A külföldi magyar esete

Harminchárom éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok. 

A külföldi magyar esete

Mindez egy esős napon történik.

Belibben frissen sminkelve, lakkal belőtt hajjal.

Körülnéz, nem köszön, nem kérdez.

Aztán két olyan Márai kötetről érdeklődik, ami nincs meg, s be sem szerezhető.

Ajka lefele görbül, tekintete semmi jóval nem biztat.

- Mit lehet itt olvasni?

Nagy baj, ha valaki több ezer könyv közül nem bír választani, de segítek, mert ez a kötelességem. Ajánlok egy pár írót, mindegyikre lekezelően int, senki sem felel meg neki.

- A jó írók, már nyolcvan éve kihaltak, egy sem maradt- mondja.

- Tényleg? - kérdezem. - Nem tudtam, nekem az a benyomásom, hogy még vannak, köztünk élnek.

- Na tényleg? Né, né, né - mondja a Németországba, Skandináv területekre elszármazott magyar ember önbizalmával, aki ott megcsinálta a szerencséjét, s a magyarországi ember a "szegény rokon" - kategória.

- Mondjon egy párat.

- Itt van például Grecsó Krisztián, vagy Náray Tamás, aki eredetileg divattervező, most könyvei jelennek meg, vagy Dragomán György, vagy a történelmi könyvek írója között Bíró Szabolcs az Anjouk regényfolyamával, ha azt szereti. 

Vagy Bán Mór Hunyadiak sorozata, az nagyon népszerű. Vagy a Gál Vilmos által írott regény első része Báthori István erdélyi fejedelemről, későbbi lengyel királyról, A korona ára. 

Romantikusnak itt van Fábián Janka például. 

Vagy itt van a Szépmíves Céh teljes történelmi sorozata bárókról, grófokról, írókról, költőkről. Kemény Auguszta Paton önéletírása, vagy Ady Endréről szóló kötet.

- Náray? És Tamás, na arról megvan a véleményem.

- És itt van például Szabó Magda, akinek eddig kiadatlan könyveit is megjelentették. A Csigaházat, tavaly.

- Szabó Magda? Azt nem szeretem.

- Mi bizony igen, nagyon is - és éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándul. 

A kedvenc írómat bizony ne szapulja senki!

- Én nekem a magyar irodalom Szerb Antalig tart.

Ugyan nekem Szerb Antal a magyar irodalom egyik istene - gondolom magamban-, de utána is van élet.

Eszembe jutott cseppet korlátolt magyartanárom, negyedik gimiben, aki váltotta a korábbi kedvencemet, akit istenítettem. Ő ugyanezt mondta az órán. Ha megemlítettem neki a kortárs irodalmat, vagy Thomas Mannt, akinek a műveit addigra elolvastam, illetve a határon túli magyar írókat, hogy tételnek kéne venni azt is az érettségire, mindentől elzárkózott. Mert ők komoly műveket alkottak még akkor is, ha a magyar irodalomtörténet mostanra ismerte csak el. Igaz az én érettségim a rendszerváltáskor volt, azóta sok minden változott szerencsére. 

A nőn látszik, hogy nagyon kutat az agyában, hogy valami olyasmit mondjon, amit mi nem tudunk.

- Krimit szeretnék olvasni.

- Hát itt van Robin Cooktól a Génhiba. Friss.

Csak legyint.

- És Andrea Camilleritől van valami?

- Igen, a Montalbano felügyelő - mutatjuk neki.

- Csak ez az egy? Nekem megvan mind a harminchat otthon. Egy krimiíró, akinek még humora is van- teszi hozzá.

Szája lefittyed.

Annyira tudtam, hogy nem fog venni semmit, mindent drágállott, az a típus, aki játssza a nagyurat, de a fogához veri a garast.

Ki tudja mennyi éhezés, lemondás és egyebek vannak a jólét mögött.

Minden esetre csak egy dolgot felejt el, hogyha előítélettel, lenézéssel tekint a szülőföldjére, ahonnan származik, akkor hiába a megteremtett anyagi biztonság, soha de soha nem lesz lelkileg felszabadult és maradéktalanul boldog.

Záró akkordként annyit mond:

- Még visszatérek.

Mit is mondhatnék?

- Várjuk szeretettel. :)

#kocsisnagynoémi #magyarírók #külföldimagyar #könyvesbolt

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.