ahová Anyám megérkezett szegény, de hogyan? Jóhiszeműen sietve elindult dolgozni az Operaházba, ahol zongorista volt és a nagy sietségben otthonról elfelejtette magával vinni a bérlet szelvényét tartalmazó tokját. Mikor erre a hiányosságra rájött, holland, német, magyar, székely és egyéb felmenői találékonyságával és helytállásával megvette az amúgyis határideje végéhez közeledő bérlet szelvénye újabb darabját. Csakhogy nem oda Buda. Egy BKV ellenőrnek minden és mindenki gyanús volt és erről kitűnően tanúskodik a Kontroll című film is. Mihelyst Anyám gyanútlanul felmutatta bérlet szelvényét, a gaz ellenőr kitépte a kezéből, s így szólt: - Ez nem érvényes! - és elkobozta. 

- Hogyhogy nem érvényes? - kérdezte Anyám még mindig jóhiszeműen - most vettem. 

- Nem érvényes és kész. Nincs hozzá igazolványa - mondta rezzenéstelen arccal és kézen közön eltüntette a szelvényt a kollégái között. 

Anyám sem adta alább: 

- Dehogynem érvényes, a tokom otthon felejtettem. - Az senkit nem érdekel - felelt pofátlanul az ellenőr és beleröhögött Anyám arcába. Drága jó szülém ekkor kezdett el sziszegni, majd később ordítani: - Adja azonnal vissza, mert ezt megjárja. Maga tolvaj, ellopta a bérletemet! - Maga ne fenyegessen, mert rendőrt hívok. A szocializmus diszkrét bájának egyik jellemző mondata volt ez: "Rendőrt hívok!". Anyám sem volt rest, ennyit mondott: - Hívjon. Köréjük gyűltek az utasok, akik addig élénk figyelemmel kísérték a dulakodást. Ekkor már Anyám pártjára álltak, aki elmondta, hogy a tisztelt hatóság ellopta a szelvényét. Egy kiadós verést helyeztek az ellenőrnek kilátásba, ha nem adja vissza. Anyám megragadta az ellenőr kabátját és azt mondta addig nem engedi el, ameddig a szelvényét nem kapja vissza. A börtönőr és smasszer küllemű ellenőrnek engednie kellett a tömeg nyomására, már akkoriban fújt a rendszerváltás szele is, ráadásul az odahívott rendőr sem állt a pártjára. Így utaztak Anyám és az ellenőr a metrón együtt, szülém fogta a kabátját, zongorázásban edzett kezei vasmarokként szorították. A Deák téren annak rendje és módja szerint átszálltak. Elmentek a Moszkva térig. Mobil telefonok akkor még nem voltak, az ellenőr woki-tokin adta le a jelet, de gondolom hamar körbefutott a hír BKV-s berkekben. Kiszállás, végállomás Moszkva tér, itt adták vissza a kézen-közön ellopott, családtagnak juttatott "ingyenes" bérlet szelvényt. Az ellenőr csak ennyit mondott: - Most már eresszen el. És Anyám elengedte. 

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.