Írói szabadság, Anyám a hétköznapok hőse és egyéb történetek

 Kilencedik könyvemet A kínai rejtélyt itt találjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.
Ma egy csokorra való történetet gyűjtöttem össze nektek, amit a közösségi médiában szerettetek, kommenteltetek, nevettetek rajta, vagy mérgelődtetek. A történetek az életből vannak, mert számomra a flaszter a legjobb inspiráló, avagy a téma az utcán hever. És köszönöm a kommentjeiteket, szeretem őket. Ma hozzászólásokkal együtt osztom meg a történeteimet a blogon. 

Az író
Az ember, ha könyveket ír, vagy blogot ír lépten-nyomon összefut olyanokkal, akiknek nem mindennapi találkozás ez. Nekem is hajdanán az volt, íróval, zenésszel, festővel találkozni, még akkor is, ha művész családban nőttem fel. A legtöbb embert érdekli, hogy mit írok, sokan érdeklődnek a könyveim iránt és szívesen elolvasnák őket. Ilyenkor mindig elmondom, hogy hol találják meg azokat, ha szeretnék megrendelni.
Hajdanán én is csodálattal tekintettem az alkotó emberekre, jó sok riportot készítettem is velük, kiállításaikat rendeztem, nyitottam meg, könyveiket olvastam el, vagy értékeltem. Ez is a tanulás része, hogy az ember önálló alkotóvá váljon.
Ugyanakkor azt is sokan tudjátok, hogy kezdő íróknak, költőknek is szívesen segítek tanácsokkal a könyvkiadásban és mikor megjelenik a könyv örömmel tölt el az, hogy sikerült egy új szerzőnek elindulni.
Viszont van egy rendkívül bosszantó dolog, amiről muszáj írni. Gyakran van, hogy találkozom valakivel, aki annyira el van szállva magától, hogy valósággal erőszakoskodik, hogy "tollba mondja" nekem az életét és adjuk ki.
Fogdossák a karomat, bizalmaskodnak és biztosítanak arról, hogy "bestseller lesz". Közben sokatmondóan rám kacsintanak és mintegy "elvárják", hogy elájuljak az ajánlattól.
Ha egy olyan ember, történelmi nagyság tollnoka lennék, mint Rákóczi Ferenc, akinek maga Mikes Kelemen volt az író embere, akkor azt mondanám, hogy rendben van.
Eszembe jut a nagy Agatha Christie, aki mikor már vagy 30 könyv volt mögötte és elég híressé vált, a díszfogadásokon folyton belebotlott hatalmasságokba és miniszterekbe, akik szinte "kínálkoztak" a tollára, de ő szerényen elhárította. Valami frappáns Miss Marple-os válasszal, aztán vagy megértette az illető, vagy nem.
Másodjára nézem végig A viszony filmsorozatot, amelyben Noah Solloway író életével és bonyolult kapcsolataival ismerkedhetünk meg. Őt hol erkölcsileg ítélik meg, azért, amit írt, hol püfölik, szidalmazzák riválisai, a szadista börtönőre meg egyenesen még a kéziratába is beleír, a hozzájárulása nélkül.
Nos, az alkotói pálya nem könnyű, rengeteg munka, lemondás és küzdelem van vele. És a közösségi médiás képmutatással szemben, nem folyamatos diadalmenet, aki nem élt át alkotói válságot az hazudik.
Ezzel az egésszel csak azt szeretném mondani, hogy az alkotói küzdelemhez a szabadság is hozzátartozik és, hogy ki ihlet meg, kiről írok, azt szeretném én eldönteni.
Ma rólad, holnap másról.
Ha valaki a múzsám lesz, annak oka van, az szerintem kitüntetés, hogy látok benne valamit, amiért érdemes róla írni. Mint, ahogyan 17 évi főiskolai tanításom alatt, pontosan láttam, hogy ki az a szuper tehetség, aki vinni fogja valamire.
Be is bizonyosodott, hogy igazam volt.
De a kierőszakolt múzsaság, az olyan, mint amikor olyan ételt akarnak megetetni veled, amit nem kívánsz, vagy olyan italt töltenek a poharadba, amit nem kértél. Hiába tiltakozol.
Mindenképpen gyomorrontás lesz a vége.



