Grafikatörténet 8: Reklámipar a húszas, harmincas években és Bortnyik Sándor

Bortnyik Sándor: Unicum.

Copyright©2013.- 2021. kocsisnagynoémi 

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!   

Az 1920-as évek tipográfiája érdekes változásokon ment keresztül. A tizenkilencedik-huszadik század fordulója és a tízes évek szecessziós betűtípusai után a plakátok felirataiban még megfigyelhető a klasszikus megjelenés, ugyanakkor a kor modern művészeti irányzatainak dadaizmusnak, kubizmusnak, art deco-nak a hatása is. Nálunk lassabb volt a változás, de a művészeink nyugat-európai tanulmányainak hatása érezhetővé vált a huszadik század elejének plakátmunkásságában. Mindez a bravúros rajzi- grafikai tudásban, olyan művészek esetében, mint  Földes Imre, Faragó Géza, Bíró Mihály, másrészt a kompozició, a reklámozott termék oly módon való megszerkesztésében, ami a modern reklámipar alapjait jelölte ki. 

Első Pilseni Részvény Serfőzde, erdélyrészi vezérképviselet és főraktár Ötvös Dániel úrnál, Kolozsvár, 1905.

A teljesség igénye nélkül érdemes egy-két fontos külföldi alkotó nevére gondolni, legyen az költő, író, vagy képzőművész a magyar plakáttörténet kapcsán: Guillaume Apollinaire és az ő Kaligrammái. Filippo Tomasso Marinetti, aki a futurizmus vezéralakja volt és a jövőt kutató mozgalmára. A futurizmuson belül Fortunato Depero szögelt könyvére, a németországi dadaizmusból Raoul Hausmannra, John Hartfieldre és George Groszra, vagy az oroszországi El Liszickijre és Rodcsenkora. A magyar alkotókra hatott még Kassák Lajos képépítő módszere és avantgárd lapjai a Tett és a Ma is. Valamint a nyugaton és hazánkban kialakuló új tendenciák a fotózás, a kollázs, a montázs, az új festékanyagok, a felgyorsult élet, a gépek, motorok, repülők, expresszvonatok.

Aerodinamikus mozdony a Gare de Lyonon.

 Az 1920-as években, elsősorban a Bauhausban új tipográfia alakult ki, amelynek egyik legfontosabb személyisége az a Herbert Bayer volt, aki a Bauhaus dessaui épületeinek a feliratait is tervezte. Ezen új talp nélküli, úgynevezett groteszk betűk különös ismertetőjele a geometriai formáláson kívül az, hogy kiválóan használhatóak a reklámiparban, a könyvekben ugyanis a talpas betűk kevésbé fárasztják a szemet. Az épületeken és plakátokon, vagyis minden olyan helyen, ahol városi környezetben találkozott vele az ember, a talp nélküli változatok hódítottak.  

Dessau: Bauhaus, építés éve: 1925, felújítva, fotó: Benyó Gergely építész, 2012.

A magyar reklámipar és ezen belül is a plakátkészítés fellendülőben volt, ami az Osztrák-Magyar Monarchiában elindult gazdasági fejlődésből a húszas évekre bontakozott ki. A századforduló időszakában reklámozott gyárak sora, amelyek Budapesten a Soroksári úton és Budán, Budafok-Tétény környékén helyezkedtek el, a szalámitól kezdve, a műhordón át, a Törley pezsgőig, Unicumig mindent gyártottak a magyar és külföldi piacra, amire csak a lakosságnak és a Monarchia népeinek szüksége volt.  

Faragó Géza: Törley pezsgő, 1909.

A kedvező fogadtatás után Törley József önállósította magát, és Reimsben gyárat alapított. 1880-ban egy alapbor-beszerző körútján jutott el Promontorra (ma Budafok), s felfedezte, hogy a hely a pezsgőgyártásra alkalmas adottságokkal rendelkezik. Törley szőlőt, házhelyet és présházat vásárolt Promontoron, s 1882-ben ide telepítette reimsi gyárát, a cégbírósági bejegyzés szerint a Törley József és Társa cég 1882. augusztus 1-jén a Péter-Pál utca 578. szám alatt kezdte meg működését. 

Törley hamar felismerte a jó reklám fontosságát is. Az 1890-es évek elejére a Törley pezsgő a felső tízezer közkedvelt italává, az ünnepi asztalok elmaradhatatlan kellékévé vált. 1885-ben elnyerte a budapesti Országos Általános Kiállítás aranyérmét, majd 1893-ban az Országos Iparegyesület aranyérmét is. Az 1896. évi millenniumi kiállítás egyik nevezetes látnivalója volt a Törley-pavilon. 1898-1899-ben a Monarchia legnagyobb pezsgőgyáraként már 1 millió palack pezsgőt állított elő.

Faragó Géza: Aradhegyaljai első borértékesítő R. T.

A Weiss Manfréd acél és fémművei Rt. gyára, amely gépipari termékeire is igényelte a reklámot készítetett hirdetést Csepel ekéire. Budapesten kívül a régi Magyarország vidékein, Kolozsváron, Nagyváradon, Aradon, Kassán, Pozsonyban is virágzott számos vegyesvállalat, vagy helyi vállalkozás, amelyek igényelték a hirdetést. 

Deutsch Ernő József: Senator cigarettareklám, 1930

A művészeti mecenatúra azonban már ebben a korban nagyon fontos volt. A gazdasági fejlettség és a vagyon kialakította az igényt a magas társadalmi rétegekben arra, hogy műgyűjteményeket hozzanak létre, megrendeléshez juttassák az írókat, költőket, grafikusokat. A cukorbáró, báró Hatvany-Deutsch Lajos a családi gyárból befolyó jövedelmét kulturális mecenatúrára tudta költeni, ami hozzá segítette a művészeket a kibontakozáshoz.

Bortnyik Sándor illusztrációja Hevesy Iván Futurista, Expresszionista és Kubista festészet című könyvéhez.

A Ferencz József által bárói címre emelt Hatvany-Deutsh család fiát (Hatvany Lajost) nem érdekelte a szüleitől örökölt cukorkagyár.2. Tudjuk, hogy az ő neve a Nyugat folyóiratban betöltött szerepe, mecénási tevékenysége miatt fontos észben tartani: Hatvanyt elsősorban irodalomszervezőként, az írók mecénásaként tartották számon, s nem- mint ahogy szerette volna-íróként."3.

Bortnyik Sándor: Jelentem alássan a LYSOFORM-mal én is bevonultam!

A Hatvany család más tagjai is sokat költöttek műgyűjteményükre: A két világháború közötti időszak legismertebb, és a műtárgyak számát illetően második legnagyobb gyűjteményével a Hatvany család dicsekedhetett. Hatvany Ferencnek 750-800 darabos műgyűjteményét a világ több pontján is mint páratlan értékű kollekciót tartották számon. Egy másik Hatvany, nevezetesen Bernát, a keleti kultúra iránti lelkesedésének köszönhetően magáénak mondhatta a két világháború közötti legfontosabb magyarországi orientális gyűjteményt. Hatvany Józsefné több mint 1000 darabos porcelángyűjteményével a család harmadik legjelentősebb kollekciójával rendelkezett. Ugyanakkor minden Hatvanynál találhattunk sokat érő műtárgyakat, aminek vásárlását meg is engedhették maguknak. 4.

Bortnyik Sándor: Modiano, cigarettapapír reklám, 1928. fotóforrás: Magyar Plakát.

Mivel ekkoriban még nem volt tiltott a szeszes ital és a cigaretta reklám, a Modiano tulajdonosa egy gazdag görög vállalkozó, számtalan grafikust és festőt, köztük Bortnyik Sándort és Berény Róbertet meg tudta nyerni a terméke reklámozásának, akiknek kezei alól a legnagyszerűbb cigaretta papír hirdetések kerültek ki. És ugyanaz volt a helyzet a Nikotex és a Janina cigaretta plakátokkal is. A témában sok kompozíció született. 

Bortnyik Sándor: Aerodinamikus kompozíció, 1918.

Bortnyik Sándor (Marosvásárhely,1893.július3.-Budapest, 1976. december 31.)grafikus, festő

Bortnyik Sándor időskori portréja.

Tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdte. Amikor elhatározta, hogy reklámgrafikával szeretne foglalkozni 1910-ben elkészítette első plakátját a Reményi-bazárnak, amelynek sikere megnyitotta számára az utat a reklámgrafika felé. Budapestre költözött, hogy az akkor legjelentősebb művészek Rippl Rónai József, Vaszary János és Kerntsok Károly szabadiskoláját látogathassa.

A Ma folyóirat borítója Bortnyik Sándor linometszetes kompozíciójával.

Itt kötött ismeretséget a szintén erdélyi, brassói származású Mattis-Teutsch Jánossal, aki révén Kassák Lajossal is találkozott 1916-ban, majd Derkovits Gyulával is. Ezek a modern művészek befolyásolták vizuális gondolkodását és későbbi nagyszerű képeinek létrehozásában segítséget nyújtott az új látásmód és az új környezet, amelyben élt. 

Bortnyik Sándor: Ma album.

Kassák Lajos körébe lépve részt vett a Ma című irodalmi-művészeti folyóirat és az abban alkotó művészek 1918-as csoportos tárlatán. Ez a kiadvány gyakran közreadta grafikáit. Bortnyik a Tett (1915) és a Ma (1916) folyóiratai szerkesztőjének, azaz Kassáknak közvetlen munkatársa volt. A Ma lapon keresztül ismerkedett meg a német Sturm és Aktion expresszionista stílusú, művészeti és irodalmi tendenciákkal. 

Bortnyik Sándor: A Ma címlapja az ő fametszetes illusztrációjával.

A Ma-ban megjelent illusztrációi és tipográfiái általában irodalmi művekhez készültek, többek között Kassák Lajos húga, Újvári Erzsi számára. De ugyanúgy grafikáival látta el Szélpál Árpád verseskötetét, ahogyan Hevesy Iván nagy hatású futurizmusról, expresszionizmusról és kubizmusról írott kritikáit.

Bortnyik Sándor: Lámpagyújtogató, 1921.

1922-ben Weimarba költözött, ahol 1924-ig dolgozott, de nem, mint a Bauhaus tagja, csak mint önálló alkotó. A de Stijl alapítójával Theo van Doesburggal is kapcsolatba került, aki nemcsak vele ápolt jó viszont, hanem Huszár Vilmos magyar művészt a későbbiekben alkalmazta is. A Bortnyik Sándor által készült illusztráció bekerült a Theo van Doesburg által szerkesztett de Stijl lapba. 

Bortnyik Sándor: Géplovag, 1920 évek.

Konstruktivista szemléletmódja ebben a korszakban egyet jelentett a különböző térsíkokra épülő képi elemekkel. 1925-ben visszaköltözött Budapestre sajnálatosan akkor, amikor a Bauhaus dessaui szekciója épp megalakult, Párizsban pedig megrendezték az Art deco nemzetközi kiállítást és vásárt. Egyúttal budapesti alkotásain és a művészeti szervezetekben, amelyekben részt vett tökéletesen érezhető a nyugaton tapasztalt korszerű látásmód hatása.

Bortnyik Sándor: Vörös mozdony.

