Betűtörténet 16: Claude Garamond a példakép

 Copyright© 2015.artificium-artis.blogspot.com
 A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Claude Garamond portréja, P. Gusman metszete.

Claude Garamondot úgy tartjuk számon, mint a Francia Reneszánsz Antikva megteremtőjét és mint olyan betűtervezőt, aki már a korában is sokan másoltak és azóta is, ezért szakember legyen a talpán aki tökéletesen átlátja az eredeti és a másolatok közötti különbségeket.

A tipográfus Garamond a hozzávetőleges datálások alapján vagy 1480-ban, vagy 1500-ban született, pontos források hiányában azonban nem tudunk biztosat mondani róla. A legtöbb betűtervezőhöz hasonlóan korán kezdte el tanulni a szakmát, a családon belül az apjától és másoktól leste el annak részleteit. Első matricáját, 12-es betűméretben, tizenöt évesen készítette, ami abban a korban nem számított rendkívüli dolognak. 

Garamond típusok, forrás wikipedia.

A XVI. század első negyedében, francia metszők és nyomdászok az itáliai nyomdászok által létrehozott Reneszánsz Antikva hasonmását kívánták elkészíteni. Ez a törekvés új szemlélet volt a könyvkiadásban, mert a modern könyv alap betűje a korban, az antikva volt. Az Aldus Manutius és a Griffo- féle Antikva mintaképe, típusa Franciaországban is elterjedt, a Pietro Bembo típusával együtt.

Garamond matricák. Fotóforrás: Polgárdi Ákos.

Claude Garamondot méltán nevezhetjük, a franciaországi betűmetszés megalapítójának, aki meghonosította hazájában a Francia Reneszánsz Antikvát és az Italikát (Italica) betűtípust. Abban az időben a Római kapitálist és a Karoling betűtípust használták a levelezésben, ami a kódexek sajátossága volt korábban. A centralizált (a királyság irányítása alatt álló) Franciaországban, a feltételek  jóval kedvezőbbek voltak ehhez a munkához, mint a korabeli Itáliában, vagy Németországban.

Garamond egyik könyve, egy hasáb latinul, egy hasáb görögül szedve. Fotóforrás: Polgárdi Ákos.

Első fontjait az Aldus Manutius által tervezett antikva alapján hozta létre, amit Rotterdami Erasmus írásainak 1530-as kiadásához metszett. Az első antikva, amit valójában Garamondnak tulajdonítanak, egy szélesebb (valószínűleg a neve alapján), kövér betűtípus, a Gross-Roman, amellyel Eusebius munkáinak egy kiadása történt, illetve Robert Estienne írásait adták ki vele, 1544-ben.

Garamond könyvrészlet. Fotóforrás: Polgárdi Ákos.

1545 után Claude Garamond kiadóként is működött, Pierre Gaultier és Jean Barbé kollégáival együtt. Úgy tartják, hogy Garamond a Gutenberg-féle könyvnyomtatás utáni legsikeresebb és legismertebb betűtervező. Ezért a francia király, I. Ferenc is megbízta, a kivételes és különleges Grecs du Roy elkészítésével. A király kifejezetten erre a feladatra alkalmazta őt. Akkoriban nagy sikert aratott vele.
Claude Garamond a hírét és pozícióját, ennek a betűtípusnak a megtervezésével alapozta meg. Annyira népszerű volt, hogy sokan másolták is műveit, mégsem keresett vele jól igazából. Tervei halála után szétszóródtak, s majdnem kétszáz évig nem is emlékezett rá senki. A XIX. században úgy kelt életre, hogy a Francia Nemzeti Nyomda a korábbi Királyi Nyomda betűtípusainak kutatását tűzte ki célul, konkrétan azokat a betűket, amit Richelieu bíboros használt írásainak kiadásához. Erről derült ki a későbbiekben, hogy ez egy bizonyos Garamond.

Garamond: Grecs du Roy.

Az eredeti Garamond típusának feltérképezésekor, az amerikai ATF-hez tartozó Paul Beaujon kutató-tipográfus derítette ki, hogy honnan is származik ez a font, amit Richelieu is használt. 
Eredetileg azt egy Jean Jannon nevezetű XVI. századi nyomdász készítette, aki betűtervezőként és metszőként is tehetséges volt, de ő is Garamondot vette alapul, ami semmit nem von le az érdemeiből. Jannont a tipográfust a XVI. század első fele, francia betűtörténetének meghatározó egyéniségeként tartják számon. 

Jean Jannon portréja.

Jannon 1580-ban született Svájcban. Párizsban árkészítő, lyukasztógép készítő szakemberként tevékenykedett. 
1610-től nyomdászati üzemben dolgozott, protestáns lévén, az észak – franciaországi, sedani Kálvinista Akadémián dolgozott, ahol elnyerte a „Imprimeur de son Excellence et de l’Academie Sédanoise” címet. 

Saját betűkészletén 1615-ben kezdett el dolgozni, azonban ez nem egy párizsi, holland, vagy német betűkészítő műhely megrendelése volt, ezért meglehetősen nehéz volt kiadni. 

Az oka a betűi nehezen fellelhetőségének, vagy újrakészítésének az az, hogy az eredeti készlete nagyon elkopott. 

Helyreállításuk nagyon gondos, alapos munkát igényelne, s ha mégis valaki elkészítené, szem előtt kellene tartania a tényt, hogy az eredmény silány utánzata lenne az eredeti készlet, semmi mással nem összehasonlítható eleganciájának. 

Garamond Grec du Roy rekonstruált változat.

1621-ben Jean Jannon kiadta Római antikváját és Italicaját, amelyek Garamond típusaiból erednek. Később a XX. század elején Jannon betűtit tévesen Garamondnak nevezték, mert ez első ránézésre ugyanúgy nézett ki, mint az eredetije. Jean Jannon Korai Barokk Római betűtípusa azonban a kontrasztokban és nagyobb formáiban különbözik a Garamondtól. 

A sokarcú Richelieu (Philippe de Champaigne festménye, 1642)

Jannon Italicája kilóg a sorból kora hasonló betűtípusai közül, mert formái elegánsak és brilliánsan metszettek. Az övé a legkisebb létező betű, az ötpontosnál kisebb kurzív és antikva. Abban az időben, XIII. Lajos francia király uralkodása idején lépett hivatalába Richelieu bíboros. A hugenottákkal kapcsolatos vallási csatározások révén, lefoglaltatta a Kálvinista Akadémia könyvtárát, irományait és betűtípusait.

Változatok

Rosszallotta ugyan Jannon meggyőződését, de csodálta munkásságát, amit fel is használt, a Királyi Nyomdában. A kutató Beaujon ezekre az összefüggésekre, a British Musem Északi Könyvtárában talált írások és a párizsi Mazarin Könyvtárban talált dokumentumok alapján jött rá. Meg arra is, hogy a Garamondnak, mi a valódi eredetije.

Garamond Italicák.

A Garamond betűtípus és néhány más típushoz is kapcsolódó félreértés

A XX. században, az első világháború után sokféle Garamond-típust kísérleteztek ki, legalábbis, amit a tipográfusok annak neveztek:

-      az American Type Founders (ATF) változata.

-      1921-ben Frederick Goudy is tervezett egy változatot.

-      Angliában a Monotype adott ki egyet, 1924-ben.

-      majd a Linotype, amit Granjonnak neveztek.

-     a második világháború idejére a német Stempel készített egyet Stempel Garamond néven. 

Irodai Garamond típusok.

1.A több évszázados betűtípusok, azok az eredetieknek, a tulajdonképpen XX. századi rekonstrukciói.

2.A Plantin nevű betűt, Robert Granjon (aki 1545 és 1588 között működött) metszette, de Cristopher Plantin nyomdász soha nem használta.

3.A Baskerville,  a későbbi barokk betűmetsző változatai is a huszadik században készültek, a valódi Baskervillenek az eredetihez nem sok köze van, mert egy XVIII. századi kalóztermék, amit Fry’s Baskerville néven ismerünk.

4.A Jansont, amit 1937-ben újraterveztek, a holland Anton Jansonról kapta a nevét, akinek ehhez a betűtípushoz semmi köze nincs, mert a betűt a magyar Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) műve alapján hozták létre.

Több Garamond nevű betűkép létezik. Néhány ezek közül a híres XVI. századi Garamond változatokból ered, ami alapvetően a reneszánsz szerif betűcsaládba tartozik.

Garamond Nr. 5.

Más betűképek, mint például American Garamond vagy Elegant Garamond Jean Jannon típusai alapján készültek. A Garamond dőlt betűs változatai közül, egy sem Garamond eredeti munkája közül való; általában Robert Granjon művei (Garamond azon fiatalabb munkatársáé, aki műhelyében tevékenykedett). Abban az időben nem volt szokás a dőlt betűket és az állókat párosítani, ezek szerint ő sem tette ezt.

A modern Garamond megjelenik, a Jan Tschichold féle Sabonban és Sabon Next-ben, amit Jean François Porchez készített.
                                                          
                                                                                                                  Kocsis Nagy Noémi 
Ez 1359 embernek tetszik itt a blogon!
Köszönjük!

 

Garamond Condensed.

Felhasznált szakirodalom: 

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28. 

A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.

Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969. 

Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.

V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.

Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.

Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.

Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007

David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó, 2007.

Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).

Wikipedia az egyes szócikkekhez. 

 Copyright© 2012.artificium-artis.blogspot.com
 A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Garamond Large.