A hónap művésze 3.: Horváth Éva Mónika

Horváth Éva Mónika, különös lelki tartalmú képei

Copyright © 2010 http://www.gonzopress.hu/ - GonzoPress Magazin

2010. november 10.
Címkék:a képlékeny, absztrakt, fluid pasztellrajz, horváth éva mónika, művészet, olajfestmény, pszichomorfia, vaszary jános

folyékonyság és szilárdság és a magas sarkú, piros, női cipő…

Horváth Éva Mónika már akkor készített színes olajfestményeket, amikor 1999-ben megismertem. Abban az időszakban érzéki, absztrakt, „úgynevezett” fluid pasztellrajzok is készültek műtermében, melyeket leginkább a pszichomorfia kifejezéssel illethetünk.  A görög eredetű szó, valójában pszichomotorikus, azaz a lelki-szellemi eredetű és mozgásban kifejezésre jutó, folyamatokat tükrözi, az emberek életében.

Horváth Éva Mónika, Vaszary János (1867-1939) festészetének lelki rezdüléseit értelmezte át, az akkori (1999-2003) narratív korszak kedélyes, parkokban suhanó, finom lények találkozásaiban: hal formájú szökőkútból feltörő víz, fa alatti padon ülő, álmodozó, kalapos nő, havas tájban ragyogó kivilágított karácsonyfa, mindent és mindenséget jelentő csókban összeolvadó szerelmespárok jellemezték műveit.

2003 után, más hangulatok bukkantak fel Horváth Éva Mónika világában. Abban az évben nyílt kiállítása a budapesti Francia Intézetben. A nagyszabású kiállításhoz pasztellkrétával készített, két rajz-szériát, amelyek még puhák és kontúrmentesek voltak. Később ezt a puhaságot, az életben tapasztalt nehézségek, csalódások, vagy lelki érés hatására, keményebb előadásmód váltotta fel, amikor már-már a textúrát sértő módon, a síró nőket ábrázoló rajzain, keményen, szinte belevéste a színeket a papírba.

Elkezdődtek művészi kísérletezései és törekvése, hogy megmutassa a világnak, Horváth Éva Mónika, mint művész is létezik. Korábbi festményein és rajzain, amelyeket kiállításain bemutatott a közönségnek, az értő szemmel oda látogatóknak kiderültek ugyan képességei, de akkor már alkotói gondolkodásmódjának arra a fokára jutott, amikor más szempontok kezdtek fontossá válni.

Vagyis a puhaság, nőies finomság helyett, a rajzi bravúr, az összetettebb, magasabb szintű gondolkodásmód ábrázolása és bemutatása, nem kevés irodalmi háttérrel. Ebben nagy segítségére volt, a képzőművészetben oly gyakran alkalmazott erotika, mint kifejezőeszköz, a Georges Bataille féle orgiák.  Az ezek a hatások alatt létrejövő munkákon, a jungi pszichológia sem állt távol tőle, legfontosabb témája volt akkoriban a szerelem, melynek több fajtáját mutatta be festményein: A testek szerelmét, A szívek szerelmét, A szent szerelmet.

