A hónap művésze 13: Finy Petra

Finy Petra írónő, aki a legkiválóbb művészekkel dolgozik együtt

Copyrigh© 2012.artificium-artis.blogspot.com

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerzők engedélye nélkül!

 

Finy Petra írónő, a fotóért köszönet Petrának.

Finy Petrával egy művész barátom kiállításmegnyitóján találkoztam először, aki az akkor megjelent regényéhez, az Azzuróhoz készített illusztrációkat. Lenyűgözött az írónő ifjúságnak szóló műve és a benne szereplő rajzok. A kiállításon élveztem az elbűvölő hangulatot, ami az Anno Meseboltban, abban a remek könyv és nagyszerű fajáték árudában, a Krisztina térnél uralkodott. Különben is ez a környék, számomra őriz valamit a tizenkilencedik századi romantikából, Déryné újonnan felállított szobrával, a róla elnevezett bisztróval és a Krisztina téri templommal, ahol Széchenyi István, Seilern Crescense-szel házasodott, a Havas Boldogasszony templomban. Ha arra járok, mindig a múltba repülök. 

Finy Petra most megjelenő könyve az Egy marék buborék borítója, Szulyovszky Sarolta rajzaival, a képet az írónő engedélyével közöljük.

Azóta kísérem figyelemmel Finy Petra ifjúsági és felnőtt írásainak megjelenését, kislányommal eljárunk a gyerekeknek szóló könyvbemutatóira. A csodálatos szemüveg című mesekönyvének ismertetése is remek hangulatban telt, 2011 nyarának végén. Az ott lévő összes gyermek feszült érdeklődéssel hallgatta a felolvasást és aktívan részt vettek a megrendezett játékban. A saját gyermekem, aki magától tanult meg olvasni iskola előtt, a kezébe vette, és többször végigolvasta. Az írói siker elsősorban a közönség tetszésében mérhető le, hogy a gyerekek és felnőttek valóban élvezik-e, amit olvasnak és azt gondolom, hogy ez Petránál maradéktalanul megvalósul. Vele kapcsolatban tudni kell azt is, hogy a legjobb grafikusokkal dolgozik együtt, ami az illusztrálást illeti. Ez azt jelenti, hogy mindig más készít rajzokat a történeteihez, és ettől még eredetibbek és kedvesebbek lesznek a művei. 

Finy Petra: A doki-ügy, Tommaso Levente Tani rajzaival.

Így illusztrálta Petra műveit és borítóterveit, több ízben is Herbszt László, A csodálatos szemüveg és a Madárasszony esetében. Most ősszel jelenik meg Petra új könyve a Szárnyak és paták, aminek egyik szereplője cukorbeteg és a művet szintén Herbszt László rajzai fogják díszíteni. Szegedi Kata rajzolt a Maja tizenkét babájához, Holló Anna a Gréta garbójához, Dömsödi Zsolt  készítette a rajzokat és a borítótervet az Azurrohoz, Tomasso Levente Tani rajzolta A tesó-ügy, Az ovi-ügy, A doki-ügy illusztrációit, borítóit. Gyöngyösi Adrienn nevéhez köthetőek a Lámpalány meséi, Seprűsrác meséi, Bögreúr meséi vizuális világa, Takács Mari munkáját dicséri A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány. És most rövidesen itt a legújabb az előkészületben lévő, Egy marék buborék című, rímes-ritmusos gyerekverseket tartalmazó kötete, amihez Szulyovszky Sára készít csodálatos rajzokat.  

Finy Petra: A csodálatos szemüveg, az illusztrációkat és a borítót készítette: Herbszt László.

Más alkalmakkor is találkoztunk, könyvvásáron, a Vörösmarty téren és a Millenáris Parkban. Tanúi voltunk az irodalmi kitüntetése, az Nizzai Kavics-díj átadásának, amelyet Lackfi János író, költő adományozott neki, aki a borongós és szomorkás február végi este ellenére, egy hangulatos kávézóban, forró italok társaságában, családias légkört teremtett Petrával együtt a közönségnek. Itt hallhattuk-élvezhettük megható és felemelő, érzelmekkel teli, és nagyon kifinomult verseit, amiket maga az írónő olvasott fel nekünk. Lackfi János költő segített ezeket értelmezni, és a hallgatóság felé közvetíteni, miközben beszélgetést is folytattak, amelybe bevonták az ott lévőket. 

Finy Petra: Gréta garbója, az illusztrációkat Holló Anna készítette.

Legutóbb a Madárasszony című remekbe szabott, felnőtteknek szóló regényének örülhettünk, amit maga az írónő dedikált a Vörösmarty téren a Könyvhét alkalmából. Egyébként, az első felnőtt könyve a 2006-ban kiadott Histeria grandiflora címmel, és 2008 óta pedig tizenegy nagy sikerű gyerekkönyvet írt.

Ennek az alkotói termékenységnek az egyik csúcsa a Madárasszony című regény, ez a mélyen megható, megrázó családi történet és dráma. Egy olyan nő életéről szól, aki megpróbálja halott, madarász édesanyja életét felgöngyölíteni, miközben szimbolikusan visszautazik a múltba. Sorra keresi fel azokat a személyeket, akik az édesanyja életében fontosak voltak, régi szerelmeket, nagyszülőket, barátokat, ismerősöket, akiknek a visszaemlékezésein keresztül a főszereplő lány önmagával és már elhunyt anyjával találkozik. Egyik legmegértőbb személy a regényben az őt féltőn szerető Böbebú, aki a minden családban előforduló ősanyát, nagymamát jelképezi, a családi élet boldogságát biztosító, gyógyfőzetekkel segítő, szellemekkel és egyéb túlvilági lényekkel kapcsolatban álló különleges asszony. Böbebú leginkább a magyar népmesék jóságos anyókáira emlékeztet, akiknek kunyhójában a vándor, a szegénylegény megpihenhetett. Azt hiszem, mindannyiunknak szükségünk van az életünkben egy ilyen Böbebúra, vagy mindenki találhat a közvetlen környezetében egy ilyen személyt, akihez ilyen erőteljesen tud kötődni. 

Finy Petra: Madárasszony, borítóterv: Herbszt László.

Az egyik legkülönösebb találkozás a regényben, amikor a főszereplő felkeresi saját nagymamáját, édesanyja anyósát, akivel ellentmondásos volt a menye, de fiainak viszonya is, a családi történetek szerint. Finy Petra soraiból az derül ki számomra tanulságként, hogy egy kapcsolatot és az eseményeket mindenki a saját szemüvegén keresztül látja és éli meg. Mindannyiunknak saját változata van a múltról és ettől érdekes a történet. Van egy saját verziója a nagybácsinak (erről egyéb részleteket nem árulhatunk el, mert elvennénk az olvasás izgalmát), és az ő szemszögéből  egy kiállhatatlan szipirtyónak tűnhet a saját anyja, míg az unoka és a nagymama találkozása nem is olyan tragikus, mint azt az előzmények alapján várnánk. Mégis a legizgalmasabb a főszereplő lány, nő, Lea találkozása édesanyja szerelmével, Leóval. Mindig nagyon számítottak nekem, a kedvenc regényekben, a főszereplők nevei. A Leó-t nagyon szerettem, mert egy bátor férfi alakját társítottam hozzá. Most végre nekem is van egy saját „irodalmi Leóm”, akihez élmények fűznek, a Madárasszonyban. A nagyszerű az az, hogy mivel több regényt olvasok egyszerre abból szűröm le, hogy melyik mennyire hat rám, hogy mi marad meg a fejemben belőle. A mű képei olykor, olyan élesen villannak fel bennem a villamoson, az étkezőasztalnál, vagy egy parkban, mintha csak most olvastam volna. Ilyen, amikor Lea a nagymamájával spenótot eszik a kifőzdében. Számomra ez a részlet, a szereplők magatartásán túl megerősíti a kifőzdékkel kapcsolatos, nem túl hízelgő érzéseimet. Vagy amikor Lea Leó kunyhójában üldögél, szintén feledhetetlenül izgalmas. Finy Petra regénye azért nagyon lebilincselő, mert rendkívül kifinomult a lélek- és karakterábrázolásokban. 

Finy Petra: A tesó-ügy, Levente Tani rajzaival.

Petrával legutóbb az Európa cukrászdában találkoztunk egy riport miatt, ahol az egyébként kiváló író (nő), szerényen és kedvesen mesélt a műhelytitkairól, amit most az olvasókkal is megosztunk:

-      KNN. : Hogyan kezdtél el írni?

-      FP.: Nem szépíróként kezdtem a pályámat. Eleinte reklámszövegeket írtam egy cégnek, és csak mellette jelentek meg antológiákban, irodalmi lapokban alkotásaim. Aztán sorra láttak napvilágot a gyerek- és felnőtt könyveim, és valahogy az irodalomban „ragadtam”. Most már csak könyveket írok.

Finy Petra: Az ovi-ügy, Tomasso Levente Tani rajzaival.

 KNN.: Említetted, hogy rajzoltál is, azt mai napig folytatod?

-      FP.: Igen, ez így volt, nagyon sokat rajzoltam, még az Iparművészetire is felvételiztem tervező grafika szakra, sőt akadt olyan könyvem, amelyhez illusztrációkat is készítettem. Aztán jobbnak láttam, ha az írásra összpontosítok, és átengedem a képeket másoknak. A sors kegyeltje vagyok, mert fantasztikus képzőművészekkel dolgozhattam együtt. Ráadásul az illusztráció egy külön szakma, amelyhez sok-sok tapasztalat, végtelen fantázia és nem utolsósorban érzékenység, empátia is szükséges. Ha lesz is majd olyan könyvem, melyhez esetleg én készítek képeket, előtte biztosan sokat fogok még tanulni és képezni magam.

Finy Petra: Seprűsrác meséi, történetek rosszcsontokról. Gyöngyösi Adrienn rajzaival.

-       KNN. : Melyik évtől datálható gyerekírói karriered?

-    FP.: Még reklámszövegíró voltam, és egyáltalán nem gondoltam gyerekkönyvekre, amikor az Azurrót, egy fiataloknak szóló fantázia regényt megírtam a barátaim és kollégáim szórakoztatására. Hivatalosan csak később váltam gyerekíróvá, amikor a Pozsonyi Pagonynál megjelent az első mesekönyvem, a Lámpalány meséi.

Finy Petra: Maja tizenkét babája, Szegedi Katalin rajzaival.

-       KNN. : A közeljövőben tervezel még az Azurróhoz hasonló témájú regényt?

-   FP.: Mocorog bennem egy nagy kamaszoknak szóló, fantasy történet, melynek a vázát már kidolgoztam, és most a stílusán gondolkodom. Timothée de Fombelle fantasztikus fordításban megjelent könyveit elolvasva ugyanis már azt érzem, hogy annál rosszabbat nem szabad írnom. Legalább ilyen érzékenynek, lírainak, humorosnak, izgalmasnak és értékesnek kell lenni az én szövegemnek is, ami nem semmi feladat. Timothée azon különleges írók egyike, aki nem csak mondanivalót keresgél, hanem a regényeivel valóban mond is valamit, ráadásul azt milyen gyönyörűen mondja!

Finy Petra: Azurro, Dömsödi Zsolt rajzaival.

  KNN: Mi volt a fontosabb momentum a fiataloknak, gyerekeknek szóló kiadványaid megjelenésekor?

-       FP.: A különleges képi világ, vagyis a könyv egyedi megjelenése, amivel kapcsolatban nagyon nagy szerencsém volt, mert kiváló művészek dramatizálták a meséimet. A szövegekkel kapcsolatban pedig az, amit én is elvárok egy szövegtől: legyen érdekes, eredeti, irodalmi, humoros, érzékeny, és szóljon nekem is. Vagyis egy gyerekkönyv legyen ici-picit felnőtt könyv is.

Finy Petra: Lámpalány meséi, Gyöngyösi Adrienn.

-       

-       KNN.:  Melyik regényedet, művedet tartod fontosnak és miért?

-      FP.: Mindenképpen nagyon szeretem a törékeny szépségű képekkel megjelent, Fehér hercegnő és az Arany Sárkányt, melynek lírai szövege talán a belőlem legjobban fakadó stílust képviseli. A Gréta garbója megírása közben roppant jól szórakoztam, és úgy látom, az emberek arcára is mosolyt fakaszt, ami nagy öröm számomra. Ráadásul ennek a könyvnek Holló Anna által megálmodott a képeit is igen kedvelem. A Maja tizenkét babájának nagyon szeretem a balatoni villa helyszínét, és Szegedi Katalin lenyűgöző képi világát, akivel igazán nagyszerű lenne még egyszer együtt dolgozni.

Finy Petra: A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány. Takács Mari rajzaival.

-        KNN: Sokszor említed gyönyörű kislányaidat, akiknek verseket írsz és meséket. Lényegében elmondható, hogy ők indítottak el a gyerekeknek szóló irodalom irányába? Vagy már korábban is megfogalmazódott Benned ez az igény, mielőtt ők megszülettek volna?

-       FP.: A születésük előtt is foglalkoztattak már a mesék, melyek sokszor menedéket jelentenek, vagy egyfajta szökési lehetőséget társadalmunk elvárásokból felépített, rideg világából. Meg talán a képek miatt is. Nagyon szeretem az illusztrált könyveket, és sajnos inkább gyerekkönyveket látnak el csodálatos képekkel. Pedig milyen üdítő lenne felnőtt könyveket is így olvasni. Remélem, egyszer majd lesz olyan felnőtt könyvem, amely ugyanolyan gazdagon illusztrált, mint egy mesekönyv.

De az tény, hogy amióta Emma és Léna megvannak, azóta több gyerekkönyvet írok, és bizony néha konkrét megrendeléseket is leadnak a hölgyek, úgyhogy fel kell kötnöm a gatyát. Most például egy tündéres könyvet írok nekik, de előjegyeztek már egy sellősre is.

Finy Petra: Bögreúr meséi, Történetek rossz evőkről, Gyöngyösi Adrienn rajzaival.

-    
       KNN: Azért kérdezgetlek erről a témáról annyit, mert régebben olvastam, hogy az irodalomban és a magyar irodalomban sokáig lenézett műfaj volt a meseírás, holott az szerintem az egyik legnehezebb feladat. Móricz Zsigmond, Csukás István, Szepes Mária, vagy Benedek Elek példájára gondolva mégis a kiválóságok írtak gyerekkönyveket és azt hiszem, ez nagyon is befolyásolja a későbbi felnőttek gondolkodását, a rajzokról nem is beszélve. Egyetértesz?  Vagyis azt szeretném kérdezni, hogy tudatosan, vagy inkább ösztönösen jön ez az egész?Tudatosan írsz gyerekeknek, vagy egyszerűen azért, mert ez áll legközelebb a szívedhez-lelkedhez?

-      FP: Amúgy is nagyon szeretem a meséket, fiatal felnőttként is lelkesen néztem még rajzfilmeket, és olvastam gyerekkönyveket, vagy bámultam az olyan felnőtt filmeket, melyek kedvesen rémisztő mesék, mint például Tim Burton alkotásai. Ezt a gyerekességet már szerintem soha nem fogom kinőni. Ahhoz már túl öreg vagyok, hogy felnőtt legyek. Még a Madárasszony című regényem is igen meseszerű lett, hiába, nem tudok kibújni a bőrömből.

-          KNN.: Beszéltünk arról is, hogy egy írónőnek, akinek családja van, annak kicsit bonyolultabb az alkotás, mint azoknak, akiknek csak az írásra kell koncentrálni. Neked, hogy zajlik egy napod, amikor írsz? Tudsz otthon egy ihletadó sarokban dolgozni? Vagy szükséged van egy olyan helyre, kávéház/könyvtár, ahova el tudsz vonulni, ahol senki sem zavar?

-   FP: Most hogy már mindkét lány óvodás, egy kicsit könnyebb megteremteni az íráshoz szükséges körülményeket, de azért egy művészanya élete még így is sok szervezést igényel. Igaz, hogy nagy szerencsém van, mert a párom és a lányaim egyben legfontosabb szerkesztőim is: ők véleményezik először a meséket, a hozzájuk készült képeket, úgyhogy nekem már szinte csak az írás a dolgom.

Írni több helyen szeretek: a Műteremben ahol a mellettem lévő asztaloknál illusztrátorok tevékenyednek, és minden képi ötletet meg tudok velük beszélni, vagy egy hangulatos kávézóba vonulva, mint amilyen a Csészényi. Ilyenkor figyelem az emberek arcát, ruháját, gesztusait, fülelek a hanghordozásukra, és tudat alatt beépítem őket a karaktergyűjteményembe.Lehet, hogy verbális krokikat, skicceket is kellene készítenem róluk, ahogy a festők tették régen a kávéházakban. Csodálatosan sokfélék az emberek, nem győzök betelni velük.

-       KNN.: Legújabb, nagysikerű regényed a Madárasszony. Hogyan és mikor fogalmazódott meg benned, ennek gondolata? Említetted, hogy mivel a férjed ornitológus, ő is sokat segített a madarakkal kapcsolatos részeknél és a természeti leírásokban.

-   FP.: Régóta érlelődött bennem a gondolat, már megvolt vázlatban a regény, a fontosabb szereplők és események, és jó pár oldal kidolgozott szöveg. Aztán a Libri kiadónak megtetszett az anyag, és hirtelen felgyorsultak az események. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy Dunajcsik Mátyás szerkesztőnek küldöm az újabb és újabb részeket, aztán már a Herbszt László által tervezett, gyönyörű borítójú könyvet tartottam a kezemben. Hihetetlenül jó élmény volt.

Mint ahogyan a könyv megírása is. Madarász férjem fantasztikus természetismerete és hathatós segítsége nélkül pedig nehezen születhetett volna meg a regény. Szegénnyel előfordult, hogy naponta többször felhívtam, amikor „benne voltam a szövegben”, hogy most akkor ez a madár meg az a növény hogyan is él pontosan, amikor ez virágzik, az fészkelhet-e stb. És ő nagy türelemmel félretette kicsit a munkáját, és alapos kiselőadást tartott a gyurgyalagról, ha éppen arra volt szükségem.

Finy Petra írónő, Szegedi Katalin társaságában, aki a Maja tizenkét babájához készített illusztrációiért megkapta a Szép Magyar Könyv díjat 2011-ben.

-       KNN: Szokták mondani, hogy az író személyes élményei is sokat számítanak a leírásokban. Ez a lelki és karakterbeli kifinomultság takar-e élményeket a saját életedből, vagy teljesen a fantáziád szüleménye a mű?

-       FP:  Nem vagyok egy központi ember társaságban, szeretek háttérben maradni, és megfigyelni a többieket. Magamban jegyzetelem a karaktereket. Így lehet, hogy számos regénybeli szereplőm „nyomokban” valós embereket is tartalmazhat. De megbántani senkit nem akartam azzal, hogy magára ismer, ezért elég sok minden a fantáziám szüleménye.

A saját életemből egy szomorú dolog mindenképpen szerepel: nyolc éves voltam, amikor elvesztettem a mamámat. De a család, a helyszínek teljesen mások. Nem tudtam, és nem is akartam volna a mi életünket megírni. Talán ezért is lett olyan meseszerű és lírai a könyv.

KNN: Kedves Petra, nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, a további munkádhoz, alkotáshoz nagyon sok kitartást, erőt kívánok és izgalommal várjuk a további mesekönyveket, ifjúsági és felnőtteknek szóló regényeket, verses köteteket.

FP.: Én köszönöm, Noémi, a kedves kérdéseket.

                                                                                                Kocsis Nagy Noémi

Ps: A fotókért köszönet Finy Petrának, akiről további információkat, részleteket legújabb könyvéről a blogján olvashattok a: www.finypetra.blogspot.com  -on.  

Ez 99 embernek tetszik!