Embrace-Átölel: Bölecz Lilla és Duschanek Katalin kiállítás a Palomában

Bölecz Lilla-Duschanek Katalin: Embrace kiállítási plakát. 

Copyright©2014. artificium-artis.blogspot.com     

A szöveg és a fotók semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! 

Duschanek Katalin és Bölecz Lilla izgalmas kiállítását nyitom meg ma. Két különböző alkotóművészről van szó, akiknek fiatal koruk ellenére már jelentős szakmai múltjuk van.

Tudatosan választották a lányok a Palomát mostani kiállításuk helyszínéül, lévén a hely egy sokat ígérő új művészeti és kulturális projekt, a legfrissebb trendek formálódásának kecsegtető helyszíne Budapest egyik izgalmas művész negyedében.

Az egy hónapig megtekinthető kiállítás üzenete az egymással való egyetemes összekapcsolódás, és a női lélek szemszögéből érzékelt befogadó, reflektáló valóság ábrázolása figuratív képekben.

Ezenkívül, mindkettőjük nem titkolt célja megosztani a magyarországi közönséggel, a más kultúrák által erősen átitatott tapasztalataik képekben való lecsapódását. Markáns közös vonaluk a nyitott szívvel befogadni (embrace) az ismeretlent hozzáállás, ami művészetükre is nagy hatással bír. A két lány több éves mély barátsága és számos kapcsolódási pontja hozta természetesen az ötletet, hogy egymást kiegészítő rajzi világuk, különböző stílusú figuratív ábrázolásmódjuk izgalmas és mély világba invitálhassa a közönséget e kiállítás keretében.

Duschanek Katalin 2009 óta foglalkozik komolyabban festéssel, miután több, különböző diploma megszerzése elvezette arra az alkotó útra, ahol most szívesen jár.  Az elmúlt kilenc évben több helyen élt, tanult és dolgozott (London, Párizs, Kairó, Valencia és Budapest) ahol számos alkalommal állította ki munkáit. Jelenleg Dubaiban lakik és helyi nemzetközi galériákkal működik együtt.  http://www.saatchiart.com/soin 

Bölecz Lilla a KREA Kortárs Művészeti Iskola egykori hallgatója is folyamatosan kiállít 2010 óta. Csoportos és egyéni kiállításokon vett részt többek között a Szimpla Kert, a KREA iskola helyiségei, az Akvárium Reklámfesztiválján és a Müsziben 2010-2013 között. Alkotásairól publikációk jelentek meg a Hg.hu-n, PS Magazinban, a Hellodesignban, a Kreatív Online-ban, a Design&Design-ban, ahol az Awards of Day-t nyerte meg, vagy az Artificium blogon, ahol A hónap művésze 7. volt. Most ismét szabadúszó, sokat dolgozik megrendelésre, illusztrálta Gerda Green első krimijét, a Fény és Förtelmet. Munkái elérhetők/megvásárolhatóak: www.lillab.prosite.com / www.society6.com/lillabolec

Mielőtt azonban az elemzésekbe belekezdenék, szeretném elmondani, hogy mindkét művész esetében nagyon sok kulturális vonatkozást találtam, de ha elsőre azt gondolják, hogy ezek csak kortárs benyomások, akkor az ítélet téves vagy csalóka. Úgy érzékeltem, hogy ezek sokkal régebbi gyökerű, általánosabb érvényű, egyetemes, mindannyiunk tudatalattijában lévő emlékek, hatások, kulturális rétegek.

Vagyis egy-egy hozzáfűzött gondolatomat, nem kell csak feltétlenül egyikükre, vagy másikukra vonatkoztatni, ugyanúgy érvényes ez is, az is Katalin és Lilla esetében is. Meglátásaim nem megkérdőjelezhetetlen igazságok, hanem azt a célt szolgálják, hogy továbbgondoljuk, könnyebben befogadjuk, megértsük és érezzük, mindazt a sok mindent, amit az ő rajzaik, vagy félig-meddig már festmények, melyek a világ egy-egy szeletét tárják elénk.  

Duschanek Katalin: We are.

