Szépség és komolyzene Budapesten

• Harmincnégy éve élek Budapesten, azóta megéltem egyet, s mást. Bárki lehet a múzsám, akit érdekesnek találok. Számomra a téma az utcán hever, legyen az járda, bolt, műsor, könyv. A kulturális érdeklődő örökös kíváncsiságával jegyzem le a történeteimet. 
•  Gondolkoztam azon, hogy mi történik a világgal? Az rendben van, hogy vírus van, de úgy érzem tombol az őrület. A közösségi média teljes csatatérré vált és nem a vírus tagadók és azt elismerők között folyik már a vita, hanem olyan látszólag "békés" csoportokban, mint a Budapest régi képeken. Felkerült egy kép egy gyönyörű Anyukáról, aki 1990-ben strandol a Palatinuson újszülött kisbabájával, ott ahol én is strandoltam tavaly nyáron a lányommal. A hölgy, a hajdani kisbaba, felismerte magát és bemutatta a jelenlegi énjét harminc év után az Anyukájával. Anyuka most is nagyon-nagyon szép és a lánya is egyenesen gyönyörű. Hatalmas lájkeső és dícséretek tömkellege árasztotta el őket, amit meg is érdemelnek, mert az édesanya három gyermeket nevelt fel. Szerintem ez a legszebb dolog a világon!! Természetesen, mint mindenhol megjelentek a Savanyú Jóskák, akik a csoportszabályzatot emlegették. Főleg olyanok, akiket a kor előrehaladtával sajnálatosan már elkerülnek a fiatal és idősebb, szebb hölgyek, de nem tudnak őszintén örülni a szépségnek és a jóságnak, pedig nőként is meggyőződésem, hogy a magyar nők a legszebbek a világon.

A fotót a tulajdonos Kitty Kane engedélyével használom. Az arhív MTI fotó: Talum Attila 1990. augusztus 1. 

Kedvenc Bartók Rádiós műsoromban, a Muzsikáló Reggelben is olykor csatatérré válik a világ. Felvetett egy témát, a méltán népszerű műsorvezető, a zenetörténész végzettségű, antikvárius Bősze Ádám. Ő, aki vasárnaponként a Zenélő levelek sorotatával örvendezteti meg hallgatóit 1/2 11-kor. A sorozatban olyanok szerepeltek, mint Csáth Géza író, Felix és Fanny Mendelssohn, vagy Claudio Monteverdi és a csemballómuzsika. Az adásokat a Bartók Rádió podcastjén hallgathatják meg, a Monteverdis adás linkje: 

https://soundcloud.com/bartok-radio/domenico-scarlatti-zenelo-levelek-podcast-9-resz 

A tegnap, péntek reggeli játékban, azonban sport kultúrtörténeti kérdést adott fel a hallgatóknak. A nyereményhez tartozó kérdés megfejtése a biliárd volt, hogy kik játszották ezt a zenetörténetben? És természetesen mindenféle sport tippelés volt a hallgatók részéről: golf, tollaslabda, tenisz, pinpong, volt, aki poénból vadvízi evezést írt be, de volt olyan, aki a kriketten kívül krokettet írt. A műsorvezető szokásos jó humorával azt mondta, hogy a kroketthez jó étvágyat kíván, s hogy őszinte legyek én sem hallottam még a krokett sportról. Erre az sms üzenőfal csatatérré vált és felháborodott hallgatók írtak be, akik sérelemezték, gúnyolódásnak vették Bősze Ádám vicces megjegyzését. A humorérzék egy elengedhetetlen tulajdonság a mindennapok túléléséhez. Végül is a krumplikrokett csataeszközként is használható egy elfajult családi vitában, ugyanúgy, mint az Indul a bakterházban az a bizonyos gombóc.  

Azonban, ami a legjobban megdöbbent az a politikai, közéleti, társasági viselkedést teljesen felrúgó közösségi médiás őrület a facebookon, a twitteren, a lelki és szellemi vakság, a modortalanság, ami bizonyos embereket jellemez. Olykor azt hinnénk, hogy a közösségi médiás pofilja alapján egyeseknek rendezett családi életük van, anyagi helyzetük kiegyensúlyozott, azaz nem nélkülöznek, nem egyedül nevelik a gyereküket, nem gondoskodnak idős és beteg szüleikről mégis valami hihetetlen rosszindulattal kommentelnek, a józan észt meghazudtoló gonosz megnyilvánulásaik vannak. Én meg csak nézek, nem tudom ilyenkor elhinni, hogy az illető komoly szakember, művész, pénzügyi szakember, vagy tudós, író, vagy díjakat nyert egyéniség. Döbbenten figyelem, hogy amikor ilyen súlyos vírushelyzet van, amiben a második karantén állt be, ahol az összefogás, a szolidaritás, az oltás, a védekezés, a jólelkűség lenne a fontos, akkor őrjöng és ocsmányságokat oszt meg valaki, amely dolgok mind őt, mind a családját lejáratják. 

Korábban szerettek engem a családtagok, barátok naivnak, szentimentálisnak nevezni, mert mindenkiben a jót akartam meglátni, de ez természetesen nem vonatkozik a bűnözőkre, a gyilkosokra, a negatív életérzést és mások közérzetét megmérgezőkre. Vagyis a mérgező emberekre. Mindenki mindenkire hatással van, ez az úgynevezett pillangóhatás, amikor egy pillangó a világ másik felén meglebbenti a szárnyát és abból még a bolygó másik felén orkán, tornádó is keletkezhet. Vagyis az, hogy valaki őrjöng, virtuálisan is mérgezi környezetét rengeteg kárt okoz másoknak, hiába lájkolja elragadtatva őt a felesége és az úgynevezett barátai. Mindig elcsodálkozom, hogy vannak emberek, akikkel senki nem mer szembeszállni, akiknek senki nem meri megmondani, hogy hülyék, hogy valakinek a párja annyira elfogult legyen, hogy sohasem pirít rá a másikra, hogy fejezze be. És vannak örökös kedvenc témák, összeesküvés-elméletek. Szerintem az embernek azért vannak barátai, társa, hogy a helyes irányba tereljék, ha eltéved az élet ösvényein. És azok, akik ezt nem teszik meg, akik vele merülnek le és züllenek, azok nem igazi társak, nem valódi barátok. 

Mostanában nem hála naplót írok, hanem "hasznossági naplót". Ugyanis a jelenlegi felfordult, értékeitől fosztott világunkban, amikor napi 6000-re emelkedett a Covid fertőzöttek száma érdemes végiggondolni, hogy mitől vagyunk hasznosak? Mesélték home officeban dolgozók, hogy nincs semmi izgalmas a napjaikban, használható inger nem éri őket, nincs az az egészséges stressz, ami a munkát jellemzi. Nem lehet a kollégákkal és barátokkal találkozni, s általában ott kell ülni a gép előtt reggel 10-től este 6-ig. Még az sincs, hogy elvonuljunk a munkahely teakonyhájába egy jót csevegni, vagy otthon a magánszféránkba, mert a gyerekek online tanulnak, mindenki online dolgozik. Ezért jó egy hasznosság napló, ahol a szigorú napirend mellett esetleg esténként átgondoljuk és leírjuk, hogy mit is tettünk aznap. És rájövünk, hogy rengeteg mindent. Sokan nevetségesnek találják, hogy az OBI előtt állt a sor a kerti holmikért, mert most az elkövetkezendő két hétben mindenki kertészkedni, lakást felújítani akar, de szerintem nem baj ez. A könyvesboltban, ahol dolgozom a vásárlóktól rengeteg mindent megtudok, mert olyan, mint a római agóra, azaz a piactér, ahol az információk gazdát cserélnek. 

Az már más kérdés, hogy én nem álltam volna sorban ebben a vírusos helyzetben semmiért, de nem ítélem el. Az én hasznossági naplóm az elmúlt két napból a munkán kívül a könyvesboltban, ahol rengeteg embert tájékoztattam, könyvet adtam a kezükbe, boltot rendeztem, vagy a frissen érkezett könyveket vettem át. 1. Virágültetés gang ládába és bevásárlás 2. Reggeli és esti torna 3. Könyvolvasás 4. Beszélgetés a barátokkal, családtagokkal, jó ez virtuálisan, végül is ez az emberi kapcsolatok ápolása nagyon fontos. 5. Takarítás, lakásrendezés. 6. Ruhák mosása, két adag. 7. Reggeli készítés, ebédfőzés. 8. Mosogatás. 9. Haj és szépségápolás. 10. Ima az egészségért, a szeretteinkért. 11. Írás, mert hetek óta képtelen voltam írni. De mi is lenne egy eredetileg művészettörténész író feladata? Ha nem ez. Remélem adtam egy pár támpontot az elviselhetőbb mindennapokhoz.

Szakmai oldalamat itt tudod követni a facebookon. 

Kocsis Nagy Noémi szakmai oldal

Legutóbbi könyvemet A kínai rejtélyt itt találjátok. 
Az értékeléseket pedig itt: A kínai rejtély értékelések 

Booktime blog és Lukács Edina jóvoltából:Interjú Gerda Greennel a magyar irodalom kiemelkedő krimi írójával

Könyveimet itt találod 

https://publioboox.com/szerzo/gerda-green