Egy őrült történet 11.rész: Kelly

2015. december 5., szombat

EGY ŐRÜLT TÖRTÉNET 11. RÉSZ KELLY

Üdv minden kedves látogatónak! Ez egy írói blog, ahol saját, és más írók kalandregényeit olvashatjátok folytatásban. Egzotikus tájak, különleges emberek, izgalmas történetek. A blog jobb oldalán, a képekre kattintva régebbi írásokat is megtalálhatóak, sőt a folytatásban megjelenő történetek előzőleg megjelent részei is olvashatóak. Ha sikerült kedvet csinálni, a történetet írók könyvei megvásárolhatóak a Publoboox.com oldalon, illetve van amit ingyen is letölthettek. Jó olvasást kívánok! Egri Zsanna

11. rész

Szamilák Tünde

– Kelly, de én ezt komolyan kérdeztem! – nézett rá csibészes kis mosolyával Brandon, miközben arra gondolt – néha a rossz dolgok is jóra fordulhatnak.

– Na figyuzzál egy kicsit, ha Mexikó, hát Mexikó. Azt mondtam megyek és elviszlek, amihez nincs kedvem, azt úgysem csinálom. De ehhez most igenis van kedvem. Van itt valami amit még most az elején tisztáznunk kell.

Szó szerint tisztába rakni. Én ugyanis, nagyon úgy érzem, veled nincs minden rendben.
Borzalmas szagod van. Mosakodj és öltözz át. Megállok a legközelebbi pihenőnél. Van hátul a csomagtartóban egy sport táska, a volt párom edző cucca van benne. Egy picit nagy lesz rád, de legalább tiszta. Ezeket a ruhákat pedig dobd ki – ránézett a fiúra és a kezével az orra előtt legyezett, jelezte, hogy egyre erősebben érződik a kellemetlen szag.
Brandon nagyon szégyellte, és elnézést kért a kellemetlenségért, hogy Kelly megértse őt, visszapörgette az időt és nagy vonalakban mesélt az elrablásáról. A vele történt megaláztatásról, a félelméről. És hozzá fűzte, vele még soha nem fordult elő ilyen.
– De mit kerestél te ott az erdőben? Minek mentél oda? – kíváncsiskodott a lány. Neki ez kevés, sokkal többet akart tudni a történetről.
- Hát ez az egész már a parkolóban kezdődött ahova Mattel mentünk. … – a fiú bele kezdett a mondandójába mindent elmesélt, úgy ahogy megélte az eseményeket. Mindezt egy kamasz fiú logikájával és ész járásával, bizalmat szavazott az új ismerősének, hiszen a nő az első perctől segítségére volt. Csevegtek miközben a kilométerek peregtek mögöttük. Brandon mesélt a nő pedig állandóan kérdezett. Brandon teljesen felengedett, Kelly mosolya és érdeklődése lenyugtatta a fiút.
– Nézd csak itt félre állok. Te menj el a mosdóba. Addig beszerzek valami ehetőt.
Kelly mosolyogva figyelte ahogy a fiú közeledik az autóhoz. A sport mez legalább két számmal volt nagyobb, de sebaj. Úgysem szállnak ki amíg célhoz nem érnek.
Brandon felfrissülve örömmel ült vissza az autóba, igaz alsó gatya nem volt rajta, de megszabadult minden koszos bűzös ruhájától.
– Hoztam enni - inni valót, útközben falatozz bátran – adta át a fiúnak az üdítőt és a hamburgert. Kelly a gázra lépett és szélsebesen robogtak a határ felé. Brandon most már igazán jól érezte magát, ez a kis kaland kezd egészen jól alakulni. Tetszett neki a szőke lány, aki az elmúlt időszakban legkedvesebb ismerőse lett. De ami a legfurcsább, hogy tényleg eljuthat Mexikóba. Egy apró gondolat megrémisztette. Vajon hol találja meg a többieket? Hova menjen? Már az is megfordult a fejében,hogy megkéri az új barátját segítsen neki,hogy megtalálja Mattot és a lányokat.
- Kelly mond miért álltál meg és vettél fel? - tette fel a kérdést miközben egy-egy falatot csúsztatott a gyomrába. Nem tudott sokat enni, mert még mindig érezte a fájdalmat a gyomrában. Inkább csak ivott azzal próbálta csillapítani az éhséget. Kelly a fiúra nézett. Brandon szemei a fáradtságtól aprók voltak, de szeplős kis arcán a mosoly igazán őszintének tűnt.
– Volt egy öcsém. Egy pénteki napon főpróbára készült ezért visszaindult a suliba, de sajnos lekéste az iskola buszt így kiállt az út szélére, hogy stoppoljon. Fontos volt számára az előadás, nagyon sokat készült rá. Egy autó megállt és felvette őt. A férfi és kislánya szintén a próbára mentek. De sajnos sosem értek oda. Frontálisan ütköztek egy kamionnal, az útról az árokba borultak, az autó kigyulladt. Senki sem élte túl a balesetet. Mind hárman meghaltak. Kelly oldalra fordult,hogy ránézzen a fiúra,mert a szeme sarkából csak egy apró billenést látott amiből arra következtettet,hogy Brandon elszundított. Megigazította a kissrác kobakját, hogy kényelmesen aludjon. Beletúrt a hajába, majd szépen ellenőrizte ,hogy a fiú fülcimpája mögött ott van –e az apró heg ami biztosítja őt arról,hogy a feladat eddig zökkenő mentesen halad.
Brandon ébredezett a feje még kótyagos volt, de ahogy kitekintett a kocsi ablakán máris kikerekedtek a szemei. Az autó borzalmas lassan tudott csak haladni, ezeket a poros puplis földutakat nem az ilyen sport kocsiknak találták ki. Egy kis falun mentek keresztül ahol a gyerekek kint játszottak az utcán. Egy kocsmát látott ahol volt némi mozgolódás, de az emberek nem az ő megszokott társadalmát képezték. A kocsma mellett volt egy apró kis bolt, ami már ezer éve ott állhatott és szintén por lepte . Lepusztult épületek minden fele, talán csak a templom volt ami karbantartott épületnek számított. Brandon még sosem látta a szegénység ezen fokozatát. Rémület és káosz volt a fejében. Nem érezte az időt nem is tudta vajon mennyit aludhatott? De azzal tisztában volt, ő ilyen helyen nem szeretne élni.
– Hol járunk?- vetette oda kérdését útitársának.
– Na, ez már Mexikó, de nem minden hol ilyen csúf, ne ijedj meg! Letértem az útról, mert nekem is pihennem kell egy pár órát. Hosszú ideje vezetek már, és mivel te nem ülhetsz a kormány mögé, úgy gondoltam egy kis időre pihenhetnénk. Sajnos a kocsit is le kell cserélnünk, ezzel a sport járgánnyal nem érünk célt - felelte az ifjú hölgy.
– Célt? De hiszen nem is tudom hova kell mennem! – nézett rá kimeredt szemekkel Brandon.
– Ez nem probléma, már megadtad az irányt, én megfejtettem és tudom hova kell menni.
– Én? Mikor? Hisz aludtam!
Brandon most már totál nem értette, mi a fene történik körülötte.
– Jaj hát pont akkor amikor aludtál olyan édesen,hogy még a nyál is kicsordult a szád sarkából.
A fiú az ajkához emelte a kezét és törölte, de ő inkább száraznak érezte a száját nem pedig nedvesnek. Az üdítőért nyúlt de kelly rászólt.
– Abból már ne igyál, biztosan megmelegedett. Van víz az ajtó tartóban azt idd inkább.
– Köszönöm. Azért elmondod hova is megyünk?- kérdezte a fiú.
– Sokáig semmi nem történt csak aludtál, de egyszer csak elkezdtél álmodban beszélni. Három szót ismételgettél Spanyolul. Víz, tűz, pokol. Ebből aztán összeraktam,ha jók a megérzéseim,te a vulkánokhoz akarsz eljutni, lehet, hogy ott a pokol kapuja?Ezt a szót nagyon sokszor ismételted.
A bátorító mosoly miatt a fiú teljesen elhitte amit a lány mondott. Valójában nem is tudott volna más úti célt, ez pont jó lesz gondolta.
– Kelly, elviszel engem oda?– kérdezte a fiú.
Brandon félt, hogy a közös út csak eddig tartott és innen már egyedül kell megoldania az utazását.
– Brandon bízz bennem. Segítek. Együtt megyünk, nem hagynálak magadra, ha már idáig veled jöttem. Meg különben is a tűz a barátom. –komoly felnőttes szigorral közölte ezt a fiúval.
Brandon fejében kavarogtak a gondolatok, teljesen zavaros volt minden, a sok kérdésre nem találta a megfelelő választ. Az idő végtelenek tűnt nem tudta mikor kezdődött ez a kaland és azt sem tudta mikor lesz vége. Annyi minden történik vele és annyi új dolgot tapasztal a felnőttek világából. Most már arra gondolt neki is jót fog tenni egy pár órás pihenő. Rendbe teszi a gondolatait és megfejti, hogy mi is történt vele eddig? Biztosan rá fog jönni a válaszokra. De még egy kérdés nagyon motoszkált benne. Oda is irányította az ifjú hölgynek.
– Kelly mondd csak hogy érted azt, hogy a tűz a barátod?

A történetet folytatja:

Tiszlavicz Mária

Publio Kiadói oldal 1:

Publio Kiadói oldal 2:

Keresés ebben a blogban

Kocsis Nagy Noémi