Alma

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok. 

A mai történetem a "régi szép" vírus előtti időkből van. 

Alma

A férfinak sárgás-szürke és megviselt volt az arcbőre, magas volt egykor, de hajlott hátú. Megtörte az élet. 
Az a fajta, aki mások jóindulatára szorul, de van benne méltóság. 
A szemerkélő esőben a villamost vártam és arra lettem figyelmes, hogy egy férfi mosolyogva odanyújtja maradék ételét neki. 
Ennyit mondott zavartan: 
- Csak egy szendvics.
A hajléktalan hálásan megköszönte és így válaszolt:
- Köszönöm szépen, én mindent elfogadok, mert az is bántás ugye, az ételt visszautasítani?
Igen, idáig el kell jutnunk, hogy mindent el tudjunk fogadni, ilyenkor már nincs bennünk gőg, hisz annyira éhesek vagyunk, hogy bármi jól jön.
Eszembe jutott, hogy maradt egy almám az ebédről és azt odanyújtottam neki.
A nevetős, égszínkék szem felderült, szőke haja rendezetlenül lógott ki a kopott sapkából. Ennyit mondott:
- Az Isten áldja meg érte.
Szégyenlősen elfordultam, hogy van ember, akit ez ment meg az éhhaláltól. 
Hogy összeszedegeti, de nem koldulja az ételt. 
Nem piát kér és nem is pénzt. 
Hogy már nem tud jóllakni és boldog lenne, ha lenne egy kis maradéka, amit más kidob. 
Ha lenne egy asszony, aki neki ételt visz.
Valahogy éreztem Isten áldását és szeretetét a hátamon.
Miközben felcihelődtem a villamosra, arra gondoltam, hogy hálás lehetek mindenért, ami körülvesz.
Ezt a mosolygós, derűs kék szemet sohasem fogom elfelejteni.
És te miért vagy hálás?
#alma #kékszem #derű #áldás #kocsisnagynoémi

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.