A só

 Kilencedik könyvemet A kínai rejtélyt itt találjátok. 

Az értékeléseket pedig A kínai rejtély értékelések.
Lukács Edina blogger riportját a könyvemről itt olvashatjátok. 

Rádióriport a könyvem kapcsán.  Bódizs Edith rádióriporter anyaga. Újabb riport készült velem T. C. Lang szerző tollából, amit itt találtok.

A só

Kedvencem volt a só meséje gyermekoromban. 

Lényege, hogy a királylány annyira szereti az apját, mint az emberek a sót.

Amikor a király a vásárba megy és megkérdi lányait, hogy mennyire szeretik, mit hozzon nekik, így felelnek, az első:

- Én úgy szeretem Édesapámat, mint galamb a tiszta búzát. 

A második: 

-Én úgy szeretem Édesapámat, mint forró nyárban az emberek a hűs szellőt.

A legkisebb, s egyben a királynak a legkevesebb leánya:

- Én úgy szeretem Édesapámat, mint az emberek a sót.

Ezt a király nem érti meg, ezért elzavarja az udvarból a legkisebb lányát.

A só és a szeretet fontosságára akkor ébred rá, amikor a lánya eltűnik az udvarból, egy ideig az erdőben bujkál, mindenféle fák odvában, barátságot ápol az állatokkal, majd hozzámegy a szomszéd ifjú királyhoz, aki vadászni indult az erdőbe és rátalál.

Az esküvő és a mézeshetek elmúltával meghívják az öreg királyt ebédre.

Feltálalják az ebédet, de egy szem só sincs benne.

Meg is kérdi az öreg király:

- Öcsém, ha meg nem bántalak, milyen szakácsod van neked, hogy só nélkül süt-főz?

- Sóval süt-főz az, de mi úgy hallottuk bátyám, hogy kend nem szereti a sót.

-Kitől hallottad ezt a butaságot? -kérdi az öreg király elcsodálkozva.

- Éppen a kigyelmed leányától - mondja az ifjú király.

-A leányomtól? Hol van? Mióta kerestetem, de nem találtam égen-földön.

Erre előugrott az ifjú királyné, aki addig az ajtó megett hallgatózott, szemeit törölgette meghatottságában, hogy mégis szereti őt az apja és egymás nyakába borultak.

Volt nagy sírás-rívás.

Megbocsátottak egymásnak.

A király megígértette vele, hogy mindig meglátogatja, de csak akkor, ha sóval süt-főz.

Mondom ma magamnak, hogy a vásárláskor vegyek sót, fel is írtam a listámra: só!!!!! 5 felkiáltójellel.

Hát persze, hogy elfelejtettem. 

Hazaérve létrára álltam, hogy megnézzem a kamraszekrényben, hát nem volt.

Mérgesen leindultam megint sóért.

Megvettem, feljöttem, bepakoltam volna a kamraszekrénybe és ott volt a só.

A másik...

Zsebkendődre köss egy csomót és az agyadra is bogot.