Kalandok a Lukács fürdőben

Harminchárom éve élek Budapesten, minden téma érdekel, amiről írni tudok. Te is lehetsz a múzsám, ha megihletsz és felkerülhetsz ide. 

A fürdő már a keresztes háborúk idején is működött. A török korban Musztafa pasa közkedvelt fürdőhelye volt, majd Buda visszafoglalása után kincstári tulajdonba került. 

A világ minden tájáról érkeztek a gyógyulni vágyók, akik a sikeres gyógykúrát követően márvány hálatáblákat helyeztek el a fürdő épületének falán. A fürdő termálmedencékkel, úszó- és élménymedencékkel, wellnes részleggel, szaunákkal és különféle szolgáltatásokkal várja a vendégeket. A pesti vezető értelmiség, a politika és a művészvilág kedvelt találkozóhelye. Úgy tartják, hogy itt található Budapest egyik leghatásosabb gyógyvize. 

Már egy ideje tervezem, hogy végiglátogatom Budapest gyógyfürdőit. 
Ez a folyékony arany kincs, ami a föld alól bukkan ki, ami már a rómaiaknak is jól esett Claudius császárnak például, aki említi az itt folyó melegvizű forrást, de a keresztes lovagok szintén gyógyultak tőle és törökök is, akik több fürdőt is építettek rá, így nekünk a legnagyobb ajándék - szerintem. 
Az általános történelmi vélekedéssel ellentétben, nagyon jónak tartom, hogy a török uralom idején annyi fürdő épült ki Budán, hogy itthagyták a kultúrájuk nyomait, a hagyományos testápolás és a gyógyvízzel való gyógyítás ugyanis a korban még nem volt annyira jellemző, hacsak nem véletlenszerűen, de  a törököknél viszont, szervezetten igen. 
Gondoljunk csak a török fürdők szerves részét képező masszázsra is. 
Harminckét éve új honfolgalóként Budapestre érkezésünkkor, szüleimmel bejártuk ezeket a budai helyeket és sokszor beszéltünk arról, hogy milyen sajnálatos, hogy a török fürdők olyan leromlott állapotban voltak akkor, a nyolcvanas évek végén. 
Ugyanekkor felkerestük a Gül Baba türbéjét is, amit azóta szerencsésen helyreállított a magyar és a török kormány, újkori együttműködésben. 
Apám nagy török birodalom ismerőként, sokat mesélt gyerekkoromban erről a kultúráról, ezért egyik karácsonyra könyvet kapott ebben a témában tőlem. 
Az elmúlt öt évben fantasztikus felújításokon, változásokon mentek keresztül Budapest fürdői, kezdve a Rudastól, a Dandáron át, a Pesterzsébeti Jódos és Sós fürdőig, ami idén került átadásra, hosszú kényszerszünet után, egészen a Lukácsig, amiben 30 éve nem jártam. 
Tegnap egy megelőző látogatást tettünk oda a lányommal, hogy felmérjük, ha eljövünk, akkor mire számíthatunk. Nagyon tetszett, így hát ma nekivágtunk a kalandnak. 
Úgy gondolom azt a tudást, amit én a szüleimtől kaptam nekem is át kell adnom a gyerekemnek. 
Megnéztük tegnap a tavirózsás melegvizű tavat is, de kicsit elhanyagoltabb, mint emlékeimben volt. 
Minden esetre a török kupola alatti részt épp újítják, remélem a pénzt nem vonják meg tőle. 
Lévén őszi szünet kényelmesen indultunk el, egy finom reggeli után és felszálltunk a budai fonódó villamosra, azaz a 41-re, ami pont ott tesz le a fürdő bejáratánál. 
Az épület már önmagában csodálatos, monarchiás hangulatú, 1884-ben Palotay Fülöp vásárolta meg és Ray Rezsőt bízta meg a tervezéssel. 
A meleg, termálvizű tó körül, ami már a törökök gyógyulását, felfrissülését is lehetővé tette, majd  a XIX. század második felében vidéki földművesek gyógyítását látta el.
