Korcsolyázás generációkon át

Harminchárom éve élek Budapesten, minden téma érdekel, amiről írni tudok. Bárki lehet a múzsám, aki megihlet. Te is felkerülhetsz ide a blogomra, ha úgy érzem. 

Idősebb Pieter Brueghel: Vadászok a hóban, 1565, Bécs, Kunsthistorisches Museum. 

Harmincegy éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok. 

Korcsolyázás generációkon át

Régi havas teleken, azokban az időkben, amikor nagymamámék még fiatalok voltak, a korcsolyázás a téli örömök, a sportolás, a fiatalok gyülekezésének egyik lehetősége volt. 

Nagymamám és Nagyapám legendás szerelme tizenhat éves korukban kezdődött. Nagyapám elbeszéléséből tudom, hogy mikor meghívták Nagymamám tizenhat éves zsúrjára, ahol olyan hosszú asztal volt terítve, hogy két szobát nyitottak egybe, hogy a fiatalok elférjenek és Nagyapám valahol az aszal végén ült, szemlesütve, szemérmesen, távol az ünnepelttől, mégis kissé csalódottan.

Csalódottan azért, hogy nem láthatja közelebbről ezt a ragyogó, kedves lányt, aki később a felesége és gyermekei édesanyja, örökös múzsája, támogatója, szerelme lett. Festészeti munkásságában.

És csalódottan azért, mert végigmérte a nála "jobb helyzetben lévő", előnyösebb, a társadalmi ranglétrán magasabb helyet foglaló, öntudatos fiatalembereket.

Történt mindez 1934-ben, szeptemberben.

Hogy azon a télen együtt korcsolyáztak-e már a Nagymamámmal, a kolozsvári Sétatér csónakázótaván, vagy nem, azt nem tudom.

Minden esetre Nagymamám így mesélte:

- Annak idején sokat bógeneztünk a nagyapáddal a jégen, a sétatéri korcsolyapályán. 

A bógenezés az összekapaszkodva való, páros korcsolyázást jelentette, amikor az előkelő, finom hölgyek kezét úgynevezett muff melegítette, kitűnő prémből és karcsú derekukat olyan jó volt átölelni, a szerelmes ifjaknak. 

Édesanyám is azon a kolozsvári tavon korcsolyázott, a régi jó teleken, amikor még befagytak azok a tavak, amelyeken nyáron eveztek.

Talán még én is ott korcsolyáztam gyerekkoromban a nyolcvanas években, úgy 1981 táján.

És ott evezett egy éve nyáron, a lányom is, igaz, hogy egy viking csónakban, nagy csapatban más gyerekekkel, Kolozsváron.

Ma pedig a nagyszerű testnevelés osztályfőnökének köszönhetően korizni voltak az osztállyal, a karácsonyi vásár mellett felállított koripályán Budán.

A helyszínek változnak, de van, ami örök, ugyanúgy 1934-ben, 1967-ben, 1981-ben, mint 2018-ban. Nagyszüleim boldogak lennének, ha látnák dédunokájukat. 

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.