Betűtörténet 4.: Égei kultúrák és írás, ógörög írás

Copyright© 2016.artificium-artis.blogspot.com

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Égei kultúrák, művészet és írás

Phaisztoszi korong, Kréta.

Kikládikus művészet: Kr.e 2800 – 2200, az Égei-tenger fontos szigetein (Théra = Szantorini), Szirosz, Naxos, Parosz, Mélosz, Tinosz. 

Minószi kultúra: első Kr. e. 2700 – 2000,

Korai minószi kultúra: Kr. e. 2000- 1550,

Késői minószi kultúra: Kr. e. 1550-1110 (Trója, Knósszosz, Phaisztosz, Hagia Triada).

Mykéné (Mükéné) művészete: Kr.e.1600-1000.

Kréta (Minószi kultúra)

A knosszoszi palota felülnézetből, makett. Fotóforrás: gorogorszagklub.

A Kréta szigetén uralkodó Kr. e. 2500-ban virágkorát élő civilizációt feltételezések szerint anatóliai telepesek hozták létre. A minoszi kultúra egyébként sok rokonságot mutat az egyiptomival, abban a tekintetben, hogy hajózási módokat és hajófelépítést, ami a kereskedelemhez szükséges volt, tőlük vettek át. Legfontosabb városaik: Knosszosz, Malia és Phaisztosz, ahol paloták is épültek, a csatornázás, padlófűtés, fürdők szolgálták e települések lakóinak kényelmét. Itt a kereskedelemmel összefüggő s az ebből a gazdagságból fakadó, magas színvonalú művészet létezett. A vallás rendkívül fontos volt e kultúrában és női istenséget imádtak, a társadalmat is nők irányították, akik elsősorban a keleti országokkal kereskedtek a mediterrán térségben. A Kr. e. 2000 és 1450 közötti időszakot aranykornak is nevezik, mert ekkor folytak a legnagyobb palotaépítkezések.

Három nőt ábrázoló freskó a knosszoszi palotából.

A minószi kultúra legendája úgy szól, hogy Minosz, Zeusz fia elvette a Nap leányát Pasziphaét, aki az Istenek bosszúja szerint bikával hált. Ebből a nászból született a bikafejű, félig állat, félig ember testű szörny Minotaurusz, aki a labirintusba bezárva élt. Minotaurusz évente tíz athéni ifjút és athéni lányt pusztított el. Amikor Thészeusz megküzdött a szörnnyel és legyőzte, akkor Ariadné fonalával kijutott a labirintusból. 

Minotaurusz bika fej szobor, a bika szent állat volt e térségben. fotóforrás: sulinet.hu

A legenda eredete mind a mai napig vitatott. A minószi kultúra végét elsősorban egy Kr. e. 1500-ban, Szantorini szigetén kitört vulkán s az ezt követő szökőár jelentette, ami elpusztította nem csak magát Thérát (Szantorinit), hanem Kréta északi részét is. A civilizáció pusztulásának azonban lehettek más okai is, háborúskodások lázadások, tűzvészek. Fennmaradt egy fontos írásos emlék a Phaisztoszi korong. 

A csodálatos delfineket ábrázoló freskó a knosszoszi palotából, fotóforrás: gyermekaldas.blog.hu

A rajta lévő jeleket, mind a mai napig nem fejtették meg, így sajnos többet nem tudunk meg erről a kultúráról, mint ami a régészeti leletekből, szobrokból, palotamaradványokból, festményekből fennmaradt. A Phaisztoszi korongon, középről kifele haladva, jól olvashatóan, kifaragott dúcú pecsétnyomókkal helyezték el a minoszi hieroglifákat. Ezek a mozgatható betűk előzményei voltak, magas technikai színvonalon megoldva. A terrakotta korongon a krétai hieroglif írás negyvenöt jele található, aminek jelentésére mindmáig nincs magyarázat. Találtak néhány hasonló piktogrammot tartalmazó jelet, amit szintén nem fejtettek még meg, de feltételezik, hogy vallással kapcsolatos szöveg volt. A későbbi időkben is használták Krétán a korongokra való írást, mely felület kommunikációs eszközként működött. 1.

A mükénei kultúra legcsodálatosabb darabja, az Agamemnón aranymaszkja. Feltárta Heinrich Schilemann.  Athén, Archeológiai Múzeum. Fotó: Kocsis Nagy Noémi.

A bélyegzők anyagai lehettek általában: - kő, fa, fém. Ezek pecsétek és betűbélyegzők voltak, az ó és középkorban aláírásra és különféle jelzésekre használtak. A krétai kultúra lehanyatlása után, annak helyét a mükénei vette át. 

Kyrosz férfiszobor, archaikus görög szobor, archaikus mosollyal, Kr. e. VII.-VI. század. Itt még az egyiptomi művészet hatása érezhető a frontalitásban, azzal a különbséggel, hogy a szobor már nem tömbszerű, hanem egyik lábával kilép előre. Athén, Archeológiai Múzeum. Fotó: Kocsis Nagy Noémi.

Későbbi görög művészeti korszakok

Myron: Diszkoszvető, Kr. e. 450. Klasszikus kor.

Archaikus kor: Kr. e. 7 – 6. század, az egyiptomi művészet hatása alatt álló szobrászat, Polümédosz szobra, archaikus mosolyú női és férfi szobrok.

Klasszikus kor: Kr. e. 5 – 4. század, pl. Delphoi kocsihajtó Kr.e. 470, Polükleitosz: Lándzsavivő Kr.e. 450, Myron (Müron): Diszkoszvető Kr.e. 450.

Pheidiasz: Az athéni Akropolisz Parthenon frízének domborművei, Hégészo síremléke.

Hellenisztikus kor: Kr. e.323 - 100. Milói Vénusz, Szamothrakéi Niké, Érosz és Pán. Laokoón- szoborcsoport, pergamoni Zeusz oltár (Berlin, Pergamon Múzeum). Ezen az oltáron Zeusznak mutattak be áldozatokat.

Polykleitosz: Lándzsavivő, Kr. e. 450.

Kr.e. 5 – 4 században, vagyis a klasszikus kor idején éltek festők, akinek a művei elpusztultak, ilyen festők voltak a leírások szerint Appollodórosz, Zeuxisz, Apellész, akik rendkívül természet közeli ábrázolásokat készítettek növényekről, állatokról. A városállamok megerősödésével Görögország vette át a vezető hatalmat, főleg Athén, ahol a főniciai írásból a görögök kifejlesztették a saját írásukat. A görög abc-ben a krétai, de a ciprusi kultúra is érvényesült. 

Pheidiasz: Hegeszo (Igiszo) síremléke, Athén: Arheológiai Múzeum, fotó: Kocsis Nagy Noémi.

Tetején felirat.

Mivel a görögöt indoeurópai nyelvnek tartják, átalakították, a főníciai ábécét, mert a sémita írásban nem voltak magánhangzók. A sémita alef-ből lett az alfa, béth-ből a béta, gimel-ből a gamma, daleth-ből a delta és így tovább. Magánhangzónak, a fölöslegesen használt mássalhangzókat átalakították: a H-ból lett az E,  a J-ből lett az I, az ajint O-nak ejtették,  a főníciai V.

Delphoi kocsihajtó, Kr. e. V.-IV. század. Klasszikus.

A legfontosabb fejlődés Szolón idején (Kr.e. 640-560) történt. A régi írások iránya: a bal felé dőlés, folyás volt, mert a jobb kézzel való írásban ez volt a természetes. A sémita népek, napjainkban is jobbról balra írnak. A mód akkor változott meg, amikor tintával kezdtek írni és akkor az írnoknak vigyáznia kellett, hogy ne maszatolja el a tintát. Ebből a mindennapi és egyszerű problémából következett, hogy az írás irányát meg kellett változtatni. Így sok betű alakja és formája is átalakult.

Fontos fordulópont az írás történetében

Pergamoni Zeusz oltár, archív felvétel.

Pergamoni Zeusz oltár, Berlin: Pergamon Múzeum. Fotó: Kocsis Nagy Noémi.

Kr. e. 403. a régi törvények kiadása ion írással történt. Ezeket a törvényeket és az írást a többi görög állam is átvette, amiből az alapvető írásjelek alakultak ki: a kör, az egyenes vonal, a háromszög, a derékszög. Ezek a mértani formák a folyóírás kialakulása szempontjából voltak fontosak, mert könnyebben össze lehetett kötni őket.

A görög betűk

Egyszerű, egyvonalas vésetek, vagyis Sans serifek, azaz talp nélküliek. Itt a kultúrtörténetben összekapcsolódott a talp nélküliség, az egyiptomi elegancia egyszerűségével. A festők és az építészek korábban már használták a talp nélküli betűtípusokat, de az ógörög írás megismerésével a dolog felértékelődött. Ez azokban az időkben történt, amikor az 1700-as években Görögország területére is irányultak az európai régészeti ásatások.

