Gerda Green: A kék macska részlet

Gerda Green: A kék macska. Borító és grafikák: Bölecz Lilla. Kiadó: Publio Kiadó. 2014. december. Minden jog fenntartva! 
A könyv megrendelhető: http://publioboox.com/gerdagreen

 s zeng – ugye zeng, ugye zeng a
szíved?
Fogalma sem volt miért tört rá ez a lírai állapot, a Deák térre beérkező villamoson. Hagyta maga előtt leáramlani a tömeget, annyit dolgozott mindig, hogy úgy döntött ezegyszer nem siet. Amint lelépett a járműről és elindult a lámpához nekiütközött valakinek.
- Bocsánat – mondta sietve és felnézett. Ferenczy Dénes állt ott teljes magasságában, sudár alakjával. Türkizkék szeméből csodálatos ragyogás áradt Olga felé. Valami isteni, földöntúli fénysugár.
- Hova ilyen sietősen? –kérdezte mosolyogva.
- Ügyeket intézek, és azután be kell mennem a kollégámhoz.
- Újabb bűnügy? – de mindezt már mosolyogva kérdezte.
- Igen, valahogy úgy. Összekuszálódtak a szálak. És te? Hogy megy az építészet?
- Hol jobban, hol rosszabbul. Most épp külföldön dolgozom. Hazajöttem pár hónapra. Merre mész? Elkísérlek egy darabon.
- Csak a Váci utca irányába.
- Megiszol velem egy kávét?
- Nem is tudom. Reggeliztem már otthon.
- Nagyon szeretném – mondta és ahogy közel hajolt, Olga megérezte az illatát.
- Rendben, de csak rövid ideig érek rá, mert aztán sietnem kell. Kávét azonban nem kérek, talán inkább limonádét.
Volt a közelben egy remek hely, a Karaván. Pompás keleti kávét és friss limonádékat lehetett ott inni. Ahogy beléptek Olgát megérintette a frissen pörkölt kávé illata, a falakon gyönyörű perzsaszőnyegek lógtak, a vendégek kis asztalkáknál ültek, réz tálcákon szolgálták fel a törökösen főzött kávét kis ibrikekben, apró csészékkel. A tulajdonosok is törökök voltak.
A mesés Kelet egy darabkájába csöppentek, hátrahagyva maguk mögött a nagyváros forgalmát és a kipufogó gázokat, mintha csak a konstantinápolyi bazár valamelyik kávézójában lettek volna, valamikor a tizenkilencedik században. A titokzatos intim hangulatot aláfestette a háttérből szóló halk, andalító zene. Volt, aki vízipipát szívott nagy, puha vörös és narancs színű párnákon kényelembe helyezve magát.
- Tudtam, hogy erre fogsz jönni –szólalt meg Dénes.
- Honnan? – kérdezte Olga meglepődve. A férfi korábban is tanújelét adta annak, hogy olvas a gondolataiban, de ezen teljesen elképedt.
- Megéreztem.
Olga nagyon zavarba jött ettől, örülnie kellett volna, de nem tudott. A várt találkozás megtörtént, de nem úgy, ahogy elképzelte. Szomorú volt, lehajtotta fejét és érezte, hogy mardossa belülről valami, hogy ez az érzés a torkát kaparja és könnyei elkezdtek lefolyni az arcán.
- Ne sírj – vigasztalta Dénes és átnyújtotta neki illatos zsebkendőjét. - Nagyon szeretlek – odahajolt és megcsókolta Olgát.
Neki nem is volt ereje tiltakozni. A férfi puha és nedves ajkait érezte a száján. Csodálatos csókban forrtak össze. Olga vére sebesen áramlott az ereiben, mint a tavaszi patakok. És újból eszébe jutottak Áprily Lajos felejthetetlen sorai:

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.

- Ismerem az álmaidat is – mondta Dénes. Eközben a hagyományos török ruhába öltözött pincér alázatosan és csendben tette le az asztalkára a rendelt italokat. Olgának friss citromos limonádét mentalevelekkel, Dénesnek forró kávét hozott.
- És akkor miért nem…? – de Olga nem fejezte be a kérdését.
- Miért nem? Miért nem? – ismételgette a férfi, miközben mindent látó tekintete végigpásztázott a lány arcán.
Megfogta Olga kezeit. Nem volt túl csontos, vagy nagy darab, de a lány úgy érezte a sajátja elvész benne. Minden kacérság eltűnt belőle, mert érezte ebben a szerelemben megsemmisülne. És a világmindenségben eggyé válna vele.
A férfi felelete válasz volt a fejében kavargó gondolatokra.
- Tudod, ez égi-földi szerelem, nem teljesedhet be úgy, ahogy vágyunk rá. Ráadásul a feleségem gyermeket vár, nem hagyhatom magára. Többet ér az én szememben ez az egész, minthogy aprópénzre váltsam. És különben is, hogy nézne az ki, hogy a nagy Báthory Olga, a jól ismert nyomozó csapot-papot otthagy a szerelemért?
- Igazad van, nem is tehetnénk mást – sóhajtott Olga, de amit valójában látott ebben az egészben nem mondta ki.
Arra gondolt, hogy ezek csak üres szavak, hogy a férfi valójában gyáván megfutamodik, a könnyebbik megoldást választja ahelyett, hogy őszintén felvállalná vele a mindent elsöprő szerelmet. A mostani helyzet azonban szívfacsaró volt. A lány nem is bírta már tovább a ránehezedő fájdalmat, szorított a szíve körül.
- Most mennem kell, ne haragudj. Vár a munkám – és gyorsan felállt érezte, hogy mindjárt sírásban tör ki.

Fájdalmasan odabújt a férfihoz még egyszer, még utoljára és elveszett az ölelésében. Pár percre behunyta a szemeit és hátravetette a fejét. Az apja karjaiban érezte magát kislányként, amikor felhőtlenül boldog volt gyermekkorában. Újból átélte a feltétel nélküli szeretet csodálatos érzését. Majd vette a táskáját és szótlanul elindult. Még visszanézett egy pillanatra nem is tudta, hogy utoljára, Dénes mosolygott, de a szeme szomorú volt. Olga kisietett ebből a szeráj-szerű hangulatból. A félhomály után valósággal fejbe kólintotta a kinti égető, fehér-platina napsütés. Patakzottak a könnyei, annyira rázta a zokogás, hogy meg kellett állnia kicsit. Az egyik ház földszinti ablakpárkányába kapaszkodott, hogy el ne ájuljon. Aki elment mellette döbbenten és szánakozva nézte. Futásnak eredt a kis utcákon és a Váci utcába érve felcsöngetett a megtalált szecessziós ház kapucsengőjén, ahol az első emeleti, a rácsos liftaknában felfutó szerkezettel szemközti lakásban a hadnagy már várta. 

Kiadói oldal 1: 

Kiadói oldal 2: 

Ez 49 embernek tetszik a blogon! 
Köszönjük! 
Bejegyzés küldése e-mailben

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések