Bánffy Miklós emlékév nyitó eseménye az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben

 

Gróf Bánffy Miklós.

2014. január 17-én

az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 

10 órától 

Körtermébe

(I. Budapest, Krisztina krt. 57.)

Bánffy Miklós konferencia

a Bánffy Miklós születésének 140. évfordulója alkalmából 

rendezett emlékév nyitóeseményének

előadásaira

A konferencia első részében a művészet és inspiráció témaköre kerül előtérbe, a 

második blokkban Bánffy Miklós műveinek nemzetközi recepciója és a kiadásai. 

Vendégünk lesz Magdó János kolozsvári főkonzul, aki részletesen ismerteti a 

Bánffy év várható eseményeit, Piers Russell-Cobb, a londoni Arcadia LTD vezető 

managere, aki jelentősen hozzájárult a nemzetközi Bánffy reneszánszhoz, valamint 

Az esemény zárásaképpen a kiállítás kurátora, Szebeni Zsuzsa tart tárlatvezetést a 

Metszéspontok

Koós Zsófia pályája és Kós Károly színházi világa

című kiállításunkon, amely néhány lényeges ponton érintkezik Bánffy Miklós

Losonci gróf Bánffy Miklós (Kolozsvár, 1874. december 30. – Budapest, 1950. június 6.): író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonci Bánffy család grófi ága.

Származása

1874-ben született, Kolozsvárott. Édesanyja báró Bánffy Irma (1852–1875), Bánffy Albert főispán és Esterházy Ágnes leánya, édesapja Bánffy György főajtónálló (1845–1929) volt, Bánffy Miklós főispán (1801–1894) és Wesselényi Katalin fia.

Politikai tevékenysége

A Bánffy-kastély Bonchidán (20. század eleje)

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 1901-től szabadelvű programmal, majd 1910-től pártonkívüli programmal országgyűlési képviselő. Később a Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott. 1906-tól 1909-ig Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja. 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa volt.
1921. április 14. és 1922. december 19. között a Bethlen-kormányban külügyminiszteri tisztséget töltött be.
1926-ban visszatért a Románia részévé vált Erdélybe. A román király kezéből személyesen kapott román állampolgárságot. Felismerte, hogy az akkori romániai politikai viszonyok között a legfontosabb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen kulturális intézmények megtartása, a kisebbségi helyzet szorításában működésük biztosítása. Erkölcsi és anyagi támogatását érezhette a kisebbségi magyarság anyagi talpra állása és megmaradása szempontjából kivételes jelentőségű Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), a magyar tudományosság erdélyi fellegvára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, és a kisebbségi magyar közművelődés szervezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is. Az Erdélyi református egyházkerület főgondnokává választották, amelyben Makkai Sándor, majd Vásárhelyi János püspök oldalán szerepe volt a magyar felekezeti iskolák megvédésében, megtartásában és gyarapításában.
1939-ben vezetésével létrejött a Romániai Magyar Népközösség, a magyarság kulturális és gazdasági-társadalmi képviseletének ellátására. A szervezet egészen a II. bécsi döntésig az egyetlen romániai magyar érdekvédelmi- és tömegszervezet volt. Ekkor indultak tárgyalások egy új kisebbségi statútumról is, amely különösen az oktatásban, a kulturális intézmények és az egyházak működésében ígért javulást. A tartós nemzeti elnyomás és az eluralgó belpolitikai káosz hatására azonban az erdélyi magyarság többsége ekkor már szkeptikusan tekintett az ilyen egyezkedési kísérletekre.
Miután Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatolták, 1940-ben a magyar országgyűlés behívott erdélyi felsőházi tagja lett. 1943-ban titkos megbízatással Bukarestben tárgyalt a Hitler-ellenes erőkkel, ez azonban a németek tudomására jutott, mire ők lebombázták bonchidai kastélyát és a háború végéig nem térhetett haza.

Kulturális tevékenysége

A Bánffy-kastély Bonchidán

1912 és 1918 között a magyarországi állami színházak, beleértve a budapesti Operaház intendánsa volt. Díszlet- és jelmeztervei mellett a modern darabok előadását is támogatta. 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Bécsi tartózkodása alatt portréfestéssel egészítette ki tiszteletdíjàt. 1923 és 1927 között a Képzőművészeti Tanács elnöke volt.
Miután 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett, és jelentős szerepet játszott az erdélyi irodalmi életben. Néhány műve németül, olaszul és franciául is megjelent. Nemcsak íróként, hanem grafikusként is maradandót alkotott. Az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott több könyvet illusztrált, például Tamási Áron műveit. Vagyonával ott állt a legjelentősebb magyar napilap, a kolozsvári Ellenzék, és a legnagyobb kisebbségi magyar nyomdavállalat, a Minerva Rt. mögött.
Az emlékére alapított Bánffy Miklós-díj a kultúra és a közművelődés érdekében hosszabb időn át, kiemelkedő munkát végző minisztériumi, intézményi és egyéb (gazdasági, üzemeltetői stb.) dolgozók részére adományozható állami kitüntetés.

Földbirtokosként

Bonchidán mintaszerű gazdaságot működtetett, remek lovaival megjelent a bukaresti versenyeken is.
Forrás:
Wikipedia