A görög írásokat kőtáblákba vésték, ezért ezt felirat-írásnak (Hegeszo síremléke) nevezzük. A mindennapi élet, a levelezés, a kereskedelem írása viszont a kurzív volt. A kurzívból alakult ki, az Kr. e. III. századtól ismert, a gondosan elrendezett művészi unciális, amit magas művészi igényességéről lehetett felismerni. A létrejöttének körülményeit, a fejlődők gazdaság és virágzó kereskedelem teremtette meg, amiből a művészetre is lehetett áldozni. Az irodalom, az építészet, a szobrászat és a festészet is kiváló alkotókkal büszkélkedhetett, ugyanakkor szükség volt feliratokra az épületeken, a vallás színhelyein. A görög társadalom három fontos kulturális újítása:a felírat írás, kurzív és az unciális.  

Szamotrakei Niké, hellenisztikus kor: Kr. e. 323-100.

Ebből a görög ábécéből alakult ki, a latin ábécé, illetve a cirill-írás is. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a Kr. e. minószi kultúra megfejthetetlen hieroglifái után, a görögök a Kr. e. XI. században vették át a főniciai írást. Az ógörög minuszkula a IX. században. A Kr.e. VII. században a milétoszi írás terjedt el. A görög írás típusai a következők: Ógörög kurzív betűk a Kr. előtti V. században. Ógörög kapitális írás (klasszikus alfabetikus) Kr. e. a IV. században. Az ógörög unciális (egyforma magas és egymástól jól elkülönített) betűk a Kr. előtti III. században.   Ennek az a jellemzője, hogy betűket összekötötték már egymással, oly módon, hogy létrejöttek a felfelé és lefelé nyúló betűszárak. A középkorban is használták, így ismerték meg a művelt emberek az ógörög irodalmat. 

                                                                                                         Kocsis Nagy Noémi

• Ez 4392 embernek tetszik itt a blogon!
• Köszönjük!

 

Ógörög nyelv:
Eredetileg a görög írás nem használt semmilyen diakritikus jelet. Hosszú magánhangzót csak egyet ismernek, az ómegát, amelynek külön írásjele van (a két o összetételéből ligatúrásodott ω), hasonlóképpen a nyelvben előforduló zöngés–zöngétlen–sziszegő–felpattanó hangzópárokat (p/b, t/z/sz, stb.) is önálló betűkkel írták le. A hangsúlyok jelölése akkor vált fontossá a görögség számára, amikor irodalmuk elterjedt az ismert világban, mivel így könnyebb volt az írás élő nyelvi ejtését megtanulni és alkalmazni. A hellenisztikus korra egy igen gazdag hangsúlyjel-rendszer alakult ki, amely az újgörög (dímothikí) államnyelvként elfogadása után szűnt meg végérvényesen, így csak az éles ékezet használata maradt meg. Kezdetben mindegyiknek volt külön jelentősége, azonban ez az idő folyamán inkább csak "hagyományként" szilárdult meg abból az okból, mert ez a "tradíció" kiválóan alkalmas volt az összetéveszthető betűk, szószerkezetek megkülönböztetésére. Azonban ennek megértése mind az anyanyelvi beszélőjének, mind a nyelvtanulónak módfeletti türelmet igényel. Ezeket a jeleket a ϱ-n (rho) kívül csak a magánhangzóknál alkalmazzák.
Ezeknek a jeleknek három típusa van: a hehezet (latinul: spiritus), az hangsúlyjel (accentus), és végül a magánhangzó alá írt ióta. 2.
 

1.    

1. Kertész István: Ez történt Hellaszban, Az ókori Görögország története, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 

Debrecen, 12. o.

2. Wikipedia: Ógörög nyelv. 

Felhasznált szakirodalom:

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.

A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.

Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.

Anette Laming: Őskori barlangművészet, Lascaux, Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. Fordította Vajda Endre: 10-12. o. 46-49. o.

Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972

Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.

Deák Ferenc: Betű és rajz, Kriterion, 1988. 

Pálfayné Dan Ildikó: Szíria. A civilizáció bölcsője. Második otthonom. Kőpress Nyomdaipari Kft., Budapest. Felelős vezető: Budai Gyula. 50-51 o. 

Történelmi Világatlasz, Kartográfiai Vállalat, 1991.

Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 

V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.

Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.

Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.

Ady Endre összes versei, Osiris Kiadó Budapest, 2006.

Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007

David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó,  2007.

Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007).

Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).

Wikipedia az egyes szócikkekhez.

Ring Graphic Crew weboldal, 2009.es május 18-i frissítés. 

Romanek Imre: Mobil eszközök hatása a tervezőgrafikára, szakdolgozat, KREA Kortárs Művészeti Iskola, Budapest, 2012. március 6. Konzulens tanár: Kocsis Nagy Noémi