1893-ra gyógyfürdővel, iszapfürdővel, szállodával rendelkezett és a Gellért fürdő és szálloda felépüléséig ez volt a legmodernebb fürdőhely Budapesten. 
Besétálva a nyitott kapukon, ha elmegyünk az ivócsarnok mellett olyan érzést kelt, mintha egy darab Monarchiába csöppent volna az ember, ahol az elegánsan öltözött hölgyek és urak kortyolták füles kancsókból a gyógyító vizet. 
Szokás volt a fürdőhelyekre érkező vendégeknek ilyen korsókat vásárolni, amit elvittek magukkal aztán, a régi szép napokra emlékezve. 
Sok szerelem, barátság, házasság szövődött ezeken a helyeken. 
A hatalmas platánoknak mostanra elsárgultak, megbarnultak a levelei és ettől nagyon hangulatossá vált a zörgő avarban közelíteni a fürdő felé. 
Művészettörténeti képzettségemnél fogva mániám a régi épületek tanulmányozása, a feliratos táblák nézegetése, minden, ami régi emlék és a történelem patinás darabkái.
Most nem volt időnk nézelődni, a gyereknek nem volt türelme hozzá.
Majd visszamegyek az apámmal, ő úgy is szobrász, vele majd gyönyörködünk az építészeti részletekben. :)
Bejutottunk a fürdőbe és rövidesen már a kinti 34 fokos termálvizes élménymedencében lubickoltunk. Jó érezni, ahogy az izmok kilazulnak, a finom pezsgő melegvízben, az ember úszik, vagy csak hagyja magát a mesterséges áramlás által sodortatni, mint egy folyó vizében. 
Ott van a vállmaszírozó vízzuhatag, ami alá olyan jó beállni és amitől az ember minden fájdalma elmúlik, a vízi torna, a jacuzzi, a feltörő levegőbuborékok, amik megemelik a fürdőruhát és egyéb ilyen örömök érnek. 
Épp remekül éreztük maguknak a lányommal, mert ki motiválja a saját gyerekét, ha nem az ember maga, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy bejön egy kedves amerikai pár. 
A férfi sötétebb bőrű volt, a nő kissé teltebb, keleties vonású, kedves arcú, mosolygós. 
Épp a hátmasszírozó bugyborékoló fekvős részen áztattuk magunkat, amikor azt vettük észre, hogy hiába várakoznak türelmesen, sehova nem engedik oda őket. 
Lányom tehát átadta a helyét a férfinak, aki ezért nagyon hálás és boldog volt, de azt is mondta zavartan, hogy nem olyan fontos. 
Utána a nőt néztük, aki még mindig nyugodtan, kedvesen várakozott a vállmasszírozó vízsugárra, de sem egyik kisportolt nyugdíjas öregúr nem engedte oda, holott már egy kis nők iránti tiszteletből megtehette volna, s amikor végre az egyik vízsugár felszabadult, akkor beelőzte egy virágmintás sapkás öregasszony. 
Tudjátok azok az úszósapkák, amik még az hatvanas évekből maradtak meg, amelyiken minden virág önálló életet él, mint a fondantcukor a tortákon. 
Látni kellett volna az arcán a kéjes örömöt és a turista nő arcán a csalódottságot, ezért a piszkos kis trükkért, amit a férjének is mondott, hogy látta mit tettek vele? 
Na akkor határoztuk el a lányommal, hogy cselekedni kell és, mint valami Nereidáknak vízi csatában kell visszaszerezni az elorozott vízsugarakat, ha már a drága honfitársaink nem ismerik az udvariasság és kulturált vendéglátás alapvető illemszabályait. 
Elég erőteljes fellépéssel közelítettük meg a helyszínt a medencében, és lesben állva a vízben várakoztunk arra, hogy sorra kerüljünk. 
Nem tartott sokáig az ellenállás, Buda vára bástyái hamarosan megadták magukat, s mi nevetve álltunk be a gyógyító vízzuhatag alá. 
Már egy ideje élveztük a dolgot, majd intettünk a kedves arcú amerikai nőnek, hogy jöhet. 
Először zavarban volt, hogy köszöni nem kell, de utána boldogan állt be alá, mi jó tengeri nimfák módjára elúsztunk a helyszínről. 
A kisportolt öregúr később meg is kérdezte: 
- Annyira nem kellemes a vízsugár alatt állni? 
- Jajj, de köszönöm szépen - feleltem neki - csak egy kis időre akartam kipróbálni - mondtam neki, még véletlenül sem említve a hagyományos magyar vendéglátás örömeit. 
A házaspár távozás közben cinkos és boldog mosollyal integetett nekünk. 
Kár, hogy nem maradtak tovább, új barátokat szerezhettünk volna. 
Később én a szauna világ felé vettem az irányt, mert régen nagy szauna rajongó voltam és amikor rendszeresen mentem a forró gőzbe, akkor mindig makkegészséges voltam egész télen és elkerültek a taknyosságok, influenzák és egyebek. 
Már épp kényelmesen elhelyezkedtem az infraszaunában és kezdtem élvezni az áldott meleget, fürdőlepedőt nem kaptam a bejáratnál, csak azt mondták a karszalag birtokában ezt is használhatom, amikor beront egy pasas az egyszemélyes szaunába, sem kopogás sem semmi és azt mondja: 
- Ért magyarul? Vegye le a fürdőruháját, de azonnal! 
Persze egy válás után az ember nem kap rögtön ajánlatokat, de ha kap is, azok is udvariasak, kifinomultak, megpróbálják a témát körüljárni, de még senki sem szólított fel ennyire egyértelműen, hogy azonnal dobjam le a fürdőruhámat. 
Mondtam is neki: 
- Eszem ágában sincs!- és rögtön otthagytam. 
Mit képzel ez? - háborogtam magamban. 
Lehet, hogy jóképű, de nekem ennél azért több kell. 
Egy kis udvarlás, meg ilyenek. 
És dühösen lecsörtettem a lépcsőn az úszómedencékhez. 
Utána kezdtem gondolkozni, hogy itt lehet, hogy ez a szokás? 
Nagy feldúltságomban épp a büfé mellett haladtam el, ahonnan az élménymedencékhez lehet kijutni. Jól van ez kitalálva, hiszen a kinti medencék között félúton épp megéhezik az ember, szóval megállít a büfésnő, akit korábban megkérdeztem a szaunákról, hogy: 
- Na és jó volt? Tetszett ott is önnek? 
Mondom neki: 
- Hát nem! Rámrontott egy pasas és felszólított, hogy rögtön vegyem le a fürdőruhámat és ezen úgy felmérgelődtem, hogy eljöttem. 
Rámnéz pajkos mosollyal, mit pajkossal, a szája széle hullámzott: 
- Magas vékony férfi, fehér pólóban? - jó, hogy nem azt kérdezte, hogy felemás cipőben. 
-Igen. 
- Na az a szauna mester volt, akinek az a dolga, hogy felszólítsa a vendégeket, hogy ne a nedves, műanyag fürdőruhában szaunázzanak, mert az nem egészséges, azért is adnak fürdőlepedőt. 
- Hát én nem kaptam - mondtam neki és úgy éreztem magam, mint Bridget Jones, habár még mindig füstölögtem. 
A kis huncut, abból nem eszik, hogy engem fürdőruha nélkül lásson - mérgelődtem. 
Vissza is mentem még úszni, aztán miután jó három órát eltöltöttünk a Szent Lukácsról, a gyógyítás, orvoslás védőszentjéről elnevezett nagyszerű, monarchiás emlékektől gazdag fürdőhelyen elégedetten hazaindultunk, hogy felfrissülve, megerősödve új céljainkat és álmainkat megvalósítsuk. 

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt innen szerezhetitek be, szakmai oldalamat itt tudjátok követni. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.