Összefogás Enikőért és Józsefért: egy nem mindennapi barátság története

 Összefogás Enikőékért, egy nem mindennapi barátság története

Enikő és József egy régi szép emlék, egy vacsorán évekkel ezelőtt.  

 

KNN.  

Pándi Enikőt az interneten, pár éve ismertem meg. Van egy pár barátságom, ami így köttetett. Sokakkal már személyesen is találkoztam.  

Enikővel úgy kezdtünk el beszélgetni, hogy valami alá odakommentelt és nagyon egyetértettünk, utána bejelöltük egymást. Már az első beszélgetésünk is nagyon harmonikus, szeretetteljes volt. De mi inkább kommentekkel tartottuk a kapcsolatot egymással.  

Enikő és a férje egy időben kecskéket tartottak, csodálatos házi sajtokat készítettek tejükből. Enikő gyakran rakta fel az általuk készített sajtok fotóit a Facebookra, amiből a férje lenyűgöző, művészi értékű kompozíciókat készített.  

Nagyon szeret főzni is és a főzős fotóin átjön az erdélyi asszonyok otthonteremtő szeretete, ahol a szeretetnyelv és gondoskodás egyik formája a sütés-főzés.  

Akárhányszor én felraktam magamról egy portréképet, akármilyen jó vagy rossz passzban voltam, mindig nagyon nagy szeretettel és jósággal kommentelte azokat, vagy legyen szó a könyveimről, cikkeimről, főztjeimről mindig valami kedvességet írt.  

Enikőék egy szép sajttála még évekkel ezelőtt.

Ahogy beszélgetésünk során elmondta a fotón meglátott a nyakamban egy láncot, ami nagyon ismerős volt neki és akkor úgy érezte ez azon láncok egyike lehet, amiket kézműves termékként ő maga készített és sajtokon kívül ezt is árulta a vásárokban. 

Pár hónappal ezelőtt meg szerettem volna hívni egy rendezvényünkre, ahol a sajtjait árulhatta volna kedvezményes feltételekkel. Ez egy egész napos mustra lett volna és a többi kézművessel, árussal lehetőségük lett volna termékeikkel bemutatkozni.  

Nagyon vártam az eseményt. Sajnos egy hónappal előtte felhívott, hogy le kell mondja, mert a bank elárverezte a házukat. Svájci frank alapú hitelük volt, amit már nem tudtak tovább fizetni és előfordulhat, hogy az utcára kerülnek.  

Elkezdtünk megint vadul chatelni és mondtam, hogy ez nem lehetséges, muszáj, hogy legyen valami megoldás, kérjen segítséget bárkitől, gyermek, barát, írjunk egy posztot a facebookra, hogy bajba kerültek. Először hárította a felvetésemet, mondván, hogy ezt mennyire szégyelli és a férje sem akarja. Mondtam, hogy nem szégyen segítséget kérni ilyen helyzetben és beszéljen a fiaival.  

Enikő és József ide költözne, ha a kis hétvégi ház fel lenne újítva. Egyelőre lakhatatlan. 

Végül is egy másik településre költöztek egy kis közművesítetlen hétvégi házba és a korábbi életükből alig valamit vihettek magukkal. A kecskéket el kellett adni, amik tejéből a fenséges sajtok készültek, a bútorok jórészt mind ott maradtak, néhány edény, ágynemű és használati tárgy, valamint kedvenc kutyusuk Bogyó mehetett velük.  

A lakókocsi "nappalija", ahol egyelőre lenniük kell. 

Ez a helyzet félelmetesen emlékeztet arra, amikor 37 éve szüleimmel “új honfoglalóként” telepedtünk át Erdélyből és hárman voltunk a világ ellen. Három bőrönd ruhánk volt és egy autónk és úgymond idegenek segítségének és egy rokonunknak hála tudtunk gyökeret ereszteni Budapesten, de kezdetben albérletben laktunk.  

A különbség csak az, hogy a szüleim életerős fiatal emberek voltak, Enikőék is dolgosak, szorgalmasak, viszont ő, aki évekig ápolónőként szolgálta mások egészségét és két gyermeket felnevelt, évek óta térdprotézissel él, amit kétszer kellett cserélni, mert teljesen elkoptak térdei. Férje, pedig az oxigén-program része, vagyis lélegeztetést kell rajta alkalmazni géppel.  

