Kalandozások Anyámmal: avagy hova tűnt a szálloda?

Harminchárom éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. 

E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok .

Az egész úgy kezdődött, hogy mi mindig mindenhol kerestük a szállodát. Most, hogy a 45. szülinapomat ünnepeltük eszünkbe jutott egy pár régi történet. Ő állítja, hogy jól tájékozódik, én állítom, hogy inkább én. Már korábban meséltem nektek a Fekete-tengeri történetünket, amikor ketten mentünk el nyaralni és Apám később csatlakozott hozzánk. Már akkor az történt velünk, ami harmincnégy évvel később megismétlődött, pedig alig tíz-tizenegy éves lehettem, hogy miután átvettük a "becsekkoló" irodában az üdülésre jogosító papírjainkat nem találtuk a szállodát. Csupán háromszor masíroztunk el mellette a csomagokkal, mire rájöttünk, hogy az az ominózus szálloda, ahol nyaralhatunk végre. 

Itt álltunk meg először pihenni az erőltetett menet során, ahol hűs bodzás limonádét ittunk. 

Következő emlékezetes esetünk már akkor történt, amikor Magyarországon éltünk és Anyukám a zeneiskolai üdültetése Balatonlellén történt. Nagy készültségben voltunk, ott voltak Anyám zenész kolléganői és kollégái. Anyámnak nem volt megfelelő fürdőruhája, anélkül meg nem lehet nyaralni. Mihelyst megérkeztünk Balatonlellére a vonattal a pályaudvarról elindultunk a szállásunk felé. Közben útbaesett egy fürdőruha árus, ahol feltétlenül meg kellett állni. Akkori árakon nagyon drága volt a fürdőruha, de rábeszéltem, hogy vegyük meg, mert nagyon jól állt neki. Tudtam, hogy nem kell azon aggódni mennyi pénzünk marad, mert az ellátás biztosítva volt. 

Nagyobb gondot jelentett azonban az, hogy amolyan Godotra várva módon zajlott a szállás találás, mert mi kerestük, de sehogyan sem találtuk. Le-föl masíroztunk a csomagjainkkal a tűző napon Balatonlellén, de sehol nem volt. Nagyon kiborultunk, mert persze Anyám otthon hagyta a címet, még bőven az okos, sőt talán a mobil telefonok előtti korszakot éltük, se GPS se semmi. Végül odamentünk egy taxihoz, ahol megkérdeztük a sofőrt. A férfi egy jóízűt nevetett és azt mondta szálljunk be, majd odavisz. Körülbelül öt percre volt a szálloda és a le-fel gyalolglásainkkor pont azon az egy ponton nem haladtuk tovább, ahonnan húsz méterre volt a bejárat. Anyám lába véresre sebesedett valami rossz cipő, vagy szandál miatt, a sok gyaloglástól. Aztán a Balaton lágy hullámai, a hatalmas fák suhogása, a jó társaság, a finom ételek és italok feledtették velünk a szenvedéseinket. Ott találkoztam Epres Attila színésszel is, akit a Szomszédokból is ismerhetünk és az egyik legfelkapottabb szinkronszínész is. Nagyon szimpatikus és kedves, ami üdítő dolog tudván, hogy a művészvilágban sokszor nincs ez így. Az üdülő afféle művésztelep volt, jól telt a nyaralás. 

A szállodaszoba a bekészített fürdőköntössel és piperecikkekkel. Ezeket ti is mindig hazaviszitek emlékbe? Mármint a piperecikkeket? Fürdőköpenyt nyilván nem, habár az olvastam, ezt a hírességek imádják lopkodni, ezért eleve hozzászámolják a költségeikhez. 

Az idei háromnapos wellnes hét elejére úgy mentünk, hogy rögtön a karantén után, amikor úgy tűnt, hogy egyelőre lehet Magyarországon utazni gyorsan foglaltunk szállást. 

