Betűtörténet 5.: A Római Birodalom írásbelisége

Copyright© 2015.artificium-artis.blogspot.com

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Augustus császár portréja, Kr. u. első század első fele.

 Római Birodalom

A Római Birodalom kiterjedése, tartományai.

Rómában alakult ki, az az abc, amit a mai napig használunk, ami a görög abc folytatása. A nyugat-római birodalom területén terjedt el, ahol később a keresztény egyház is meghonosodott. A rómaiak kultúráját megelőzte az etruszk, ahol a halálkultusznak nagy szerepe volt. Kezdetben királyság volt Rómában, amely időszakból írásbeli emlékek maradtak fenn.

Az írás kialakulása a Római Köztársaságban

Róma város makettje, a közepén a Colosseummal, épült Kr. u. 80-ban, Vespasianus császár idejében, a Forum Romanum délkeleti végén. Vespasianus helyett, annak utóda Titus avatta fel, eredeti neve: Amphiteatrum Flavium. Nevét a közelben álló kolosszális Nero szoborról kaphatta. Célja, hogy állat és galadiátor viadalokat rendezzenek benne.

Az írás kialakulása Rómában a Kr. e. VI. századtól a III. századig zajlott. Egyes vélemények szerint az etruszkok írásai voltak a római írás előzményei, de lehetséges az írás meghonosodása, a dél-itáliai görög városok kereskedőinek a közvetítésével. Ekkoriban még nem különül el egyértelműen a görög abc a latintól, ezért az U-t és a V-t is V-vel írjuk, a K-t és a C-t is C-vel. Az első római abc 21 jelből állt. Az etruszk abc-ből azokat a jeleket, amik nem rendelkeztek hangértékkel, számok jelölésére használták. A köztársaságban a görög kultúra, beszéd és írás igen elterjedt volt. A betűket a mértani formákból alakították ki: a körből, félkörből, derékszögből, háromszögből és ezek kapcsolataiból. A betűk egyenes sorokban álltak, nem voltak szóközök.

A Pantheont Kr. e. 27-ben a Mars-mezőn emeltette, Augustus legkedvesebb vezére és veje, M. Agrippa. A homlokzaton felirat olvasható: M AGRIPPA L F COS TERTIUM FECIT. A templomot az összes istenségnek szentelték.

A Császárság írásbelisége

"Midőn a te isteni szellemed és hatalmad, Imperator Caesar, uralmát az egész földkerekségre kiterjesztette [...]".
Vitruvius

Pantheon, Róma, Kr. e. 27.

A Császárság kora két részre oszlott, az első volt a principatus Kr. e. 27.- Kr. u. 284, és a dominatus Kr. u. 284-476. A principatus időszakára esik, az egyik legjelentősebb császár, Augustus  (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) uralkodásának ideje. 

Ülő férfi szobra, márvány, a Korai Köztársaság időszaka.

A Krisztus előtti első században Róma, a legerősebb, legnagyobb és leggazdagabb város volt a meditterrán világban. Augustus idejében valóban vezető uralkodói várossá vált. Az írók felbátorodtak és megfogalmazták azt, hogy milyen a birodalomban élni, Titus Livius művében a Város alapításáról címűben, a kezdetektől a Kr. u. –i első századig tekinti át a történelmet (142 könyv). Livius a saját művében és Vergilius az Aeneis című eposzában nyilvánítják ki, hogy az Istenek úgy rendelték, hogy Róma a világ úrnője legyen. A császári szociális és kulturális program megnyerte az irodalmat és más művészeteket, újjáélesztette a korábbi időkben becsült értékeket és szokásokat, előmozdította az állampolgári hűséget és kötelességet Augustus és családja iránt. Az uralkodó, mint főméltóságú pap felismerte azt, hogy ennek a művészeti alkotásokban is tükröződnie kell, ezért számos szobor ábrázolja őt papi, vagy áldozati mozdulat közben. Olyan műemlékeket faragtak, mint az Ara Pacis Agustae (Kr. u. 14- 9) békeoltár, ami a legjobb példája volt a magas művészetnek.1. 

Az Ara Pacis Augustae (Kr. u. 14-9.), az Augustus idejében épült békeoltár.

Augustus császár egy személyben volt a szenátus első embere (princeps senatus), a főpap (pontifex maximus), Róma fő magisztrátusaival egyenlő hatalmat birtokolt (consuli imperium). A tartományok kormányzóinál is nagyobb hatalma volt, mint a római légiók főparancsnoka, valamint a tribunusi hatalom (tribuicia potestas) birtokosaként személye szent és sérthetetlen volt (sacrosanstitas), ezért a magisztrátus bármely határozatát megvétózhatta.2.

Augustus császár portréja, Kr. u. 40-ben, Vatikáni Múzeum, Róma.

A principatus idejében uralkodtak, az úgynevezett, örökbefogadott császárok: Kr. u. 96–138 között, Nervától Hadránusig, nem leszármazás, hanem örökbefogadás alapján követték egymást. A császár a környezetéből maga jelölte ki utódját, fiává fogadta (adoptio) és felruházta a hatalom minden tartozékával. A birodalom Traianus császár időszakában érte el legnagyobb kiterjedését. Magába foglalta az Al-Duna vidékén Daciát, a Fekete-tengertől keletre Örményországon át egészen a Kaszpi-tengerig nyúlt, bekebelezte Asszíriát, Mezopotámiát, Arábiát, Egyiptomot és Kürénét. 

Traianaus oszlopa, Kr. u. 98-117, Traianus fórumának közepén állt, 38. méter magas.

Az időszak a Római Birodalom szempontjából, mind történelmileg, mind kulturális szempontból a legfontosabb időszak volt. Legmaradandóbb emléke ennek a korszaknak a Traianus oszlopa (Kr.u.114) és annak feliratai.Összehasonlíthatatlanul szép nagybetűket találunk ezen az oszlopon, ezért is válhattak a nyugati művelt világ írásbeliségének példaképeivé. Legfőképpen a később élt vésnököknek és a tipográfusoknak is. A stílusát általában merész, súlyos betűformálás, a nagybetűk formáinak a megalkotása jellemzi.

Traianus oszlopa, Kr. u. 98-117, Traianus fórumának közepén állt, 38. m magas

A betűtípusok kialakulásához két szerszám járult hozzá, az akkori írásbeliségben:egy széles ecsetfajta, amit nagy, laza karmozdulatokkal lehetett írni (vállból) és állva, erről emlékek maradtak fenn Pompeiből. Valamint az emlékműveken, sírfeliratokon az előre, a kőre rajzolt formák, amiket vésővel vésték bele a kőbe. Ebből a technikából a vésésből indult ki a szerif, a talpas betű, amitől a római kapitálisok méltóságteljesekké váltak. A római kapitálisoknak két típusát ismerjük, a capitalis quadratát és a capitalis rusticát. A capitalis quadrata ünnepélyes és négyszögletű. A capitalis rustica, a nem annyira gondosan vésett és más néven paraszti kapitális- nak is hívjuk.

Folyóírás a Római Birodalomban

A Római Birodalomban könnyen használható írást alkalmaztak, a római kurzívot vagy kurrenset. Nincsenek pontos adatok arról, hogy mikor alakult ki, de fennmaradásáról a késő karoling korig biztosan vannak emlékek. A kurzívnak két változata volt, egy a IV. század vége előtt és egy utána. A régi római kurzívban, csak nagybetűk voltak. A betűk nagyjából egyforma magasságúak voltak.

Traianus oszlopának (Kr. u. 98-117) felirat részlete.

Az újaknál, a fejlődésben az íráshoz használt eszközök módosították a megjelenést, a kapitálisból indultak ki, hogy aztán önálló jelekké váljanak. A sarkok, szögletek gömbölyűekké alakultak és a betűk szavakká kapcsolódtak össze. Azért, hogy a nehezebben megkülönböztethető betűk, könnyen érthetőek legyenek, lett a betűknek alsó és felső szára. Ebből alakultak ki a későbbi évszázadok kisbetűi, amik folyamatosan változtak.

A római abc és a betűk formáinak az alakulása ^3. 

Alapjául a görög írás azon változata szolgált, amelyet Chalcis városából származó görög telepesek hoztak be Kr. e. 8. században Dél-Itáliába azonban a görög írással egyidejűleg az etruszkok is hatottak a latin betű kialakulására.Tőlük vették át a rómaiak a Kr. e. 7. században és alkalmazták a latin nyelv hangjainak jelölésére. Most pedig vizsgáljuk meg kicsit közelebbről az egyes betűk szerepét a latin ábécében. A latin ábécé kezdetben 21 karakterből állt. A "z" betűt kihagyták a sorból, mivel az kellőképpen hasonlított az "s"-re, egészen a Kr. e. 1. századig nem is szerepelt az ábécében, és mivel helyét átvette a Kr. e. 3. században született "g" betű, a "z"-t a sor végére tették. A görögből kölcsönzött egyes szavak írásához a rómaiak a Kr. e. I. században vették át a görög ábécéből az "y"-t. Az "i" betűnek eredetileg egyaránt volt magán- és mássalhangzóértéke. A kettő közötti különbségnek, illetve a használat milyenségének jelölésére a Kr. e. 7. század táján bevezették az ábécébe az "i" és a "k" közé a "j" betűt. 

These tablets record that in A.D. 149, the Emperor Antoninus Pius granted Roman citizenship and the right to legal marriage to discharged veterans of foreign birth who had served for twenty-five years in auxiliary units. Each veteran received a copy of the law inscribed on two bronze tablets fastened together with wires.
Featured Artwork of the Day: Roman | Bronze military diploma | ca. A.D. 149 http://met.org/SSUkFy

Az "i"-hez hasonlóan a "v" is használatos volt magán- és mássalhangzóként is, mert a rómaiak a mai "u" és "v" közötti átmenetet alkotó hangot ejtettek. A középkorban ugyan hangtanilag megkülönböztették a kettőt egymástól, ennek ellenére grafikailag általában hasonló módon jelölték; a Karoling-írásban kerek, a gótikusban pedig hegyes változatban (U, V). A két hang közti különbséget grafikailag csak a 14. század óta jelölik. Ekkor jött létre a külön "u" betű, melyet a "t" és a "v" között helyeztek el. Az új betű bevezetése a probléma megoldására a középkori kolostorok másolóműhelyeinek scriptoraihoz köthető. A "w" karakter a 11. században alakult ki két "v" betű összekapcsolásából, hogy meg tudják különböztetni a német nevekben a "v"-vel jelölt "f" hangot a most már "w"-vel jelölt "v" hangtól.

A kapitális elnevezést ma a nagybetűs írásra használjuk. Az írnokok és másolók írásmódja értelemszerűen különbözött a faragott betűktől. A keresztény időszámítást megelőző évszázadokban a kvadráta[4] volt a könyvírás betűje, amit később a rusztika[5] háttérbe szorított. Ha viasztáblára vagy papiruszra írtak a rómaiak, a kapitális kurzív verzióját használták, amit tekinthetünk a kalligráfia egyik megjelenésének. A latin betű fejlődésének következő állomása az unciális[6] megjelenése volt, amely 170. év tájékán tűnt fel, a könyvírók használták. A 4. században jelentek meg az első olyan kéziratok, amiken az unciálisok már oldottabbak voltak, a szöveg már egyenletesen hömpölygő, a le- és felnyúló száraknak köszönhetően ritmikus kézírás volt. Ez indította el azt a folyamatot, amely során az 5. század elején kialakult a szemiunciális betű.

3. Nyári Eszter:Az európai kalligráfia helyzete a kortárs képzőművészetben és tervezőgrafikában. Szakdolgozat. Készítette: Nyári Eszter. Budapest 2013. Konzulens: Kocsis Nagy Noémi. 6. oldal, 7. oldal.

---

 
 Íróeszközök a Római Birodalomban

A mozgatható betű, oktatási célokat is szolgált, az elefántcsontból készült betűket az iskolákban a kisiskolások olvasás céljaira használták. A kézíráshoz kétféle szerszámot használtak: stílust (tollat, amit a mai napig számos nyelvben ebből a szóból eredeztető szerszámra használnak l. stylo). Valamint a kalamust, aminek első jelentése: nádszál, szár, nádból való tárgy. (A szó eredeti forrása a görög kálámári –tintahal szóból ered, arra utalva, hogy régen, de még a XIX. században is használtak tengeri tintahalból kivont, kék színű tintát. A régi magyar regényekben, vagy akár a XX. századi iskolákban, latinos szóhasználattal élve a tanárok azt mondták a tintatartóra, amibe a tollat kellett mártogatni az íráshoz, hogy kalamáris). A kalamus, tehát az írónád, vagy vékony fapálcika volt.

Capitalis quadrata.

