A hónap művésze 2.: Brauer Ildikó

Brauer Ildikó művészete az elmúlt évtizedekben és napjainkban

2010. október 26. 

Copyright © 2010 http://www.gonzopress.hu/ - GonzoPress Magazin

Címkék:baska józsef, brauer ildikó, gaál imre stúdió társaság, grafika, kubizmus, molnár gyula, morvay lászló, művészet, rajz, xerox

Brauer Ildikó

Brauer Ildikó az Iparművészeti Főiskola, Vizuális tanszékének tanulmányai után, a grafikai lehetőségek feltárásába és kísérletezésbe kezdett a műfajban. Az akkoriban még új technikának számító xerox lehetőségeit állította szembe, a kézi rajz hagyományával, amit kísérletnek szánt művészetében és ezzel új eredményeket hozott létre. Ezekből a kísérletekből jöttek létre akkoriban, azok az alkotások, amikben nem volt lehetetlen a makró és a mikró világ összehangolása. Az említett technikákból adódó felületi és srtuktúrális különbségek ránézésre, akár egy másik bolygó kulturális hatásainak is tekinthetők. Az új látásmód, a kontrasztok és az arányok játékából bontakozott ki. A kísérletekből jött létre az a sorozat, aminek összefoglaló címe Ufó volt és ezen belül, a Hangolás, az Art vizuel, Noé bárkája, Lépegető oposszum, Frigy. Grafikáiban a különböző rétegek egymásra helyezése miatt, helyenként éles és tompított felületek találkoznak össze. A nagyításból adódó képszemcsézettség, kék, zöld, fekete árnyalatok, színfokozatokban jelennek meg, amik már eltérést mutatnak, a manuális rajzzal szemben.

Hangolás.

                                                               

A grafikai eredményekkel az alkotó számára új világ alakult ki, a műfaj korábbi kötöttségeivel szemben, mert nagyobb művészi lehetőségek nyíltak meg előtte. Festészete expresszívvé vált, amit nagyvonalú ecsetvonások és a színekben való tobzódás jellemzett. Mondanivalójának lényege: harsányság, pimaszság, merészség, aminek jellemzője a szenvedéllyel teli szókimondás volt.  Mélyről jövő, elemi ösztönök nyilvánultak meg formavilágában és képei mondanivalójában. Olyan emberi érzésekről mesélt, amik mindenkit foglalkoztatnak: Szerelem, Viszony. Morális kérdéseket feszegetett, festményein helyenként átlépett a harmadik dimenzióba, az új anyag, a gézgipsz használatával, ami kísérleteinek részét képezte. Ildikó akkori témáiban, fontosnak tartotta: az érintést, abból a megfontolásból, hogy a tapintás lényeges része érzékelésünknek.

Viszony.

                                                                

A nyers, korlátok nélküli kinyilatkoztatásai után, képeit szinte építészeti szigorúsággal kezdte el szerkeszteni. Akkoriban az emberi kapcsolatok álltak fő helyen, műalkotásai a következő címeket viselték: Abszol-út, Vonzásban. Ezek nem fellángolásokat, inkább örök érvényű folyamatokat mutattak be. Az egyén szabadsága nyújtotta lehetőségekre hívta fel a figyelmet, a szabad akarat fontosságára, az egyén felelősségére. Ildikó gondolkodásmódjában, abban az időszakban már alkotói érettsége tükröződött, a Válaszút, Időutazás, Az idők végezetéig, Árnyjáték, Meditáció címeket viselő festményein.

Időutazás.

                                                    

Stílusát visszafogott ecsetvonások, monokróm színek, kissé hűvös, higgadtság jellemezték, a víz jelenléte, ami egyben az élet jelenléte is a földön, nyugalmat sugárzott a néző számára. Kékek különböző árnyalatai, acélszürkék, fel-felbukkanó tavirózsák rózsaszínes fehérei, halványzöld környezetben, az idealizált természet utáni vágyakozás vászonra vetülései. Lelki magaslatok megjelenítésében, akkori vizuális világa kissé megközelíthetetlennek tűnt.

Táncoló kavicsok.

                                            

 2008-ban, az urbánus környezetből való kiszakadás után, műtermének új helyszíne, és légkörének megváltozása segítségével,  fordulatot vett művészete. Az ezredforduló változásai, nem tűntek el nyom nélkül munkásságából. Érzékeny szenzoraival megszűrte a körülötte lévő történéseket, amik hatással voltak, vannak a festészetére. Legújabb munkáira, a visszacsatolás jellemző. Mint hajdan a kubistákat, őt is bűvkörébe vonta az afrikai kultúra, a fekete ember szokásai, rituáléja. A grafikus elemként értelmezett testfestés, pöttyök, amik kavicsra emlékeztetve inspirálták és a jelként megrajzolt térképszerű motívumok.

Áthatások.

                                                            

A formavilágot, a mozdulatokra, cselekedetekre válaszként kiegészítve, szembesítette napjaink más formavilágával. A két vizuálisan eltérő nyelvből bontakozott ki, az új világ (szép, új világ?) szimbiózisa. Napjainkban kirobbanó, dinamikus színek jellemzik: vad vörösek, vöröses lilák, mély feketék, vidám napsárgák, aranyak és fakó kékek. A korábbi műveihez képest, ahol előtérbe helyezte, a természet és a nyugalom utáni vágyakozást, az új képein az impulzivitás, a felfokozott és erős színek jelentek meg. Három szín: a fekete, az arany, a piros ritmusa, dinamikája segített megérteni a festő által közvetített üzenetet: Dominózunk?, Táncoló kavicsok, Áthatások vagy Ütközet című képein.

2010-es munkáin már, az eddigieknél sokkal tudatosabb utat követ, ami az általánosabb Anonim emberi, szellemi és lelki folyamatból indult ki. Ildikó utóbbi években festett képein kiszínesedett. A világban fellelhető kulturális- ősi- szellemi világhoz fordult, hogy önmagát kifejezze. Az érdeklődési körét, az Etno szó által érthetjük meg a legjobban. Térben és időben a párhuzamosan haladó, különböző kultúrák örökségét, szokásait, mindennapi életét hangsúlyozza ki. A sokszínűség izgatja, ezért forma és színvilága változatos. A korábban elindult folyamat, az afrikai periódussal kezdődött. Új képein, amik a thaiföldi nők, illetve a mongolok sorsát mutatja be, a keleti és a nyugati attribútumokat ötvözi.

Dimenzió I.

                                                 

Képciklusban, kutatások, anyaggyűjtés és ide vonatkozó irodalmi élmények után, a különböző színű, vallási és napi hagyományokkal rendelkező népcsoportokat, de a hozzájuk tartozó nők életét, életvitelét is ábrázolja, elsősorban lelki síkon. A képalkotásban, a perspektíva is nagy segítségére van. Ebben a ciklusban legfontosabb, a Dimenziók sorozat (Thaiföld), ami a régi szertartást, a nyakgyűrűzést ábrázolja, és helyezi másik dimenzióba, ahol létjogosultsága megkérdőjeleződik. Színvilágban és képi síkokban figurái, tovább lépnek a földi léten.

Flow.

                                                              

A Mongolok kultúrája, és a buddhista szerzetes nők mindennapjai, a sztyeppék lányaival foglalkozó sorozat, a vándor népek életét mutatják be a ezeken a területeken. Fiatalok, családok Mongóliában, akik a nagy puszták adta szabadságból, a városba kényszerülnek a megélhetésért, hogy aztán a téli-nyári szünetekben ismét kimehessenek a szabad terekbe, legelőkre, hogy a világmindenséggel való találkozást újból átéljék, testileg és lelkileg.

A nyilazó mongolok, akik óhatatlanul, az ősi, a honfoglaló magyarok öltözködését, szokásait, szabad életét juttatják eszünkbe, azzal a különbséggel, hogy közülünk kevesen vágynak vissza, a puszták adta szabadságba…. A nyilazókat ábrázoló képen emberi alakokat csak kontúrok jellemzik, a hátterek színes sávokból épülnek fel: szürke, narancs, kékesszürke, kék, fehér árnyalatokban.

Célzások.

                                                         

Ettől a hagyományokra épülő téma és kulturális mikro-világ, abszolút modern környezetbe kerül és ezáltal válik a mondanivaló aktuálissá. Festészetének lényege: az a magas fokú lelki többlet, ahol a gondolat segítségével felülemelkedünk az egón. Az ábrázolt személyek áttetszősége jelzi a megtett utat, amit maguk mögött hagytak és így készek az átkelésre. Az erős, tiszta színek a mai épített környezetben, az összhangot és vágyat erősítik a szabadságra, a függetlenségre, a természet tisztaságára.Életükön keresztül szeretné megmutatni Ildikó, hogyan kellene és lehet emberként élni, ünnepelni, játszani, az: Örömünnep, Pantomin, Flow, Célzások, Káró képeken.

Örömünnep.

                                                        

Eddigi tevékenysége során külön kitaposatlan utakat járva keresi kérdéseire, érzéseire a válaszokat. Nem követi a gyorsan változó trendeket és a mindennapok biztos sémáit. Ildikó nehéz feladatot vállalt magára, mert színekben, formákban, a hagyományok modern környezetbe helyezésével próbál meg választ adni, arra az örökösen, ember által megfogalmazott kérdésre, hogy: Mi is, mai létünk értelme? Mi az élet és a művészet kifejezésének a lényege, ha a kérdés a női lélekben tevődik fel, aki elsősorban művész, alkotó és tanár?

Az általa összegyűjtött több mint két évtizednyi vizuális-művészeti tapasztalatát, nemcsak műalkotásaiban kell közvetítenie a nézőközönség felé, de a nála tanuló ifjúság lelki és szakmai fejlődésére is nagy hatással van a mindennapokban.

Brauer Ildikó: Startolók, 130X130 cm. Képforrás: Brauer Ildikó.

Szakmai tapasztalatok, tanulmányok

1978-2004: Gaál Imre Stúdió Tagság, Pesterzsébet, mestere Morvay László (1947-2004) grafikusművész.

1990-1994: között Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem. Vizuális kommunikáció: Grafika-tipográfia szak, Festőmestere: Baska József, Grafikusmestere: Molnár Gyula.

1986-1988: Magyar Iparművészeti Főiskola, Kirakatrendező és Dekoratőr Iskola.

1980-1984: Képzőművészeti Szakközépiskola.

Művészeti egyesületi tagságok, tevékenységek

2004 óta: Morvay László Stúdió tag.

1997 óta: a Krea Kortárs Művészeti Iskola tanára, Enteriőr Tervező szakon.

1995 óta: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tag.

1994 óta: Fiatal Iparművészek Stúdiója tag.

Művészeti díjak

2009. Antonio Gualda Nemzetközi Képzőművészeti Verseny, Diploma.

2001. Vendégvárás, Művészeti pályázat, II. díj.

1994. Heltai Gáspár, Diplomamunka pályázat, I. díj.

1993. Berlini ösztöndíj.

1993. MIF Dióssy – Nagyajtai pályázat.

1991. Pestszenterzsébet, Önkormányzat Informatikai rendszerének arculata, III. díj.

Breuer Ildikó: Mi az ördög? 40X60 cm. Képforrás: Brauer Ildikó.

Egyéni kiállítások

2011. Madách Galéria, Budapest.

2008. Fiatal Iparművészek Stúdiója, Budapest.

2003. Fiatal Iparművészek Stúdiója, Budapest.

1998. Bank Center, Budapest.

1997. Kosztolányi Művelődési Központ, Budapest.

1996. Polaris Galéria, Budapest.

1993. Ezoterikus könyvesbolt, Budapest.

 Brauer Ildikó: Szemtől-szemben. 170X130 cm. Fotóforrás: Brauer Ildikó.

Csoportos kiállítások

2012. Részt vett az Újrafestett valóság című killításon a Magyar Nemzeti galéria szervezésében 3 új festményével.

2010. Brezsnyev Galéria, Budapest, Kortárs Művészeti Kiállítás (Budaörs), Festészet Napja – Kortárs Művészeti Kiállítás (Telki).

2009. Nemzetközi Képzőművészeti Verseny, Granada.

2008. In Memoriam Leonardo da Vinci, Tatabánya.

2008. Design 7, Re-Design, Budapest.

2008. Budaörs, Fesztivál. Képzőművészeti Kiállítás.

2008. KREA – Vizuális Tanárok Kiállítása, Budapest.

2007. Vam Design Center, FISE kiállítás, Budapest.

2007. Kortárs Művészeti Kiállítás, Telki.

2007. Kortárs Művészeti Kiállítás, Budaörs.

2007. FISE kiállítás, Kultea, Budapest.

2002. Magyar festők Társaságának kiállítása, Vigadó, Budapest.

2002. FISE kiállítás, Vigadó, Budapest.

2002. FISE kiállítás, Berlin.

2002. Pasztell Biennálé, Esztergom.

2002. Kortárs Művészeti Kiállítás, Budapest.

1996. Különös Nyomatok, Budapest.

1996. Békéscsabai Grafikai Biennálé.

1995. Sorskártya c. kiállítás, Győr.

Forrás: GonzoPress Magazin

Írta: Kocsis Nagy Noémi

Ez 497 embernek tetszik itt a blogon!

Köszönjük!

Copyright © 2010 http://www.gonzopress.hu/ - GonzoPress Magazin