Régi vágyam volt eljutni Egerszalókra, ahova körülbelül tizenkét éve vágytam. Amióta egy régi kollégám, egy volt munkahelyemen mesélt róla elképzeltem, hogy én is kipróbálom egyszer. Nagyon türelmesen várakozom az álmaim megvalósulására, volt, amire harminc évet vártam, de csak beteljesült. 

Elindultunk Anyukámmal, mert úgy döntöttem, hogy nem fogom a szülinapomat megsavanyodva az internet előtt tölteni és sajnálni magam, hogy negyvenöt éves lettem.Vagy a retró rádió harmincon túliaknak szóló slágereit hallgatva, az a takarításhoz nagyon jó. 

Persze én lélekben még mindig huszonöt vagyok, csak a külsőm változik. 

Elindultunk a nagy kalandra ketten busszal, ezúttal sem Apám, sem a Lányom nem jött velünk. 

Már kora reggel a buszmegállóban volt egy kis konfliktus, pedig mi szépen megérkeztünk időre, ahogy kell. Másodikok voltunk a sorban. Be is pakoltuk a bőröndjeinket a csomagtartóba, ahogy illik, mikor egy kisebb szóváltásra lettem figyelmes. Egy idősebb nő furakodott be elénk és Anyukám előtt akart felszállni. Ő jó pedagógiai vénájának köszönhetően, 45 év tanítás után figyelmeztette, hogy mi már itt álltunk. Várjon szépen a sorára. 

Erre a nő odahajolt a fülemhez és azt suttogta rendkívül aljas módon, hogy: "Fogyjanak le". Annyira meglepődtem ezen a hihetetlen bunkóságon, hogy miután ő furakodik, nem sikerül neki beelőzni csellel és még nekiáll sértegetni. Ránéztem villogó szemekkel és azt feleltem: "Ne merjen többet hozzám szólni" - de igazából dühös voltam magamra, hogy nem vágtam vissza valami frappáns válasszaal. 

Soha nem csináltam  még ilyesmit, de olyan jól esett volna. Elképzeltem, ahogy magányosan tengődik egy házban, ahol macskapisi szag terjeng, régi dohos bútorok vannak, vagy büdös füstölők párolognak, ötye találkozókra jár és holdtöltekor gyűjti a gyógynövényeket, mint a hozzá hasonló őrültek. És, amikor kilép a nagyvilágba, akkor furakodik és ármánykodik és utál mindenkit, aki jókedvű és életvidám. És nem a macskatulajdonosokat akarom megbántani, de jártam már ilyen szörnyű lakásban, még becsüs koromban, ahol olyan bűz volt, hogy zsebkendővel az orromon jöttem ki. 

A pesztós grillezett sajt, zöldalmás salátával. Nagyon finom volt. 

Két óra után már Egerben voltunk, ahol is megérdeklődtük, hogy honnan megy az egerszalóki busz és nem akartunk még egy fél órát várni, hát felszálltunk az elsőre. Tudjátok nekem gyakran vannak megérzéseim, látok előre dolgokat, meg sokszor megtörténik az, amit álmodok, de remélem, hogy nem következik be. Az is, ami ott történt velünk, mint egy film, mint egy vízió pergett le előttem, de úgy voltam vele, csak nem történik meg. Láttam magam előtt, hogy Anyám elesik, de mondogattam magamnak, hogy remélem nem. 

A völgy, aminek az alján a régi gyógyfürdő fekszik és aminek a tetején van a szállodához tartozó strand. 

Egerszalókon leszállva, ami egy gyönyörű tiszta, rendezett falu elindultunk az Ady Endre utcán a szállásunk felé. Megnéztem a telefonon beírva a szálloda adatait, hogy merre kell menni és nekivágtunk. Én egy pici gurulós bőröndöt vittem, azt a formát, amit a repülőre még kézipoggyászként is felengednek. Anyukám viszont megint az ólom nehézségű gurulós bőröndjét hozta, amivel megrántotta a csípőjét már tavaly. A busz nem ment el a szállodáig és gyalogolni kellett a tűző napon, legalább három kilométert. 

Az egerszalóki Saliris szálló és a hozzá tartozó gyógyvizes strand, ami külön is látogatható. 

Már múlt évben, amikor Sárvárra mentünk három napra üdülni a Lányommal, megkaptam a beosztásomat, hogy hogy voltam képes olyan szállást választani, amihez le kell menni a térképről. És valóban. 

A panzióval semmi gond nem volt, szuper volt minden, de valóban akkor is végigmasíroztunk a pályaudvartól odáig Sárvár főutcáján, a harmincöt fokos melegben. A panzió pontosan a település szélén volt, amit a foglaláskor persze nem jeleztek. Meg az is elképzelhetetlen ma már, hogy valakinek ne legyen autója. Az odajutást oldja meg a vendég. 

Előtérben a vízesés, háttérben az egyedülálló "sódomb", amit a gyógyvíz old ki a mészkőből és amelyhez hasonló természeti ritkaság csak a törökországi Pammukaléban és az USA beli Yellowstone Nemzeti Parkban található. 

Egerszalókon mentünk-mendegéltünk, míg egy buszmegállóhoz értünk. Mondtam Anyukámnak, 

-te maradj ezen az oldalon az árnyékban és nézzük meg a menetrendet. Várjuk meg a buszt, ami elvisz a szállodához. Azt mondja ő nem vár itt és jön megy ide-oda, a buszmegálló és az út két oldala között. Erre elkeseredve és tanácstalanul leültem a buszmegálló padjára, de mikor oldalra néztem, láttam, hogy Anyukám fekszik a járdán. Gondoltam lepihent kicsit, mert elfáradt. Kérdeztem tőle:

- Te mit csinálsz ott? 

- Elestem - mondja és sír. Mire egy pillanatra magamhoz tértem a sokkból, pont mint a krimikben és a bűnügyi filmekben megállt mellettünk a rendőr és kiszállt a kocsijából. Hogy hogy került oda, fogalmam sem volt. Szerintem azt hitte kitettem a lábam és elakasztottam az Anyukám, vagy egyéb bűnügy történt. Persze nem vitt el minket a szállodáig, pedig jó lett volna egy rendőrautóba büntetlenül beülni - ahogy Bud Spencer fogalmaz. 

Kis fahídacska vezet át a patak felett, amelyben a csodálatos gyógyvíz folyik különleges növényi élővilágot hozva létre maga körül. 

Körülbelül az út felénél voltunk, amikor is találtunk egy borászatot, ahol megpihentünk. Mondom Anyukámnak, hogy: 

- Igyunk meg egy rosé fröccsöt.

- Nem kérek - felelt durcásan. 

A vendéglősök, borászok miután látták, hogy mi történt, nagyon készségesen elsősegélyben részesítették Anyukámat. Kapott ragtapaszokat, mert hála Istennek nem tört el a karja és nem ficamodott ki semmije. 

Áztatjuk a csontjainkat és jól érezzük magunkat.

Végül is nem fröccsöztünk a nagy sokkra, csak ittunk egy isteni bodzás limonádét, amire a vendégeik voltunk. 

Továbbindultunk és egy hosszas erőltetett, szinte katonai menet után, megérkeztünk a szállodába, de addigra úgy felforrtunk a napon, hogy szinte lángoltunk. Szerintem a katonai képzések része a napon való több kilométeres gyaloglás, nehéz menetfelszerelés cipelésével és az elesés után is felállás és továbbmenet, ami legyőzhetetlenné tesz. 

A gyógyvizes tóban tavirózsák és aranyhalak élnek.

A szálloda recepcióján további ellátásban részesültünk, majd ettünk egy jó kis salátát grillezett sajttal, amin nagyon finom, bazsalikomos peszto volt. 

Megnyugodva elfoglaltuk a szobánkat, átvettem a frissen vásárolt fürdőruhát, mert van, ami örök, egy nőnek mindig kell legyen egy jó fürdőruhája. Lementünk a szálloda medencéjéhez, amihez volt egy termál, egy úszó és egy gyermek medence. A termál zsúfolásig tele volt és a  benne ücsörgő öregurak felélénkültek, amikor beereszkedtem a medencébe, körülbelül olyan tekintettel, hogy: "Megérkezett a friss hús". 

Közel sem sportolok annyit mint boldogult ifjú koromban, de azért igyekszem, még sem gondoltam azt, hogy ebben a húslevesben akarnék ázni. Az úszómedencében meg annyian voltak, hogy egy pár hossz után kijöttem, főleg, hogy a kisgyerekek a felnőttek fejére ugráltak.

Tavirózsák és a háttérben a "sódomb". 

Megértem, hogy mindent a gyerekekért, magam is gyerekpárti vagyok, de eszembe jutott Arnold Schwarzenegger, aki elment a családjával nyaralni pár éve és azt mesélte, hogy bárcsak otthon maradt volna a házi medencében fürdött volna, mert nem tudta kipihenni magát a fejére ugráló kölyköktől. Jó én nem vagyok a Terminátor, habár mindig nagyon tetszett, de úgy döntöttem másnap meghódítjuk az egerszalóki gyógyfürdőt, ha már itt vagyunk. 

Viszont megittunk a vacsorához egy rosé fröccsöt, különösen, hogy szülinapom volt és igen jólesett. 

A "sódomb" és a természetes mészkő "szobrok". 

Másnap Anyukám olyan fáradt volt az előző nap megpróbáltatásaitól, hogy azt mondta a szállodában marad pihenni. 

Kicsit felhúztam magam.  

- Szó sem lehet róla, meg kell néznünk az egerszalóki mészkőképződményeket és a sódombot és fürödnünk kell a gyógyvízben, azért vagyunk itt. 

Este is sétáltunk és vakuval fotóztam. 

Kimozdultunk tehát és elindultunk, gyalogosan szerencsére közel volt, nem kellett megismételnünk az előző napi erőltetett menetet. Elsőként belefutottunk a régi strandba, ami a völgy aljában van, s a barátnőm, aki itt gyerekeskedett úgy emlékezett, hogy itt amolyan "pocsolya" szerű strand volt régen. Azaz a lefolyó termál vízből csináltak fürdőt. Persze magyaráztam Anyukámnak, hogy ez nem az a hely, amiről olvastam.

Fekvése[szerkesztés]

Egertől 5 km-re, az Egri-Bükkalja területén, a Laskó-patak völgyében, a 2416-os és a 24 129-es utak találkozásánál található; az előbbi út kelet-nyugati irányban biztosít közúti kapcsolatokat a környező települések felé, az utóbbi pedig Kerecsendnél a 25-ös főútból kiágazva a 3-as főút térségével kapcsolja össze a községet. A településtől északra a Laskó-patak felduzzasztásával létrehozott, 130 hektáros víztározó és horgásztó, délre pedig gyógyfürdő, szálloda, kemping várja az ide látogatókat.

Története[szerkesztés]

Szalók a honfoglalás óta lakott hely volt, a Szalók nemzetség ősi birtoka. A település valószínűleg a tatárokáldozatául esett, mivel az 1248-as okiratokban nevét már terra Zolouknak írják, a fennmaradt oklevelekben is ekkor említik első ízben.

1248-ban, 1318-ban, 1323-ban, Kocs (Coch, Koch) szomszédjaként írják az oklevelekben. 1261-ben a Szalók nemzetségbeli Pál és Achilles 8 millió garas(?)ért megvásárolta Becsenegh és fia Verpleth (vásárolt) Szalókkal szomszédos Kocson levő földjét. 1262-ben ugyanezen Pál és Achilles a Bechenektől (Becsenegh) és fiától Velprethtől vásárolt kocsi földet ugyanannyiért eladták Benedeknek és Lodomernak, László zempléni főesperes testvéreinek, Szalók nemzetségbeli Ádám (Ade de eodem gen. Zalouk) beleegyezésével; e föld az egri püspök, a káptalan és Tek földje szomszédságában terült el.

1551-ben, a török időkben végzett összeírás szerint csak 17 család élt itt. Két évvel később Szalók ismét pusztává vált, azonban hamarosan újranépesedett. 1579-ben a települést már Egyházasszalók néven írják az okiratok. 1550-es évektől és 1730-as évekig Szalók többször vált néptelenné, de mindig újranépesedett. 1731-ben német telepesek érkeznek a községbe, majd a 18. század közepétől ismét sok magyar telepes érkezik ide. Szalók lakossága főleg mezőgazdaságból és szőlőtermelésből él, de sokan vállaltak munkát, vagy költöztek el a közeli városokba is. 

Nevezetességei[szerkesztés]

• Római katolikus templom. 1738-ban épült barokk stílusban. Szűz Mária tiszteletére van felszentelve. Nyaranta itt keresztény ifjúsági találkozót rendeznek.[17]
• Római katolikus plébániaház. 1831 és 1834 között épült, késő barokk stílusban.
• Nepomuki Szent János szobor. Az 1800-as években készült, késő barokk stílusban.
• Kőhíd. A Laskó-patakon átívelő egylyukú kőhíd, a 19. században készült.
• Barlanglakások. A Sáfrány utca végén több, egybefüggő barlanglakás felújításával és konzerválásával skanzent alakítottak ki. A barlanglakásokat az 1960-as évekig lakták, némelyiket ma is használják, például nyárikonyhának. A skanzenben a helyi életvitelt is bemutatják. 2011 augusztusában minden nap megtekinthető volt.[18]
• Kaptárkövek. A vulkanikus eredetű, kiálló kövekbe vájt fülkék célja vitatott. A néphagyomány többféle magyarázatot is kínál. Egyes kaptárkövekben az elnevezésüket igazoló módon méhviasz maradványokat is találtak.[19]
• Borospincék. A településen számos borászat található, némelyik különleges kialakítású pincékben fogadja a látogatókat

Meg is osztom veletek a tudnivalókat a wikipediából. 

A gyógyvízre itt úgy találtak, hogy 1961-ben Sárvárhoz hasonlóan kőolajat kerestek a mérnökök és feltört a gyógyvíz, ami folyékony aranyként látja el a gyógyulni vágyókat. A kalciumot, magnéziumot, nátriumot és ként tartalmazó víz hidrogénkarbonátos gyógyvíz, melynek jelentős a metakovasav tartalma. 

A vizet 1992-ben minősítette az Egészségügyi Minisztérium gyógyhatásúnak, de nem vagyok meggyőződve, hogyha már az Árpád korban is éltek itt emberek, hogy ne mártóztak volna meg a gyógyító hatású patakban, hogy aztán sokkal jobban érezzék magukat tőle. A víz gyógyító ereje olyan dolgokra jó, mint csontsérülések, izületi és reumatikus bántalmak, nőgyógyászati és kismedencei gyulladások. De, ami igazán érdekes, az a víz által kioldott mészkő, azaz "sódomb",  amivel szemben mi pont letelepedtünk és amiben örömmel gyönyörködtünk.

Elmosódott esti ég Egerszalókon. 

A Széchenyi tervből felújított fürdő, az itt épült szálloda, a látnivalók, mind önmagukért beszélnek. Csodálatos volt a fürdőhöz tartozó japán kert jellegű mini botanikus kert, különleges növényekkel, vízeséssel, a fürdő alatt átfolyó patakkal, ami mellett dúsan virágzik mindenféle különleges virág és a kis melegvizes tó tavirózsákkal és aranyhalakkal. 

Mindenfölé magasodik a "sódomb", ami olyan mészkő képződményeket hozott létre, mint valami természeti szoborcsoport együttes, a 68 fokos "párolgó", gőzölgő vízzel. Ehhez hasonló természeti ritkaság, azaz "sódomb" csak a törökországi Pamukkaléban és az USA beli Yellowstone Nemzeti Parkban található. 

