Gerda Green: A kék macska részlet
 |
| Gerda Green: A kék macska, Publio Kiadó 2014. december. Minden jog fenntartva! Borító és illusztrációk: Bölecz Lilla. |
Olga mind bennebb és bennebb botorkált az
erdőben. A zseblámpájával, amit a kabátjából szedett elő. Azokra az alkalmakra
tartogatta, ha valamilyen oknál fogva lemerülne a telefonja. Halvány fényével
maga előtt világította meg az utat és fogalma sem volt, hogy merre bukdácsol.
Hol lefele ment a keskeny ösvényen, hol felfelé. Sáros, csúszós és nedves volt
minden és itt fenn a hegyekben már havazott. Hiába volt enyhe a karácsony
előtti tél a városban, az erdőben sokkal-sokkal hidegebb volt és az erősödő
havas szélben mozognia kellett, hogy meg ne fagyjon.
Különös hangokat hallott és rettentően félt. A
szél hangosan süvített, reccsentek az ágak és a gyökerek folyton beleakadtak a
lábába, ahogy előre szeretett volna jutni. Körülötte minden olyan volt, mint a
varázserdő, a fák megelevenedtek és furcsa formákba rendeződtek, az egyik
lombjai éhes szájjá, vagy félelmetes állattá alakultak, mintha be akarnák
kapni, a másik ágai furcsán integettek, táncoltak és kézként nyúltak utána.
Beleakaszkodtak a hajába és visszarántották a kabátját. A rájuk fagyott jégtől
dermesztőek voltak és a zseblámpa fényében olykor egészen túlvilágiak.
Hideg izzadtság patakzott a hátán a félelemtől.
Gyökerükben megbotlott, elesett és nagyon megütötte magát. Amint a saras havat
leverte magáról és a sötétben kitapogatta a leejtett zseblámpát, az rögtön
kialudt. Szerencsére nem tört el, nagy nehezen visszakapcsolta.
Befagyott patakmedren keresztül kellett
átvergődnie, mert eltévesztette a szűk ösvényt, ahol az egyik fán halványan
turistajelzést látott derengeni. A patakban a vékony jég berepedt a lába alatt
és amint átevickélt rajta be is szakadt nagy roppanással, bokáig beázott a lába
keskeny talpú kis csizmájában. Ágakba és gyökerekbe kapaszkodott volt, hogy
olykor négykézláb ment, csúszkált mégis folyton elesett.
Ahogy egyik-fától a másikig araszolt nagyon
rázta már a hideg és arra gondolt, hogy hogy fogja ezt a kalandot túlélni? A
modern technika vívmányainak megszűnésével az ember csak a saját ösztöneire
hagyatkozhat. Odavilágított a zseblámpával a fa aljába, amit még nem borított be
annyira a hó és látta, hogy a törzse mohás. Tudta, hogy észak fele tart. Közben
igyekezett nyomokat hagyni maga után, ha keresésére indulnak megtalálják, de
tudta, ha éjjel még több hó esik, akkor ez reménytelen. Már azon törte a fejét,
hogy hol húzódjon meg. A népmesékben, amit gyermekkorában olvasott az
elbujdosott királylány nagy fák odvába rejtőzött, amíg arra nem járt a
királyfi, hogy megmentse. Bízott benne, hogy az elküldött sms célba ért Róbert
bácsinál és Heroldnál.
Már több órája bolyonghatott így, ha céltalanul
nem is, de teljes bizonytalanságban, amikor foszforeszkáló lényt látott meg a
hóban. Azt hitte, hogy a szeme káprázik az éhségtől és a fáradtságtól. Megállt
egy pillanatra, hogy jobban megnézze és látta, hogy sárga szempár villant rá.
Észrevette, hogy kistermetű macska volt, szőre türkizkéken világított és
foszforeszkált, sárga szeme barátságosan villogott.
71 embernek tetszik a blogon!
Köszönjük! :-)
Kiadói oldal 1:
Kiadói oldal 2:
Artificium és Gerda Green könyvek szakmai oldal:
Köszönjük! :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése