De Stijl

Piet Mondrian: Piros-fehér-kék kompozíció, 1928.

Theo van Doesburg: Kompozíció, 1917

Kedves Olvasóm! Nagyon köszönöm, hogy 3309. olvasómként ide látogattál, hogy a De Stijlről olvassál. A cikk mögött 32 év szakmai tapasztalat, tanulás, 20 év szakmai munka, 17 év tanítás és 12 évnyi blogolás áll. Tisztelj meg azzal, hogy Google fiókoddal feliratkozol olvasómként, ha megosztod a cikkemet megjelölöd a forrást. 

A stílus Hollandiából  ered. Legfőbb jellemzői, hogy absztrakt és geometriai formák fordulnak elő benne. A felosztás vízszintes és függőleges panelekből áll. Olyan elsődleges, nem színeket használtak, mint a fekete és a fehér, és a prímér színek, azaz az alapszíneket kék-sárga-piros. Csak minimális felszíni dekorációt alkalmaznak. 

Alapvető tudnivalók a De Stijl-ről

Ellentétben más mozgalmakkal, mellőzték a természetes formákat és helyette  geometriai absztrakciót alkalmaztak. Az egyszerű és logikus stílussal, a szerkezetet és a funkciót hangsúlyozták. Az első világháború alatt, amikor a De Stijl kialakult, akkor a legfontosabb érték a rend volt. 

Schroeder ház 1924-1925.

1917-ben Hollandiában, a De Stijl nevű lap körül csoportosultak, azok a művészek, akik az irányzatban részt vettek. A De Stijlt Theo van Doesburg (1883-1931) vezette, aki építész, festő, festett üveg művész volt. 

Hozzá csatlakoztak Piet Mondrian képzőművész (1872-1944), Jacob Johannes Pieter Oud (1890-1963), építész, várostervező, formatervező. Gerrit Thomas Rietveld  (1888-1964) építész, formatervező, bútorkészítő. 

A stílusra legjellemzőbbeket 1918-as kiáltványukban fogalmazták meg és céljuk volt, a képzőművészetnek és a formatervezésnek a megtisztítása, a természetes formáktól és témáktól. 

Nyitottságukra utal az, hogy lapjukban mutatták be az orosz konstruktivistákat, az olasz futuristákat és dadaistákat. 

A De Stijl folyóirat címlapja.

A De Stijl és a Neoplaszticizmus 

Neoplaszticizmusnak hívta Piet Mondrian a De Stijl elveit és neoplaszticistáknak a művészeket. Ez magában foglalta, a logikus, egyszerű stílust, egy általános esztétikai nyelvet, a funkció és a szerkezet hangsúlyozását, amit a modern élet minden területére megpróbáltak kiterjeszteni. 

A stílus rendkívül sikeresnek bizonyult, mert a csoporttagok sokoldalúan képzettek voltak és sok mindennel foglalkoztak. Grafikával, festészettel, lakberendezési tárgyak készítésével, textilekkel és építészeti alkotásokkal. 

Alkotások, épületek 

A stílus szellemében készült, az 1918-ból való Piros/kék szék, amit Gerrit Thomas Rietveld tervezett. 

Plakátok amelyeket Theo van Doesburg és Huszár Vilmos (1894-1959) magyar formatervező és grafikus készített. 1901-től az Iparművészeti Iskolában tanult, Nagybányán a festőtelepen Hollósy Simon növendékeként és Münchenben. 1900-ban készült portréi még naturalista stílusban készültek, amiket a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban állított ki. 1905-ben két csoportos kiállítás után Budapestről Hollandiába ment. Rövid ideig Londonban és Párizsban tartózkodott és utána Hollandiában telepedett le. 

1917-1922 között a de Stijl művészcsoport tagja volt. Ő készítette a folyóirat címlapját. Kassák lapjának a Ma című irodalmi-művészeti folyóiratnak közvetítette a De Stijl elveit. 

Gerrit Thomas Rietveld és Huszár Vilmos: Ház makett, De Stijl, 1923  Huszár Vilmos és Gerrit Thomas Rietveld geometrikus absztrakt házmaketteket készítettek, amelyeket a De Stijl magazinban mutattak be.  Huszár Vilmos 1926-ban állított ki a New Yorkban a Brooklyn Museumban, 1927-ben állított ki az Andersen Galériában.

Huszár Vilmos tervezett üvegablakot is, 1923-ban. Szintén 1923-ban készült, az 1924-ben befejezett, emblematikus Schroeder-ház is, Gerrit Thomas Rietveld tervei alapján, ahol a bútorokat is a művész tervezte. A De Stijl folyóirat, Theo van Doesburg haláláig, 1931-ben jelent meg. Az 1920-as évek végére, a De Stijl mozgalom nemzetközileg elismert lett. 

Huszár Vilmosnak kevés műve maradt fenn, csak fotókról ismerjük őket. Vagy olyan múzeumokban vannak, amelyek földrajzi értelemben egymástól távol esnek, vagyis nem lehet egy egységes múzeumi gyűjteményben vizsgálni. Az a szerencse, hogy sokat publikált a nézeteiről, így azonosítani tudjuk terveit, gondolatait. 

1985-ben jelent meg önálló kötetben Vilmos Huszár schilder en ontwerper, Huszár Vilmos festő és alkotó címmel összefoglaló a munkásságáról. Ez év márciusától májusig a hágai Gemeentemuseumban rendeztek visszaemlékező kiállítást a műalkotásaiból. Ugyanebben az évben Budapestre is elhozták a kiállítást, ami itthon osztatlan sikert aratott. 

 

Geritt-Thomas Rietveld: Kék-piros szék.