Az álmok és a testelhagyás

 Kilencedik könyvemet A kínai rejtélyt itt találjátok. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.

Egy magasabb spirituális szinten valóban lehetségessé válik a testelhagyás? 

A legtöbb alvás és álmodás élmény ilyen. Ha emlékezünk az álmainkra, avagy olyan helyen jártunk alvás közben, ami a későbbi életünk során ismerősnek tűnik, azaz "deja vú" érzésünk van, az azért lehetséges, mert álmunkban már eljutottunk oda. 

A testelhagyáskor a lélek nem szakad el a testtől, egy vékony ezüst szálon kötődik hozzá, ilyenkor lehetséges az az utazás, amit a fizikai korlátok nem tesznek lehetővé. Mondjuk vágyunk egy szerettünk után, akit rég nem láttunk és álmunkban meglátogatjuk és nagy szeretettel vagyunk iránta. Gyakran meglátogathatnak elhunyt szeretteink is, s az ilyen álmokat mindig valami fény öleli körül, amikor egészen különleges helyszíneken találkozunk, egy nagyon tiszta és ragyogó otthonban, egy szép természeti környezetben, patakparton, vízesés közelében, ahol gyönyörű a természet és a vízben szivárványszínű halak úszkálnak. Hogy ezek pillanatképek a mennyországból, vagy elhunyt szerettünk angyalként látogat meg bennünket? 

Nem tudom. 

Nekem egy különleges élmény volt, amikor először jártam Athénban és meglátogattam az óvárosban egy régi házat. Ott minden annyira nagyon ismerős volt és később jutott eszembe, hogy azért, mert már jártam ott korábban, álmomban. Ez egy elhunyt művész otthona volt, egy földszintes ház, s ahogy a folyosóról nyíló ajtókon a szobákba nyitogattam be, néztem a régi bútorokat és cserépedényeket, a falon lévő szőtteseket és festményeket, minden nagyon otthonos volt és mint mondtam ismerős volt. 

Múltkor találkoztam egy számomra nagyon fontos emberrel, de a találkozás előtt már korábban egy villamos megállóban összefutottam az alteregójával. Nagyon furcsa volt, még a hideg is kirázott, mert tudtam, hogy ez nem ő, csak hasonlít rá és ráadásul folyton ott lebzselt mellettem a megállóban. Ha odébbálltam közelebb jött, nagyon furcsa volt az egész. Mindenkinek van legalább egy, de inkább hat hasonmása a földön. Szokták mondani, hogy az azonos típusokhoz vonzódunk szerelemben, barátságban, azaz annak az arca tűnik számunkra megbízhatónak, aki valamilyen jó gyermekkori élményt idéz fel bennünk. Ha szerettük a szüleinket, akkor az ő mosolyuk, kedvességük tükröződik egy barátunk, szerelmünk arcában. Ezért van az, hogy párok gyakran hasonlítanak egymásra nemcsak az együttélés kapcsán, vagy a barátságokban azt tartjuk vonzónak, aki valamilyen magasabb eszmét testesít meg számunkra: megbízhatóságban, kedvességben. 

S nem maradhat el az a gondolat sem, ha valakinek rossz barátai vannak, rossz emberekhez vonzódik, vagy ilyen társaságba keveredik az nem csak az illető jellembeli fogyatékosságait tükrözi, hanem olyan emberek között érzi jól magát, akik beleviszik olyan problémás utakba,helyzetekbe,amiből nehezen tud kikeveredni. 

Tegnap mielőtt belázasodtam már reggel úgy éreztem, hogy a lelkem elhagyja a testemet, rég éreztem már ilyet, igen furcsa volt, utoljára akkor voltak ilyen érzéseim, amikor síbalesetem volt és majdnem meghaltam, amikor meghalt két nagyon jó barátom, mindketten nagyon fiatalon. Az egyikük egy halálos kor, a másikuk egy minden bizonnnyal tisztázatlan baleset révén. Estére belázasodtam, szerencsére egy hétig szabin vagyok és sehova nem megyek, így ki tudom pihenni és tudok írni. Minden bizonnyal egy könnyebb nátha kapott el, mert rengeteg vitamint fogyasztok és minden nap kétszer tornázom. 

Mégis furcsa volt, ahogy kezdődött, először rémesen rázott a hideg, utána felforrósodtam, egy forró fürdő után és amikor ledőltem pihenni, akkor megint azt éreztem. Mintha a lelkem elhagyta volna a testemet és felülről nézném magamat. Valószínűleg ez azért van, mert ilyenkor a megfáradt testet elhagyja a lélek, hogy erőt gyűjtsön? Lehetséges. 

Egy biztos, hogy most járvány idején, amikor az emberek többsége visszavonul, más országokban kötelező, még éjszakai kijárási tilalom és karantén van még mindig megdöbbent a hazánkban lévő elégedetlenség és boldogtalanság és ennek kivetülése igenis kifárasztja a lelket. 

Tényleg nem tudod hova nézzél és min változtassál, hogy ne érjen ilyen sok negatívum a közösségi médiából, vagy a hírekből, hogy ne döbbenjél le azon, hogy felnőtt emberek milyen rettenetes téveszmék között tengődnek nap, mint nap, miközben meg vannak győződve a saját testük és lelkük egészséges, ép voltáról. 

Kétségtelen, hogy ép testben ép lélek, de ha alaposan megfigyeljük a társadalom mai helyzetét, akkor az ép lélek igen kevesekről mondható el. Főleg azért, mert mindenki hordoz magában valamilyen sérelmet, aminek a feldolgozása időbe telik. Tehát a testelhagyás oka lehet egy fajta lelki menekülés a mindennapokból, amikor a lélek jobb és szentebb dolgok felé törekszik. Amelyek nem a hétköznapi balgaságokban, rossz hangulatokban, bornírtságokban, megcsontosult nézetekben, sztereotípiákban és előítéletekben leli örömét, hanem magasabb szintű lelki és szellemi célokat kitűzve próbálja élni az életét. 

Be is másolom ide az egyik álmomat, amit a napokban álmodtam, nagyon érdekes volt, főleg, hogy a végén egy olyan épületnél kötöttem ki, ahol már jártam vagy álmomban, vagy a valóságban. 

Fesztivál

Azt álmodtam, hogy egy nagy fesztiválon vettem részt, ragyogó nyár vége volt. Az érett kalászok ide-oda hajladoztak a könnyű nyári szellőben, aranysárgán sütött a nap. Összetalálkoztam az összes általam ismert íróval, az egyik írónó egy gyönyörű zöld ruhában volt.

Én bicikliztem, ő gyalogolt az országúton, amit nyárfák és szántóföldek szegélyeztek. Beszélgettünk, mögöttünk vidáman énekelve és társalogva jött az írókból és hozzátartozóikból álló önfeledt társaság.

Mi hamarabb beértünk a közeli faluba, ahol egy nagy parkra leltünk, ott emberek pikinikeztek és beszélgettek kockás takarókon.

Odamentem egy gyönyörű, fehér kutyakölyökhöz és megsimogattam. Egy hatalmas fehér kutya rohant meg és játékosan bökött meg a fejével, hogy őt is simogassam.

A faluban valami furcsa krikett és tenisz keverékét játszották egy pályán, a nézők ezt bámulták. A közönség viszont nem volt bizalomgerjesztő. Ránk, vidám író társaságra gyanakodva, mintegy betolakodóként néztek.

Továbbmentem, betértem egy könyvesboltba, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Még arra is megkértek, hogy adjam fel a bevételt. Beleegyeztem és elkezdtem OTP-t keresni, de sehol nem találtam. Gondoltam befizetem a pénzt, aztán fürdök egyet a tengerben, hivogatóan hullámzott.

Egy kocsijával parkoló nőt kérdeztem meg, hogy hol találom az OTP-t?

Így felelt:

-Ez itt nem Magyarország.