A strandon kipróbáltuk a gyógyvizet és az élmény fürdőt, de mondtam Anyukámnak, hogy a benti medencékben is fürödjünk. 

Először nem volt kedve hozzá, de utána nagyon tetszett neki. 

Volt ott Kneipp-kúrához való köves taposó, langyos és jéghideg vízzel, aki nem ismeri olvasson utána, hogy mi is az a Kneipp-kúra. Vállmasszírozó vízzuhatagok és jacuzzik. Csúszda, és magasugró, ami alatt mély vizes medence van, gyermek medencék és egyéb örömöt okozó vizes helyszínek, például illatosított medence levendula illatú vízzel, vagy olyan, ahol csak hang alapján tudsz tájékozódni, azaz visszhang medence, ahol lemész a lépcsőn és sötét van. Vagyis kissé félelmet keltő, újjászületésre késztető élmények sorozata.

Árpádházi Szent Erzsébet szobra Egerben. 

Kinn volt a falon Márai Sándor egy idézete, amelyet sajnos nem fotóztam le, de a lényege az volt, hogy az ember a saját ritmusában fürdőzzön, hogy itt megpihen a test és munkában megfáradt lélek és idegrendszer és , hogy a gyógyfürdők valójában vizes templomok. 

Anyukám Szent István szobra előtt, akinek az arca nagyapámra, Abodi Nagy Bélára emlékeztette. 

Amiben van némi igazság, hacsak a hagyományos, régi gyógyfürdők közelébe épült templomokra gondolunk, ahol az emberek a csodálatos gyógyulásért hálából templomokat, kolostorokat emeltek és nem csak a keresztény világban. Mert a gyógyvizek mellett az egyik legfontosabb dolog a gyógyulásban a hit. A beteg ember meg mindent megtenne a gyógyulásért és az egészségért. Lásd: világjárvány. Tudom kicsit erős a párhuzam, de küzdenünk kell a saját egészségünkért minden módon! 

Az Eger patak és a nagyszerűen rendben tartott környezete. 

Most én voltam a gyerek, mert a Lányom nem nyaralt velünk, így hát mindent kipróbáltam, amit régen mindig is csináltam, csúszdáztam, s nem egyszer, nem kétszer, hanem legalább tízszer, ugrottam a magasugróról a mély vízbe. Egy adott pillanatban Anyukám intett, hogy menjek át a párhuzamos jacuzzis medencébe, mert beindult a hát és derékmasszírozó, de mire odaértem két öregúr élvezkedett ott. Félreértették Anyukám intését és odajöttek. Nyilván a fürdőruha lebegtető vízsugarak nagy örömöket okoztak nekik, de miután lehetett látni, hogy látványosan másra hajtanak, mondtam, hogy lépjünk le. Erre ők szomorú arccal ezt kérdezték: 

"Ennyi volt hölgyeim?" - hát istenem nem jöhet minden össze. 

Eger. 

Szóval a három óra helyett, legalább négy, négy és fél órát töltöttünk ott, nagyon jó volt. Lefele a fürdőből Anyukám nagy lendülettel ment le a dombról, mondtam is neki, hogy nehogy elessen lefele, de annyira felélénkült, mint a férfi a régi plakáton, aki a Lukács fürdőből kijőve eldobta a mankóját. 

Eger, Széchenyi István utca.

Este a szálloda teraszán társasoztunk vacsora után, ott volt egy kedves lány, Rubi, aki most érettségizett és nagyon okos volt, öröm volt vele játszani. Körénk gyűltek a gyerekek és ők is akartak Activityzni, de a feladatlapok lengyelül voltak, így a nemzetközi kifejezéseket értettük csak meg. 

Ma lejárt a mini szabi, vissza kellett indulni Budapestre. Miután kijelentkeztünk a szállásról, Egerbe utaztunk. Leraktuk a csomagjainkat a csomagmegőrzőben és nekivágtunk Eger meglátogatásának. 