Az író is olvas
Az elmúlt 1,5 hétben 2 gyenge és egy jobb könyvet olvastam.. Isten bocsássa meg nekem, de a marketing olyan mértékben befolyásolja az olvasási szokásokat, hogy szinte nagyobb befolyása van, mint magának a műnek. Az olvasók irányítva vannak. Ez legalább olyan rossz, mint annak a naiv férfinak az esete, akinek a jó szándékait, egy intrikus, ravasz és jellemtelen barát befolyásolja. Lásd Othello. Az ember, ez esetben az olvasó nem veszi a fáradságot, hogy önálló véleményt alakítson ki a művel kapcsolatban, hanem az előzetes túlzottan rajongó, vagy megfizetett torz vélemények alapján ítél. S ezt legalább annyira méltatlannak és károsnak tartom, mint a jellem gyengeséget.
Így igaz. Sajnos sok a kritikátlan kritikus



Anyám a hétköznapok hőse
Mindig is imádtam a szüleimet és rengeteg kalandot éltünk át együtt. Sohasem értettem azt, ha valaki nem szereti a szüleit, vagy nem jön ki velük. Szerintem ez még onnan ered, hogy sok szülő képtelen elfogadni a gyerekét olyannak, amilyen és ebből fakadnak a konfliktusok.
Anyám több, mint 50 éve pedagógus, zongoratanár és zongoraművész és az erkölcsi tartása, emberi értékrendje, harcos énje, jó ízlése mindannyiunknak példakép lehet, a sarkaiból kifordult, és a mostani covidos világban is.
Mondjuk Nagyapám is ilyen volt, a többszörös apa és nagyapa, egyetemi tanár és generációk nevelője, példaképe, aki még idős korában is leparancsolta a Kolozsvár főterén álló Mátyás szoborról az oda felcsimpaszkodott, az emlékművet rongáló kölyköket.
Sok mindent másképp látok, én a nagy lázadó, de akkor is azt gondolom, hogy bizonyos emberi értékeknek a helyén kell lenni és több ilyen pedagógus vénával megáldott ember kéne a világba, amikor már gyakorlatilag mindenki azt csinál, amit akar.
Lehet őrjöngeni, ordítozni, a közösségi médiában az elfajult állati ösztönöket kiélni, másokat megalázni az eltérő nézeteik miatt, vagy saját hülyeségeinkkel, butaságainkkal terhelni a másik ember magán szféráját privát üzenetekben.
Ma vásárolni voltunk hárman, Anyukám, a Lányom és én és alig 5-10 percet töltöttünk a levegőn, miután leszálltunk a BKV-ról, amikor is megtalált minket pár adományért kuncsorgó Krisnás. Anyukám persze figyelmeztette őket, hogy vegyék fel a maszkot.
Utána megvettük, amit kell és ebédeltünk és hálásak voltunk, hogy akár maszkban is, de együtt lehetünk, mi a három generáció.
Ilyenkor az ember sokkal jobban megbecsüli az együttlétet, amikor tudja, hogy milyen nehéz a helyzet a világban.
Miután jót beszélgettünk, elindultunk haza, hát az utcán megint "letámadott" egy alak, aki megint valamit akart, adományt, pénzt, alkoholt, cigit. Őneki is szólt Anyukám, hogy vegyen maszkot.
Persze nem tudom, hogy mi a jobb, az, hogy 5 percenként megállítanak adományért, s nem tudsz nyugodtan végigmenni az utcán, vagy az, hogy robbantanak a nyílt színen és az ember retteg az életéért Nyugat-Európában.
Mikor elbúcsúztunk, Anyukám felszállt a buszra hazafelé a Boráros téren. Ott meg egy részeges alak, aki ráadásul jól el is volt ázva, a becses nejével együtt maszk nélkül akart felszállni a buszra.
A sofőr nem engedte, mivel ez az ő felelőssége. Erre a lumpen alak a f---tól a nemi szervéig mindent felemlegetett ordítva. Mondjuk sohasem értettem, hogy a férfiak, legyenek alacsony, vagy magas társadalmi kategóriába tartozók miért ezt a testrészt emlegetik mindig fel, legyen bármilyen konfliktusuk, bosszúságuk, vagy egyéb problémájuk.
A busz utas közönsége persze boldogan és kielégülten röhögött, élvezték az ingyen cirkuszt, maszkjukat le-fel tologatva, a buszsofőr dühöngött, Anyukám szörnyülködött.
Sajnos nem lehet mindenkit megnevelni, de az úrinő, az mindig úrinő marad.
Sajnos napi szinten lehet hasonlóval találkozni .
Az utolsó szavaidnál elmosolyodtam...két éve ilyenkor vitt be a mentő a kórházban, nem tudtam a lábamon állni, a Mentős mondta jó az a házi nadrág, erre én úri nő vagyok , türelemmel megvárták amig férjem segítségével átöltöztem, utána indultunk.
Igen, Embernek is születni kell.



Borsó menedzser kisasszony
Van egy nagyon szimpatikus vevői ügyfélszolgálatos nő, nagyjából velem egyidős, aki nagy lelkesedéssel végzi a munkáját. Pultjuk pont a boltunkkal szemben van, időnként áthallatszanak a vevőkkel folytatott társalgások, konfliktusok.
A minap arra lettem figyelmes, hogy emelt hangon rákiabál két idősebb férfira, hogy:
-Kikérem magamnak, nem vagyok taknyos!
Az öregurak bocsánatot kértek és ez még a jobbik eset.
A nő mindig nagyon csinos, haját kontyban hordja, sötét tincseibe ősz szálak vegyülnek, szépen sminkel, csinos szoknyái egy eltűnőben lévő nőiesség bizonyítékai. A koronavírus óta különösen védekezik, egy időben arcra csukható, orvosi plexi maszkot hordott.
Ügyfél híján odamentem hozzá beszélgetni és megkérdeztem tőle, hogy tényleg letaknyosozták-e? Jól hallottam?
Meséli: - Persze, de ez semmi. Múltkor odajött a pulthoz egy vevő, aki sólet konzervet akart, amiben borsó is van. Felhívtam az osztályos kollégát, hogy hozzon még 2 konzervet az úrnak. Kolléga kicsit késett, mert kereste.
A vevő türelmetlen volt ezért rámrivallt: - intézed borsó menedzser?
Ügyfélszolgálatos hölgy: - legyen türelemmel mindjárt.
Sólet konzerv vásárló: - te büdös kurva.
Ügyfélszolgálatos hölgy: - Kikérem magamnak a sértést.
Sólet konzerv vásárló: - Fel fogom jelenteni.
Ügyfélszolgálatos hölgy: - Tegye azt.
Olyan tipikus viselkedési forma, ez az elfojtott szexuális vágyból, vagy kisebbségi komplexusból fakadó fenyegetőzés, nem teszi azt amit mond és lebüdöskurváz egy szép és készséges nőt. Mikor nem jön össze a sértés, akkor fenyegetni kezd, s feljelentéssel dobálózik.. Mint a legsötétebb szocializmusban. S mindezt három ócska sólet konzervért. Remélem jól esett neki.

Ezért nem szeretek én emberekkel foglalkozni másfél evet árultam egy ékszer boltba kínszenvedése volt 😳
1
  • Tetszik
  • Válasz
  • 3 ó.
Sokszor ennek a viselkedésnek köze nincsen a szexuális vágyhoz, egyszerűen azért csinálják bizonyos emberek, mert kisebbségi komplexusuk van, és örülnek, hogy egy nekik kiszolgáltatott embernek be tudnak olvasni...
1
  • Tetszik
  • Válasz
  • 3 ó.
Sóletben van borsó? Az nem bab kolbásszal?
  • Tetszik
  • Válasz
  • 3 ó.
mindenben sikerült màsolnunk a kommunizmust
1
  • Tetszik
  • Válasz
  • 3 ó.

Megjegyzések

  1. Imádom ezeket a "szösszeneteket" :) A borsó menedzser kisasszony a kedvencem, jót derültünk rajta Danival :)

    VálaszTörlés
  2. Mindhárom tetszik, de különösen az első írás! Sajnos van fordított eset is, amikor a múzsa egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy róla írnak, hogy ő valakit megihletett, sértésnek veszi, félreérti, és a szegény alkotónak a végén még magyarázkodnia kell, elnézést kell kérnie, hogy miért vetemedett egyáltalán arra, hogy a becses nevét akárcsak meg is említse! Pedig szegény írót, Isten látja a lelkét, csak a jó szándék vezérelte... Fogom ajánlani ezt a szöveget közeli ismerősömnek 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. Pont ma írt író barátnőm Bódizs Edith a blogján arról, hogy az ő "múzsái" folyton tiltakoznak az ellen, hogy írjon róluk. És csak akkor fogadják el, ha jót ír. 😂

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karanténnapló Noémitől 11. Béres Géza és a karitatív kezdeményezés

Kubizmus

Áprily Lajos: Március