Modernizmus


Erich Mendelsohn: A berlini Építész Kamara épületének, zseniális csigalépcsős megoldása. Az építész tudása nagyban lemérhető az általa tervezett lépcsőház eleganciájában.
Le Corbusier: Villa Savoy, Poissy, 1928-1931 fotó: Pinterest

Kedves Olvasóm! Köszönöm, hogy 9320. olvasóként a cikkemre kattintottál. Emögött 30 év tanulás és 20 év kutatás, 17 év főiskolai tanítás és 16 évi blogoláson alapuló munka van. Tisztelj meg azzal, hogy Google fiókoddal regisztrálsz olvasómként. Ha cikkemet szeretnéd használni jelöld meg a forrást. 

A modernizmus eredete

Európai eredetű mozgalomról van szó. A díszítetlen, sima formákat képviselő, csekély felszíni mintázattal rendelkező irányzatot a XIX. század és XX. század fordulóján bekövetkező iparosodás hozta létre. Az időszak kiemelkedő formatervezési mozgalmává vált. 
Elsősorban a díszítetlenség, a puritán megjelenés volt rá jellemző, valamint a rendre való törekvés, aminek az igénye az első világháború után erősödött fel. Ekkor ébredtek rá az emberek arra, hogy a háború által szétzilált társadalomban rendet kell teremteni és ennek egyik eszköze a formatervezés volt. 
A modernizmus fejlődésére nagy hatást gyakorolt, a formatervezés társadalmi változást előidéző, demokratikussá váló gondolkodásmód. 
Nicolaus Pevsner, a Pioneers of the Modern Movement-ben, azaz a Modern mozgalom úttörői című könyvben a XX. század szempontjából is legfontosabb építészekkel foglalkozik. 
Le Corbusier: Villa Savoy, 1928-1931, Nappali szoba. Fotó: wikipedia. Fotó: By Netphantm - Own work, CC BY-SA 4.0, https://en.wikipedia.org/w/index.php?curid=76108684

Így Le Corbusier (1867-1965) építésszel, Adolf Loos (1870-1933) építész, formatervezővel indul el a mozgalom. Loos, aki több könyvet is írt, amelyben a nézeteit kifejti: Ornament und Verbrechen, Díszítés és bűnben a túlzott díszítést a társadalmi értékválsággal hozza párhuzamba. Valamint a Form und Ornamenten, vagyis a Díszítés és forma, amelyben a racionális, egyszerű formatervezés alapjait fekteti le. 
Le Corbusier: Villa Savoy, 1928-1931, kilátás a második emeleti feljáró rámpára, amely a tetőteraszra vezet, fotó: Wikipedia. Az akadálymentesítés, az ókor óta létező találmány, amely megkönnyíti a közlekedést és nem utolsó sorban, ha mozgáskorlátozott családtag van könnyebb egy ilyen házban élni. 

Le Corbusier (1867-1965)
Munkássága az Art Decoból indult ki. Az 1920-as évek Budoir stílusához képest, egzotikus luxus alapanyagok és Jacques Ruhlmann keleties bútortervei után, az építész és társai a modernista, letisztult megközelítést valósították meg.  
Villa Savoy, Poissy. Foto: ArchDailly

A Villa Savoy Poissyban, 1928 és 1931 között épült, Le Corbusier első, jelentős munkája. Ennek a csodálatos, modern villaépítészet alapjait képviselő munkának, az elrendezésében megfogalmazza mindazt, amit az építészetről vall: 
1. Lábakra állított épülettest, a szabad alaprajz érdekében. 
2. Szalagablakok. 
3. Tetőkert napozóval, a természet kiterjesztése miatt. 
4. L alakú nagy lakótér, részben üvegfallal és terasszal. 
5. Szinteket összekötő feljárórámpák. 

De mi teszi a Villa Savoyt ikonikussá? 

Le Corbusier kiáltványa a Öt pont az építészetben, a modern építészet megtestesülése. Egyike a legismertebb és leghíresebb példáknak a nemzetközi modernista stíluson belül. 
Együttműködve az unokatestvérével, Pierre Jannerettel, az építkezés 1928-ban kezdődött és három évig tartott. A Savoyák szabad kezet adtak a tervezésben Le Corbusier-nek, ezért ez az épület szerkezet, ez a típus volt az első és utolsó alkalom, hogy az építész teljes mértékben meg tudta valósítani az elképzeléseit. 
Sok kritikus úgy gondolja, hogy Le Corbusier-nek a Villa Savoy épülete jelenti a tervezői folyamat végét. 
Szerény véleményem szerint, pedig pont, hogy letette a modern építészet alapjait, pontosan az épülettel kapcsolatban megfogalmazott öt pontjában. 
Le Corbusier: Unité d'Habitation Marseille, 1945-1952. 

Marseille: Unité d'habitation, 1945-1952. 
Az úgynevezett "Lakógép", de valójában lakóegységet, lakóegységeket jelent. Ezt Le Corbusier a festő-építész Nadir Afonso-val tervezte. Lényege, hogy Európa-szerte a lakásfejlesztés alapját képezte. Ma már az UNESCO Világörökség részét képezi, mely listára 2016-ban került fel. 
A Francia Kulturális Minisztérium műemléknek nyilvánította 2012-ben.
1920-ban Le Corbusier elkezdte fejleszteni ezt a lakóegység, lakóépület típust, ami aztán befolyással volt a XX. századi modernista és kortárs lakóépület tervezésre Európában.  
Le Corbusier egyik leghíresebb épülete, ami nagy hatást gyakorolt a későbbiekben és a brutalista építészet és filozófia ihletőjeként is emlegetik. 
Le Corbusier: Cité Radieuse, azaz Napsütötte Város, vagy a marseilles-i lakóépület folyosója. 

Az épület 165 m. hosszú, 12 emeletes, 23 különböző típusú lakás van benne. A különböző típusokból összesen 337 lakás van. Az emeletek hatalmas nagy beton pilléreken, lábazatokon nyugszanak. 
Mindenfajta igényre tervezett lakás van benne, családosoknak és egyedülállóknak is. A nappalik légtere galériával osztott és 2 szint magasságú. 
Az épület teljes szélességén végignyúló lakássejtek, kettesével tartoznak össze. Úgy vannak egymás fölé helyezve a lakások, hogy a nappalijuk az ellentétes hosszoldalra nyílik, egyiknek fölfelé nyílik a légtere, a másiknak lefele. 
Minden harmadik emeleten van egy úgynevezett "Utca az égen" nevezetű hosszú folyosó. A kettesével összetartozó lakások szobái a folyosó egyik oldalán vannak, amelyek ahhoz a lakáshoz tartoznak, amelyek a folyosó alatt helyezkednek el. 
Vagyis ezek a "felső szobák". Azokon a szinteken, ahol nincs folyosó ott a lakások az épület egyik oldalától a másikig húzódnak és a nyugati oldalon erkéllyel rendelkeznek.  
Le Corbusier: Cité Radieuse, azaz a marseilles-i lakóház teteje. Galériával, óvódával, tetőterasszal. 

Az épület hetedik szintjén, saját "bevásárló utcája" van, élelmiszerüzlettel, vendéglővel, gyógyszertárral, építészeti könyvesbolttal, fodrászattal, mosodával és postával. 
Az épület tetején tetőtéri galéria, óvoda, tornaterem és gyermekjátszótér helyezkedik el. 
Van az épületnek még egy nyilvános szállodája is, valamint egy étterme is, amelynek neve "Le Ventre de L'Architecte".
Ha belegondolunk most is ezek a legfontosabb funkciók egy lakópark életében, hogy legyen hol bevásárolni, mosni, főzni, legyen hova levinni, ebben az esetben a gyerekeket felvinni játszani és ha valaki beteg legyen egy gyógyszertár a közelben. 
Olykor fel sem tűnik, de ezek a mindennapi életünk részeivé váltak és ezek nélkül nehezen tudnánk meglenni. 
Le Corbusier tehát mindenre gondolt, korát megelőzően és modern lakóotthonokat tervezett, még akkor is, ha ez nem mindig vált be, mert nem gondolt arra, hogy az emberek időnként szeretnek elmenni otthonról. 
Le Corbusier: Kilátás a Cité Radieuse (Napfényes, ragyogó város) tetőteraszáról Marseilleben. 

Az Unité d'Habitation nyersbetonból (beton brut- innen ered a kifejezés brutalizmus) épült acélvázak helyett, ezzel helyettesítve a háború utáni acélhiányt. 
Az épülettel kapcsolatos érdekességek még: Az 1980-as években az ETH Zurich megvizsgált több marseilles-i lakást, az Unite d'Habitation-ban és méretben egyező modelleket építettek a New York-i, karlsruhei, párizsi, tokiói kiállításokra. 

Fontos még: Le Corbusier ennek az épülettípusnak a tervezésében az aranymetszés szabályait vette figyelembe. 
Továbbá Unité d'Habitation lakóépületek: 
1. Unité d'Habitation Nantes-Rezé-ben 1955, 
2. Unité d'Habitation Berlinben 1957, 
3. Unité d'Habitation Briey-ben 1963, 
4. Unité d'Habitation Firminy Vertben 1965-ben.


Ronchamp, Zarándokkápolna, 1950-1955.
Le Corbusier leghíresebb épületei között említhetjük. A második világháború idején elpusztult templom helyére épült. Kívülről szabad vonalvezetés, íves falak, belül félhomályos hangulat jellemzi, a színes lőrésszerű üvegablakok révén. Vasbeton-lemez tető ível át a szerkezet felett, kis pilléreken áll. A templomot imatermekkel látta el az építész. A déli oldalon elkezelykedő, vastag fal üreges vasbeton, bunker szerzű oldala a második világháborúra emlékeztet és annak is állít emléket. Itt a torony mellett nyílik a főbejárat. 
Ronchampy zarándokkápolna. Fotó forrás: Ronchamp, Wordpress.com

A templom dombtetőn áll és fehérre meszelték, minden oldaláról más a nézete. A plasztikus építészet szerint, ahol Le Corbusier úgy kezeli az épületet, mint szobrász az agyagot, azaz igen plasztikusan bánik vele és formálja, alakítja kedve szerint a ronchampi templom nagy újítás a templomtervezés, de a modernizmus szempontjából is. 
Peter Behrens AEG-turbinagyár fotó forrás: arhitectuul.com

Peter Behrens (1868-1940) építész, formatervező, grafikus 
Az ő nevéhez fűződik az AEG-turbinagyár Berlinben, amely 1909-ben épült. 
Peter Behrens a darmstadti művészkolónia tagja volt, a huszadik század első éveiben. 1906-ben egy nagy iparvállalat formatervezőjének a tagjaként, az ő megbízásukból tervezte a Turbinagyárat. Ez egy 23 méter fesztávú, acélvázas csarnok, az első művészi igénnyel megtervezett ipari épület. 
1911-ben másik gyárat tervezett, amely a Voltastrassen áll, amely felületének a megmozgatásában és ritmikus tagolásában rejlik a mű szépsége. 
Walter Adolf Gropius: Fagus Factory, azaz Fagus cipőgyár. Műemlék. Fotó: Cartsten Janssen wikipedia. 

Walter Adolf Gropius (1893-1969) építész. Adolf Meyer építésszel együtt tervezték a Fagus cipőgyárat, más néven a Fagus műveket, Alfeld an der Leine-ben, 1911-ben. A cipőgyár háromszintes műhelyépülettel rendelkezik. Üvegfalakkal határolt, vasbeton vázas az épület maga, ahol az anyagokat és a szerkezetet merészen és újszerűen alkalmazzák. 
Az építészeti újítás valójában a teherhordó és a térhatároló szerkezet különválasztásában rejlik. A vasbeton vázra Gropius kívülről ráillesztette az üvegfalat úgy, hogy a sarkoknál tiszta élben metsződjenek össze. Ezáltal a látvány könnyed és áttetsző, ezzel megnyitotta az építészeti tervezés új távlatait. 
Ludwig Mies van der Rohe: A barcelonai világkiállítás pavilonja. Fotó: ignant.com
Ludwig Mies van der Rohe (1886-1969) építész, formatervező. Igi
1929-ben tervezte a Barcelonai Világkiállítás Német Pavilonját. 
Ennek különlegessége az alaprajz játékosságában, az eltolt válaszfalakban, az acél, az üveg, a márvány és travertin használatában található, amit tükörsimára csiszoltak. 
Ludvig mies van der Rohe: A barcelonai világkiállítás pavilonja fotó: ignant.com

A tér ájárhatóságában, folyamatosságában, a fényvezetésében rejlik. Mind a mai napig nagy hatást gyakorol a modern építészekre. 
Ludwig mies van der Rohe: A barcelonai világkiállítás pavilonja, 1929.
Ludwig mies van der Rohe egyéb kiemelkedő és híres épületei: 
Chicago- Lake Shore Drive Apartements (Tóparti magasházak), 1848-1951, huszonhat emeletes az épület. Alaprajzilag azonos méretű, de szabályos négyszögek, négyzetes raszterben kiosztva 4x6 acélpillérrel. Ezeken a pilléreken nyugszik a váz és ennek köszönhető, a viszonylag kötetlen alaprajz, azaz a lakások más-más elrendezése. Az épület rendje a homlokzatokon is megmutatkozik, magasra nyúló négyszöghasábról van szó. 
Ludwig mies van der Rohe: Lake shore drive apartaments, Chicago. Fotó: Lake shore drive apartaments Jeremy A. wikipedia.

Oldalfalait a pilérek és gerendák derékszögű hálózata osztja egységes mezőkre. A pillérközöket az egész magasságon végigfutó, keskeny acélbordák negyedelik. Ez a felosztás, az alaprajzhoz hasonlóan 2:3 arányú négyszög, vagyis majdnem pontosan megfelel az aranymetszés szabályainak. 
Ludwig mies van der Rohe: Seagram irodaház, New York, 1954-1958, Park Avenue felőli nézet, fotó:  wikipedia Ken OHMAYASI

New York: Seagram irodaház, 1954-1958
Elrendezésében rokon a Lake Shore Driveval, harminchat emeletes. 

Crown Hall (Chicago): A Műszaki Egyetem Építészcsarnoka, 1950-1956

Ludwig Mies van der Rohe több tucat épületet tervezett az Illinois Institute of Technology déli oldalára. Ezen épületek többsége tégla és üveg kitöltő rendszert alkalmaz, egy látható acélkereten belül. 
Amikor 1950-ben lehetőséget kapott a Crown Hall, azaz a Műszaki Egyetem Építészcsarnoka megtervezésére, Ludwig mies van der Rohe eltért a megszokottól, és egy teljesen más szerkezetet tervezett, olyat amilyet még senki sem látott. 
A Crown Hall 1956-ban készült el. Az épületet Mies van der Rohe egyik remekműveként tartják számon, egyúttal a XX. századi modernista mozgalom egyik legjelentősebb épületeként jegyzik. 
Mies van der Rohe finomította az alapvető acél- és üvegépítési szerkezetet és stílust, az egyszerűségre törekedve és megnyitva az utat a végtelenül új felhasználási lehetőségekhez. 

Szakirodalom: 
1. 
2
4. Kocsis Nagy Noémi: Nemzetközi grafika és plakáttörténet, 2009










Megjegyzések

Népszerű bejegyzések