Bortnyik Sándor a húszas években már elsősorban nonfiguratív és olyan konstruktivista képeket festett, amelyen a kompozíciók síkokból építkeztek. Ezek a terek, amolyan színpad módjára hátterül szolgáltak figuráinak, melyek térbeli mértani formáknak, bábuknak, körbejárható papírmasé alakoknak tűnnek. Ezt a modern világot tükröző, a korszellemet visszaadó  festmények  tökéletesen beleilleszkedtek az új világszemléletbe, ilyenek az Új Ádám és Új Éva (1923), és a Zöld Szamár (1924).  

Bortnyik Sándor: Új Ádám, 1924.

1925-1926 között a modern elveiről ismert Zöld Szamár színház alapítójává vált, melynek előzményeiként megvizsgálhatjuk a dadaista és más bauhausos irányzatok színpadi kísérleteit, valamint saját képeit, amik reflexiók a modern építészet, és az ebben elidegenedett gépember  és új környezete ideáljaira. A Zöld Szamárban választmányi tag lett. 

Bortnyik Sándor: Új Éva, 1924.

A harmincas években témái között azonban már zsánerképeket is találunk. 1928 és 1938 között működött Műhely nevű magániskolája és 1933-ban indította útjára Plakát című folyóiratát. Fontos adalék még, hogy nemcsak kora vizuális változásait követte nyomon érdeklődésével, hanem Bartók Béla zenéje is ihletet adott neki.

Bortnyik Sándor: Zöld szamár, 1924.

Mint grafikus kortársaihoz hasonlóan nemcsak plakátkészítésből, hanem illusztrálásból is élt, így fontosak a  Dante Könyvkiadó számára készített borítótervei is. 1946-ban, a háború után, a Művészeti Tanács tagjává választották, 1947-1949 között a Szabad Művészet főszerkesztője, 1948 és 1949 között az Iparművészeti Főiskola tanára és 1949 és 1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma Egyetem) igazgatója volt.  

Bortnyik Sándor: Dréher sör.

Későbbi festészete inkább naturalista, a városi és falusi emberek életét bemutató festészet. Életében mindig meghatározó volt a kommunista művészetpolitika.Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, így 1916-ban a Nemzeti Szalonban, 1918-ban a Ma III. demonstratív kiállításán 1919-ben a Ma helyiségében, 1922 decemberében a berlini Sturm galériában, ahol kiállítótársai Oscar Nerlinger és Paul Fuhrmann voltak.1923-ban szintén ugyanitt. 1924-ben szintén Berlinben, a J. P. Neumann Graphisches Kabinettben. 

Bortnyik Sándor: Meinl kávé.

1924 szeptemberében és októberében Kassán, a Vychodoslovensky Múzeum-ban, 1925-ben Budapesten a Mentor Könyvesboltban, 1930-ban a Tamás Galériában szintén Budapesten, 1961-ben, Herwarth Walden und die osteuropäische Avantgárdon,1969-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Magyar Nemzeti Galériában és 1977-ben emlékkiállítása ugyanott. 

Bortnyik Sándor: Forbát Alfréd építész és felesége, 1920-as évek.

1973-ban részt vett a Magyar aktivizmus kiállításon Pécsett a Janus Pannonius Múzeumban 1978-ban rendeztek számára emlékkiállítást Dunaújvárosban az Uitz Teremben. 1981-ben szerepeltek képei a Nyolcak és aktivisták című Magyar Nemzeti Galériás csoportos tárlaton. 1993-ban grafikai munkásságát és könyvművészetét bemutató emlékkiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 

Bortnyik Sándor: Franck kávé.

                                                                                                                Kocsis Nagy Noémi 

Ha tetszett a blogbejegyzésem, a szakmai oldalamat itt tudod kedvelni:

https://www.facebook.com/noemi.kocsisnagy

A könyveimet innen rendelheted meg: 

https://publioboox.com/szerzo/gerda-green

Ez 4952 embernek tetszik itt a blogon!  

Köszönjük!

Jegyzetek:

1.Wikipedia: Törley József

2.-3.Nyáry Krisztián: Így szerettek ők, magyar irodalmi szerelmeskönyv, Olyan lesz, mint egy fejedelemnő, Corvina, 2012, 121-122 o.

4. A széthurcolt Hatvany-gyűjtemény, Thomas Mann naplójában írt az értékes képeknél tett látogatásáról Várnai Vera, Népszabadság online, 2013. március 6. 

Bortnyik Sándor: Kohinoor porosz szén.

Felhasznált szakirodalom:

Lyka Károly: Művészet in tizennegyedik évfolyam, 1915, Hetedik szám, p. 337-344, Facsimile, 

Berény Róbert: Bíró Mihály, 

Magyar Életrajzi Lexikon, 

Magyar Zsidó Lexikon, 

Nyugat, III. évfolyam, 6. szám, 1910. március 16., 412-413 o. Lengyel Géza cikke Faragó Gézáról.

Magyar Zsidó Lexikon: Földes Imre szócikk, szerkesztő: Újvári Péter, 1929, 285. o.

Rosner Károly: A plakát kézikönyve, 1935, Budapest,

Magyar plakátkiállítás, Nemzeti Szalon, 1958, Budapest, 

Magyar plakáttörténeti kiállítás, 1960, Budapest, 

Magyar Művészet 1919-1945, szerkesztő: Kontha Sándor, 1985, Budapest, Akadémiai Kiadó  100+1 éves a magyar plakát, 1986, Budapest, 

Szántó Tibor: A magyar plakát, 1987, Budapest, 

Szentkirályi Zoltán-Détshy Mihály: Az éptészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1994, 212-222. o,

Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Akadémiai Kiadó, 1995, Budapest,  

Plakát Parnasszus, plakátkiállítás katalógusa, 1995, Székesfehérvár, 

Réti István: A nagybányai művésztelep, Vince Kiadó, 2001. 

Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között, Terc Kiadó Budapest, 2001,

Carla Breeze: American Art deco, W.W. Norton&Company, New York, London, 2003,

Kieselbach Tamás: Modern magyar festészet, 1892-1919, Budapest, 2003, 

Kieselbach Tamás: Modern magyar festészet, 1919-1964, Budapest, 2004, 

Gellér Katalin: A magyar szecesszió, 2004, Budapest, 

Vadas József: A magyar art deco, 2005, Budapest, 

Magyar Plakát 1885-2005, szerkesztette Cseh Mária, 2006, Budapest, 

Vadas József: A magyar konstruktivizmus, 2007, Budapest, 

Arnt Cobbers: Breuer, Vince Kiadó, Budapest, 2007, 24-112 o, 

Laskhmi Baskaran: A forma művészete. Mozgalmak és stílusok hatása a kortárs formatervezésre, Scolar Kiadó, Budapest, 2007, 24-112. o.

David Jury: Mi az a tipográfia, 2007, Budapest,   

Magdalena Droste. Bauhaus, Taschen-Vince Kiadó, Budapest, 2008, 

Gabriele Fahr-Becker: Wiener Werkstätte, 1903-1932, Hong Kong, Köln, Los Angeles, Madrid, Paris, Tokyo, Taschen Kiadó, 2008, 

Kocsis Nagy Noémi: Nemzetközi Grafika és Plakáttörténet, iskolai tananyag, 2009.  

Szabó László, Iványi-Grünwald Béla, Kossuth Kiadó, Magyar Nemzeti Galéria, 2010,

Öreg a nénikéd weboldal, Bíró Mihályról szóló cikke, 2010. 10.15-én, 

Art deco és modernizmus, Lakásművészet Magyarországon, 1920-1940, Kiállítási Katalógus, Iparművészeti Múzeum, 2012, Budapest, 

Magyar Nemzeti Galéria weboldala, 

Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál, 

Kieselbach Galéria weboldala, 

Wikipedia.