Rostás Péter: Mágnások lakberendezője
Rostás Péter: Mágnások lakberendezője
a Friedrich Otto Schmidt lakberendező ház története (1858- 1918) és a szerzővel készült riport könyvéről, kutatásairól
2010. október 20.
Címkék:enteriőr, friedrich otto schmidt, interjú, kiscelli múzeum, lakberendezés, mágnások lakberedezője, rostás péter
Schmidt Miksa lakberendezőt a magyar közönség főleg mint a rejtélyes körülmények közt megölt Mágnás Elza szeretőjét vagy mint a kiscelli kastély egykori dúsgazdag tulajdonosát ismeri. A művészettörténet azonban a 19. század második fele és a 20. század eleje bútor- és enteriőrkultúrájának egyik kiemelkedő alakítójaként, a Friedrich Otto Schmidt lakberendező ház vezetőjeként tartja számon. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legjelentősebb enteriőrművészeti vállalkozásának története 1858-ban kezdődött, amikor Schmidt Miksa édesapja társával megalapította az F. Schmidt & Sugg céget. Alapvetően kárpitos-dekoratőrként működtek, de nevükhöz fűződik az első német reneszánsz stílusú enteriőr megalkotása a Monarchiában. A cégvezetés második generációja a századforduló sokszínű iparművészeti közéletének fontos szereplője volt. E cég kivitelezte Adolf Loos szinte valamennyi korai munkáját 1897–1903 között és ők rendezték be a Secession épületét Bécsben. Szoros kapcsolatban álltak Európa legnevesebb iparművészeivel (Henry Van de Veldétől Louis Majorellen át, Émile Galléig és Bernhard Pankokig, a müncheni Ludwig Bernheimer cégtől, a berlini Hohenzollern Kunstgewerbehausig és a párizsi L’Art Nouveau galériáig). Eközben híressé váltak arról is, hogy pontos bútormásolatokkal, kő- és műkő tárgyakkal történeti stílusú enteriőröket rendeztek be a Habsburg család tagjai és a Monarchia főúri rétege számára. Abban a korszakban, amikor a lakberendezés ügye szenvedélyes „hitviták” tárgya és világnézeti kérdés lett, a Friedrich Otto Schmidt cég által kínált történeti és modern stílusegyveleg a született és a pénzarisztokraták rétegének volt önkifejezési, önreprezentációs eszköze.
Rostás Péter több mint 700 képpel illusztrált könyve minden bútor- és enteriőrművészet iránt érdeklődő számára izgalmas olvasmány.
Rostás Péter több mint 700 képpel illusztrált könyve minden bútor- és enteriőrművészet iránt érdeklődő számára izgalmas olvasmány.
Röviden ennyit, a 2009-ben megjelent és sok helyen megvehető könyv ajánlójaként. A szerzővel Rostás Péter, 1972-ben született művészettörténésszel, a Kiscelli Múzeum igazgatójával és Bútor Gyűjteményének vezetőjével,
kurátorával, könyvéről, kedvenc kutatási helyünkön, az Országos Széchenyi Könyvtárban beszélgettünk. Tizenhetedik éve vagyunk barátok, s annyit elárulhatunk az olvasóknak, hogy eme kiváló felkészültségű, magas szakmai igényességgel megáldott kollégámat, rengeteget láttam itt dolgozni. Az évek során láttam elmélyülten olvasni, jegyzetelni, kutatni, régi köteteket forgatni, minden idejét, télen-nyáron erre fordítani, tudását gyarapítani, amiből soha nem hagyta magát kizökkenteni. Eshet vagy fújhat, havazhat, vagy hétágra süthet a nap, Pétert a könyvtárban megtaláljuk. Mindamellett, hogy komoly szakember, a mai kifejezéssel élve „nem szállt el magától”, hanem megmaradt annak a szerény és jó humorú embernek, akinek az egyetemen megismertem.
- Hogyan kezdtél el a témával foglalkozni vagyis, hogy merült fel a gondolat, hogy Te a Friedrich Otto Schmidt lakberendező ház történetéről könyvet írjál?
- Schmidt Miksát, azaz Max Schmidtet, úgy ismerte a korabeli magyar társadalom, mint Mágnás Elza szeretőjét, a budapesti kiscelli kastély egykori tulajdonosát. Amikor Bécsben jártam, kutatásaim kedves színhelyén, akkor megnéztem, a Votivkirche közelében ma is megtalálható, működő céget. Ennek egy 1873-ban épült, városi, nemesi palota ad helyt mai napig is, ami eredetileg a Chotek családé volt és neoreneszánsz stílusban épült. Ezt a palotát vette meg 1906-ban gróf Chotek Rudolftól a Schmidt cég, ami mai napig a cég székhelye, udvarán működik az üzem. Jómagam 1998-ban kerültem a Kiscelli Múzeumba, ahol ekkor már folytak az előkészületek a 2001-ben megrendezett kiállításra. Horányi Éva, keresett meg, hogy kapcsolódjak be a munkába, akinél én az egyetemi évek alatt, gyakorlaton voltam az Iparművészeti Múzeumban.
Örömmel vettem részt a projektben, mert nagyon érdekelt a téma. Schmidt Miksa hagyatékának sorsát kutattam, ami lényegében a Kiscelli Múzeumban maradt 1935-ben, amikor Schmidt elhunyt, majd rengeteg helyre szétszóródott, illetve eltűnt. Az épületben egykor sok kis helyiségben a budapesti cég enteriőrkínálata volt látható, tehát nem lakóépület volt. Schmidt Miksa maga a mai Szent István körúton lakott, egy bérházban, amelyben egyébként üzlethelyisége is volt.
- Hány évet szenteltél a téma kutatásának?
- Tulajdonképpen 1998-tól kezdődően kutattam, 2009-ig, de emellett persze közben más dolgokkal is foglalkoztam. A biedermeier magyarországi, elsősorban bútortörténeti emlékeit is kutatom, illetve, mivel a Kiscelli Múzeum alapvetően a főváros történetével foglalkozik, nyilván ez teszi ki a munkám részét.
- Értem, mégis engem az érdekelne, hogy látván a több éve tartó, szorgalmas kutatói munkádat, hogy jött a gondolat, hogy Te a „mágnások lakberendezőjéről” írj?
- Úgy, hogy 2001-ben megírtam, még az egyetemen elkezdett kutatásaim feldolgozását, azaz Schmidt Miksa hagyatékának sorsát, majd 2001-2009 között a kiscelli Bútor Gyűjtemény vezetőjeként elkezdtem foglalkozni magának a gyárnak a történetével. Izgalmasnak tűnt számomra a feladat, hogy van egy gyűjtemény, amiben számos forrás: fotó, rajz és üzleti könyvek találhatók egy fontos lakberendezőházról, és persze a századforduló Budapestjének egy izgalmas szereplőjéről, a cég tulajdonosáról. Schmidték egyébként a mai napig is működnek Bécsben és európai barokk villákat és azok komplett berendezéseit gyártják olyan távol-keleti megrendelőknek, mint a maláj király, vagy különböző japán milliárdosok.
- Ez nagyon jól hangzik, akkor ez igazán izgalmas feladat volt, ugye?
- Igen, a bécsi gyár az 1870-es évek elején az egész birodalomban, illetve Németországban népszerűvé vált ún. német reneszánsz stílus kialakításában játszott nagyon nagy szerepet.
- Miről olvashatunk még a könyvedben?
- A cég a századforduló stílusainak, a modern design kialakításában is jelentős tényező volt. E mellett igyekeztem bemutatni működésük módját, azt a szellemesen kitalált cégformációt, amely lehetővé tette, hogy miközben egy hatalmas vállalkozássá terebélyesedett a lakberendezőház, mindvégig megőrizte az exkluzív vevők egyedi kezelésének képességét.
- Ezek szerint, nem sorozatgyártásról volt szó?
- Nem, ez akkor még nem létezett, csak a hajlított fa bútoroknál. Egyedi bútorokat készítettek, amivel a született és a pénzarisztokrácia igényeit is ki tudták elégíteni. Ahogyan ma a luxus autóknál.
- Kik voltak azok a tervezők a császárvárosban, akik kapcsolatban álltak a bútorgyárral és a Budapesten is élő Schmidt Miksával?
- Egy ideig szoros kapcsolatban voltak a bécsi szecesszió művészeivel, Josef Hoffmann-nal (1870-1956), aki építész és iparművész volt és Josef Maria Olbrich-hal (1867-1908), aki képzőművészként, építészként és bútortervezőként is számon tartott, és akit általában úgy ismerünk, mint a bécsi, arany-levél kupolás Szecesszió épületének tervezőjét.
- Ezek szerint ezek a kiváló alkotók is dolgoztak, a mi Schmidt Miksánk családi cégének a bútortervein?
- Nem egészen. A cég rendezte ugyan be a Secessiont, de a tagok nem álltak a gyár alkalmazásában. Inkább egy-egy díszbútorukat kivitelezte vagy vásárolta meg Schmidt Miksa, és ezeket alkotta újra kisebb módosításokkal.
- Magyarul a jó formatervezést, az igényességet és az alapos kézműves munkát tartották szem előtt?
- Igen, és még fontos megemlíteni a gyár kapcsán Adolf Loost (1870-1933) építészt és esszéistát.
- Az ő személye miért fontos a Te könyved anyaga és a Schmidt gyárban előállított bútorok szempontjából, amellett, hogy tudjuk ő az Ornament und Verbrechen, azaz a Díszítés és Bűn című művében, a túlzott díszítést a társadalmi értékválsággal hozta párhuzamba?
- Pontosan ezért, a gyár vele szoros kapcsolatban állt, figyelembe vette az ő elveit a díszítetlenséggel kapcsolatban és az igényét egy újfajta elegancia iránt.
- Mit jelent ez?
- Loos így fogalmazott: „Vagy pontosan másolni, vagy újat alkotni”. Loos felfogása szerint el kell választani a hétköznapi életet a művészettől. Szembefordult mindazon művészeti irányzatokkal (pl. az Arts and Crafts-szal, de a historizmussal és a Secessionnal is), amelyek az élet minden területére ki akarták terjeszteni a művészet fennhatóságát.
- Hogyan sikerült megszervezni a könyv kiadását?
- Ebben nagy segítségemre volt egy iparművészeti monográfiákra meghirdetett NKA-pályázat. Amikor ez elkészült, az NKA meghirdette a kéziratomat könyvkiadók számára, amit végül is a Geopen Kiadó nyert el. Ez egy igen nagyvonalú kiadó: nem csak azt a pénzt szánták a könyv kiadására, amit az NKA biztosított, hanem majdnem még egyszer annyit ráköltöttek, hogy egy szép művészeti kiadványt, egy igazi presztizskönyvet hozzanak ki.
- Mondjál még pár szót, légy szíves, a jövőbeli szakmai terveidről!
- Körülbelül egy év múlva, egy nagyszabású kiállítást szeretnék rendezni a magyar biedermeier bútor- és enteriőrkultúráról.
- Munkádhoz sok kitartást kívánok!
- Köszönöm szépen.
Forrás: GonzoPress Magazin
Írta: Kocsis Nagy Noémi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése