A töltött káposzta evő szú
Van az a pillanat, amikor elérkezünk karácsony előtt a töltött káposzta evéshez, mert ünnepkor már néha késő van. Ahogy beköszönt a december, ahogy meggyúlnak az ádventi gyertyák a koszorún, nekem töltött káposztát kell enni, ha esik, ha fúj. Főleg, hogy az ember lánya megtudja, hogy lesz egy karácsonyi ünnepség, ahová őt nem hívták meg, de töltött káposzta lesz a menü. Egyszerűen felháborító, nem a meghívás miatt, a töltött káposzta miatt. -Na -gondoltam nagy mérgesen -felfújhatjátok, a hajatokra kenhetitek a töltött káposztátokat. -Csinálok én jobbat-mondtam magamnak félig viccesen, félig mérgesen. Este programom volt munka után, de ha valami kell, akkor kell. Munka után bementem a Fehérvári Úti Csarnokba, ahol még sohasem vettem mást zöldségen, virágon kívül, de előre kinéztem az interneten, hogy hol a savanyúságos. Ahogy odaértem olyan volt, mintha a csodák birodalmába kerültem volna. Ha van hely, ahol elgyengülök, az a savanyúsá...