Horváth Éva Mónika művészetében, különben is mindig vissza-vissza térő téma a szerelem. Akkoriban, a 2003 után készült, 150 rajzból álló sorozata sokféle variációs megoldást mutatott a folyékonyság/ szilárdság/ lágyság és keménység témában. A rajzsorozat motívumait alkotó elemek képlékenyek, mint például a tojás belseje, a könnycsepp és a méz. A helyzetek, amelyekből inspirálódik szintén folyékonyak, például a női vágy, ami szintén egy megfoghatatlan valami, mert áll lelki és testi részből. Van a testi vágy, ami lehet erotikus, magasabb fokon, erotikus-érzelmi és legmagasabb fokán erotikus, érzelmi és lelki egyszerre. A legutóbbi lelki, ami nehezen érthető és több részre osztható. Magas szintű a lelki vágyódás valaki iránt, ami az alsóbb folyamatokból kiindulva, olyasmit jelent, hogy a vágyott emberrel, közös szférában lebegünk, gondolataink, beszéd nélkül is érthetővé válnak egymás számára, hogy olyankor segít az illető, amikor jól jönne a segítség, vagy éppenséggel nem számítunk rá. Tulajdonképpen ezek az emberek, akik az egyszerű barát formájában mutatkozhatna meg, az adott élethelyzetben, angyali segítő erőkkel vesznek részt életünkben, de csak akkor, ha erre kellőképpen nyitottak vagyunk! Ha elzárjuk magunkat a világtól és az emberektől, akkor a segítő szándék is lecsökken. A festőművész, akinek munkásságát tárgyaljuk, éppen ezekre a lelki folyamatokra volt érzékeny mindig, talán túlságosan is, ami azért baj, mert csak a hozzá hasonló, szenzibilis alkatok értik meg és sokan, akik elvadultak a mindennapi élet materiális voltától, azok nem.

Horváth Éva Mónika kedvenc motívuma a magas sarkú női cipő, amelyet a szőlőfürt, az üveg és a gyertya egészít ki, valamint a folyékony anyagokat megállító és elnyelő megtörő, vagy a törékenységre utaló motívum, a fragile (törékeny) felirat, amely gyakorta volt olvasható, a régi postai küldeményeken.

Ezeken a remek rajzokon, a folyékonyságot megtörő elemek, tárgyak a következők: gyöngysor, hangvilla, kés, repedés, kampó. A műtermében készült riport alatt az alkotó, elmondása szerint, nem használt fotókat, tanulmányrajzokat, sokszorosítást, épp ellenkezőleg,  nagyon lassú kézi munkával, belső lelki folyamatokból táplálkozva, átélt élményeken keresztül készítette rajzait. Visszatérő elem a cipő, ami akkor jó, ha magas sarkú és lehetőleg vörös, mint a szexualitás, az erotikus vonzerő, mint a vér és a szenvedély színe. Horváth Éva Mónika képein, a cipőbe belefolyik a tojás vagy kifolyik belőle. Hasonlóképpen az oda-vissza lelki áramlásokhoz, kifinomult utalások ezek, azokra a folyadékokra, amelyekkel a szerelemmel együtt járnak, a skála az afrodiziákumoktól kezdődően, egészen az emberi test által termelt nedvekig terjed.

A cipő formája, mint a csábítás eszköze, ugyanakkor lehet barokkos is, amit egy-egy szőlőfürt egészít ki, a kompozíciókon. A szőlő, mint motívum a reneszánsz csendéleteken jelenik meg, a manierizmusban folytatódik és a barokkban csúcsosodik ki, mindig mint a csábítás jelképe, az erotikáé, a romlottságé, a dekadenciáé, a vágyé, de lehet az isteni nedű, a bor alapanyaga is, a Dionüszosz/Bacchos témájú képeken. A cipők kiegészülhetnek, vörösre festett körmű kezekkel, de megtámaszthatják kések, körülvehetik törött héjú tojások is. Olykor a cipő elmarad, megjelenik egy-egy szőlőfürt, kampó vagy hangvilla. A dinnyének kifolyik a leve, a lé vörös színével, leginkább a vérre emlékeztet.

Horváth Éva Mónika képein érdekesség, az örökké visszatérő elem, a gyertya és az olvadt viasz,  valamint a méz. A viasz természete, hogy felforrósodva olvad, lehűlve azonnal megdermed és érdekes alakzatokat ölt. A méz is, ha lehűtik megcukrosodik. Az izgalmas rajzok közül való az a variáció, amelynél a cipőben, a hal formájú szökőkút köpi felfele a vizet, miközben a hal farokuszonyába hangvilla fúródik, a cipő hegyébe éles kés. A hal önmagában, síkos felületű lény, de ha szökőkút, akkor lehet kő vagy bronz. A víz, mint alapelem folyékony és áttetsző, a cipő, ha szatén, könnyen átnedvesedik, a hangvilla és a kés ettől eltérő fémből készült rideg és hideg tárgy. A sorozatnak ezen a darabján Horváth Éva Mónika vízszintes és függőleges vonalhálózattal hozta összhangba a látványt, a barokk kor  rézmetszeteinek vonalait juttatva eszünkbe, amelyek a háttérben ugyan, de szerves részét képezték az alkotásoknak.

