A hajnalok csendjei
A hajnalok csendjei gondolat onnan jött most, hogy betöltöttem az ötvenet és gyakran a legnagyobb örömöt a csend okozza. Nagyon sokáig nem tudtam megfogalmazni azt, hogy nem csak krimit, de rövid novellákat, művészettörténeti írásokat sem vagyok képes írni, én, aki évekig annyira termékeny voltam. És könyveim jelentek meg. Hiába jutottak eszembe olykor-olykor történetek úgy voltam vele, mint a régi írók, akik kitépik a papírt az írógépből. Én is a képzeletbeli írógépemből téptem ki dühödten a papírokat, galacsinná gyűrve a földhöz vágtam azokat. Rendkívül nehéz évet hagytam magam mögött. Évekig tartó szakmai boldogtalanság után, amit elsősorban az okozott, hogy nem tudtam eredeti végzettségem a művészettörténet bűvkörében elhelyezkedni, sokáig a könyves világ padlóit koptattam. A könyvesbolti munka azonban belülről nem olyan romantikus, mint a filmekben, nem olyan szép, mint azt az olvasók gondolják. Reggeltől-esig kell dolgozni, főleg egy pláza...
