Brill, a holdfénytündér Bogár Erika meséje
A mai nappal egy újabb szakmai együttműködés veszi kezdetét, hiszen irodalmi és művészeti blogokkal rendelkező blogtulajdonosok vendégül látnak egy-egy szerzőt, akivel korábban megállapodtak. Nekem a választásom Bogár Erikára esett, aki szerzőtársam a Publio Kiadóban. Mesenovellája hatására a képet én választottam neki. Írása előtt az ő linkjeit találjátok meg, ahol tájékozódni tudtok róla. A történet alatt az enyémeket, ahogy már megszoktátok.
Nem tudom, mióta találok ki
történeteket, de még nem tudtam írni, mikor rájöttem, hogy így legyőzhetem a
félelmeimet. A tanáraim bíztatására kezdtem el komolyabban próbálkozni, úgy
tizenegy éves korom körül. A nagyobb csalódások hatására, ahogy a legtöbb
írópalánta, rövid időszakokra én is abbahagytam az írást. Ám hiába voltam
tinédzser, később fiatal felnőtt, a túl élénk fantáziámnak köszönhetően, már
irracionális formában jelentkezett újra a félelem. Lassan rájöttem, hogy a ki
tudja, honnan előtörő gondolatokat, történetekbe rendezve, kordában lehet
tartani. Elsősorban fantasyt írok és
meséket, melyekbe beleszövöm történelmi és néprajzi ismereteimet.
Bogár Erika: Brill, a
holdfénytündér
Egy éjjel az
ötéves Zolika sírva ébredt. Tizenegy éves bátyja, Gábor, akit a kisfiú
kétségbeesett kiabálása felvert álmából, odavágta hozzá a kispárnáját, erre
Zolika még hangosabban kezdett sírni.
Nagymama
aggódva szaladt be a szobába.
– Anyát
akarom! – sikított Zolika.
– Anyáék színházban
vannak, majd jönnek! – kiáltotta Gábor türelmetlenül, és morogva a fejére húzta
a takarót.
Nagymama az
ablakhoz lépett, kicsit elhúzta a sötétítő függönyt.
– Nem ott van
a szörny – suttogta Zolika remegő hangon – Az ágyam alá bújt.
– Nem is őt
keresem – válaszolt Nagymama, hasonlóan halkan.
– Brillt
keresem.
– Az meg ki? –
Zolika felült.
– Brill egy a
holdfénytündérek közül, akik a gyermekek álmára vigyáznak. Bizonyára eljön
hozzád is, hogy megnyugtasson. Mikor kicsi voltam, és éjszaka felriadtam, elég
volt csak Brillre gondolnom, hogy ne féljek. Bár nem jött el minden éjjel, de
megtanultam, hogy az éjszaka is nagyon szép, hiszen olyan kedves lények járnak
benne, mint Brill.
Nagymama
félretolta a paplant, és leült Zolika mellé, az ágy szélére.
– Egy kicsit
még itt maradok, csukd be bátran a szemed – mondta mosolyogva.
Nagymama csak akkor ment a ki szobából, amikor Zolika már
újra egyenletesen szuszogott.
Aztán különös dolog történt. A függöny résen beszökő
holdsugár fényhidat varázsolt a szobába. A selymes fénysugár az ablaktól egész
Gábor íróasztaláig ért, amely épp szemben állt Zolika ágyával.
A kisfiú csilingelő kacagást hallott.
– Itt vagyok!
– hallatszott egy cérna vékony hangocska. – Brill vagyok!
Zolika ekkor vette észre az aprócska szárnyas lényt az
ablak előtt. Alig volt nagyobb, mint az a nagytestű szitakötő, amit a kisfiú
csak helikopternek nevezett.
Brill vidáman dúdolgatva lecsúszott a holdsugáron az
íróasztalra. Egészen úgy nézett ki, mint egy apró kislány, aki lepkének
öltözött a farsangra. Szép hosszú karjai voltak, vékonyka lábai, csillogó fehér
ruhácskát viselt, és ezüstös fejdísz ragyogott a fején. Könnyedén táncolt egy
kicsit az íróasztalon, aztán a lábait lógázva leült.
– Bocs, hogy késve érkeztem, de rengeteg a dolgom! A
sok szörnyű és ijesztő mesefilm miatt mostanában minden gyerek rosszat álmodik
– jelentette ki Brill sóhajtva. Aztán vidáman legyintett egyet, és felkacagott.
Megbillegtette a szárnyait, majd könnyedén a levegőbe emelkedett. Repkedett egy
kicsit Zolika előtt, aki mosolyogva figyelte. Brill mesélt a Holdról és a
csillagokról, végül lágy hangon énekelni kezdett. A kisfiú behunyta a szemét,
és amikor Brill újra és újra elkezdte a dalt, vele együtt suttogta:
„Sose félj,
csak gondolj rám!
Az éjszaka
jó barát,
Édes álmok
titka vár”
Zolika ragyogó
arccal ébredt, Gábor morcosan ült az ágyán.
– Rosszat
álmodtál? – kérdezte kisöccse kedvesen.
A nagyfiú mogorván felhúzta a vállát, és megtörölte a
szemét. Zolika leült mellé, és megsimogatta a kezét.
– Nagyinak igaza
volt, Brill létezik. Találkoztam vele. Táncolt az íróasztalon, és azt mondta,
amíg a Hold fenn ragyog az égen, nem kell félnem. A Hold akkor is létezik, ha
nem látom, ahogy anya és apa is létezik, amikor nincsenek itthon.
Attól kezdve Zolika nem félt többé a sötétben, mert tudta,
hogy Brill ott van valahol, még akkor is, ha éppen nem ér rá, mert sok
kisgyerek van a világon, akik Zolikához és Gáborhoz hasonlóan néha rosszat
álmodnak, és félnek éjszaka.
Kiadói oldal 1:
Kiadói oldal 2:
Artificium és Gerda Green könyvek szakmai oldal:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése