Retró cukrászda

Harminchárom éve élek Budapesten és minden téma érdekel, amiről írni tudok. Te is lehetsz a múzsám, ha megihletsz és akkor felkerülsz a blogomra. 

Retró cukrászda

Telibe sütött a nap, az októberi forróságban.. 
Nem is értettük minek ide ennyi meleg?
Levettük a dzsekiket és kézben cipeltük a táskákkal együtt, de a napsugarak átforrósították a busz ablakát is, amolyan retina égető módon.
Két percenként fordultunk hátra, hogy a kijelzőtáblán a megállókat nézzük és mert sohasem jártunk még erre, az egész olyan volt, mint egy idegen városba tett látogatás. 
Pozsonyba, Kolozsvárra, Bécs külvárosába. 
Nem is értettem az utasok érdektelen arcát, a tizenkilencedik századi iparival váltakozó, huszonegyedik század építészetével elegyedő, városi táj nemigen izgatta fel őket, mint ahogyan általában semmi.
Utolsó percben ugrottunk le a járműről, mint valami vénasszonyok nyarában életre kelt szöcskék.
Szemben a megállóval, a túloldalon volt a Retró cukrászda, ami már annyira régimódi, hogy meg kellett tekinteni belülről. Is.
Bent mosolygós arcú, idősebb, kedves, szőke asszony épp a megszáradt tányérokat pakolta el.
-Szia, mit adhatok? - kérdezte.
-Egy gombóc fagyit kérek.
-Neked ingyen lesz.
Meglepődtem a tegezésen.
Gondolkoztam is, hogy én lennék a Juliska a meséből, aki a Mézeskalács házhoz tévedt?
A lányom kapott egy nyalókát.
-Melyik tölcsérbe kéred? - érdeklődött.
-A cukorgyöngyösbe-feleltem, ha már játszunk, maradjak stílusos.
Leültünk nyalni, én a fagyit, a gyerek a nyalókát, mennyei volt.
A berendezés kissé kopott, a fotók napszítták, Traubisoda, Casco, BB pezsgő és Pataki Ági, korabeli reklámok.
-Mióta van ez a cukrászda?
-Harminc éve. Azt hittem, hogy a lányom vagy-mondta a cukrásznő és odahozott egy fotót.
Félelmetes hasonlóság, arc, haj, szemek.
Döbbenten néztem.
A gyerek megszólalt halkan:
- Úgy megsajnáltam a nénit.
Nézelődtünk még, a nap továbbra is nagyon erősen sütött a régi fotókkal teli kirakaton át, fakó kék terítők, élénk sárga fények kontrasztjában ragyogott minden.
Bejöttek közben más vendégek, csupa idős hölgy.
A cukrásznő megkérdezte:
-Mit adhatok Icukám, a szokásos kávét?
-Igen-felelt Icuka és nagyot sóhajtva, botját az asztalnak támasztva leült.
Utána más idős barátnő, Ágika jött be sütiért és a fél életét megtudtam közben.
Mi meg csak szemlélődtünk egy ideig, aztán szép lassan elindultunk.
A cukrásznő kedves mosolyával kísérve.
Nem tudom, hogy valóban megkedvelt, vagy a lánya hiányzott-e neki, vagy kicsit Juliska voltam a meséből?
Az érzés mindenesetre csodálatos volt a napsütéssel, a fagyival és a régi vendégekkel megtelt cukrászdával.
#fagyi #retró #cukrászda #ősz #napsütés

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.