Betűtörténet 6.: Kínai és egyéb keleti írások

Copyright© 2016.artificium-artis.blogspot.com

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

A mozgatható betűk alkalmazása Ázsiában és Európában

Még Gutenberg előtt Európában, már a történelemből ismerünk a mozgatható betűkre vonatkozó találmányokat. Kínában Sen-kuo krónikaíró megemlíti Bi Seng kínai nyomdászt és annak eljárását, aki 1041 - 1048 körül dolgozott, a Song dinasztia idején. Az ő írásjelei agyagból formázottak és kiégetettek voltak. Ezeket az agyag írásjeleket, viasszal bevont fémtáblákra szedte, amikor a tábla megtelt, deszkával elegyengette a szedést és melegíteni kezdte a táblát, hogy az agyagjelek minél jobban beleragadjanak a viaszba.

Mozgatható kínai nyomdaeszköz.

A fenti művelet után az írásjelek felületét bekente tintával, papírt rakott a szedésre, rányomtatta, a műveletet sokszor megismételte és ezzel több ezer nyomatot hozott létre. Amikor befejezte a nyomtatást, a jeleket a szedőszekrény rekeszeibe osztotta szét, hogy legközelebb újból felhasználhassa őket. Ezt a technikai újítást, tehát régóta használták a táblanyomtatás mellett, s aminek a lényege a fametszésen alapul. Vagyis kis fatáblácskákba belevésték a nyomtatható szöveget, hogy azt befestékezve kinyomtassák.

A kínai festészet és írás

Kínában és a kulturálisan hozzákapcsolódó országokban nem választható el a festészet az írástól. Többek között azért, mert a festészet mindig az egyik legfőbb művészeti ágnak számított. Másrészt az írás egyik fajtájának tekintették és napjainkban is annak tekintik a művészi írást, a kalligráfiát. A keleti szemlélet a művészet alapos megismertetésére fekteti a hangsúlyt a nevelésben, ezért a keleti emberek a modorukban kifinomultabbak, udvariasabbak, jobb megfigyelők és jobb megérzők a nyugati embereknél.1.

Ch'ien Hsüan 1250-1300.

A ji írás is régi és felületesen hasonlít a kínaira, de úgy tűnik, nem belőle származik. Lehetséges, hogy a kínai írás mintájára alakult ki, de az is lehet, hogy a ji és a kínai mindkettő közös őstől származik, például a jóscsontokon látható írásból. Az első írásjegyre emlékeztető ábrák Kr. e. 5-3000 között készült cserépedényeken láthatók. A legrégebbi kínai írás, melyről már biztosan tudjuk, hogy írás, a nehezen érthető jóscsontok (tudni kell, hogy a honfoglaló magyarok sámánjainak is voltak jóscsontjaik, a legendák szerint) szövege (甲骨文 jiǎgǔwén) a késői Shang-dinasztia idejéből, Kr. e. XVII.-XI. sz. körülről maradtak ránk. A 2500 ismert írásjelből csak nagyjából 1400 azonosítható későbbi kínai írásjelekkel, ezért ezeket tudják elolvasni. Az első valódi írásjegyek a jóscsontokon tehát, egy kezdetleges képírás csontokra, teknőspáncélra vésett nyomait őrzik. A jóscsontokat 1899-ben fedezte fel egy kínai tudós Wang Yirong (王懿荣 1845–1900), a jóslócsont-írás felfedezője, aki látta, hogy a gyógyszerüzletekben sárkánycsont néven árult csontokra furcsa ábrák vannak vésve, amelyek hasonlítanak az írásjegyekre – így kerültek elő a kínai írásbeliség legkorábbi emlékei.

Jóslócsont a sanghai múzeumból.

Kínai jóscsont a Kr. e. 16 sz..- Kr..e.11.sz. a Shang-dinasztia idejéből, feliratának jelentése, amely 5 modern írásjegyre bontható: A jóslat kérdés: A mai nap esni fog? fotóforrás: wikipedia. 

Egyes feltevések szerint az írást nem a kínai nyelvhez tervezték, sőt, lehet, hogy nem is sino-tibeti nyelvnek, mert nem tükrözi pontosan a kínai morfológiát.2 Ez körülbelül olyan, mintha magyarul ugyanaz az írásjel lenne a „megölni” és a „meghalni” fogalmak kifejezésére, de más jelölné a meleget a „meleg van ma” és a „melegítsd meg a vizet” mondatokban.  

Jóscsont szövegjelentései: 馬/马 ma ‘ló’, 虎 hu ‘tigris’, 豕 shi ‘disznó’, 犬 quan ‘kutya’, 鼠 shu ‘patkány’, 象 xiang ‘elefánt’, 豸 zhi ‘zsákmányt ejteni’, 龜 gui ‘teknős’, 爿 qiang ‘ágy’, 為/为 wei ‘vezetni’ (most ‘cselekedni’), 疾 ji ‘betegség’. fotóforrás: wikipedia.

Ding Guanpeng: Békés újesztendőt! 1748 Fotóforrás: wikipedia.

 Átfedések a Kínai festészet és írás között 

A festéshez a legrégebbi és legnemesebb anyagot, a lakkot használták, ami nagyon nehezen használható volt, ezért az írásban is megjelennek az anyag tulajdonságai, amik nagyvonalúak, a pecsétíráshoz hasonlatosak. Ecsetként fapálcát használtak, amelynek egyik végét lazára kalapálták. Feltételezések szerint Kr. e. 102-ben találták fel a papírt, egy T’sai Lun nevű férfi, az ecsetet viszont a Kínai Nagy Fal építője, Meng T’ien tábornok találta fel, akinek halálozási évszáma Kr. e. 209. 

A kínai kalligrafikus írás és festés ecsetei.

Mivel ez az eszköz egy finom hegyben végződött és ruganyos is volt, így tulajdonságánál fogva igen alkalmas a festésre és írásra. Ugyanennek a kornak az újítása volt a tusfestés is, ami szoros összefüggést mutatott a buddhizmus eszméinek a terjedésével, Kr. e. 67-ben, ami Indiából terjedt el Kínában. 

Ts'ang Hsie (Cangije), akihez a legendák szerint a kínai írás feltalálását kötjük. Fotóforrás: wikipedia.

A legkorábbi ismert festőt Shih Huang-nak hívták, akihez pedig a kínai írás feltalálást kötjük, azt Ts’ang Hsie-nek. Írások előfordultak az udvari és szertartási ruhákon, zászlókon, selyemre festett, hímzett és szőtt képeken, amelyek ábrázolásai jelképesek voltak. A Chou-dinasztia egy olyan könyvet adott ki, amelyben szabályozták a színek használatát, ugyanakkor ebben az időben (Kr. e. 517-ben Kung Fu Tze korában, Chou dinasztia) a falfestmények már történelmi jelenetek ábrázoltak, vagy emberi arcképeket. A festészetben gyakorta használt motívumok, amik az írásban is tükröződnek, a főnixmadár, a sárkány és a tigris. 

Pecsétírás, a kínai írás öt leggyakoribb történeti stílusából, (zhuanshu 篆書/篆书), fotó és szövegforrás: wikipedia.

Kr. e. 221-206 Csin Si-huang császár idején egy félig-meddig legendai alak, Cang Csie e képírás felhasználásával alkotta meg a kínai írás első hivatalos változatát, a kispecsét írást. A kispecséttel egy időben alakult ki a kancellár írás, amely a kispecsét írásjegyek rajzának leegyszerűsítésével, vonásainak kiegyenesítésével gyorsabb, kényelmesebb használatot tett lehetővé, másrészt a Han-kortól (Kr. e. 206-Kr.u. 8.) kezdve a korábban használatos fa és bambuszlapok helyett egyre inkább selyemre, majd papírra írtak. Mivel új eszközzel írtak új anyagra, az írásjegyek rajzolata is megváltozott. A Kr.e. II-IV. század folyamán az írásjegyek elnyerték végső formájukat, ez az úgynevezett standard írás, amely a kancellár írásra épül. 

Kancellista írás, a kínai írás öt leggyakoribb történeti stílusából, (lishu 隸書/隶书), fotó és szövegforrás: wikipedia.

Érdekes emlékek maradtak fenn a Han-korszakból (Kr. e. 206- Kr. u. 220), amikor már léteztek képtárak. Ezek a képtárak tábornokok, uralkodók, miniszterek, előkelő hölgyek, tudósok és taoista istenek képmásait tartalmazták. Ming Ti (Kr. e. 58-75) idejében készültek az első buddhista ábrázolások, a feltételezések szerint, de az udvari művészek már illusztrálták a klasszikus írók műveit és a történelmi könyveket. Továbbá megtervezték az áldozati edények rajzolatait, térképeket és csillagászati diagrammokat. A legtöbb festmény, ami a Han-dinasztiában készült elpusztult. Egyetlen egy töredék maradt fenn, egy fakoporsó töredéke repülő vadludakkal. Amikor a festmény keletkezett a hun-birodalom fennhatósága alá tartozott Kína, mégis jellegzetesen kínai ábrázolásról van szó, amit a Kozloff expedíció fedezett fel Mongóliában. Az ábrázolás jellemzői: összegző vonalak, kialakult stílus és aprólékos, szeretetteljes természet megfigyelés. 

Shih Huang Ti.

Ismert festőművészek: Ts’ai Yung Kr. e. 133-192; Liu Pao, híres tájfestő; Chu Ko Liang Kr. e. 181-234; és sárkány ábrázolásairól híres T’sao Fu Sin, melyeknek neve a történelemből maradt fenn. Két kőbevésett mű, a legendás uralkodók képmásait és mitológiai jeleneteket, a mindennapi élet eseményeit mutatják be. A Han-dinasztia utáni kor leghíresebb festője és szépírója Wang Hsi Chib (Japánoknál Ogishi-ként ismert). Wang tábornok is volt egyben és Kr. u. 321-379 között élt. A legnagyobb kínai kalligráfusként tartják számon, az ő nevéhez kötjük a tudós, vagy papi írást. Feltételezések szerint egy vonással írt írásjegyeket. A kínaiak úgy tartják írása: „ könnyű, mint a szálló felhő és erőteljes, mint a rohanó sárkány". 3.

Kurzív írás, a kínai írás öt leggyakoribb történeti stílusából, (xingshu 行書/行书).

Részletes és gondos festményeket készített. A kínai írásjelek közül, a hajlékony és hegyes ecset feltalálása előtt a ku wen, a ta chuan és a hsiao chuan- típusok fejlődtek ki, ez alatt a régi jegyeket, a nagy és kis pecsétírást kell érteni. Amikor az ecsetet feltalálták alakult ki, a ki tze, a mai klasszikus írás, az összevontabb (sűrűbb) lien pei tze és a teljesen összevont ts’ao tze, amely fűírást jelent, mert a fűszálakra emlékeztetnek ezek az írások. Úgy tartják, hogy kalligrafikus szempontból, ez a legtökéletesebb írásfajta, mert minél összevontabb egy írás, annál művészibb. A ts’ao-írásnak nem voltak merev szabályai, azt az írója saját jelleme, karaktere szerint alakította. Így alakult a kínai kalligráfia szabad művészetté. A kutatók nagy lelkesedéssel figyelnek meg egy-egy szép kéziratot. Wang tábornok az ecsetet és az írást magas fokon művelte és számos kéziratban maradt fenn keze munkája. Jellemzői, hogy a vonalak nagyok, szabad lendületűek, szellemesek, amik nagy eltérést mutatnak a mi iskoláinkban tanult szépírástól.


 A kínai írás eredete

Mik tulajdonképpen a kínai írásjelek? Képek, piktogramok? Csak részben. A jelek egy része – Hszu Sen, az Kr. u. első században élt szótárkészítő szerint – négy százaléka piktogramm, amely konkrét tárgyat ábrázol: ezek neve hsziang-hszing-zi, „a képek formájának jele”. Egy százalékuk zsi-si-zi, „a mutatás feladatának jele”, azaz elvont fogalmat jelentő ideogramma.4. Tizenhárom százalékuk huj-ji-zi, „a megértés jele”: ezek összetett jelek, összetételek, amelyek jelentése az alkotóelemekből következtethető ki. Hetvenkét százalékuk pedig hszing-seng-zi, „forma és hang jele”, a fonogrammák, azaz olyan jel, amelynek egyik összetevője a jelentésre utal, a másik pedig a hangzásra. 

Fogalmazó írás, a kínai írás öt leggyakoribb történeti stílusából, (caoshu 草書/草书).

A császárság bukása után, 1919-ben új nyelvegységesítő mozgalom indult. Kidolgozták a „nemzeti nyelvnek” kuo-jü,国语 nevezett mesterséges nyelvet, amely nagy részben a hivatalnoknyelven alapult de azt megtisztították minden tájnyelvi vonásától. A történelmi körülmények miatt a kuo-jü használata nem válhatott általánossá, de Tajvanon ma is ez a hivatalos nyelv. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után újra napirendre tűzték a nyelvegységesítés kérdését, s kidolgozták a kuo-jühöz igen közel álló putunghuát (普通话köznyelv), azóta ez a Kínai Népköztársaság hivatalos nyelve.

Koreai Khitan tükör.

Japán

797-ben a japán évkönyv a Shoku-Nikongban találunk adatokat a táblanyomtatásra vonatkozóan. A császárnő Shotuku parancsára nyomtattak így hat imádságot, nagyon nagy példányszámban, amikből mai napig is találunk példányokat.1314-ből maradt egy feljegyzés, amely szerint Wan Cien nyomdászmester leírja, hogy a fából kifaragott írásjelek használata előtt voltak, porcelánból készültek is. Azok azonban kevésbé voltak alkalmasak erre a célra, mivel a porcelánon kevésbé oszlott el egyenletesen a festék. A fajelek után réz – jeleket készítettek, amelyek jobban bírták a kopást.

Korea

Történelmi feljegyzések bizonyítják, hogy 1403-ban nagy mennyiségű réz, mozgatható betűket öntöttek a nyomtatáshoz.

A kínai írás vagy Han-írás 5.

漢字 hànzì (hance), hancsa, kandzsi… a hagyományos kínai írásban és más nyelvekben. A kínai nyelvet úgy tudjuk megérteni, hogy a jelek, amiket használnak valójában a logogram névvel illethetők. (漢字 vagy 汉字) Logogrammokkal formálják a kínai nyelvet, de valamennyire a japánt is és néha Dél-Koreában a koreai nyelvet is. A vietnámi nyelvben a XX. századig használták, de a nyelv pontos leírására egy mellékjelekkel kiegészített latin betűs írást, a Chữ Quốc Ngữt vezették be. Észak-Koreában mindezt a hangul írás váltotta fel.

A Jüan-dinasztia idejében készült festmény, 1279-1368, Tang Xüanzong Császár auidienciája.

A közhiedelemmel ellentétben, a kínai írásjelek közt kevés a képjel, legtöbbjük olyan jeleken alapul, amelyek azonos alakú, de különböző jelentésű szavak (homonimák) voltak, mikor az írás kialakult.

Standard írás, a kínai írás öt leggyakoribb történeti stílusából, (kaishu 楷書/楷书).

A kínai jeleket mandarin 6. kínai nyelven hànzì-nak hívják. Ugyanennek japánul kandzsi, koreaiul hancsa vagy hanmun, vietnamiul pedig hán tự. Ami azonban nagyon kínai változatnak minősül, ezért leggyakrabban inkább chữ nho-ként emlegetik (字儒). A kínai eredetű szavaknál, a morfémákat (önálló jelentéstani, illetve alaktani funkcióval bíró szóelem: tő, képző, rag) itt is felcserélték. A modern írott kínaiban a betűket vagy hagyományos kínai jelekkel írják Honkongban és Taivanon. Egyszerűsített kínai írással a kontinentális Kínában, Malajziában és Szingapúrban. Kínaiul egy szó vagy kifejezés (詞/词 cí, szóegység) egy vagy több írásjelből (字 zì) áll, például a 漢字/汉字 hànzì kifejezés kettőből. Minden kínai írásjelet egy szótagként olvasnak minden ma létező kínai nyelvjárásban. A japán nyelvben azonban egy kandzsi több szótagú is lehet. A régi kínai nyelvben előfordult a mássalhangzó-torlódás, és nem volt tonális, ellentétben a maival. A 角 jiǎo szót klaknak ejtik ókínaiul.

Liang Wudi.

A japán, koreai és vietnami nyelv nem rokona a kínainak, és sokat kellett módosítani a jeleken, hogy alkalmasak legyenek a nagymértékben különböző nyelvtanú nyelv lejegyzésére. Több esetben is a kínaitól eltérő jeleket alkalmaznak ugyanannak a fogalomnak a kifejezésére, és a hasonló alakú, egyforma jelentésű jeleket is apróbb különbségekkel írják. Például a fekete, amit japánul így írnak és mondanak: 黒 (kuro és koku), kínaiul pedig így: 黑 (hēi). A XX. században a kontinentális Kínában több ezer egyszerűsített kínai írásjegyet vezettek be, így másképpen írják ugyanazt a fogalmat. Egyszerűsített írásjegyekkel írják le a fogalmakat, a modern kori Kínában és Szingapúrban. Hagyományos írásjegyeket alkalmaznak Tajvanon és Hongkongban.
                                                                                                                      Kocsis Nagy Noémi

Japán fogalmak és jelentéseik.Felső sortól, balról jobbra vízszintesen: anarchia, hódító, titokzatos, illúzió, humor, halhatatlan, őrült, álmodozó, rossz lány, szerető, önuralom, kitartó, bosszú, átalakulás, bűvészet, ellentét, egészség, erős, romantika, feltámadás, türelem, jószerencse, független, különc, vágy, egyéniség, hit, rejtély, megváltás, vonzalom.

