Fürdő
"Az eredeti fürdőt Ali budai pasa 1556-ban megkezdett munkálatokkal kijavíttatta, majd Szokollu Musztafa átépíttette, és Zöldoszlopos fürdőnek nevezte el. Evlija Cselebi részletesen beszámol a fürdőről úti leírásban:
A Zöldoszlopos hévíz leírása: (...) E nagy medence körül, a nyolc boltív alatt, nyolc darab hánefi mosómedence van. Elbűvölő, tiszta és szennytelen masszőrök is vannak ott, akik indigókék törülközőbe csavarják fehér testüket. A fülkékben a fürdőzők szolgálatára állnak, s kívánságuk szerint letisztítják őket. Ám ennek a hévíznek a vize mérsékelten meleg. (...) A öltözőterem fala kívülről négyszögletes, rajta egy zsindellyel fedett, nagyon széles hatalmas kupola van, amely alá ezer muszlim harcos is befér.[2]
A török uralom megszűnését követően a fürdő az Udvari Kamara birtokába került, majd 1703-ban I. Lipót császár és király adományozó levelével kísérten azt Buda városának ajándékozta. A Rudas gyógyfürdő így nemcsak a főváros, hanem az ország egyik legrégebbi, több mint háromszáz esztendős, ma is működő közintézménye.[1] Buda városa üzemeltetésre vállalkozóknak adta bérbe az igazgatást, akik 1794-ben ill. 1804-ben kibővítették az épületet.
A 19. század elején már a Rudas a társasági élet központja volt, a gyógyudvarban zenekar játszott. Számos apróbb alakítást követően Offner Ferenc polgármester megbízásából Dankó József tervei alapján 1831-ben fejezik be fürdő átalakítását, átépítését. Buda városa a régi török fürdőhöz kád- és kőfürdőt építtetett, valamint egy 15 szobából álló „vendég-szállást” azaz szállodát is létesített, ebédlővel és biliárdteremmel. Ez a klasszicista épületegyüttes Budapest ostroma során elpusztult."
Maga a fürdőzés számomra egy misztikus érzés, nem igazán tudom szavakba foglalni. És nem is elsősorban a gyógyhatásai révén, természetesen az is nagyon fontos számomra, hisz mindig jobban vagyok utána. Nekem inkább a rákészülés a lényeges. Szerettekkel, barátokkal, családtagokkal való találkozás és az odaérkezés, majd az együtt töltött percek-órák.
Egyik alkalommal egy barátnőmmel mentem, nagyon örömteli érzésekkel indultunk. Elsőként a török fürdő részt vettük igénybe, ahol nincs is kellemesebb, mint elmerülni a nyolcszögletű termálvizes medencében.
Barátnőmmel és egy másik alkalommal az Anyukámmal is azt találgattuk, hogy vajon itt forgatták-e a Hunyadi egyik ikonikus jelenetét, amikor a gyönyörű szép Töröcsik Franciska, a szultán kedvese itt merül el a gyógyító vízben.
A fürdő lényege, hogy itt bárki kedvére pihenhet, csacsoghat, feltöltődhet, a lényeg, hogy jól érezze magát. Régen a Rudas a társasági élet középpontja volt írják róla, de szerintem most is az.
A központi medencét, melyet török kupola fed, s jellegzetes szamárhátíves átjárók teszik építészetileg izgalmassá, amelyet színes lámpák világítanak be, négy kisebb medence veszi körül: egy hideg, egy 28 fokos, egy 30 fokos, egy 40 fokos.
A legmelegebben nem ajánlott öt percnél tovább tartózkodni. Ki is van írva. S noha ezt a fürdőt még nem lepték el olyan módon a turisták szerencsére, vagy inkább azt mondanám, hogy vannak olyan idősávok, amikor még nem. Hallottam itt már spanyol, angol és olasz beszédet is. Sajnos azonban vannak olyanok, akik egyáltalán nem tudnak viselkedni. Régen az Kelet-ázsiai népeket a japánokat, a kínaiakat szörnyen udvariasaknak és jólnevelteknek véltük és lehet, hogy ez az idős generációknál így is van napjainkban. De a mostaniak minden gátlás nélkül furakszanak, akár a lábadat is letaposva, körbe-körbe ugrálva a termál vizes medencében, ahol mindenki nyugalomban ejtőzik és hangosan, röhögcsélve kommunikálnak.
Viszont ne menjünk messzire, sepregessünk csak a saját házunk táján, mert van azért mit.
A magyarok között mindig vannak "önkéntes rendőrök", akik már nem csak a facebook komment szekciójában, de ez életben is azt hiszik, hogy lehet és meg kell mondani a másik embernek hogyan viselkedjen.
A barátnőmmel történt látogatásomkor szerettük volna használni a szaunát. Az uszoda részen, ahol türkizkék a víz, az épület olyan, mint egy bazilikális templom. Az építésznek komoly építtészettörténeti ismeretei voltak, középen tervezett egy főhajót, oldalt két mellékhajót.
A "középhajóban", ha templomként, a megtisztulás templomaként tekintünk rá, van a medence, ahol a víz kellemes hőmérséklete is úszásra csábít.
A medence körül nyugágyak segítik a pihenést, az ablakok meg bőven beengedik a fényt. Ugyanott található a szauna, ahol 85 fok van benn. Benyitottunk barátnőmmel a szaunába, miközben követett minket egy békés, francia házaspár.
Az aszaldában egy középkorát meghaladott házaspár ült, akiknek szerintem agyára ment a benti forróság. Másnak nem tudom tulajdonítani ugyanis azt, hogy belépes után rögtön leordították a fejünket:
"Még meddig akarják nyitva tartani a szauna ajtót? Kimegy a meleg!"
Tényleg köpni-nyelni nem tudtunk ekkora bunkóság hallatán, hiszen nem direkt tartottuk nyitva az ajtót, csak bementünk rajta. Hol kellett volna bemennünk? Az ablakon, ami nincs is? Ezek után a felhevült párocska felpattant és mint valami dúvadak kirohantak a szaunából.
A pasas azonban nem hagyta annyiban, még kicsapta az ajtót és beüvöltött:
-Most én is jól kinyitom maguknak, hogy lássák milyen érzés, jó lesz?
Majd bevágta az ajtót tiszta erőből.
Én teljes lelki nyugalommal kikiabáltam:
-Maga idióta, szedjen nyugtatót!
És összenevettünk a barátnőmmel.
-Hol kellett volna bejönnünk? Az ablakon?
A másik házaspár, aki velünk érkezett be, megszeppenten nézett ránk, amikor megkérdeztem tőlük:
-Maguk szerint ezek normálisak?
-Je suis francais, je ne parle hongrois-mondta franciául a nő, de mit gondolhattak magukban ezekről az őrült magyarokról, nem tudom.
Az Anyukámmal való fürdőzés szintén ugyanolyan kellemes volt. Igénybe vettük a török fürdő minden jótékony medencéjét, majd átvonultunk az uszoda részre. Kellemesen ejtőztünk a nyugágyakban, amikor is úgy döntöttem úszok egy jót a gyönyörű medencében. Kiválasztottam egy sávot, ahol egy őrült sportember le-föl úszta a hosszait. Mivel az úszás irány jobb oldalon előre, majd balra fordul az ember, megint a jobb oldalon úszik vissza, igyekeztem ezt betartani. Ahogy nekilendültem már hallottam a puffogást magam mögött. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Az őrült sportoló képes volt a vízben utánam sietni és kioktatni, hogy merre ússzak, mert ő le-föl úszik itt.
-Ez az úszás irány-mutattam neki.
-Nem baj, ha majd többen leszünk úgy úszunk-majd folytatta a megfeszített köreit.
Annyira felbosszantott az önző erőszakossága, hogy én, aki több tengerben is úsztam már, az egyik hátúszásomokor az arcomba csaptam és vizet nyeltem, fuldokoltam idegességemben..
Hihetetlen, hogy mindenhol felbukkannak ilyen maguknak való, erőszakos, okoskodó alakok, akik azt hiszik a sport céljául szolgáló helyek az övék és megmondhatják másnak mit csináljanak.
Bevallom nehezen viselem az ilyesmit és nem akarom eltűrni, hogy a szórakozás, pihenés helyszínén ilyen figurák uralkodjanak mások felett.
A fürdők, amúgy sem a versenysport helyszínei, arra ott vannak az uszodák.
Mindazonáltal ez nem veszi el a Rudas Gyógyfürdőben szerzett kellemes benyomásaimat és máskor is menni fogok barátokkal, vagy családtagokkal a 300 éves komplexumba.
Azt hiszem ezek olyan életreszóló élmények, amiket érdemes megismételni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése