A boldog biciklizés

Akkor is képzelheted, hogy villában laksz, ha nem ez a valóság, de élhetsz úgy. 

Álmaid megvalósításának csak a képzeleted szabhat határt. Lehetsz saját magad szakácsa és bejárónője, komornyikja és fodrásza, lakberendezője és írója. 

Az író is azért ír, mert önálló világokat teremt, amik csak az ő képzeletében jönnek létre és ezáltal felépít új dimenziókat, távlatokat, amelyekből filmek és színdarabok is készülnek. 

Napok óta az egyik szerelmemmel álmodom. Hiába próbálok nem gondolni rá, vagy elhatárolódni tőle, álmomban mindig meglátogat és boldogan ébredek. Álmomban megölel, megcsókol, vagy szerelmeskedünk. A valóságban viszont másképp alakult, mint ahogy elképzeltem. Azaz nem egészen, sokszor megálmodtam olyan dolgokat előre, amik bekövetkeztek vele kapcsolatban. Sokszor álmodtam olyat, hogy jóban lesz olyan emberekkel, akik nem korrektek, baleset éri, vagy, hogy olyanok társaságát keresi majd, akik rossz irányba viszik. Tehát az álmaink, visszatérve az előző blogbejegyzésemhez amolyan félig-meddig előrevetítő, az életet meghatározó előrejelzésekként is működnek. Sokszor igazam volt, de ahogyan nem hittek a Delphoi szibillának sem, akihez a volt párom sokszor hasonlított, vagy Kasszandrának a Trójai háború előtt, a médium hiába állít dolgokat, ha az ember figyelmen kívül hagyja a tanácsot. 

Mai álmom nagyon kellemes volt. Gyermekkorom kedvenc tevékenysége volt, nálam kisebb gyerekeket a hosszúkás bicikli ülésemre felültetni és tekerni velük egy-két kört a ház körül. Sosem felejtem el azt a boldogságot, amit ezeknek a kis barátaimnak nyújtani tudtam, mert akkoriban sokaknak nem volt biciklijük. Az érzés, hogy valaki elviszi őket kétkerekűn valahová, vagy csak suhan velük egy-két kört igazi örömöt okozott. Nekem az egyik szerelmem okozott hasonlót, mikor motorbiciklivel levitt a Balatonra nyaralni, azt az egyetlen kis malőrt leszámítva, hogy a bukósisakom alá berepült valahogy egy darázs és megcsípett, de egyébként a nyaralás egész jól sikerült. 

Tehát, most, hogy éjszaka kijárási korlátozás van és nagyobb a csend, ugyanúgy, mint a nyolcvanas években, amikor alig volt autó, sokkal mélyebben és jobban alszom. Reggel olyan édes és ragacsos volt az álmom, hogy nem akartam belőle felébredni, hogy kitekintsek a novemberi ködbe és szürkeségbe. Azt álmodtam, hogy mostani mivoltomban egy nagy biciklin, a lányomnál jóval kisebb gyerekeket viszek körbe-körbe a ház körül, amelyben lakom. A nap meleg fénnyel süt, tiszta erőből nyár van és a fák, főleg jegenyék lombjai és ágai szinte az égig érnek, amely áttetszően kék és olykor csak egy-egy fátyolfelhő takarja el a napot. 

A gyerekek boldogan és elégedetten sikongatnak, szinte alig hallok mostanában elégedett gyereksikongatást, mintha a felnőttek gondja-baja ráterhelődne a gyerekek lelkivilágára is. De ezek a gyerekek az álmomban mind mosolyogtak és boldogok voltak. Úgy nagyjából hatan, ha tisztán emlékszem az álmomra, ennyien ültek a biciklimen és ahányan voltak, annyiféle. Szőke és vörös, fekete hajú és barna is volt közöttük. Megérkeztünk a ház elé és leborultunk a fűbe. A biciklimet a ház beton-lépcső feljárójának az oldalához döntöttem, melyet kétoldalt beton muskátli tárolók öveztek, tele élénkpiros muskátlikkal és eldőltünk az apró margarétákkal tarkított gyepen és nagyon kacagtunk. 

Olyan boldogság volt ez az álom, hogy arra gondoltam hajnalban, hogy a másik oldalamra fordulok és alszom tovább, de teljesen más dolgok jöttek fel a képzelet színes-arany fonalakkal átszőtt szövetéből. Az Outlander sorozat harmadik kötetét olvasom, azét a könyvét, amit először filmen láttam, sorozatként, s elsőre nem is tetszett. Nem értettem az egészet, hogy az a számomra kissé vérszegény nő, Claire, miért hagyja ott a férjét és hogyan kerül át a Skót-felföld kő körének hasadékán keresztül a múltba, hogy egy vörös, erőteljes testfelépítésű, magas skót férfi és klánvezér szerelmévé, majd feleségévé váljon. Később rengeteg kalandot átélve együtt, három év után, a férfitól terhesen visszajöjjön a jelenbe. Hogy a nő médium, füves asszony és gyógyító, az csak a könyv olvasása során derül ki. 

