Betűtörténet 3.: Egyiptomi írás és sinai írás

Copyright© 2012.artificium-artis.blogspot.com

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Egyiptom művészetének kronológiai felosztása 1.

I.     Óbirodalom: Kr.e. 2635-2155, 
II.       Átmeneti kor: Kr.e. 2155-2040, 
III.   Középbirodalom: Kr.e. 2040-1785, 
IV.     II. Átmeneti kor: Kr.e. 1785-1552, 
V.       Újbirodalom: Kr.e.1552- 1070, 
VI.    III. Átmeneti kor: Kr. e. 1070-712, 
VII.   Kései kor: Kr.e. 712-332, 
VIII.  Görög-római kor: Kr.e. 332 – Kr. u. 395.

Kheopsz, Khefrén, Mykerinosz piramisok.

Egyiptom kulturális emlékei

A fáraók által irányított Egyiptomban, az uralkodók isteni eredetűnek számítottak és az ő akaratuk végrehajtóinak tekintették magukat. Legfontosabb építményeik között a piramisokat tartjuk számon, amelyek közül a leghíresebbek a Kheopsz (Kr. e. 2600-2500 körül, IV. dinasztia), a Kheprén (más néven Hafré Kr. e. 2600, IV. dinasztia, 143, 5 méter magas) és Mykerinosz. Valamint a Szfinx műemlék, ami szintén Kr. e. a IV. dinasztiában épült és Gizában található e piramisok mellett. Ezenkívül tudomásunk van még sok más, a fáraóknak épített piramisokról, amelyek Memphistől északra, vele egy vonalban és délre, a Nílus deltája és termékeny területe mellett helyezkednek el. Ezek közül a legfontosabbak: Dzsószer szakkarai lépcsős piramisa a III. dinasztia korából, Szehemhet szintén lépcsős piramisa, Első és Második Pepi piramisai és még délebbre a Sznofrunak épült Vörös Piramis és a Tört Piramis. Csupa érdekes és izgalmas építmény, síremlék.

Piramis felülnézetből, szatelit piramisokkal.

A piramisok gúla alakú építmények, a négy égtájhoz igazítva, funkciójuk a temetkezés volt. A piramishoz tulajdonképpen egy épület együttes csatlakozott, mint főpiramis a fáraó sírkamrájával és szarkofágjával, azt megelőzően egy halotti templom állt, a szertartások elvégzéséhez.  

A piramis és hozzá tartozó építmények, mint a királynő satellite piramisa, a felvonulási útvonal, szentély, nyitott udvar, bejárati csarnok és a pilonok, amik valójában a templomok bejáratánál kétoldalt emelt, csonka gúla alakú, nagy tömegű kaputornyok.

A halotti templom előtti nyitott oszlopcsarnok szobrokkal, felvezető út, ahol a fáraó az élők birodalmából átment a túlvilágba, völgytemplom, ami a hajókikötővel volt összeköttetésben és itt végezték a mumifikálást, illetve hajón szállították ide, az építkezéshez szükséges mészkő és gránittömböket.

Az egyiptomi írás

Hórusz, II. Ramszesz, Anubisz.

Napóleon Bonaparte hadjáratot indított Egyiptom ellen, az 1790-es években. Egyúttal kutatókat és rajzolókat is vitt magával, hogy mindent feltárjanak. El – Rashidnál találtak egy érdekes nyelvi emléket, amit a francia mérnökök fedeztek fel. Ezt a kutatások Kr. e. 196-ra teszik, amin a fáraó által rendelt véset található. Három nyelven van rajta szöveg görögül, démotikus írással (az írástudó egyiptomiak hétköznapi írása) és hieroglif írással, ami az uralkodó fáraóké volt. Abból indultak ki, hogy a három különböző írásnak ugyanaz a lényege, ezért meg tudták fejteni a szöveget. Ugyanakkor a hieroglifák írása az egyiptomi festészettel volt rokon. 

Hieroglifás mélyrelief.

Amikor az angol hadsereg Nelson admirálisa, megverte a francia hadiflottát, 1801-ben az alexandriai szerződés aláírásával, a hadi kincsek mind az angolokhoz kerültek. A British Múzeumba szállították a híres rosette-i kő nevezetű műtárgyat. A hétköznapi írás, a démotikus, rendkívül leegyszerűsödött jeleket használt, ami az olvashatóságot már-már akadályozta. A hieroglifákat a középkorban nem vették komolyan, nem tartották írásnak, csak onnantól kezdve, hogy a napóleoni háborúk idején megtalálták a rosette-i követ, amely három nyelven tartalmazta ugyanazt a szöveget.

A rosette-i kő.

Elsősorban sírfeliratként Kr. e. 3400-ban már használtak kurzív hieroglifákat, de Kr.e. 3000-ben még a hagyományosat, mert az egyiptomi papok konzervatív gondolkodásúak voltak. Az egyszerűbb hétköznapi írást sokáig a felsőbb körök nem akarták elfogadni, csak Kr.e. VII. században. Ekkor az egyiptomi vallási könyveket is ezzel írták, ebből lett a hieratikus írás kifejezés. A felsőbb egyiptomi körök hieroglifáival írtak, míg a hétköznapi ember démotikus írással és göröggel. A démotikus írás megjelenése Kr. e. a VIII. században jelent meg. Az írás iránya a vízszintes sorokban jobbról balra történt, de találunk olyan feliratokat is, ahol függőleges sorokban felülről lefelé helyezték el az információt.

Hieratikus írás.

Fontos feliratos kőemlék még a Szenemnut és Noferuré hercegnő szobra, a XVIII. dinasztiából Kr. e. a XV. sz. első feléből. Karnakban találták meg ezt a gránit szobrot az Ámon templomban, ahol az egyiptomi birodalom egyik legnagyobb szoborgyűjteménye rejtőzött. 1903-ban fedezte fel mindezt a Gaston Maspero mellett dolgozó Georges Legrain, akinek leletei után az elkövetkező években még körülbelül húszezer szobrot és más tárgyakat találtak. 

Hatshepsut  fáraónő temploma, Deir-el-Baharinál Egyiptomban, tervezte Szenemnut építész. kép: Wikipedia

Hatshepsut  fáraónő temploma, Deir-el-Baharinál Egyiptomban. Tervezte Szenemnut építész. kép: Wikitravel

Azért volt ilyen óriási számú a lelet, mert az évszázadok folyamán újabb és újabb szobrokat állítottak a templomban, és ami korábbról maradt, azt az Ámon templom hetedik pülonja és főtengelye közötti udvar vermében helyezték el. Az 1903. december 26-i lelet után a Legrain mellett dolgozó munkások rengeteg kincset, fa és bronzszobrokat, kő és fémedényeket, obeliszkeket találtak. 1905-ben a leleteket a kairói Egyiptomi Múzeumba szállítottak, komoly védelem mellett hajókon és vasúti kocsikon. Mégis számtalan műtárgyat elloptak, ami később más múzeumokban bukkant fel a világ számos pontján.

Hieratikus írás dombormű, Kákossy kutatásaiból, feltárásaiból.

A Szenemnut és Noferuré hercegnő szobra Legrain leletei közé tartoznak. Szenemnut a XVIII. dinasztia építésze és hivatalnoka volt. Ő tervezte Hatsepszut fáraónő Deir-el-Bahari (Dzseszer-Dzseszeru: Szentek szentje) templomát és feltételezések szerint a fáraónő szeretője volt. 2. 

Szenemnut építész és Noferuré hercegnő szobra, Berlin, Egyiptomi Múzeum.

Az építész sírját 1935 és 1936 között találták meg. Hatsepszut uralkodása előtt már említették a nevét, mint a fáraónő kislányának, a kis Noferuré hercegnő nevelőjeként, ezért több szobron is megörökítették. A szobrot, amelyet egy gránittömbből faragtak ki frontális és kissé merev elrendezésű, de nagyon méltóságteljes, monumentális. Úgy ábrázolják, hogy az építész a kis hercegnőt ölében tartja, miközben ünnepélyesen guggol. A térdtől lefelé eső ruharészen gazdag hieroglif szöveg található. 

Az egyiptomi feliratok a kőbe vésett és a piramisok sírkamráinak festett sávjai mellett, papiruszon, viasszal bevont kis fatáblákon és anyagtáblácskákon maradtak meg. Nagyon jó minőségű tintát és tust használtak, amit mind a mai napig el tudunk olvasni.

Hieroglifák és hieratikus írás.

Mivel az egyiptomi művészet egyik legfontosabb jellemzője a stilizálás volt, a hieroglifák kialakításában is ez a gondolkodási mód játszotta a legfőbb szerepet. Ezekben a jelekben növények, emberek, állatok, tárgyak jelképei bukkantak fel. Fontos növények voltak a papirusz és a lótusz, amelynek stilizációi, mint díszítő motívumok a leggyakrabban előfordultak.

Királyi nevek és tulajdonságok.

Hangzók.

Sinai írás

Kr.e. a II. évezredben, a könnyebb és olvashatóbb görög ábécé kezdett terjedni.
A főniciaiakhoz az írást, egy harcos, sémita-népcsoport, a hükszoszok közvetítették, akik Egyiptomot meghódították, Kr.e. 1800 körül. A sinai írásban két jel a hieroglifákból származik. A sémita ábécében, amelyet 1905-ben fedezték fel, 22 jel volt, aminek az alapjait a hieroglifák adták ezt kiegészítették hangértékekkel és rajzi jelekkel, a krétai kultúra hatásaival.

A sinai írásokhoz tartozott:

-       főniciai

-       kánaáni

-       arameus

A sinai írásnak nincs konkrét változata, az arameus írás tovább fejlődött változata a héber quadrata, a szíriai és arab írás, amit minden iszlám országban meg lehet találni.

Főniciaiak

A konzervatívabb gondolkodású egyiptomiakhoz képest, a főniciaiak a hieroglifákat és a mezopotámiai ékírást szótag és hangírássá alakították át. Mivel a főniciaiak kereskedők voltak és az áru és pénz forgalma miatt sok helyen megfordultak, egyértelmű volt az ő írásuk terjedése. Nagyjából Kr. e. 2000-ben alakult ki az un. fonetikus írás a főniciai kereskedő városokban, ami alfabetikus írássá változott a korábbi ékírásból.

                                                                                             Összeállította: Kocsis Nagy Noémi

Ez 4156 embernek tetszik itt a blogon!
Köszönjük!

Jegyzetek:
1.   Imrehné Sebestyén Margit: A képzelet világa, 39. oldal. 
2.   Wikipedia: Szenemnut.


   

Felhasznált szakirodalom:

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.

A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Anette Laming: Őskori barlangművészet, Lascaux, Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. Fordította Vajda Endre: 10-12. o. 46-49. o.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
Deák Ferenc: Betű és rajz, Kriterion, 1988. 
Pálfayné Dan Ildikó: Szíria. A civilizáció bölcsője. Második otthonom. Kőpress Nyomdaipari Kft., Budapest. Felelős vezető: Budai Gyula. 50-51 o. 
Történelmi Világatlasz, Kartográfiai Vállalat, 1991.
Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.

Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.

Ady Endre összes versei, Osiris Kiadó Budapest, 2006.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó,  2007.

Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007).

Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.
Ring Graphic Crew weboldal, 2009.es május 18-i frissítés. 

Romanek Imre: Mobil eszközök hatása a tervezőgrafikára, szakdolgozat, KREA Kortárs Művészeti Iskola, Budapest, 2012. március 6. Konzulens tanár: Kocsis Nagy Noémi

Yonaguni víz alatti piramis, fotóforrás: Magyar nyelv.

Ps: Most olvastam egy érdekes anyagot a piramisokkal kapcsolatban a Magyar Nyelv című facebookos oldalon a következő címmel, amit Kozma Andrea szerkesztő állít össze:

A víz alatti piramisok titka

A Yonaguni-sziget partjait nyaldosó hullámok egy máig tisztázatlan misztériumot rejtenek: alig 25 méterrel a vízszint alatt szabályos, piramis-szerű sziklatömbök hevernek titkuk megfejtésére várva. A tudósok legtöbbje egyet ért abban, hogy a szabályos képződmény a természet műve, néhány kutató azonban egy letűnt civilizáció nyomait véli felfedezni.

Egy természettudósokból álló búvárcsoport 1986-ban váratlanul rejtélyes víz alatti kőtömbökre bukkant a Japánhoz tartozó Yonaguni-sziget partjainál. Alig 25 méteres mélységben, háromszázszor százötven méteres területen piramishoz hasonló, lépcsőzetesen elrendezett sziklákra leltek. A régészeti felfedezés jelentőségét azóta is vitatják. Bár számos merülést hajtottak végre a helyszínen, jobbára a kíváncsi turisták tekintették meg a „Japán Atlantiszt”. A szakemberek még most is szkeptikusan állnak hozzá, és csupán a természet csodájának tartják a szabályosan kivájt kőtömböket. Akkoriban a Yonaguni-szigettől nem messze még két helyen bukkantak víz alatti leletekre. Okinawa mellett egy kerek, kőből készült építményt találtak az óceán rejtekében, Aguni szigeténél pedig hosszan húzódó falakat fedeztek fel.

Az Okinawa-szigeti Ryukyu Egyetem geológia professzora, Maszaki Kimura immár 15 éve foglalkozik a Yanaguni-monuments-ként ismert romok kutatásával. Kimura az első perctől kezdve bizonyos abban, hogy nem természetes képződményekkel van dolga. Létrehozásukat 5-8000 évvel ezelőttre datálja, ami azt jelentené, hogy ezek a világ legősibb épületei. A professzor a kőtömbökön megmunkálásra utaló jeleket talált; véseteket, karcolatokat, sőt, elmosódó állatábrázolásokat is. Az emberi kéz nyomait bizonyítandó, a titokzatos elsüllyedt város épületeit szintén felfedezni vélte: egy kastélyt, egy szent helyet, s egy sziklába faragott utat, mely megkerüli az adott létesítményt.

Kimura számos követőre talált: Robert Schoch geológus, John Anthony West egyiptológus, Robert Bau és Graham Hancock, valamint Tonu Otuchi szeizmológus professzor mind úgy gondolják, erózió és földrengés nem képes ilyen alakzatokat létrehozni. Megegyeznek abban, hogy az épületegyüttest az 1771-es hatalmas szökőár süllyesztette el. A legtöbb szakember azonban nem fogadja el Kimura elméletét, bár itt hozzá kell tennünk, hogy sokan nem is jártak még a víz alatti épületek között. A japán kormányzat is a szkeptikusok oldalán áll, így bárki szabadon megtekintheti a kőtömböket, és azért sem kap büntetést, ha szuvenírként hazavisz magával egy-egy darabkát.
Kimura azonban kitart merész feltételezései mellett, és úgy látja, kapcsolat lehetett az ókori egyiptomi, illetve az amerikai civilizációk, s ezen elsüllyedt város között, mely a japán kultúrával aligha összeegyeztethető. „Hogy biztos eredményt kapjunk, annak egy módja van: újból és újból visszatérni a helyszínre, és leleteket, bizonyítékokat kell gyűjteni.” – hangoztatja. Egy dolog azonban kétségtelen: ha egy letűnt civilizáció nyomairól van szó, az gyökeresen megváltoztatja az eddigi történelmi ismereteinket.
Magyar Nyelv http://www.facebook.com/media/set/?set=a.283804735015712.69538.100001585639962&type=3