Duschanek Katalin több tustoll és akvarell technikával kevert rajzzal jelentkezik a kiállításon. Az egyik ilyen a „We are” amelynek a Mi vagyunk címet adta a művész. Ezen egy női arc látható, amelyet a művész finom vonallal húzott meg. A figura teste lavírozott tustoll, az alakot élesen húzott, mélyfekete szintén tus folt veszi körül, amely sötét és titokzatos, mint az egyenlítői nyári éjszaka.

A nő arcának jobb felén, mintha a hajából bomlana ki, egy másik női alak lépked a vállán hátrafele, az ellenkező irányba. Az alkotó szerint lehet egy elveszett ikertestvér, vagy lehet önmaga két különböző énje. Erről a kompozícióról óhatatlanul a Szent Kristóf ábrázolások jutnak eszembe, az a több évszázados hagyománnyal rendelkező festészeti-szobrászati téma, amelyen Krisztoforosz a vállán viszi Krisztust.

A hagyomány szerint Kristóf a harmadik század derekán Szamóban (Lükia) adta életét Krisztusért.

Az útonjárók patrónusáról, akinek képét ma is sok autós és motoros magával hordja, a Legenda Aurea szerzője rajzolta a legszínesebb képet:

Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, otthagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől – így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.

Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot.

Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrásától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.

Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.

Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta:,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.

És az Isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.

Katalin képében is valami ilyen jelképiséget érzek, valami földöntúlit, amit a hordozás terhét ábrázolja, a lélek terhét, a másik személy problémáinak terhét, egy gyermek problémáinak a lelkén viselés terhét. Nem szeretek arról beszélni, hogy női művészet, mert számomra a művészet az mindig az az egységes rendszer, amit ugyanúgy létrehozhatnak nők is, mint férfiak. Az azonban biztos, hogy ebből a képből a női lélek és küzdés ereje, annak misztikuma árad. Mert honnan kapjuk az erőnket a napi küzdelmekhez? Honnan merítünk erőt a továbblépésekhez? Honnan inspirálódunk újból és újból, ha csalódás ért, ha összetörték a szívünket, ha a fájdalom ólomsúlyként nehezedik a vállainkra?

Ugyanakkor az átölelés filozófiája, ami a kiállítás kapcsán a címben is megfogalmazódott az rendkívül fontos. Fontos, hogy átöleljük a másikat, hogy segítsünk neki a problémákban, hogy átsegítsük őt a nehézségeken, ennek a képnek a kapcsán is előbukkan. Akár azzal is, hogy a vállunkon hordozzuk, a másikat, vagy önmagunk problémáit. Tehát ne csak a terheket cipeljük, magunkét és egymásét, de öleljük át egymást.

Duschanek Katalin: Borderline.

Borderline: Jelentése magyarul határvonal, határeset. Két arc egy nem tiszta, szabályos, hanem ide-oda dülöngélő keretekbe zárva. Katalin szerint: általában azt rajzolja, ami eszébe jut.

Ezen a munkán környezet kicsit elmosódott, festői, gyors, lefolyós, szinte követhetjük az alkotó kezének nyomait. Szinte látjuk, ahogy a művész bemártja az akvarellbe, a tusba az ecsetet és megfolyatja a felületen. Az elől lévő arc még tisztán kivehető, a hátul lévő arc rémületes, szellem-szerű. Mert mit is jelent a Borderline a pszichológiai értelmezésben? Borderline Personality Disorder? Jelenthet személyiségzavart, a hangulat szélsőséges ingadozását, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal. Valamint az én-identitás instabilitásával is jellemezhető súlyos személyiségzavart. Ez főként a neurózisokra és a szociális fóbiákra, leggyakrabban a depresszióra jellemző- írja róla a szakirodalom.

Hogy miért fontos ez? Miért fontos ezzel foglalkozni, hogy tudatos-e a témaválasztás vagy véletlen, hogy a művész erről rajzolt, képet írt, festett? Manapság, amikor annyi a lelki betegség fordul elő, vagy az orvosok is pirulákkal gyógyítják a lelki betegek tüneteit és nem tánccal, varázslattal, közösségi foglalkozásokkal, mint a régi korokban, akkor nagyon fontos ezeknek a dolgoknak a képekben való kibeszélése. Megmutatása, a problémák feloldása, velük való szembenézés.

Duschanek Katalin: Shadow.

Shadow: árnyékot, homályt, sötét részt, árnyékképet, szellemet, kísértetet és állandó követőt is jelent. Mit is látunk? Egy arc, amely teljes egészében kibontakozik a homályból, haja kontyban, borzosan a fejtetőn, mögötte viszont egy másik arc bontakozik ki kisebb változatban. Amíg az egyik arc derűsebb, bizakodóbb, nyíltabb tekintetű, addig a másik, félelmet keltő, árnyékos szemű. Ez az a lény, aki követ minket, aki mindig ott van velünk, mellettünk, felettünk, alattunk? Bizonyára. Ez az a szellem, akitől nem tudunk szabadulni, csak maximum kordában tartani őt.

Duschanek Katalin: Glow.

Glow: azaz izzás. 

Technikája lavírozott tus, akvarell, toll. Az egész kompozíción egy nagy feliratot látunk WORTH, ami értéket jelent főnévi értelemben.

Első benyomásom a képpel kapcsolatban a gyorsaság, a sebesség volt, bármilyen érdekesen hangzik. A gyorsan meghúzott vertikális és horizontális vonalakról az ide-oda cikázás jut eszembe, ami a művész kiegészített tus és akvarell lavírozással és megpettyeget olyan fröcskölés-szerűen, mint az action painting művészek munkáin. Mi is az állandóság a napi alkotói izzásban? Az ide-oda rohanásban? A felfokozott életben? Az őrült sebességben? A művész költöző életstílusában? Az érték! Az örök állandóság, az érték az, amit magával visz, és amit mindenhol ki tud bontani, amit magába szív, amit magából kiad. Önmaga is gazdagodik és másokat is gazdagít általa.

Duschanek Katalin: Regular Guest. 

Regular Guest: Szabályosan érkező vendég? Időben érkező vendég? Egy újabb két emberi alakban jelentkező kompozíció, egymás mellett. Nemük, koruk beazonosíthatatlan. Lehetnek ugyanúgy csecsemők, mint ahogy középkorúak, vagy idősek is. Ez itt nem számít és lényegtelen is, a hangulat szempontjából. Vagy csak érzésekről van szó, homályból kibontakozó emberi figurákról, amelyek ugyanúgy eltűnhetnek a ködben, mint ahogy előjöttek?

Duschanek Katalin: Syrius. 

Syrius:  A cím alapján két dolog jutott eszembe, azon túl, amit ábrázol.

A bolygó és legendás magyar rockzenekar a hetvenes évekből, a Syrius. Ami a bolygót illeti ezt írja róla egy csillagászati vonatkozású cikk: A Föld egén a Nap után a második legfényesebb csillag a Szíriusz. A Nagy Kutya csillagkép alfáját téli estéken szabad szemmel is könnyen megpillanthatjuk, amint alacsonyan jár a déli horizont felett. A tőlünk mindössze 8,6 fényévre lévő, két naptömegű, kékesfehés Szíriusz körül egy nála sokkal kisebb fehér törpe, a Sirius B kering.(Origo, 2005.12.20)

Katalin képére rátérve: az egyike a legjobb, legeredetibb tustoll rajz, ami eléggé elkülönül a többi munkától stílusában. Nézegetése közben, retró hangulatban voltam és a nagyszerű Syrius zenekar számait hallgattam, amely a korai hetvenes években a legeredetibb, legújszerűbb hangzású, egyetemi klubokban fellépő együttes volt. Leszámítva egy ausztráliai koncertturnét és nagylemezt, itthon alig jutottak lehetőségekhez. A hatalom ellehetetlenítette őket, s egy magyarul kiadott lemezen kívül az életművet csak töredékekből sikerült összeállítani, kiadási jogaikat japánok vették meg.

Katival kapcsolatban viszont arra gondoltam, mennyivel szabadabb életet élhet ma egy fiatal művész. Sokkal jobb, hogy úgy dönt itt, vagy ott él és bármikor tovább utazhat. Élete helyszíne jelenleg Dubai. Utazásai során kultúrákkal, új emberekkel, benyomások érik nap, mint nap, a szeme kinyílik a világra. És az internet segítségével még kapcsolatot is tud teremteni bárkivel. A Syrius című rajza misztikus, hangulatában régi fotók nyomait érzékeljük, emlékeket a múltból, a nudizmusnak hódoló aktokat a nyári napon, a tengerparton. Vagy a hetvenes évek nagy, csíkos kalapjaiban és óriás virágmintás ruháiban, szoknyáiban sétáló nőket. Érdekes a művész még meg sem született a hetvenes években, mégis rajzaiban visszahoz valamit abból a korból. Talán szülei emlékei inspirálták tudat alatt?

Bölecz Lilla: Triptichon, Harcos, Hullarabló, Utolsó fejezet: A szerződés. 

Bölecz Lilla képei

Lilla képei  teljesen más világ, meseszerűség, a misztikum, mitológia, magyar és távoli, keleti kultúrák kereszteződése. És van benne valami az ősmagyar sámán világból is. Ezt azért tudom ilyen biztosan, mert én konzultáltam a szakdolgozatát.  Abban Jankovics Marcell olyan rajzfilmjeiről írt, mint a János vitéz, a Fehérlófia, az Ének a Csodaszarvasról, azok magyar mitológiai vonatkozásairól, az őstörténetről és az abban előforduló misztikus lényekről.  Ugyanakkor írt a japán rajzfilmművészet nagy öregjéről Miyazaki Hayao-ról, s az ő mindkettőnk által annyira szeretett a Chihiro szellemországban című csodálatos alkotásáról, amely kapcsán bőségesen elemezte a japán mitológiai vonatkozásokat.

Kezdjük talán a legfontosabbal, Lilla Triptichonjával, ami három részből áll.

A harcosból (1.), a hullarablóból (2.), a szerződésből (3.). 

1.Harcos: A harcos egy hosszú fekete hajú, indián külsejű férfi. Arca előtt maszkot tart. Sárga felhők között áll és körülötte piramis alakú, medúzaszerű lények úsznak. Mindegyik medúza-piramison egy szem van, amelyik figyel. Lelkek? Szemek? Isten szeme motívum? Mindkettő lehet, a megoldás mindenképpen titkokat rejt.

2. Hullarabló: (The bodysnatcher). Egy rókaképű sötét alak, aki olyan, mint Anubis kutya az Egyiptomi Birodalomban, elrabolja a szegény lány halott tetemét. Kezeivel-lábaival átöleli, magához ragadja őt a túlvilágra, aki hiába próbál szabadulni a szorításból, nem sikerül neki. Hátul mintha lángnyelvek, vagy a tűz körül rituális táncot járó sámánok volnának, figyelnének.

3. Utolsó fejezet-A szerződés (The Last chapter- A szerződés) Egy titokzatos, sárga levelű fák között, erdőben? Az éj leple alatt? Éjjeli bagoly jelenlétében? Szövetséget kötő, térdelő párt láthatunk. A mellettük növekvő fák gyökerei halálfejekből, koponyákból nőnek ki. Ezek az Őseik? A bagoly a bölcsesség jelképe: Athéné vagy Minerva? A fiú arca félelmetes, tekintete szigorú. A szerződés szerint egymás testébe, szívébe nyúlnak. Kettejük közül mégis a lány szívbemarkoló mozdulata félelmetesebb. Ömlik a vér körülötte. Lilla anélkül, hogy ismerte volna egy ógörög mitológiai ábrázolást alkalmaz, mely hasonló volt az ősmagyarok vérszerződéséhez.

Bölecz Lilla: Origin, Eredet. 

Az Origin, azaz Eredet egy két részre osztott kompozíció. Amolyan szerelmi ikon-féle, ha a szerelmet is egy bizonyos vallásnak tekintjük, aminek a rajongása és a fanatizmusa olykor felér a vallási áhítattal. Egy párt látunk, két különálló szigeten, a lány az unikornissal az éj tengerén úszik a saját szigetén, felette világít a Hold, a fiú a világosság tengerén úszik, egy farkas kutyával kinek szintén szarva van, s feje felett a Nap ragyog.

Szigeteik, amelyeken egymáshoz közelítenek darabjai összeilleszthetőek. Mivel Lilla most nem fekete-fehérben és annak árnyalatiban gondolkozik, felhívnám a figyelmet a lila szín kifinomult, sokrétű használatára, amit kontrasztba állít a különféle sárgák letompított változataival. A lila a szellemi érettség, emelkedettség a magasabb szférákban való lét, a hit, a vallás színe. A két ember tengereinek a lilái középen összekeverednek, mint amikor két folyó folyik egymásba, összeolvad.

Szerelmük fája, virága, mely ebből az összefolyásból, olvadásból emelkedik ki, kis lényeket, virágokat hajt ki, amelyek lehetnek az ő utódaik. Mint Ádám és Éva esetében, az emberiség első párjánál, minden szerelemben adott, megvan a lehetőség, hogy nagy családok, generációk teremtői, létrehozói legyenek. Minden szerelmes ember, ha boldog úgy képzeli, hogy csak ő és a társa létezik az univerzumban, hogy ők a legcsodálatosabb pár a világon.  S ez így is van rendjén! A lilákat kiegészítő sárgák,  letompított, már-már okkeres változatai, a régi papírokat és családi krónikák juttatják eszünkbe.

Bölecz Lilla: Deer Unicorn.

Deer unicorn

Ehhez kapcsolódóan beszélhetünk az Unikornisról, ami a másik képen is előfordult, erről a misztikus lényről, aki itt egy rózsalugasban hever, s az egész kompozíció rózsás keretbe foglalt. Színvilága barnás-sárgás, egészen halvány lila hatásokkal, mint az Arts and Crafts alkotóinak munkáin.

Az unikornis görögül monocérosz a ló alakú mesés állat, akinek rendszerint lófeje, fehér, ló teste, őzlába és oroszlánfarka van. Ezen az ábrázoláson Lilla unikornisa még nem oroszlánfarkú, de ha kölyök unikornisként tekintünk rá, még bármi megtörténhet. Legfőképpen, mert a művész fantáziája végtelen. Ennek a mesés állatnak a szarva fegyveréül szolgál rendszerint.

Hazájának Indiát vagy Afrikát tartják. Már az ókori íróknál is feltűnt, például Arisztotelész, Pliniusz és Aelianus műveiben. Egyes utazók például Katie, Rippel, vagy Fresnei Müller, akik Fokföld felől, míg mások, akik Numíbia irányából haladtak előre Afrika belsejében felfedezéseket tenni, egyszarvúkat ábrázoló sziklarajzokat találtak.

Ókori eredetű hiedelmek szerint szarvának pora minden méreg hatását közömbösíti, de az állatot csak úgy lehet elfogni, ha egy szűz leányt fektetnek le az útjába, az unikornis előtte letérdel, és az állat ölébe hajtja fejét megadó mozdulattal. Hosszasan lehetne sorolni, azokat a középkori kódex és szövött kárpit ábrázolásokat, amelyek egy zárt kertben, úgynevezett Hortus Conclususban mutatják be a heverésző unikornist. Lilla ennek a nemes hagyománynak a folytatója. Továbbviszi ezt a több ezer éves ábrázolás típust, hogy a téma rajongói, különösen a gyermekek, vagy a gyermeklelkű felnőttek, akik még közel vannak, a lelki tisztasághoz örüljenek neki és akár pólón, párnán, vagy okos telefon hátlapon viszont lássák, ahogy Lilla sok kompozíciója esetében már ez megtörtént.

Bölecz Lilla: Thera. 

Thera

Therán a Kikládikus szigetcsoport legdélebbi szigetén, az Égei-tengeren folytatódnak a barok című kompozícióból megismert szerelmespár újabb kalandjai. A Dél-égei Vulkanikus Ív vulkáni aktivitása körülbelül három-négy millió évvel ezelőtt kezdődött, Théráé azonban csak kétmillió éve. A Santorini nevet, amely Szent Irénre utal a Latin Császárság idején a XIII. században kapta.  Előző nevei Kallistē (Καλλιστή, „a legszebb”), Strongylē (Στρογγύλη, „a kör alakú”), vagy Thera. (Wikipedia)

A szigeten bolygónk egyik legnagyobb vulkánkitörése zajlott le: a minószi kitörés (melyet néha thérai kitörésnek is neveznek) 3600 évvel ezelőtt, a Minószi civilizáció csúcspontján következett be, ami több száz méter vastag vulkáni hamu üledéket hagyott maga után.  A cunamival közvetett módon hozzájárulhatott a 110 kilométerre délre fekvő Minószi civilizáció összeomlásához.  Van egy másik népszerű elmélet, mely szerint a thérai kitörtés az alapja az Atlantisz legendájának.  Több tudós gondolja úgy, hogy a Szantorini egyik ókori kitörése eredményezte Egyiptomban a bibliai Exodusban (Kivonulás Egyiptomból) leírt tíz csapást, a háromnapos sötétséggel együtt. Akkoriban még aktívabb lehetett a vulkán, mint ma, és elég erős, hogy annyi sötét korom- és hamufelhőt okádjon ki, ami egészen Afrikáig befedte az eget. A Szantorini elnevezést a velenceiek adták a XIII. században, 1759-ben oszmán uralom alá került és 1830-ban került megint Görögországhoz a szabadságharcot követően. (Wikipedia)

Lilla thérai lányának rajzán, megjelenik egy hosszú szőke hajú vízi sellő, aki egy tengeri szörny hátán lovagol, vagy szörnyegel? A háttérből, a hegyek alól, felől lovagol a mindig felbukkanó szerelmese, a titokzatos fekete hajú herceg, aki tán a lány megmentésére siet. 
A környezet szintén történelmi, antik templomok a hegyen, s alatta régi szerelmespár, akik egymást keresik folyton. Az egyik menekül, a másik követi, nem tudnak egymás nélkül létezni, mert kettejük találkozása örökre szól, melyet a történelem viharai sem tudnak szétrombolni. A lány kissé csodálkozva néz a fiúra. Az egész látvány nagyon romantikus és mesébe illő.  A történet szálai napjainkig érnek.  

Bölecz Lilla: Bubi. 

És végül, de nem utolsó sorban a Bubi a halfarokban végződő lény, aki valójában egy lány. Vízi lány, sellő lány, aki egy burokban alszik a vízben. Minden gyönyörű türkizkék és zöld, ahogy álmainkban a tiszta vizet elképzeljük. Emlékeznek még Vízipók csodapókra? Neki volt ilyen légbuborékja, abban lakott a víz alatt. Ez az állapot a minden élet kezdetére, a magzati állapotra utal, mellyel körbevesz bennünket az anyai melegség és magzatvíz. A lány burka felett tavirózsák levelei díszelegnek, melynek szárai mélyen a víz alatti világban gyökereznek, mert minden vizek alján föld is van. Fentről  benyúl egy titokzatos kéz is, ahol a víz kettéválik és betör rajta a fény. A lányt akarja kiemelni, megmenteni? Nem tudjuk.

Összességében és zárásként a két művész Duschanek Katalin és Bölecz Lilla műveiben mást-mást vélek felfedezni. Kataliné nagyon szellemi-lelki problémákat feszegető izgalmas világ, amit áthat az utazások, a különböző tapasztalatok, a tanulmányok és olvasmányok benyomásainak kivetülése. Az aggódás és a problémák megoldásának folytonos vissza-visszatérő lehetősége. Ugyanakkor felkavar bennünket és további gondolatokra sarkall.

Bölecz Lilla művészete inkább álomszerű, gyökerei a több ezer éves kultúrához nyúlnak vissza szintén. Ugyan a mában él, de munkáival összeköttetést tud teremteni a múlt legendái és napjaink problémái között. Elvarázsol és megnyugtat.

Sok női alakban mintha őt vélnénk felfedezni, de így ebben a formában, leegyszerűsítve nem lenne igaz.  Sokkal több van benne, mint amit elsőre látunk.

A két művész munkássága között van átfedés abban az értelemben, hogy mindketten valóban a világot ölelik magukhoz és saját-saját női/emberi mivoltukban élik meg a mindennapjaikat, mind kulturális, mind szellemi, mind testi-lelki szempontok alapján. Hosszasan lehetne még elemezni munkáikat, de tudom, hogy a közönség türelme véges. Ezért köszönöm szépen a figyelmet!

                                                                            Kocsis Nagy Noémi

Budapest, 2014. április 17.

Ez 162 embernek tetszik itt a blogon! 
7-en osztották meg a facebookon!
Köszönjük!