Lehet, hogy a regény hatására, ami kiválóan van megírva, amihez hasonlót rég nem olvastam, holott az Outlander kötetek között elolvastam egy jó pár másik regényt is. A korona ára magyar történelmi regényt, az kiváló volt, de sok olyat is, akár most nagyon népszerű, kortárs szerzőktől, mégis teljesen gyenge színvonalat képviselnek. Egy nagyon felkapott amerikai író könyvéről nem is beszélve, amiből gyakran készítettek filmeket mégsem vezet sehova a mondanivalója. Erre mondta azt az egyik barátnőm, hogy nem mindenki vágyik magas színvonalú könyvekre, van aki beéri a gyenge közepessel is. Még a legszakavatottabb kritikusok is, sokszor érdekek által vezetve jelentik ki egyik vagy másik szerző könyvéről azt, hogy remekmű, de könyvkereskedelmi munkám révén a másik oldalt is mindennap látom, hogy mi az, ami keresett és mi az ami ottmarad a polcon eladatlanul. A végén mindig az olvasó dönt és az eltelt idő, hogy a mű maradandó értéket képvisel-e vagy sem? 

Visszatérve az Outlanderre, ott olvastam, hogy Jamie Fraser húga Jenny tésztában sült pástétomot süt és hajnalban azt álmodtam, hogy az ágyból kikelve a tepsiből kiveszek virslivel és máj pástétommal töltött tésztát, amihez frissen főtt kávét és a lányomnak friss, gőzölgő kakaót kínálok mellé. Fel is keltem, lányomnak már zajlott az online oktatás és hallottam, ahogy hozzászól az órához és nekiálltam kikeverni a tésztát. Sohasem tagadtam, hogy írói tevékenységem mellett, nagy örömöt okoz gasztronómiai tevékenységem és ha már nem lehetettem szakács, ahogy gyerekkoromban akartam, akkor a családtagjaimnak és barátaimnak készített különlegességekkel fogok örömöt okozni másoknak. A tésztát elkezdtem összedolgozni és kinyújtani, miután egy mélyfagyasztott réteslap, ami olyan volt, mint egy fagyott jégtömb alkalmatlannak mutatkozott a kinyújtásra. Nem is tudom miért vettem, nagy mérgesen visszatettem a fagyasztóba. A saját házi tésztámba beletettem a töltelékeket és beraktam a sütőbe. Eredetileg úgy képzeltem, hogy ágyból kelve, a villám konyhájába kifáradva leülök, és valaki elém teszi a gőzölgő házi péksüteményeket, amihez kakaót és kávét kortyolgatunk. 

Lányom kikukucskált két online óra közötti szünetben és beleszagolt a levegőbe, hogy készen van-e már a kaja? Azt hiszem ez a kérdés most nagyon sok otthonban és nagyon sok szülő felé elhangzik: "Mikor eszünk már? Mi az ebéd?".

Hát ott volt készen, megsült, tiszta terítőt raktam, újraterveztem az egész asztal-megjelenést, kicsit az ősz színeire hangolva, ha már ilyen sűrű ködben úszik ez a bezárkózós november. Reggeli-tízórai után újra beleolvastam az Outlander harmadik részének az első kötetébe. 

A huszadik században született Bree, azaz a vörös Jamie Fraser lánya, aki a könyvtárszobában ül a történésszel, akivel apja két évszázaddal korábbi emlékei után kutat, örömmel kóstolja meg a házvezetőnő által zsúrkocsira rakott,  tízóraira betolt, frissen kisült, illatos gyömbéres-diós kekszet, a kakaót és teát. 

Az ember saját maga ura, ha egészséges és dolgozni tud és saját maga bejárónője és szakácsnője is. Ha hátradől, akkor rájön, hogy álmainak és vágyainak, csak a saját képzelete szab határt és az akaratereje, amivel ezeket megvalósítja. 

Legközelebb az Anyám a hétköznapok hőse írásommal jövök, ami nagy sikert aratott a közösségi médiában. 

A jó hír az, hogy dolgozom a blogos könyvemen, ami szeretném, ha jövőre jelenne meg. 

Szakmai oldalamat itt tudod követni a facebookon. 

Kocsis Nagy Noémi szakmai oldal

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt itt találjátok. 
Az értékeléseket pedig itt: A kínai rejtély értékelések 

Booktime blog és Lukács Edina jóvoltából:Interjú Gerda Greennel a magyar irodalom kiemelkedő krimi írójával

Könyveimet itt találod 

https://publioboox.com/szerzo/gerda-green