Sorskerék

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok. 

Sorskerék 

Beszélgettünk ma egy kedves barátommal. Hogy találkozott régi barátokkal, s nem barátokkal az osztálytalálkozón.
S az úgynevezett szépek és okosak, hajdani stréberek fénye megkopott, helyzeti előnyeik megfogyatkoztak.
Akik lenéztek másokat, ha nem is süllyedtek le, de nem is emelkedtek ki különösebben. 
Néztem őt és újonnan nyílt vállalkozását, hogy milyen szép, mennyit küzdött érte.
Vele örültem a sikerének, mert tudom mennyi szorgalom és munka áll mögötte. 🙂
S nekem is eszembe jutottak régi dolgok, melyeket oly fontosnak tartottam egykor.
A régi szépek és sikeresek csodálata. 
Alapból soha nem voltam irigy, inkább a pozitív példaképekhez akartam idomulni: olyan szépnek, népszerűnek, karcsúnak, okosnak lenni. Mint ők.
Vagy találni egy ugyanolyan szerelmet, mint ami nekik jutott.
Ők nem voltak tudatában a példaképi mivoltuknak, csak mentek szépen, karcsúan, irigylésre méltóan, önfeledt és gondtalan volt a nevetésük, könnyedén kinevettek, vagy lenéztek másokat. Vagy szórták a pénzt. 
A közösségi médiában az örök szerelem látszatát tükrözték, mert azt hitték ők a kiválasztottak, a tökéletes pár. 
Nemrégiben olvastam egy másik blogon, hogy annak, aki egyedül él, vagy egyedül maradt pár nélkül annak ez mennyi fájdalmat okoz, az állandó önigazolás és magamutogatás. 
S ha kissé megkapargatnánk a felszínt, vagy beleshetnénk a kulisszák mögé látnánk, hogy oly sok minden nem tökéletes: féltékenység, viták, árulás, hazugság, mellébeszélés és egyéb csúnya dolgok is tarkítják a mindennapokat a dekoráció mögött. 
Pedig mindenkinek van párja a világon, csak ki kell várni. Mert a szeretet és az igazi szerelem valami belső csendesség, nem kirakati téma.
A sorskerék állandóan forog. 
Olyan nincs, hogy valaki örökké fenn legyen.
Olyan sincs, hogy valaki mindig karcsú legyen és szép.
Az emberek híznak, fogynak, csúnyulnak, kopaszodnak, meggörbülnek. 
A hajdani bombázók ténsasszonyok lesznek, a szürke egerek istennők. 
Ha az ágyban, akkor ott, ha a párjuknak, akkor nekik, ha gyermekeiknek, akkor azoknak.
A kapzsi mindent elveszíthet, az irigynek a sors kiegyenlít, aki lenéz másokat hasonlóan ítéletet von a fejére.
Eszembe jut a cikk a hajléktalan hippi Éden Abhez zeneszerzőről, akinek dalait Nat King Cole-tól Lady Gagáig sokan játszották, játsszák ma is, miután megtalálták őt a Hollywood felirat alatt, hálózsákban aludni. 
Nat King Cole kerestette meg őt.
S a bíróság 20.000 dollárral kárpótolta.
S hol vannak azok az egykori gazdagok, akik a hollywoodi villákban feszítettek?
Hosszas eszmefuttatásomnak egy lényege van.
Sohasem szabad beletörődnünk a helyzetünkbe és nem kell elfogadnunk az igazságtalan helyzeteket. Nem kell elfogadnunk a sértéseket, lenézéseket, sőt gondoljunk arra, hogy mi sohase bánjunk úgy mással, ahogy nem szeretnénk, hogy bánjanak velünk.
Egymás tükrei vagyunk, a feljebbvaló figyel, a sorskerék pedig örökké forog. 
Egyszer lent, máskor fenn.

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.