Gerda Green: Fenevadak Erdélyben részlet
 | |
|
- Csodálatos lehetett – merengett el Olga, akit
mindig lázba hozott a régi korok szelleme. – És az ön vegyészi szakmája jól
megfért a férje régészeti munkájával?
-
Tökéletesen – válaszolt Ágnes – hiszen kiválóan
tudtuk segíteni egymást. El-el kísértem nagyobb ásatásokra Egyiptomba, vagy
Mezopotámiába, vagy utána utaztam és ott találkoztunk.
-
Milyen nagyszerű – lelkendezett Olga.
-
Talán úszhatnánk egyet – szólalt meg most
Ilonka.
-
Rendben van.
Mindannyian bementek a hideg vizes medencébe, hogy a
termálvíz után felfrissüljenek. A leghamarabb persze Ágnes fáradt el, aki négy-öt
kör után kiment, majd szólt a barátnőinek, hogy elindul zuhanyozni és
körülbelül fél óra múlva találkozzanak az öltözőszekrényes kabinoknál.
Ilonka és Olga még körülbelül negyed óráig úsztak, amikor
dobhártyaszaggató visítás zengette meg a fürdőt. Olga azonnal felismerte a hangszínéből,
hogy ez csak Ágnes lehet. Őrült iramban úszott ki a medencéből, majd kimászás
közben a talpa megcsúszott a régimódi fémlétrán és teljes erővel beleütötte a
lábujját a fokába. Úgy érezte, elájul a fájdalomtól, de nem törődött vele,
hanem futott az öltözők irányába. Azzal nem számolt, hogy az út ebben az
irányban egy két ajtóval nyíló gőzkabinon át vezet, ahol a nedves szauna
kedvelői párolódtak. A mozaikcsempével borított kényelmes fekvőhelyeken
fetrengő vendégeket csak alulról világították meg a zöldes színű lámpák, az
arcukat nem lehetett látni. Ettől ez a nedves helyiség olyan volt, mintha
London színváltóan ködös-szmogos, tizenkilencedik századi utcáinak egyikébe
csöppent volna.
A nagy rohanásban újból megcsúszott a lába a síkos talajon
és majdnem elesett, ekkor belekapaszkodott valakibe, akinek azt mondta, hogy
bocsánat, majd tovább igyekezett.
Megérkezett a zuhanyzókhoz, de a fülkék többsége zárva volt,
hiába rángatta az ajtókat, nagyüzem volt az uszodában. Így más módszerhez
folyamodott, lehasalt és bekukucskált a fémajtók alatti résen. Olga a nedves
kövön csúszott-mászott, addig ameddig egy ismerős lábat fel nem fedezett. Emlékezett
rá, hogy Ágnesnek gyönyörűen pedikűrözött lábfejei voltak és aranylánc
fityegett elegáns bokáján.
Ágnes eszméletlenül feküdt a földön. Olga segítségért kezdett
kiabálni, mire a személyzet odasereglett.
-
Mi a gond kisasszony? - kérdezte rideg hangon a nagydarab, csontos
nő, akinek kanárisárgára festett haja volt.
-
A kedves barátnőm, Szentkirályi Ágnes fekszik
ott eszméletlenül a zuhanyban és nem tudom, hogy él-e még vagy sem?
-
Már miért ne élne? Talán megölte? –kérdezte
hihetetlen szemtelenséggel a hangjában a nő, amihez Olga nem volt hozzászokva.
Az elegáns fürdők személyzeténél általában kötelező volt a jó modor.
- Ezt meg se hallottam! Inkább hozzon segítséget,
én megpróbálok bemászni a másik fülkébe, onnan a barátnőmébe és belülről kinyitni
a kallantyút– válaszolt neki keményen a nyomozólány. 75 embernek tetszik a blogon!
Köszönjük!
Kiadói oldal 1:
Kiadói oldal 2:
Artificium és Gerda Green könyvek szakmai oldal:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése