Fenevadak Erdélyben már a Top 10-ben!!! Részlet a könyvből.

Gerda Green: Fenevadak Erdélyben, grafika és borító: Nyári Eszter. Kiadó: Publio Kiadó, 2015. április 15. Minden jog fenntartva! Rendelhető: http://publioboox.com/gerdagreen 
Webdesign: Váraljai Gábor. 

A könyv megrendelhető: http://publioboox.com/gerdagreen

Publio Kiadó 2015. ISBN: 978 -963-397-699-9 Minden jog fenntartva!!!

Fenevadak Erdélyben részlet, Találkozás a nagyasszonnyal: A személyzet nagyon készségesen fogadta nem csak azért, hogy kiköszörüljék a foglalás körüli csorbát, hanem mert bizonyítani szerették volna, hogy az udvariasság személyzet munkájának a része, magától jövő természetes dolog. A Hotel Szováta igazgatója magasra helyezte a mércét és csak olyan alkalmazottakat vett fel, akiket előtte hosszasan tesztelt. Ha valamelyik emberét udvariatlanságon érte, vagy esetleg valamelyik szobalány, pincér nem volt becsületes, netán panasz volt rá, akkor annak másnap már nem volt munkája. Kivételes pozíciónak számított itt dolgozni és a vendégek elsősorban ezért a megbízhatóságért és kedvességért jártak vissza évről évre.
Olga a hallon keresztül bevonult az étterembe. Mindent márvány borított, tágas volt a tér, a lemenő nap fényei a hatalmas ablakokon keresztül megvilágították a bárt és a lobbyban tartózkodó személyeket, akik vacsora előtt elfogyasztottak még egy röviditalt. Halvány, ezüstös szürke és mélynarancs árnyalatú, süppedős ülőgarnitúrák szolgálták a vendégek kényelmét, s üveg asztalokra hozták ki az aperitifeket a rendkívül csinos és készséges pincérnők. A vendéglőbe belépve a főpincér felírta Olga szobájának a számát, mivel a Csend Házának a lakói is itt étkeztek. Olga észrevette, hogy a széles, jól megvilágított étterem egyik asztala mellől Ilonka néni és Róbert bácsi lelkesen integetnek neki.
A vacsora kitűnő, hideg-meleg ételek izgalmas választéka volt. Az előételek sajtokból, hideg sonkaszeletekből, majonézes salátákból álltak. Ezen felül háromféle levesből választhatott az éhes vendég. A mély, húszliteres, melegíthető levestároló edények alatt feliratok jelezték több nyelven azok tartalmát. Minden este, a háromból az egyik valamilyen kitűnő, erdélyi tárkonyos raguleves volt, amit a szálloda lakói nagyon kedveltek. A főételeknél párolt, grillezett, sült zöldségekből, forró, sült fokhagymás flekkenekből, erdei pisztrángokból, kis kolbászkákból, salátákból és emellé sokféle, frissen sült kenyérből választhattak. Aki a hagyományos, régi, de a reform konyha számára újból felfedezett erdélyi konyhát kedvelte, annak ott volt a juhtúrós, tejfölös puliszka kockákra vágva. A készételeknél nyári töltött káposzták és szaftos paprikás csirkék csábítottak. A gyümölcstálakon erdei szamóca, málna, hideg dinnyeszeletek, alma és egyéb idénygyümölcsök hívogattak. Desszertként fagylaltok, apró, kerek és szögletes, csokoládé és vanília krémes sütik, Eclair fánk-szerű sütemények, képviselőfánk, profiterol, házi krémes, „békának” nevezett, zöld marcipános rumos golyók, lekváros és csokis linzerek, réteslapba sütött mézes-diós nyalánkságok közül választhattak. Továbbá cukorsziruppal átitatott csokoládés, grillázsos sütemények, habos rolók, sós aprósütemények sorakoztak egyenesen a konyha sütödéjéből, mákkal, sajttal, köménnyel megszórva. A borok tekintetében is elsőrangú volt a felhozatal: Erdély és Magyarország legjobb borvidékeinek nedűit kóstolhatták az ínyenc vendégek az ételek mellé.
Olyan változatos volt a kínálat, hogy Olga nem is tudta, hogy merre nézzen, és miből vegyen. Kezdte egy finom levessel, majd sült halat tett ki a tányérjára második fogásnak bébi répákkal, brokkolival, friss salátákkal körítve. Mindnyájuk egészségre finom borokkal koccintottak. A vacsora nagyon jó hangulatban telt.
Ebben a pillanatban túlzottan is feltűnő, csillogó-villogó turbánnal a fején és földig érő selyemruhában megjelent a nagyasszony, Szentkirályi Ágnes. Mindenki kezében megállt a villa és a kanál, a beszélgetés elhalt pár pillanatra, annyira nem mindennapi jelenség volt. Természetesen elmaradhatatlan ölebei, Pimpi és Pumpi kísérték, a lába körül futkározva. Az egyik pincér majdnem át is esett rajtuk.
Kiválasztotta magának az étterem közepén lévő asztalt és attól kezdve minden róla szólt: rendelkezett, parancsolgatott, követelőzött. A pincérek rohangáltak körülötte, mint ahogy a méhek röpködnek a királynő körül. Ekkor azonban valami váratlan történt. Szentkirályi Ágnes asztalához odajött egy fiatalokból álló társaság és fesztelenül leültek mellé. Mivel Olgáék a nagyasszony asztalának közelében foglaltak helyet, a nyomozólány fülét megütötte egy ismerős hang, Szentkirályi Zentéé. Nem szándékozott megfordulni, úgy gondolta, hogy inkább a nyugodt vacsorát választja, Ilonka és Róbert társaságában. Ekkor a következő párbeszédre lett figyelmes:
- Hogy vagy nénikém ma este? Látom, a régi fényedben ragyogsz. Ugye nincs ellenedre, ha mi is csatlakozunk hozzád? Bemutatom a barátaimat: kedvesemet, Pál Erikát, aki nemrég érkezett, barátnőjét, Ligner Hildát és Molnár Kendét.
http://publioboox.com/gerdagreen