Eger, Minorita templom, amiről nekem elsőre a kolozsvári piarista templom ugrott be. Ugyanúgy a barokk korszakban épült. Mindig meg akartam nézni, mert gyönyörű. 

Három-négy éve voltam ott utoljára egy március eleji kiránduláson a Lányommal. Akkor jeges szélvihar söpört végig a Dobó István téren és Minorita Templom felújítás alatt állt, nem lehetett látogatni. Most lefotóztam és bementünk, lenyűgöző volt. Akit érdekel itt olvashat utána. 

Utána megnéztük a Dobó István szobrot a téren, a rendezett medrű Eger patakot, ami engem leginkább a kolozsvári Malomárokra emlékeztetett. Még e csodálatos látnivalók előtt elfogyasztottunk egy elképesztően finom, olasz kézműves fagyit, valódi gyümölcsdarabokkal, aminek olyan krémes volt az íze, hogy nem is emlékszem mikor ettem már ilyet, meg egy könnyű ebédet. A teraszon üldögélve elment mellettünk két igen jólöltözött helyi nő, se maszk, se semmi rajtuk, s így szóltak: 

- Ezeket nem zavarja a Covid, se maszk rajtuk sem semmi, csak esznek-isznak. Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. 

Misztikus fények és lenyűgőző freskók az Egri Minorita templomban. 

Hát istenem, az embernek néha táplálkozni kell.  

Persze már megint magamban mondtam, hogy talán le kéne ülni nekik is egy kávéra, de nem voltak humoros kedvükben, szinte sértődötten attól, hogy mások jól érzik magukat továbbvonultak. 

A buszpályaudvar felé gyalogolva pedig betértünk az Egri Bazilikába,ami szintén felújítás alatt áll és amit még soha nem láttam belülről, de művészettörténeti tanulmányaim szerves részét képezték. Hild József építész egyik remekműve és itt olvashattok róla részletesen.

Templombelső, oltárok és szobrok az Egri Minorita templomban. 

Mondtam is Anyukámnak, hogy a nyári melegben a legjobb egy hűvös templomba ellátogatni, ott régen nem volt légkondi, mégis a vastag márvánnyal borított falak jól tartják a hideget. És miből tudjuk, hogy valódi márvány, vagy műmárvány valami? A valódi márványra rátéve a kezünket a kő hideg, a műmárvány nem. 

Még pár percet elidőztünk az országzászlónak kialakított téren, ahonnan pompás látvány nyílt a bazilikára és a városra úgy általában. 

Korintuszi oszlopfők és nagyvonalú elrendezés a Hild József által tervezett, klasszicista stílusú Egri Bazilikában. Hogy miért korintuszi oszlopfők? Mert a klasszicizmus a klasszikus görög építészetre épül. És miért a nagyvonalú elrendezés? Mert Hild József itáliai tanulmányokat folytatott, ahol nagy hatással voltak rá az olasz székesegyházak és a reneszánsz építészet, mely áttételesen itt is megjelenik. Legyünk büszkék rá! 

Utána meg indult a busz, ami idefele sokkal kultúráltabb volt, mint odafele. Nem voltak lökdösődő emberek rajta, légkondicionált volt és jó hangulat uralkodott úgy általában. 

Országzászló Egerben. 

Szerencsésen hazaérkeztünk gyógyult végtagokkal, feltőltődött lélekkel, nagyszerű élményekkel. Végül is a szállodát megtaláltuk, vagy nem? 

A Hild József által tervezett Egri Bazilika már felújított része. 

Szakmai oldalamat itt tudod követni a facebookon. 

Kocsis Nagy Noémi szakmai oldal

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt itt találjátok. 
Az értékeléseket pedig itt: A kínai rejtély értékelések 

Booktime blog és Lukács Edina jóvoltából:Interjú Gerda Greennel a magyar irodalom kiemelkedő krimi írójával