Kalandozásaink Korfun 2. Első nap

Ott hagytam abba, hogy este fáradtan zuhantunk az ágyba és ahogy az új helyeken lenni szokott nem tudtam mélyen aludni. Elalvás után minden zajra felébredtem: motorok csorogtak le-föl a mellettünk lévő kis utcákban. De ne olyan nagy teljesítményűekre gondoljatok, mint nálunk, hanem kisebb robogókra. Mondjuk nem értem, hogy kis távolságokra, ahol gyalog is lehet járni miért ilyen fontos, de van akinek a kényelem a minden. 

A Régi Erőd és az öböl napfelkeltekor. 

Később éneklő és hangosan adomázó emberek hangjára ébredtem, mert itt este indul be igazán az élet és ez természetes, hogy külföldiek és helyiek egyaránt jól érzik magukat. Aki nem bírja a hangzavart, ami mégis megnyugtató, hogy emberek vannak körülötted, menjen szanatóriumba. 

Mire hajnalban végre elaludtam éktelen harangzúgásra és madárcsicsergésre ébredtem, szerintem a harangozót külön fizetik azért, hogy egész szimfóniát adjon le-gondoltam. Igazából mivel augusztus 14. volt a Mária mennybemenetelét megelőző nap, nálunk Nagyboldogasszony ünnepeként tartjuk számon, az augusztus 15-i ünnep előkészülete volt. Ott nemzeti ünnep. 

"Nem csak azért hatalmas ünnep a mai, mert az ország minden szegletében van egy ‘Panagia’ templom, hanem mert ezen a napon ünnepli Görögország jelentős része a névnapját, hiszen a Maria és annak számtalan különböző verziója (pl. Despina, Panagiota, Panagiotis, stb.) a legnépszerűbb görög nevek, melyek között nem csak női-, hanem férfinevek is szerepelnek." forrás: https://iliosart.hu/2017/08/15/augusztus-15-maria-mennybemenetelenek-unnepe-gorogorszagban/

A régi negyedben, ahol megszálltunk templom, templom közelében volt, egy félig lebontott régi is akadt azon a téren, ahol laktunk.. Mögöttünk is volt egy a Szűz Mária székesegyház. Onnan jött a harangozás, amitől még a holtak is felébredtek, nemhogy az ördögök, akik messzire elkerülték a környéket, főleg, hogy időnként erőteljes tömjénfüst szállt fel a levegőbe. 

Kivetett az ágy és mivel önellátásra voltunk berendezkedve kinéztem a neten egy-két boltot és megmosakodva a romantikus ablakos, napfényes fürdőben felöltöztem és elindultam vásárolni. 

Korán reggel az árkádok alatt nem sétál senki, csak az áruszállítók pakolnak be a boltokba. 

Csak a legkeményebb, helyi öregurak itták 7 óra után a kávéjukat a kis kávézókban, a boltosok seperték a boltok előtti járdát és utcaköveket, amiket gondosan fel is mostak. A nénik meg templomba siettek, nekik szólt a harang. 

Árnyas árkádok védelmében húzodnak meg a boltok, az előttük lévő utcakövek nem csak szélesek, de olykor csúszosak is és a legtöbb helyen márványból készültek. Az antik és az azóta eltelt évezredek, századok kultúrája összekapcsolódik a jelennel. 

A sarkon lévő gyógyszertár testes és örökké vidám gyógyszerésze, aki egyébként a gyógyszertár felett lakott, amely lakásnak a konyhaablaka a kis terecskénkre nézett, hallgatta az anyja vagy felesége kárpálását a nyitott ablakon át. Sajnálom, hogy nem értettem mit mond. Időnként válaszolt neki, de nem hozta különösebben lázba a dolog. Inkább az anyja lehetett. 

Mikor jöttem haza a bevásárlásból a gyógyszerész már hófehér köpenyben és mosolyogva fogadta a patikába betérőket. 

Nagy lelkesen vonultam végig az óváros főutcáján, ahol csak a helyiek néztek milyen svunggal megyek, a turisták zöme az átmulatott éjszakák után általában 10-ig alszik és első példányaik csak 11-kor támolyognak le az utcára. 

Kerkira bevásárló főutcáján a házak már napfényben fürdenek. 

Kiértem az Esplanadera, ami a Régi Erőddel, Old Fortress, szemben lévő sétány, tér, amit a velenceiek építettek és az angolok bővítettek. Az erődig elnyúló utcákon lévő házakat lebontották, hogy nagyobb teret hagyjanak a katonai gyakorlatozáshoz és védelemhez. 

"Kérkirába legalább ķétszer érdemes ellátogatni. Egyszer délelőtt: ilyenkor kószálhatunk a piacon és a bevásárlónegyedben, nézelődhetünk a múzeumokban, templomokban és az erődökben, egyszer pedig késő délután és este: ekkor sétálgathatunk az Esplanade-on, beülhetünk egy kávézóba, később pedig, ahogy a görögök, megvacsorázhatunk egy óvárosi tavernában." -írja a Marco Polo útikönyv Korfu kötete a 34. oldalon. 

Az Esplanade délnyugati sarka. Ezt az utat naponta többször is megtettük. 

Az Esplanade árkádos kávéházai olasz mintára épültek és szinte mindig zsúfoltak, kivéve korán reggel, akkor csak a helyiek ülnek itt és az előtte lévő füves területen szoktak krikett meccseket és bajnokságokat játszani angol módra. 

Itt végighaladtam, de a Mini Market még nem volt nyitva, ezért megnéztem a napfelkeltét a régi erőd és az öböl felett. A szemben lévő görög félsziget partjai párába burkolóztak és megértettem Odüsszeusznak miért volt ennyire misztikus erre hajózni és Korfun kikötni. 

A Régi Erőd a maga monumentalitásával olyan, mint egy nagy hajó. Vizesárkában kis hajók horgnyoznak. 

A minden reggel locsolt, igaz akkor épp egy kisebb eső esett, friss parkon át caplattam az Old Fortress vizesárok feletti kerítéséhez, hogy fotózzak. 

A park tele van akácokkal, gesztenyefákkal, hársfákkal, amelyeknek többszázéves törzsük van, némelyiket több ember érné csak át. Letűnt korok tanúi ezek, többet láttak, mint mi emberek. 

Első nap még felhős az ég a part felett. 

Elhaladtam a 7 fő szigetetet ábrázoló műemlék mellett, amelyek minden egyes darabján egy egy szigetre jellemző jelkép van. Ezt a Jón-szigetek és a szabad Görögország 1864-es egysésítésének emlékére emelték. Korfut a phaiákok hajója mutatja be. Ez egy legendás nép volt, amely Homérosz leírása alapján valamikor a szigeten élt és egy hajón visszavitte Odüsszeuszt Ithakába a hazájába. 

Borzongató belegondolni, hogy egykor Odüsszeusz talpa érintette Korfu útjait és itt kötött ki, innen hajózott el. 

Kimentem tehát az öböl fölé és elnéztem a tenger felett, ahol egykor Odüsszeusz kötött ki, majd távozott. Néztem a vizesárkot, ami elválasztja a régi erődöt a várostól és ahol a helyiek kisebb-nagyobb motoros csónakjai horgonyoznak. 

Miután többé-kevésbé beteltem a látvánnyal, elindultam a Mini Marketbe, ahol még égtek a lámpák és én voltam az első vevő. Köszönésemre:

-Kalimera! -hasonlóan felelt a tulajdonos is. Külföldiek nem szoktak 5 perccel a nyitás után bemenni. Összevásároltam, amit kellett, tejet, kenyeret, felvágottat, vajat, olajbogyót. 

A tenger felé néző házak. A legtöbb helyen árnyékolókkal. Szerencsére itt a teraszok nincsenek beüvegezve. 

Majd továbbmentem és egy látvány pékséges kis kávézót találtam, ahol frissen sült sajtos és spenótos rétest vásároltam. Nevük: Kaseropita és Spanakopita. Mindkettő isteni és még meleg volt. De a legjobb ez utóbbiban a szálas spenót, amiben egy kis menta és kapor is van. Felejthetetlen.  

Hazaballagtam és jókedvűen megreggeliztünk. Mindketten annyit dolgoztunk a nyáron a lányommal, hogy ránkfért a pihenés. A lakást napfény ragyogta be. Hiába írta egy utazó, hogy a lakás sötét, ez nem igaz. Hogy valaki nem nyitja ki a zsalugátereket az csakis az ő hibája. 

Délelőtt elindultunk strandolni a Mon Repos beachre, amit sokan javasolnak, de gyalog elég messze van. 36 perc sétát írt a Google tervező, de volt az 45 perc is, a tűző napon, végig az öböl mentén, miközben vakítóan világított a márvány, ami az utat burkolta. Én egy rossz szandálban voltam, amelyben majdnem 3x kiment a bokám, érdemes ilyen hosszú távú gyaloglásokhoz sportcipőt felvenni. 

A Mon Repos Beach patinás strandja. 

Maga a strand, egy patinás helyen van, az öböl kiugrása után, mintha miniben megkerülnénk a Tihanyi-félszigetet. Smaragzöld fák, ciprusok és fenyők veszik körbe a hegyen, és patinás XIX. század végi romantika jellemzi, a strand homokos. Viszont a napozóágyakért elég sokat kell fizetni és nem is annyira ragyogóan tiszták. 

Olvastam ma egy cikket arról, hogy egyre több görög sziget lakossága lázad fel a napágy-maffia ellen, ami ellepi a görög szigetek partjait és szinte már nem tudsz nyugodtan napozni.

Törülköző forradalomnak, vagy minek nevezik, hogy gyakorlatilag jogod van oda letenni a törülköződet, ahová szeretnéd. Nagyon nagy összegeket gombolnak le a turistákról a napágyakért és ha belegondolunk nyugtát sem kaptam.

A víz kellemes volt, a fürdés jól esett, mégsem maradtunk egész nap, hisz ugyanolyan hosszú utat kellett megtenni visszafele gyalog. 

Hazafelé a strandról a nagy öböl mentén. 

Mikor az egyik emelkedő aljában az Esplanade parkja felé megálltunk egy padnál pihenni és cipőt váltani, akkor a vízi cipőt és a papucsot ottfelejtettük. Az apartmanba hazaérve konstatáltam a hiányt, de a lányom nem engedte, hogy a forróságban visszamenjek érte. 

Este az egyik terecske hangulatos tavernáját vettük célba, ahol már alig találtunk egy kétszemélyes asztalt, mert a többség foglalt volt. 

A téren családok gyülekeztek, gyerekek rohangáltak sikongatva és vidáman. Egy fehérbe öltözött tengerész katona-zenekar vonult végig a főutcán zenélve és nagy vidámságot keltve. A tévében később mutatták, hogy egy hajót avattak és ahhoz az ünnepséghez tartozott a zenekar. 

Az egyik legjobb Souvlaki, amit életemben ettem. 

Kihozták a vacsoránkat. Én egy csodálatos souvlakit ettem, mialatt a téren lévő templomhoz népviseletbe öltözött helyiek és idős asszonyok és férfiak, fiatal családok vonultak rudakra szerelt szentképekkel. A fecskék pedig rajokban röpködtek a tér felett. 

Nagyon romantikus, szép és hangulatos este volt.