A hónap művésze 8.: Bér Rudolf
Bér Rudolf (1924-2004)
 |
Bér Rudolf: Égett önarckép
1988, forrás: artPortal
|
Copyright © 2011. artificium-artis.blogspot.com
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
A Nagymező utca 8. szám (Ernst Ház) lakóközössége úgy döntött, hogy emléktáblát avat a házban élt Bér Rudolf festőművész tiszteletére. Ezen szándékukat jelezték az önkormányzat felé, amely teret adott ennek a kívánságnak és elkészítették a táblát. 2011. szeptember 26.-án hétfőn 15 órai kezdettel Simonffy Márta Terézváros alpolgármestere és Kocsis Nagy Noémi művészettörténész közreműködésével, emléktáblát avattunk néhai Bér Rudolf Munkácsy-díjas festőművész emlékére a ház falán, a sajtó megjelent képviselői, barátok, rokonok és tisztelők előtt.
 |
Bér Rudolf - Vízparti jelenet (28x42 cm.) |
Bér Rudolf festőművészről (1924-2004) emlékbeszédet tartani számomra különösen nehéz, de megtisztelő feladat, mivel olyan emberről van szó, akit az egyetemi éveim végén ismertem meg, amikor egy, azóta már megszűnt művészeti lapnál voltam szerkesztőségi titkár. Első találkozásunk 1999-ben a szerkesztőségben történt, ahova bejött és a belőle áradó kedvesség és közvetlenség azonnal megragadott. Következő alkalommal, egy fényes tavaszi napon, a főnököm elküldött hozzá, hogy vigyek el pár példányt a megjelent lapszámból, amelyben barátja, Szalay Károly író róla írott cikkei is megjelentek. Az a szeretet és kedvesség, ahogy feleségével, Gilda Marával fogadtak, soha nem fog kitörlődni az emlékezetemből. Úgy éreztem magam, mintha hazamentem volna – meleg és kellemes légkör fogadott, azonnal leültettek a legszebb szobába antik bútorok és erdélyi varrottasok közé, süteménnyel és kávéval kínáltak. Szóval úgy bántak velem, mint régi rokonnal, mint egy kedves unokahúggal, akivel régóta nem találkoztak. Ezután tárult csak fel a kincsek birodalma, a tágas, fényes, nagy műterem, amelyben a képek csodálatos, színes világába csöppentem. Lenyűgözve álltam ott és akkori huszonnégy éves önmagamban próbáltam elrendezni a látottakat.  |
| Rudolf Bér [Hungarian 1924-2004] Two Girls (1994) oil on board 48 x 71 in. fotó forrás: Ivánffy-Uhler Gallery |
Akkor még nem tudtam, hogy Bér Rudolf festőművész Rudnay Gyula és Bernáth Aurél nagyszerű növendéke volt és egész életében hű maradt az tőlük elsajátított festészeti elvekhez, amelyeket a Képzőművészeti Főiskolán szívott magába. A háború utáni festészeti tanszéken a kor legnagyobbjai tanítottak, a már említett festők mellett Szőnyi István is, akiknek nagy formátumú egyénisége és széles látókörű, művelt személyisége olyan további nagyszerű alkotókat indított el a pályán, mint például Bér Rudolf. Továbbá azt sem tudtam, hogy 1956-1959 között Derkovits ösztöndíjban részesült, mint ahogy azzal sem voltam tisztában, hogy 1959-től rendszeres résztvevője volt a magyar, osztrák, olasz, francia, német, svájci és amerikai kiállításoknak. Azt sem sejtettem, hogy felmenői is festettek, például Minna Herzog nagymama és azt sem, hogy fia, ifjabb Bér Rudolf, művésznevén Rudino, szintén festőművész. És azt sem tudtam, hogy a Kertészeti Egyetem 80 nm-es szekkóját, ahol egyébként az érettségi bankettem volt ő készítette, vagy a tihanyi Kolostor étterem, a balatonkenesei Honvéd üdülő konferenciatermének monumentális munkáit úgyszintén. Szóval, mindezzel nem voltam tisztában, mert, hogy is lehetne egy fiatal művészettörténész, akinek az agya még az egyetemi vizsgáktól és a több évszázados műemlék- és adathalmaztól zsibong, amit ott belevertek?
Engem csak szimplán, mint embert nyűgözött le az a festményeiből áradó szenvedély, az a kolorit gazdagság, ami megjelenik a Presszó című képén ábrázolt beszélgetők belső világában...ATihanyi belső tó című képe, ami valójában olyan, mint egy meditterrán táj, égetett sienáival és ultramarin kékjével, vagy a Csendélet mandolinnal (1961). Hiába nem absztrakt festő Bér Rudolf, azért magában hordozza a kubizmus legjobb picassói, braquei hagyományait.
 |
| Bér Rudolf:
Depositio
olaj, farost
125×160 cm
1974 fotó forrás: artPortal
|
Ebbe a kábulatba pusztán a képei láttán is beleestem volna, az csak egy ráadás volt, hogy vele személyesen is találkozhattam. Ott a műteremben lenyűgözött a nagyméretű Vénusz születése, amihez hasonló, sodró lendületű, modern képet keveset láttam, s mely akár üvegablakként, akár freskóként, vagy ahogy ma nevezik, street art-os középületi falfelületként is megállná a helyét. Ámulattal szemléltem a vallásos témájú képeit, a Levétel a keresztről (Depositio) címűt 1974-ből, ami oly klasszikus keresztény ikonográfiai elemeket tartalmaz, mégis jellegzetesen magyar, a környezetből ítélve.
 |
| "Landscape With Village" Ca. 1960 Oil on board Site: 23 3/4 "x 30 3/4" |
(fotó forrás: Palm Beach Fine Art)
 |
| Rudolf Bér [Hungarian 1924-2004] Bathers (1983) oil on board 50¾ x 66¼ in. fotó forrás: Ivánffy-Uhler Gallery |
Mert Bér Rudolf nemzetközi sikerei és ismertsége ellenére sosem hagyta figyelmen kívül azt a közeget, azt a helyet, ahol élt és alkotott, ahol a mindennapjai zajlottak, s ahol mi most állunk. Hatott rá a Zeneakadémia közelsége, ahonnan mindig lágy vagy vadabb komolyzene szólt, a szemben lévő templom harangszója, a háztetők, a közeli Operaház, a múzeumok, a színházak, szóval minden, amit a budapesti belvárosi élet nyújtani tud, az inspiráló közeg az egyéb benyomásokon kívül. Csodálatos olvasni azokat a visszaemlékezéseket, amelyben ő vall saját magáról, amikor az interjú készítőjének, Haraszti Luciának mesél arról, hogy hogyan alkotott és hogyan történhetett az, hogy olyan képei, amelyekről azt gondolta, hogy másoknak nem fognak tetszeni, meg sem melegedhettek műtermében, mert a gyűjtő meglátta, beleszeretett, kifizette és vitte is, az USA-ba, Belgiumba, Itáliába.
 |
| Rudolf Bér [Hungarian 1924-2004] Composition (2000) oil on canvas 51 x 67 in. Fotó forrás: Ivánffy-Uhler Gallery |
Szóval egy ilyen zseniális és nagyszerű művész is állandó kételyek között élt, annyi benyomás és annyi olvasás, tanulás után is... Hogy az, amit alkot és amit fest jó-e, tökéletes-e? És milyen jó, hogy mások csodásnak látták fürdőző Zsuzsannáját, az oly szép, oly lírai Idill-jét, az Ősz című képét, ahol a víz felett a lemenő nap fáradt sugarai valami hűvös arany csillogást adnak a balatoni tájnak, amit annyira szeretett, amiből erőt gyűjtött és amiből inspirálódott. Vég nélkül sorolhatnánk szebbnél szebb képeit, a Bohóc és a lány sorozatot, amelyből több rész is készült.
Úgy gondolom, hogy egy emléktábla-avatáson nem a képek bemutatása a cél, ez majd egy nagy retrospektív kiállítás keretein belül történhet meg, hanem inkább az igazság feltárása, ami a 60-as évek közepéig íródott sajtóban megjelent, azok az igazságtalan bírálatok, amelyek elmarasztalták Bér Rudolf festészetét. Nem hiszem, hogy Bér Rudolf bárkire is rákényszerítette volna festői modorát, vagy hogy képei nyomasztó hangulatúak lettek volna. Szerencsére az élet őt igazolta, ha nem így lett volna, nem vásárolja meg munkáit az a sok magángyűjtő és közgyűjtemény, nem jutalmazták volna soha Munkácsy díjjal és ma nem állnánk itt, hogy az emléktábla előtt lerójuk kegyeletünket és azzal a szeretettel gondoljunk rá, amivel ő viszonyult hozzánk. Azzal a szenvedéllyel, amivel ő a festményeit megalkotta, korszerűvé tette a nagy itáliai mesterek mondanivalóját napjainkban is. Nagyszerű dolog ma itt állni és hálát adni, hogy ez az emléktábla elkészült, és mi, akik annyira szerettük, barátai, gyermekei, tisztelői, örülhetünk annak, hogy együtt lehetünk és rá emlékezhetünk. Minden kedves egybegyűltnek köszönöm a figyelmet és azt, hogy eljöttek erre a számunkra oly fontos eseményre!
Kocsis Nagy Noémi
Ez 469 embernek tetszik!
Kocsis Nagy Noémi
Ez 469 embernek tetszik!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése