A fenék és A virsli

Kilencedik könyvemet A kínai rejtélyt itt találjátok. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. 

Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.

A virsli

Aki szereti a virslit, az biztos nem venné rossz néven, ha ilyen történne vele. 

Vagy mégsem?

Mustárral, vagy anélkül.

Én ma is ettem, kedvet kaptam a saját magam által megélt történetből.

Nézőpont kérdése persze, hogy ki mit él meg élményként.

A virsli története röviden a wikipediából:

Egyik jellemző húskészítmény a frankfurter, amelyet egy Johann Georg Lahner nevű hentes készített először 1805. október 15-én. Kétféle húsból, marha és disznóhúsból egy masszát kevert össze. A kétféle darálthúsból készített masszához aztán sót, fűszereket kevert és meghatározott mennyiségű vizet adott. Az így megalkotott krémes jellegű pasztát kézi töltővel juhbélbe töltötte, majd enyhén megfüstölte. Ezután a Majna partjáról indult világhódító útjára a báránybélbe töltött, előzőleg megfőzött és pépesített húsrudacska, amelyet a magyar nyelv virsli (würstchen), amit Észak-Amerikában, de még Bécsben is, gyakran csak frankfurter néven ismer. Vagyis így ismeri a világ.

Baráti, családi találkozók, sörfesztiválok és egyéb rendezvények elmaradhatatlan kelléke, szilveszteri menük éjféli étke, tartalmas reggelik része, szállodai melegentartó ételtárolók alap fogása.

Most láttam egy fotót, hogy sörpereccel is lehet fogyasztani. Legközelebb azt is kipróbálom.

De csetepaték harci eszközeként?

Ki hallott már ilyet?

A békés Budapesten, ahol nem döntögetnek szobrokat és nem fosztogatják az üzleteket, vagy mégis?

Karantén elején azért voltak jelenetek.

Ma a vevőszolgálaton egy számlát kellett kiállítanom és amíg a kishölgy elkészítette nekem, addig érdeklődtem.

-Hogy bírjátok ezt a sok reklamálót? Nehéz velük?

Mert boltunk pont a vevőszolgálatra néz. Gyakran hallok onnan kiabálást, visítozást, káromkodást, sőt fenyegetőzéseket is.

-Hát tudod,- meséli- én, ha elvégeztem a dolgom és tovább balhézik egyszerűen otthagyom és mindig egyenletes hangon beszélek velük.

-És a kolléganőd? - kérdem - ő jól kezeli őket?
-Ő mindig felhúzza magát, ha valami hülyeséget mondanak meg akarja győzni őket, egyre idegesebb és csak mondja és mondja. 

Akkor szokott megemelkedni a hangja.

Hát azt szoktam én is hallani,- gondolom magamban.

-Hallottam már olyat, hogy káromkodtak, ordítoztak, szidták a felmenőiteket - fűzöm tovább a szót.

-Á, az semmi, dobáltak már be ide széket, asztalt, péksüteményeket és virslit is.

-Virslit, de azt miért?

-Mert rosszul nézték meg az árát és fel voltak háborodva. Mikor rájöttek, hogy nincs igazuk hozzánk vágták.

-És itt hagyják nektek?

-Igen.

-És nem vittétek haza megfőzni? - kérdem. 

- Meg lett volna belőle a vacsora.  Reptéren az utasoktól elkobozott, bontatlan márkás italokat a reptéri dolgozók meg szokták tartani, ha már úgyis ki van fizetve.

Ekkor élvezetes társalgásunkat megszakította egy vevő. Nem tudom eldönteni, hogy az ember a legnagyobb állat, vagy a jó történeteket tényleg az élet írja?

Ha érdekelnek a történeteim, amelyekben a gasztronómia is jelentős szerepet kap, olvasd a könyvem.

A fenék

Ez az a testrész, amiért kitörtek már háborúk és ez az amiért vagyonok tűntek el a semmibe, sőt okozta már politikai gyilkosságok alapját is.

Az a kisebb csetepaté, minek szemtanúja voltam, csak egy fodrozódás az idő és a történelem tengerében.

Előttem mentek elég peckesen, magabiztosságuk teljes tudatában. Alacsonyak voltak, de látszott nagyon akarnak tetszeni egymásnak. Főleg a nő a férfinak. Minden nőben van valami szép, valami előnyös, amit szívesen kihangsúlyoz, ha tetszeni akar a másiknak.

Tapasztalatom szerint az intellektus és az ész ebben a versenyben háttérbe szorul, meg olyan jó tulajdonságok, mint a kedvesség, vagy a jólelkűség, de ha ez nem annyira erős, akkor jönnek a szokásosak, a fenék, mell, esetleg valami dögös frizura, de pót tincsek mindenképpen.

Amit a természet nem adott meg, azt létre lehet hozni másképpen, így volt már az ókorban is. Kleopátra is mindent megtett a szépségéért.

Ez a nő ez utóbbira tett fel mindent. Nagyon szűk farmer feszült, egy nagyon domború fenéken, de izmos, rövid és fürge lábakon, meg a pót tincsekkel kiegészített, hosszú szőke frizura. Hát Istenem, mindenkinek kötelessége kihozni magából a maximumot, ha jól akar kinézni.

A férfi nem volt különösebben figyelemre méltó.

Ahogy előttem siettek, azon gondolkoztam, hogy a fehér, jólvasalt ingén és nyári, kávészínű farmerén kívül nem látok benne semmi érdekeset. Nem volt különösebben magas, teste nem annyira kisportolt, inkább satnya a nőéhez képest, válla nem széles, inkább nőiesen keskeny. Márkás órája és könyökig feltűrt inge, határozott járása viszont arra engedett következtetni, hogy valamiféle középvezető.

Nyilván nem légyottra igyekeztek, inkább ebédelni, abba az irányba, ahova én is és olyan munkatárs-féléknek néztem őket. A megjelenésükben mégis benne volt, hogy itt lesz valami, hogy készül majd. Amolyan elnapolt szexuális feszültség, ami a kívülállók számára mindig sokkal nyilvánvalóbb.

A szerelmespárok másképp néznek egymásra, áhítattal, elmerengő tekintettel, összefonódva, egymást átkarolva, vagy kézenfogva szoktak haladni. A régóta együtt lévő párok meg vagy egymás mellett, vagy valami kimondhatatlan egységben. Láthatatlan kötelékben. Egyikük néha elől megy, másikuk lemarad, nézelődik. Hívják, noszogatják egymást, ha menni kell, főleg egy bevásárlóközpontban.

Gondoltam sietek, fél óra a munkahelyi ebédidő, nem töltöm az időmet íróknak való szemlélődéssel, légyottok kifürkészésével, könyv alapanyagok begyűjtésével, ennyi időm nincs.

Odaigyekeztem tehát a kínai étteremhez és mivel láttam, hogy sor van, udvariasan megkérdeztem az előttem álló idősebb hölgyet, hogy oda vár-e:

-Ne haragudjon ide áll sorba?

-Igen- felelte kedvesen, mert még mindig tartják a távolságot a bevásárló központokban. Előttünk még ketten voltak.

Várakoztunk türelmesen, amikor a párocska, nevezzük így az izmos, domború fenekű hölgyet és a különösebben nem figyelemre méltó férfit, befurakodott elénk és úgy tettek, mintha mi ott sem lennénk.

Ekkor a hölgy, aki valószínűleg ugyanolyan éhes volt, mint én, kissé felháborodottan , de udvariasan rájuk szólt, hogy:

-Bocsánat, mi itt sorban állunk, mert tartani kell a távolságot.

Erre a fehér inges, márkás karórás középvezető, mint egy dúvad rárivallt:

-Mi csak nézelődünk, de nyugodtan kérjen bocsánatot, sőt jól teszi, ha bocsánatot kér!!

Az előttem álló nővel először csak egymásra néztünk, aztán összenevettünk. 

Cinkosan. 

Tudtuk, hogy mi van.

Megállapítottuk:

-Lesz ez még így se.

A párocska odébb állt, máshol vették meg az ebédjüket, mert kínos lett volna beismerni, hogy udvariatlanul befurakodtak elénk.

A nővel utána beszélgettünk munkáról, diétáról, hogy a kínai milyen jól főz, kiválasztottam egy szerencsesütit az ebédemhez és visszaindultam. A párocska ott ült egy asztalnál, a másik ételbár előtt. A férfi gátlástalanul tömte magát, a jól karbantartott barátnő áhítattal figyelte és csipegetett.

Ha egyszer írnék az evési szokások egyéb összefüggéseiről, az igencsak meglepő lenne. Mutasd, hogy eszel, megmondom ki vagy.

Ha kíváncsi vagy egyéb pikáns történetekre olvasd A kínai rejtélyt. 

https://publioboox.com/termek/a-kinai-rejtely/