Ezt az eszközt tusba mártották és papiruszra, bőrökre, hártyára, vászonra, agyagcserepekre írtak vele. Színes viasszal bevont kis táblácskákra írtak, amiknek anyagai fa, csont és fém voltak. Az íróeszközöknek, a stílusnak éles hegye volt, a másik végén ellapított volt és a megírt betűket, sorokat ezzel javították. A fatáblácskákat összefűzték és így alakultak ki, a mai könyvek előzményei. Az említett eszközökkel le lehetett egyszerűsíteni az írás folyamatát és a jeleket. A régi  írásoknak a formálásánál lehetett használni, az ujjakat, a kezet, csuklót, de a vállat is, amennyiben nagyobb felületekre írtak. A leírt formálással jött létre az A, M, N és V betű. Az anyagok használata is alakította a betűket, mint a papirusz, a hártya, a pergamen. A pergamen váltotta fel a papiruszt a IV. században. A kódexek nagy részét pergamenre írták. 

Vergilius Augustus, Capitalis quadrata.

A Római Birodalomban, a császárság korában a már említett négyszögletű kapitálist (a capitalis quadratát) vagy a mindennapi kapitálist (a capitalis rusticat) használták az írásban, ehhez hozzájárultak a megfelelő eszközök is. A capitalis quadrata tollal való írásában, a vésett betűk formáit utánozták, de emiatt folyton forgatni kellett a tollat. Ez viszont a vékonyabb és a vastagabb vonalak között túl erős kontrasztot eredményezett. Illetve a quadrata hátránya volt, az egyforma szélesség és magasság a betűknél. Később a quadraták magassága növekedett, a szélesség csökkent, ebből lett a kapitális, mindennapos rusztikus változata, a capitalis rustica. Esztétikailag nem annyira vonzó, de annál használhatóbb volt.

Késő Római Birodalom és ami utána van

Capitalis rustica.

A kapitális és a kurzíva formai és technikai ötvözéséből jött létre, az unciális és a félunciális írás. Itt más gömbölyűbb formák érvényesültek és a könyvek írásában ezek kezdtek terjedni. A Római Birodalom valódi újítása a kisbetűk kialakulása, az írás folyamatossága és felgyorsulása volt. A nagy és kisbetűknek kialakultak a végleges formái. 

Betűtípusok alakulása, összehasonlítása a különböző kultúrák szerint.

Később finomodtak a betűk, stílusuk változott, a nemzeti és egyéni jellegzetességek alakultak ki. A latin kézírással folyamatosan technikai újdonságok is lettek és a középkorban fontos lett a kódexírás, valamint a szépen rajzolt betűk esztétikuma. Amikor Gutenberg idejében feltalálták a könyvnyomatást, akkor a kézi vésés, írás, rajzolás, betűtípusainak szabályai rögzültek, a római kapitális jellegzetességei nyomán.
                                                                                              Kocsis Nagy Noémi

Ez 2177 embernek tetszik itt a blogon! 
Köszönjük!

1.    Pogány Frigyes: Róma. 101. o. 

2.     2. Wikipedia Augustus szócikk.
3. Nyári Eszter:Az európai kalligráfia helyzete a kortárs képzőművészetben és tervezőgrafikában. Szakdolgozat. Készítette: Nyári Eszter. Budapest 2013. Konzulens: Kocsis Nagy Noémi. 6. oldal., 7. oldal.  

Felhasznált szakirodalom:

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.

A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Pogány Frigyes: Róma, Corvina Kiadó, 1967, 101. oldal.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Anette Laming: Őskori barlangművészet, Lascaux, Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. Fordította Vajda Endre: 10-12. o. 46-49. o.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
Deák Ferenc: Betű és rajz, Kriterion, 1988. 
Pálfayné Dan Ildikó: Szíria. A civilizáció bölcsője. Második otthonom. Kőpress Nyomdaipari Kft., Budapest. Felelős vezető: Budai Gyula. 50-51 o. 
Történelmi Világatlasz, Kartográfiai Vállalat, 1991.
Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.

Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.

Ady Endre összes versei, Osiris Kiadó Budapest, 2006.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó,  2007.

Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007).

Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.
Ring Graphic Crew weboldal, 2009.es május 18-i frissítés. 

Romanek Imre: Mobil eszközök hatása a tervezőgrafikára, szakdolgozat, KREA Kortárs Művészeti Iskola, Budapest, 2012. március 6. Konzulens tanár: Kocsis Nagy Noémi
 Nyári Eszter:Az európai kalligráfia helyzete a kortárs képzőművészetben és tervezőgrafikában.Szakdolgozat. Készítette: Nyári Eszter. Budapest 2013. Konzulens: Kocsis Nagy Noémi. 6. oldal., 7. oldal.