A csodálatos sajtok, amelyek kecsketejből készültek. 

Enikőék szintén erdélyiek, Szatmárnémetiből települtek át harminc éve, végigdolgozták az életüket és idős korukra újra kellett kezdeni az életüket.  

Cikkem megírását az indokolta, hogy segíteni szeretnék nekik.  

Mi az, amire elsősorban szükségük lenne?  

Enikővel történt korábbi telefonbeszélgetésünk során kiderítettem, hogy nincs például fürdőszobájuk.  

Ha valaki segíteni akar, akkor akár bontásból származó zuhanytálcát, kádat, kagylót, tükröt, fürdőszobai szekrényt, wc csészét adhatna nekik. Továbbá szükségük lenne ablakokra, akár régi, akár új. Festék, szigetelőanyagok, szerszámok jól jönnének. Továbbá tetőcserepek. Ha valaki a munkájával, akár pár napra odamenve hozzájuk szeretne segíteni az építkezésben, hogy a kis hétvégi házat lakhatóvá tegyék télire, nagyon hálásak lennének.  

A láncok, amelyeket Enikő vásárokra készített jövedelemkiegészítésként. 

KNN. Enikő kérlek mesélj az életetekről, nagy vonalakban mondd el, hogy hány éves korodtól dolgoztál Szatmárnémetiben? 

PE. 1983 év elejétől a MONDIÁLA készruha gyárban kezdtem el dolgozni, csupán 16 évesen. Csak a drága jó anyám és az akkori igazgató tudta, hogy nem vagyok nagykorú, de az élet ezt diktálta és segíteni szerettem volna családomnak.  

1978 nyarán apánk tragikus hirtelenséggel, autóbalesetben elhunyt. 

És így árván maradtunk.  

A felújítatlan hétvégi ház ablakai.

KNN. Hogy telt a gyerekkorod? 

PE. Szegényen de nagy szeretetben nevelkedtünk, hárman voltunk testvérek. Sosem voltunk éhesek, vagy rongyosak, mert mindent édesanyámnak köszönhető. Kis harcosként én is elkezdtem dolgozni, hogy könnyebb legyen az életünk.  

A régi kert a szép veteményessel.

Szeretet az volt bőven, mert kaptam, s tudtam tovább adni a szeretet szó fogalmát éreztem is, ami nagy kincs az életben.  

KNN. Hogy ismerted meg a férjedet?  

PE. 1983-ben ismertem meg és immár negyven éve vagyunk házasok. 1985 májusában házasságot kötöttünk, amiből csodálatos két fiúgyermek született.  

Nehezen neveltem őket egyedül, mivel férjem 1991-ben Magyarországra kényszerült dolgozni a jobb megélhetés érdekében.  

Enikő és József által készített sajtok kompozíciója a régi, szép időkben.

Nagyon nehéz volt e pár év, amit egyedül vittem végbe, két-három havonta tudott hazajönni. Majd 1995 tavaszán úgy döntöttünk, hogy áttelepülünk Magyarországra családostól mert ez így nem élet egyikünknek sem.  

KNN. Mi és hogyan történt Magyarországon, amióta itt éltek? 

PE. Áttelepülésünk után másfél évre, sikerült a gyerekeket is törvényesen áthozni biztosítva az állandó lakhatást, biztonságot és megélhetést.  

Kemény tizenegy évig éltünk albérletben és tizenháromszor költöztünk, s persze figyelemmel, felelősséget viselni gyerekeink iránt.  

Éjszaka kötöttem tizenkét órában, reggel mentem a Rózsadombra takarítani.  

KNN. Hogyan kerültetek ebbe a helyzetbe, amiben most vagytok?  

PE. 2006-ban sikerült egy kis parasztházat vásárolni, Dömsödön hitelből. Ami svájci frank alapú lakáshitel volt, aminek nagyon nőtt a kamata. Dömsödre leköltözésünk után férjem cége megszűnt, a válságnak volt köszönhető.  

Én nővérként dolgoztam, Budakeszin az intenzíven napi 12 órát, majd hat és fél órát ingáztam.  

A kecskesajtokból készített szappanok, egy régi karácsonyi vásárra.

Megélhetésünk könnyítésére kialakítottunk egy kecske állományt, fejés és sajtkészítést ahogy őseinktől tanultuk. Férjem az állatokkal foglalkozott, én pedig a sajtkészítést tanultam meg. Száját tanult, könyvekből kísérletezek, mindig a legjobb minőségre törekedtünk szeretettel, tudással és becsülettel. Férjem 2016-ban egy kétoldali tüdőembólián esett át, nagy szerencsének  köszönhetően életben maradt, innentől lett otthonlélegeztetési betege s egyben rokkant nyugdíjas – mondanom se kell, csak 90.000 Ft-ot kap.  

A nyugdíjából vonták le a hitel törlesztőt, de ez a banknak nem volt elég.  

Így került fel a házunk végrehajtóhoz, aki el is adta áron alul egy ingatlannal foglalkozó társaságnak. Így nagyon rövid időn belül költöznünk kellett.  

KNN. Milyen segítségre lenne szükségetek és mi az, amit elfogadtok?  

Jelenleg egy hétvégi kis ház udvarán, lakókocsiban a húztuk meg magunk. A telken van egy picike ház, amit téliesíteni kellene, még a tél beállta előtt.  

KNN. Mi lenne a legjobb számotokra?  

Te, aki évekig, rokkantságod ellenére gyönyörű és finom sajtokat készítettél, árultál és rászorulóknak ingyen ajándékoztad a piacon, minek örülnél most a legjobban?  

PE. Én aki sok rászoruló, szegény embernek többször ajándékoztam sajtokat hisz megtehettem-gondoltam, ettől volt boldog a lelkem.  

Férjem betegsége és hazaengedésének a feltétele volt a 24 órás megfigyelés és igy felmondtam a munkahelyen, hogy ápolhassam.  

Persze az idő kereke forog és a sors benyújtja a számlát.  

2016-ban megkaptam az első, majd 2018-ba második hosszított térdprotézisem. Majd 2023-tól rokkantnyugdíjas lettem annyira leromlott a mozgásom így sok mindenben korlátozva lettem.  

KNN. A felsoroltakon kívül mi segítene a legjobban mostani helyzetekben?  

Most, hogy a sors arra kényszerített, s élet kijátszott, megsebzett én szeretnék segítséget kérni mert a mindennapi megélhetésünk veszélybe került.  

Ahova költöztünk nincs, ott nincs fürdőszoba kialakítva.  

Szükségünk lenne bármi én építőanyagra: mint tégla, fa anyag: gerenda, szarufa, léc, szigetelő anyag cement, cserép, villany szerelési anyagok, ha lehet kivitelező szakember is. Jelenleg az udvaron tisztálkodunk.  

Nagy szükségünk lenne zuhanyfülkére, járólapra, csempére.  

Sajnos a helyhiány miatt bútorainkat nem tudtuk magunkkal hozni, mert egy pár napon belül eláznának.  

Így sajnos konyhabútorra is szükségünk lenne, kettő darab ablakra, ami a fényt biztositaná.  

Tudom, és tisztában vagyok a kellemetlen helyzetünkel, de ha vannak olyan segítő, nemeslelkű emberek, akiknek helyén van a szívük nem okozna gondot, szívesen és tisztelettel fogadjuk.  

KNN. Kérlek mesélj egy kicsit még az életedről, mik voltak a legfontosabb, legszebb, vagy akár legrosszabb élmények?  

Hogyan látod a kilábalást ebből a válságból?  

PE. A kilábalásunk ebből a helyzetből, egyelőre kilátástalan sem anyagi, sem fizikális erőnk nem teszi lehetővé.  

A kecskék, amiket a ház elárverezése után el kellett adni. 

KNN. Mondtad, hogy hívő ember vagy, miért vagy hálás? 

PE. Tisztelettel és hálával fogok gondolni és imában foglalni segítőink nevét. Hitem és az Úrban való bizodalmam reménységet ad, a nagyon nehéz napokhoz.  

Drága segítőim, vagy azok, akik olvassák soraimat, minden felajánlást bármi legyen is, szívesen és tisztelettel elfogadom, köszönöm. Én minden nap küzdök a következő napokért... de most rátok is szükségem lenne akik átérzitek jelenlegi életünket.  

Isten áldjon minden jó akaró és nemes lelkű embert éljen bárhol a világon. Őszinte tisztelettel Enikő és József.  

Kocsis Nagy Noémi, író, művészettörténész