Ez 6011 embernek tetszik itt blogon!

Kiegészítés egy MNO-n megjelent cikk:  

Erről árulkodnak a jóslócsontok

KN
Forrás: MTI
2013. október 24., csütörtök 21:01

Nyomtatás

A karcolás, vésés helyett gyakrabban használtak ecsetet az íráshoz az ősi Kína lakosai – állítják kínai tudósok. Legalábbis erről árulkodnak a jóslócsontok. Tang Csi-ken, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Régészeti Intézetének anjangi vezetője elmondta: az ecset már a Sang-dinasztia korában (a Kr.e. 17–11. században) mindennapos íróeszköznek számított, abban a korszakban már gyakoribbak voltak az ecsettel festett szövegek, mint az éles szerszámmal karcoltak. Ennek igazolására számos bizonyítékot gyűjtöttek a szakértők, de hivatalosan most álltak ki először az elmélet mellett a kínai tudósok.A kínai írásbeliség első emlékei a 19. század végén felfedezett teknőspáncélból és szarvasmarha-lapockacsontból készült jóslócsontok, amelyek a kutatások alapján a Sang-dinasztia legvégéről származnak. A jóslócsontokon talált írásjelek többnyire bronztűvel karcoltak, egyes darabok ugyanakkor kétséget kizáróan festve vannak.

Jóslócsont: ELTE kínai enciklopédia

Tang szerint az ecset használatára utal néhány ősi karakter is, például a „könyv” szó ősi megfelelője cérnával összefogott bambuszcsíkokat ábrázol. Ezek a bambuszcsíkok kiváló „papírként” szolgáltak az ecsettel való íráshoz, a technikát még évszázadokkal később is alkalmazták. További bizonyítéknak tekinthetők a jóslócsontok „történelem” és „toll” szavakat jegyző karakterei, melyek inkább emlékeztetnek ecsetet tartó kézre, mint karcolóra vagy vésőre – tette hozzá a régész. Egyes karakterek formája is a tudósok állítását támasztja alá: a köröket, kerek formákat tartalmazó írásjegyek csontokba vésése ugyanis nagyon nehéz lett volna. A jóslócsontok feltárásának helyén, Honan tartományban a tudósok a csontokon kívül is találtak ecsetírásra utaló tárgyi bizonyítékokat, így többek közt egy jáde táblát, ecsetírásos kerámia- és bronztárgyakat. Tang ugyanakkor a kutatás nehézségeire utalva emlékeztetett: az ecsetírásos emlékek kevésbé maradandóak, mint a vésettek.

 

Jegyzetek: 

  

1.Felvinzi Takáts Zoltán: A Kelet művészete, Dante Kiadás Budapest, 1943, Festőművészet Kínában és Japánban, 73. o.

2. Morfológia: nyelvtani kifejezés, másképpen alaktannak, szóalaktannak nevezzük. 

3. Felvinzi Takács Zoltán 76. oldal. 
4. Ideogramma: Olyan írásjel, amely a betűktől eltérően, nem valamely hangot, hanem egy egész fogalmat jelöl, például a kínai, vagy óegyiptomi írásban.

        5. Wikipédia. 

        6. Mandarin: az egykori Kína magas beosztású hivatalnokait nevezték így, európai 

kifejezés. 

Felhasznált szakirodalom:

Felvinczi Takács Zoltán: A Kelet művészete, Dante Kiadás Budapest, 1943.

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.

A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Anette Laming: Őskori barlangművészet, Lascaux, Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. Fordította Vajda Endre: 10-12. o. 46-49. o.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
Deák Ferenc: Betű és rajz, Kriterion, 1988. 
Pálfayné Dan Ildikó: Szíria. A civilizáció bölcsője. Második otthonom. Kőpress Nyomdaipari Kft., Budapest. Felelős vezető: Budai Gyula. 50-51 o. 
Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.

Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.

Ady Endre összes versei, Osiris Kiadó Budapest, 2006.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó,  2007.

Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007).

Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.

Romanek Imre: Mobil eszközök hatása a tervezőgrafikára, szakdolgozat, KREA Kortárs Művészeti Iskola, Budapest, 2012. március 6. Konzulens tanár: Kocsis Nagy Noémi