Horváth Éva Mónika festőművész vallomása munkamódszeréről: Az egy vonallal rajzolt motívumok helyzetét mindig szigorúan vízszintes és függőleges egyenesekkel, lágy és/vagy kemény vonalakkal mélyítettem. A rajzokat a készülés két időnyoma alakította ki. Az egyik, a motívumok rendjét adó vonal ideje, amely igen rövid idő alatt jelöli ki az egyes jelenetek felületét; a másik, a kép kiterjedését és terét adó vízszintes/függőleges elemek ideje, melyek hónapokban mérhető idő alatt készültek el. A két idő megidézi ’az olvadó jéghegy a tenger sós vizében’ hasonlattal leírható lélektani helyzetet, ezért kerül furcsa merevség foglalatába a lágy vonal és úgy tűnik, mintha elveszítené mozgékonyságát, esetlegességét és kiszolgáltatottságát. A zárt körvonalú ábra ekkor nem utal túl saját tárgyi jelentésén, az ábrázolt forma egyszerűen csak egy poharat mutat, a női cipő képe csak egy női cipő marad. A közlés személyessége megszűnik, ugyanakkor, a rajzolás mindig megtartja a személyességet!

Nagyon érdekes az a problematika, amelyet önmaga meghatározásakor, útkeresésével kapcsolatban vet fel a művész: Ráadásul a festői láttatás nem igazán korszerű ismereteken alapul. Ugyan egyre több kísérlet foglalkozik a festészet korszerűbbé tételével. A kortárs festmény nagyon lassan tárul fel nézője előtt, sőt túl sok előismeretet igényel a befogadása. Ezért még egy jó festmény is értetlenségbe és érdektelenségbe fulladhat, akár belső ideje miatt, mert nehezen illeszkedik a befogadás megváltozott keretei közé. Azaz, a festmény önmagában már nem biztos, hogy hat. A kortárs képzőművészek közül egyre többen – a festészet mellett – fotóznak, filmeznek, színházat csinálnak, installálnak, és ennek feltehetően az egyik oka a festészet és a korszerű kommunikáció viszonyában keresendő. Szerintem, újabb megjelenítési formák segíthetnek a festmény befogadásában is, ha egymásra utalva egy témát járnak körül. Erre törekszik a ’fluid’ program.

Ennek a módszernek részei, az utóbbi évben készült rajzok, a fájdalmas női arc, amely egy szakértő szerint valójában, Kis Szent Teréz arcára emlékeztet és különös, enyhén nyomasztó kifejezés árad belőle. Már a 150 rajzból álló sorozatban is megjelent a pohárban a tojásfej, de akkor még mosolygott. Mostanra sírósra fordult hangulata, ezt leginkább az intenzív színek erősítik fel. Az arc továbbra is tojás-szerű, de lefolyni készül, mint az a könnycsepp, amely az arcán gördül végig és szinte belemaródik a felületbe. A vörös és zöld vagy fekete és kék sávok közül, mint függöny-csíkok mögül bukkannak ki ezek a  kislányos-női arcok, amelyek az erősen felfokozott komplementer kontrasztban (vörös-zöld), valami földöntúli fájdalommal lepik el a nézőt.

Folyamatosan vonzzák a tekintetet és még abból is szánakozást váltanak ki, akinek nem feltétlenül erősek a beleérző képességei. A kicsi, már-már naivitással készült népi szentképeket juttatják eszünkbe, a Fájdalmas Szűzanyát, ahol a könnycsepp egyértelműen legördül és láthatóvá teszi a nő sorsát, az aggódást, a fájdalmat, az élet terheinek elviselését, cipelését. Vagy a görög katolikus, agyondíszített, női szenteket ábrázoló kis ikonokat is eszünkbe juttathatják, melyeknél a hívő ember együttérzésének kiváltása a cél, amikor otthonában (házi-oltár), vagy a templomban, áhítat közben, a maga sorsán keresztül tud azonosulni, a mártírhalált halt szenttel.

Horváth Éva Mónika, amint festői programjában jelképesen meghatározta, most is keresi az utat, keresi azokat az ösvényeket, amelyeken a nagyvárosi kulturális dzsungelben, el tud igazodni oly módon, hogy az alkotásai iránytűként szolgáljanak nekünk. Túlságosan összeszűkült a világ, az Internet, a világfalu révén, ugyanakkor roppant magányosak vagyunk benne és azt is felismerhetjük sajnálatos módon, hogy csak apró alkotóelemei vagyunk a világmindenségnek. Pillanatok alatt tudunk kapcsolatokat létesíteni bárkivel, nem kell a postán állnunk a levéllel és nem kell heteket várnunk a válaszra, de ebben a szédítően gyors kommunikációs csatornarendszerben, szörnyen felerősödött a magány és a lelki eredetű problémák. Az érzés, hogy fájdalmasan egyedül maradunk gondjaink megoldásával. Rideg és hideg valóság, amely ellen csak érzésekkel, színekkel és művészettel lehet harcolni. Horváth Éva Mónika alkotásainak hangulatával, a szeretettel, a megértés erejével próbál, olyan valódi közösségeket találni, teremteni, ahol nincsenek korlátok és jól érezzük magunkat együtt!
                                                                                                Kocsis Nagy Noémi

Ez 127 embernek tetszik!

Horváth Éva Mónika FLUID – A képlékeny

• 2011: Millenáris
• 2010: kamara kiállítás a Symbol Art Galériában.
• 2008: a ’könnycseppek’ no brand, és ’a gyönyörűség mértéke’ című performance a Gödör Klubban
• 2007: a Godot Galériában a ’douce habilité” folytatása
• 2007: Hegyi Lóránd válogatott cipős rajzokat Berlinben rendezett kiállításra
• 2006: a ’douce habilité’’ képeit a Francia Intézetben
• 2006: a bécsi Mauroner Galéria beválogatta nemzetközi, cipő témájú kiállítására.
• 2005: PhD tanulmányok a PTE filozófia szakán
• 2005-ben festett először ’kislány nagy cipőben’ és ’mézesmackó a cipőben’ témájú képeket.
• 2005-ben a Kogartban vetítették a ’szép cipőkészítőnő’ című videómunkáját

Weboldal: www. horvathevamonika.webpost.hu

Tanulmányok:

Pécsi Tudományegyetem: Filozófia szak, Posztgraduális képzés, 2005 – 2008

Eötvös Lóránt Tudományegyetem: Esztétika szak, Posztgraduális képzés,1992 – 2005

Magyar Képzőművészeti Egyetem: Festő szak,1988 – 1992

Rajz-művészettörténet szakos középiskolai tanár, 1992

Tevékenységek:

Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet: 2004 – 2006 művészetterápia vezetése

General Documents Line cégcsoport:

2005 – művészetszervező

2000 – díszlet- és jelmeztervező néhány filmben

Duna Televízió:  1995 – dramaturg számos dokumentumfilmben

Magyar Táncművészeti Főiskola: 1991- tanítási gyakorlat

Forrás: GonzoPress Magazin

Írta: Kocsis Nagy Noémi
Ez 277 embernek tetszik itt a blogon!

2010. november 10.

Címkék:a képlékeny, absztrakt, fluid pasztellrajz, horváth éva mónika, művészet, olajfestmény, pszichomorfia, vaszary jános